Orvosi Hetilap, 1871. március (15. évfolyam, 10-13. szám)
1871-03-05 / 10. szám
— 157 kísérlet kezdetén mindenütt igen kifejezett vérszegénységet találunk, s még a nagyobb bőredényekből is csak igen kevés vér jön ki bemetszéskor). Az edénygörcs okának felderítésére irányzott törekvéseim eredménytelenek maradtak. A nyomás a mesterséges keringésnél sokkal kisebb mint élő állatban; a görcs azonban a nyomás fokozásakor is folytattatott, sőt azzal egyenes arányban növekedett. Minthogy eleinte állandó nyomást alkalmaztam, ennek tulajdonítom az edénygörcsöt, gondolván, hogy talán a ruganyos illér egyenletesen tartó kiterjedése hozta izgalomba annak izmait. Ezért a nyomást a palack emelése és sülyesztése által rhythmicussá változtattam. A görcs ekkor szintén beállott, azonban nem ritkán csak rövid ideig tartott, s voltak esetek, melyekben csak hosszú idő múlva lépett fel (pl. a 20 dik kísérletnél a halál után csak 9 óra múlva), vagy nem is volt tisztán kifejezve ; de más esetek (19) tanúsítják, hogy a görcs, a váltakozó nyomás daczára, nemcsak fellép, hanem igen sokáig is eltarthat. Mily szerepet játszik e folyamatnál a vér kihűlése, még nem vizsgáltam, mert a vér megmelegítése, eltekintve a technikai nehézségektől, oly nagy hátrányokat von maga után, hogy eddigelé nem bízhattam reá magamat. S hogy az átvezetett vér minősége mennyiben hat be arra, ekkoráig nem ítélhettem meg, annyi azonban áll, hogy a görcs kivétel nélkül akkor lépett fel, midőn a vér még semmi tünetét sem mutatta a bomlásnak, s a rázás után még világos vérés maradt; az edénygörcs pedig tartott és fokozódott akkor is, ha más állatból vett, egészen friss vér lett átvezetve. Bármi legyen is az edénygörcs oka, mindig jelentékeny befolyással bír az izom túlélésére. Valamennyi kísérletemnél az összehúzékonyság erős edénygörcs fellépésével megszűnt s még akkor is, ha az csak rövid ideig tartott (mint pl. a 26-dik kísérletnél körülbelül 2 óráig), — később, a gyorsabb keringés mellett, csak igen kevéssé, vagy épen nem javul az összehúzékonyság. Mindazáltal különösen ki akarom emelni, hogy az izomtevékenység nem ritkán igen alászáll, még mielőtt kifejezett edénygörcs lépett volna fel (mint a 15, 20 és 22 kísérletnél), s eszerint bizonyos függetlenség az izomösszehúzódás és a keringés gyorsasága közt kétségbe nem vonható. Az összehúzódási képesség főleg attól függ, mily korán kezdődött meg halál után a vérkeringés. Mint a fentebbiekből látható, vérátvezetésre a kísérleti állat saját vérét használtam fel, mégpedig (a 19-ik kísérlet kivételével) elejétől végig. Az edénygörcs előtt és alatt a bevezetett literes vér az átfolyásnál erősen viszszeressé vált; mihelyt azonban az edénygörcs megszűnt, s midőn az izmok élettevékenysége majdnem, vagy teljesen kialudt, az elvezetési cső vére gyors átfolyáskor mindig világosabb lön, csaknem oly világos, mint az üteres vér. Ebből következik, hogy a még élő szövetek a nyújtott előnyt sokkal jobban felhasználják, mint azt elhaltak. A vér a legtöbb esetben még a kísérlet végén is ép volt, csupán egyszer (14 kíséri.) mutatta már az átvezetés vége felé (halál után 7 órával) a bomlás jeleit, s bár hosszabb rázás után még világos piros színt öltött, de már a bevezető üvegben sötétebbé vált, s mire a függéri csapba jutott, a visszereshez lett hasonló. Mindamellett ezen esetben az edénygörcs folyton tartott, s az izmok ingerlékenysége is még több órán át fennmaradt. Az átvezetés kezdetén a visszeres vér már a visszér főtörzsében, a canale-ben és az elvezető csőben megalvadt, s a vérmennyiség negyed- vagy ötödszöri átvezetéséig mindig volt még a vérben némi rostonyalvadék, mely a rázás után szűrléztetett. A később óráikig tartó vérátvezetésnél se volt többé a vérben rostonya. Az átvezetett vér mennyisége igen gyorsan lefogy és 5—6 óra múlva az eredetinek felére van apadva, minek oka, az elválasztott nyirk csekély mennyisége és a jelentéktelen vérzés mellett, kétségkívül a víz elpárolgásban és a rázásnál és átöntésnél támadt veszteségben rejlik. A vér szegény lett savóban, míg fehérnyetartalma tetemesen gyarapodott. A víz-elpárolgásnak a készülék módosítása által minden nehézség nélkül gátat vethetni; mostanra elégnek tartottam a hiányt ’a0 6-os konyhasóoldat hozzáadása által pótolni. Az átvezetés előtti és utáni vérnek és vérsavónak vegyi vizsgálatából,1) a fehérnyének aránylagos megszaporodásán kívül, a czukornak (rezet színítő anyagnak) igen szembeötlő és állandóan mutatkozó elenyésztő tűnik ki. Az utóbbi fontos leletet kísérleteim további folytatása mellett remélem értékesíthetni. (Folytatása következik). ) A vérkeringési viszonyokat részletesen előtüntető táblázatot 1 Berichten der mattiein, phys. Classe der königl. sächs. Gesellschaft der Wissenschaften 1870, 2. Junia 155—161. lapokon. — 158 — 1 0 A bőraláfecskemlési gyógymód értéken gyermekgyógyászatban. Kövér Kálmán tr.-tól Bécsben. Ha már felnőtteknél is tapasztaljuk, hogy azok az orvosi szerek bevevésétől többször idegenkednek, épen nem fogjuk feltűnőnek találni, hogy az orvosi szerek belső alkalmazásánál gyermekeknél többször majdnem leküzdetlen akadályokkal találkozunk , ezek már a kevésbé kellemes színű vagy ízű orvosságoktól is idegenkednek, s a keserű szerek bevételére őket reábízni olykor minden fortély és rábeszélési kísérlet mellett sem sikerül, — s így, ha a szert bevetetni akarjuk, erőszakhoz kell nyúlnunk ! Másrészt a gyomorba került szerek különféle eshetőségeknek vannak alávetve, s így azok hatása kevésbé biztos! — ezen okok által indíttatva, az orvosok már régebben különféle utakat és módokat kerestek az orvosi szereknek a szervezetbe való vitelére; így kezdették a szereket a végbélen át bevinni, vagy a nyelv- és inghúsba dörgölni ; Így jött létre a Lambert-, majd a Trousseau-féle endermaticus módszer, Lafargue és Langenbeck beoltási eljárása, melyek közül némelyek még ma is divatoznak ; oly általános felkarolásban azonban, mint a Wood Sándor által 1855-ben először alkalmazott bőraláfecskendési gyógymód, ezen eljárások egyike sem részesült. Az újabb kor ezen vívmánya által szereinkkel oly sikert vagyunk képesek felmutatni, milyennel a már említett eljárások egyike sem dicsekedhetik. Ez okból kiindulólag Erlenmeyer — tekintettel különösen a gyermekek makacsságára — a bőraláfecskendési gyógymódnak szép jövőt jósol a gyermekgyógyászat terén, könyebben, biztosabban és rövidebb úton remélve az akadályokat leküzdhetni és az orvosi szerek hatását biztosítani! Mint a pesti sz. gyermekkórház segéde, Erlenmeyer reménykedései által indíttatva, mintegy felhíva éreztem magamat kísérletek tevése által meggyőződést szerezni, s ekként a bőraláfecskendési gyógymódot a gyermekgyógyászatban is értékesíteni! Több százra menő befecskendezéseimet, Bókái tr. igen tisztelt főnököm ellenőrködése mellett, különféle betegségekben szenvedő, 5—14 év közötti fi- és leánygyermekeknél tettem, Fejér Lajos tr. barátom segélyével. A befecskendezések jobbadán morphium-, atropin-, chinin- és mercur. corrosivus-sal történtek a test különböző helyein, hol a bőrt redőbe lehetett vonni, leginkább mégis a végtagok, nyak és törzs a mellső felületein, elkerülve a kitágult bőr t) L id. könyv, 164. lap.10