Orvosi Hetilap, 1871. május (15. évfolyam, 19-22. szám)

1871-05-07 / 19. szám

Pest, 1871 19 I mrMim Megyeren minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségi Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésébe váczi­ntéz a Drasche-féle házban. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közle­mények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetés­ekért soronként 15 njkr. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórüavázlat közlönye. HT* ■ ■■ •«»«fl I Bä («» ■ m­_ Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom, allmann I. tr. A gipszkötés a vidéki gyakorlatban. -Ossikovszky J.tr. Az iblany átvezetése villámárammal az állati testrészeken. (Folytatás). — Barts J. tr. Erőszaki állderme és derme, chloralvizegy adagolása, gyógyulás. __ Könyvismertetés Irányeszmék a magyar állam területén felállítandó bábaintézetek szervezésénél. írta Ambró János tr. _ Lapszemle Lépzsu­gor esete, vérzés és hasürbeli savegyülem, kétszeri csapolás, ideiglenes javulás gyűszünkelevelek adagolása folytán. — Aqua huminica Tercza. A pesti kir. egyetem orvosi kara fennállásának századik évfordulója. — K o­n r­á­d M. tr. A prágai szülházból. (Folyt) —­­ Mittler tr. — Felhívás adakozásra Oppolzer t­r. emlékére. — Vegyesek. — Pályázat. — Szerkeztei levelezés. Melléklet. „Közegészségügy és törvényszéki orvostan“ 2-dik száma. A gipszkötés a vidéki gyakorlatban.1) Ullmann Zsidó e tudortól Tiszalczon. Nem érezhetném magamat hivatva a gipszkötésről átalában értekezni, midőn arról már annyi jeles szaktárs szaklapokban és tankönyvekben, nemkülönben külön ira­tokban nyilatkozott, s annak alkalmazási módjait és előnyeit bőven fejtegette; de több körülmény arra mutat, hogy mind­amellett a fészkötés és helyettesei, a kemnyemézga (dextrin) és túrómészkötés nálunk a vidéki orvosi gyakorlatban még nem részesülnek azon általános elismerésben és gyakori hasz­nálatban, melyet valóban érdemelnek. Ez bátorít, hogy e helyen röviden bebizonyítani törekedjem, miszerint a vidéki orvosok is a sebészet ezen újabb vívmányát kitűnően érté­kesíthetik, sőt hogy épen ezek, ha a tudomány jelen állás­pontja szerint észszerűleg eljárni akarnak, kénszerítvék a gipszkötést gyakran ott is alkalmazni, ahol nagyobb vá­rosi és kórházi szaktársak és hivatásbeli sebészek, kiknek több segédeszköz áll rendelkezésükre, más kezelési módot is választhatnak. Mielőtt azonban előadásom ezen tulajdonképi czéljára áttérnék, czélszerűnek tartom a fészkötés egyik és talán leginkább ajánlható módját leírni, emellett csak némi fontos és útmutatóul szolgáló megjegyzésekre szorítkozván. Gipszet, melynek legjobb fajtája alabástromfősz (Ala­bastergips) név alatt ismeretes, kis vidéki városainkban is a kereskedőknél kaphatni. Száraz helyen néhány évig azon tulajdonait megtartja,melyek azt kötésekre alkalmassá teszik, miért én több fontnyi készletet bádogszelenczében tartok, hogy rögtöni esetekben, például éjjeli elhíváskor a kör­nyékre, meg ne szoruljak. Eddig csak egyszer történt, hogy egészen hasznavehetlen gipszet kaptam, különben a közön­séges kereskedőknél vett különféle foszt, akár finomabb akár silányabb minőségű volt az,megelégedésemre használhat­tam. Ezen tekintetben tehát a vidéki orvos sem talál jelen­tékeny akadályt. Kötőszerűi mindenféle vásznat és hasonló kelméket, szükség esetében a beteg ingjét vagy nadrágját használhatni, melyekből a szükséges pólyákat és csíkokat kimetszük. Leg­­czélszerűbbek pedig a molle vagy efféle finom kelmékből (our­­gandie, flór) készített pólyák, melyek mézgótartalmát (Ap­pretur) meleg vízben való áztatás által el kell távolítani, mert ezen tartalmuk a gipszpép keményedését késlelteti. Elő­nyük főleg abban nyilvánul, hogy vékonyságuk és ruga­nyosságuknál fogva kötözésnél — minden túlságos feszítés nélkül — a végtag emelkedéseihez és mélyedéseihez, ránczo­­kat nem képezve,oda símulnak,úgy hogy a kevésbé gyakorlott vidéki orvos is gyapottal­ vagy másféle bélelést nélkülözhet. Ezt pedig kerülnünk kell, ha a fészkötés teljes értékét meg­ismerni és értékesíteni akarjuk. Minden bélés ugyanis a a kötözésnél annyira mennyire félretolatik vagy egyenetle­nül összenyomatik; a gipsz- és általában az állandó kötések (permanente Verbände) főhatása pedig abban áll, miért is azok alkalmazásának főszabályai gyanánt állíthatók: 1) hogy rendesen közvetlenül a végtag bőrére,­­) hogy csonttö­rések és az ízületek sértéseinél minél hamarább alkalmaz­tassanak. Utóbbi azért, mert egyrészt a sértés után azon­nal véghezvitt kötés egyenlő nyomása által a daganat fejlő­dését gátolja, másrészt az utóbbinak beállta után alkalmazott kötés nemsokára a daganat elmúltával kelleténél tágabb és lazább, minek folytán azt megújjítani szükségessé válik. Eleinte a fészkötést akkor csinálták, hogy a felkö­tendő kelmékre száraz gipszport szórtak, s ezt közvet­lenül a kötözés előtt vagy alatt vízzel átnedvesítették , mint­hogy pedig erre fáradságosabb előkészületek szükségesek, továbbá a pólyák összetekerésénél a gipszpor könyen egyenlőtlenül oszlik szét, miért a kötés nem mindenhol egyformán vastag, s egyenlőtlen nyomást gyakorol, ezen eljárást csaknem általánosan abba­hagyták. Sokkal kényel­mesebbek azon módok, melyeknél gipszpép használtatik. Ennek készítésére nézve kísérletek után, melyeket Neudör­fer ezredorvos kitűnő czikke nyomán (lásd Wiener militär­­ärzliche Heilung 1870. évi 26. számát) tettem, leginkább a következő keverési arányokat találtam ajánlhatóknak, még pedig ármérték szerint (mire nagy kanalat vagy csészét 19 *) Előadatott a gömör-kishonthmegyei orv.-gyógysz. egyletben.

Next