Orvosi Hetilap, 1872. március (16. évfolyam, 9-13. szám)
1872-03-03 / 9. szám
141 -- dóczok petéiből más állatban tömlőszerű élődieket nevelni, melyek addig sok ferde értelmezésekre adtak alkalmat,és viszont e tömlőszerű élődiekből ismét más egyénben galandférgeket fejleszteni, mely körülmény ezen kétféle féregalakoknak egymáshozi viszonyát értelmezi. így van Beneden egy disznónak számos ivarérett galandóczízt adott,s 4/2 hó múlva a disznó leöletvén,benne számos tömlőszerű képletek — tömlőféreg, borsóka, hólyagfark (cysticercus) — találtattak. Haubner több malacczal tett ilynemű kísérletet, s azok egyike minden lat húsban 150 db. tömlőférget — Blasenwurm — tartalmazott. Leuckart egy alkalommal öt malaccsal tett kísérletet, s hogy annak biztosságáról meggyőződjék, etetés előtt egy darab izmot kimetszett, s azt pontosan megvizsgálta; etetés után ezerekre menő borsókat talált ezen állatokban, az egyikben nevezetesen, mely mintegy 16 millió petét evett meg, 12 ezer darab borsóka volt fellelhető. Küchenmeister 1859. nov. 24-kén és 1860. jan. 18-kán 20-20 db. borsókát adott egy halálra ítélt embernek, ki is 1860. márt. 31-kén, tehát az etetés után 4, illetőleg 2/2 hóval kivégeztetvén, vékony belében 19 galandféreg találtatott. Leuckart megvigyázása mellett egy 30 éves férfi 4 borsókát nyelt le, s 20 hó múlva bélsarában galandféregízeket talált, mit azelőtt soha nem észlelt. Hasonló sikerrel tette önmagán e kísérletet egy genfi Humbert nevű tanuló. Mielőtt e kísérletek történtek volna, már ismeretesek voltak a galandférgek tömlőalakjai, — Blasenwurm, — de ezeket egész külön osztálynak tekintették. Majd úgy fogták fel, hogy a galandférgek petéiből lesznek ugyan ezek, de csak akkor, ha a kellő talajra nem jutnak, így ezen alakokban a fejlődési irány eltévesztésének következményeit, vizenyősen elfajult torzokat láttak. Midőn pedig tudomására jöttek annak, hogy ezen tömlőférgekből más állatban galandféreg lehet, e körülményben egy ideig a kedvezőtlen viszonyok jó rendbe jövetelét, a beteg féregnek „gyógyulását“ akarták látni, nem képzelhetvén ily bonyodalmas fejlődési módot természetes folyamatnak. Tekintélyes búvárok véleménye volt ez, Leuckart egy ideig szintén e nézetben volt, s Siebold egy 1854-ben megjelent művében hasonlóal nyilatkozik. Peték tehát azon képletek, melyekből a galandférgek fejlődnek, csakhogy ezen fejlődés igen bonyolult, sok esetlegnek van alávetve. Milliónyi peték jutnak tönkre, s csak igen kevesek azok, melyek rendeltetésüket elérhetik, mert azok csak bizonyos állatokban fejlődnek tömlőférgekké, s ismét ezek csak bizonyos állatokban lesznek ivarszervekkel ellátott galandférgekké, s ha a véletlen a kifejlődésnek kedvező helyre el nem juttatja, úgy azok megsemmisülnek. Mindenek előtt szükséges, hogy a peték azon helyről, hol az anyaállat tartózkodik, kiszabaduljanak, s más további kifejlődésüknek kedvező egyénbe jussanak. Ez a legtöbb esetben úgy történik, hogy a galandféregnek egyes ízei az őt bélcsövében tartó egyén bélsarával együtt kiüríttetnek. Ismeretes dolog, hogy oly embereknél, kik galandócczal szenvednek, ez rendesen előforduló körülmény. Némelyeknél ezen ízek egyenként, míg másoknál egyszerre több ízek üríttetnek ki (széles gödörfej), melyek telve vannak termékenyített petékkel vagy ébrényekkel; bár vannak olyanok is, melyeknél a peték abból már előbb kihullanak — nagy galandócz. Ezen kiürített ízek nedves melegben 10—12 napig is megtartják életképességüket, s önálló mozgással bírnak. Ha most egy ilyen íz, vagy abból egyes élrények fejlődésüknek kedvező állat által felvétetnek, akkor héjuk feloldása után horgaik segítségével a bölcső falát átfúrják, s innen a test különböző szerveibe jutnak. Mely szövet az, melyet ezen garandócz ébrények vándorlásuk útjául választanak, biztossággal eldönteni nem lehet. Leuckart a májba jutottakra nézve a verőczért jelöli ki út gyanánt, mire vonatkozólag szükséges, hogy az illető ébrény valamely kisebb véredény falát átfúrta legyen. E nézet mellett azon körülmény szól, miszerint Leuckartnak sikerült a verőczér vérében még el nem változott ébrényt találni, bár ő e lelet daczára sem tartja egyedüli útnak a véredényrendszert. Bármiként történjék is ezen vándorlás, tény az, hogy az ébrények a test legkülönbözőbb helyeit is felkeresik, s megállapodván, oly változásokon mennek keresztül, melyek után a test egészen más szerkezettel fog bírni; horgaikat elvetik, s a tömör gömbidomú testből szintén gömb- vagy tojásidomú tömlő lesz, melynek űrét folyadék tölti ki.E folyadékképződése legtöbb tömlőféregnél 0,6 —0,8 milliméternyi nagyság mellett kezdődik. A tömlő falán kívülről befelé következő rétegek különböztethetők meg: felhámcsa —cuticula, —mely azonos a kifejlett galandféreg hasonnemű szervével, továbbá izomréteg, s ezután apró, magvas sejtek és nagyobb sejtek rétege.Az egész tömlő eleinte kicsiny, később növekszik, falában edényrendszer lép fel, mely a kifejlett féregnek is tulajdona, nevezetesen a vízedényrendszer. E tömlőféreg önálló élettel és mozgással bír, mely legtöbb esetben korlátolt ugyan, de gyakran ellenkező példák is láthatók, mint a sokszoros galandócznál — taenia coenurus v. multiplex — és a széleit galandócznál — taenia marginata. A tömlő falát kívülről kötszöveti tok veszi körül, mely a tömlő által lakott szervből képződik; ily kötszöveti tok az agyban nem szokott létrejönni. Ily állapotban vesztegel a tömlőféreg több vagy kevesebb ideig, mialatt azonban terméje folyton növekszik, míg egyszer a tömlőfalnak valamely helyén górcsei kicsinységü, lencseidomú vastagodás lép fel, mely a tömlő üre felé mindinkább gyarapszik, a falnak illető részletét befelé húzván, miáltal az egész változás úgy tűnik fel, mintha a falnak ezen részlete körülírt helyen benyomva volna. E változás a disznóban előjövő borsókánál — cysticercus cellulosae — 1 ram. nagyság mellett az etetés után 3 héttel, míg a sokszoros galandócz — t. coenurus — tömlőférgénél a borsónagyságú 5 hetes alaknál áll be. Nem sokára ezen üres, befelé csüngő képletek fala két rétegre különül szét, melyek közül a belső dajkának — scolex — neveztetik, minthogy ez lesz a később fejlendő galandféregnek első íze, míg a külső, mely a tömlő belfelületének van fordulva, a dajka izmos tokját — receptaculum scolecis — képezi. E dajka fellépési ideje bizonytalan a Leuckart által vizsgált borsókáknál, melyek közt a legkisebbek 1 mm. átmérőjüek voltak, s a dajka már mindig meg volt mint 0,1 mm. nagyságú képlet, de még ekkor tokjától — receptaculum scolecis — szét nem különült, s e folyamat 0,2 mm. nagyság mellett történik. Némely fajoknál a dajka oly gyorsan növekszik, hogy tokjában egyenes helyzetben el nem fér, s meghajlik. Dajka és tömlőfal, mint a fejlődésből látható, szöveti összefüggésben és folytonosságban vannak, s így vízedényeik is egymásénak közvetlen folytatását képezik, melyek a dajkában a mészszemcsékkel együtt szintén fellépnek. Az úr fenekén, melyet a dajka teste képez, látunk később horgokat körben egymás mellé helyezkedve — horogkoszorú, — s valamivel feljebb izmos falú gödröket, — szivatákra. A dajka és tömlőfal közt még hazántúl ránczolt függelék is fog képződni, mely a későbbi galandféreg testének első durványa; mindkettő együttesen néha kitüremlik a tömlő űréből, midőn természetesen megfordított helyzetet veszen fel, t. i. a tömlő belfelületének néző külső felület most belül, míg a másik, a tömlő hámcsájának folytatása által fedett felület kívül foglal helyet. Állandóan történik ezen kitüremlés akkor, midőn a tömlőféregből kedvező esetleg közbejöttével — mint később látandjuk — a tulajdonképeni galandféreg alakul. Az itt mondottakból kitetszik, hogy a most meglevő dajka és test a későbbi galandféregnek csakis külső rétegével bír; a belső réteg most hiányzik, s az a legtöbbnél csak a tömlő elvesztésekor képződik, helyét most itt foglalván el; kitetszik továbbá azon felfogás helytelensége, mely e tömlőféregnek nevet adott, — hólyagfark, cysticercus, — mely szerint t. i. az ébrény már ezen változások előtt fejjel és farkkal bírna, holott, mint láttuk, annak sem feje sem farka nincsen, gömbidomot mutat, s az, mit e felfogás fejnek nevez, s itt dajkának neveztünk, csak később képződik. A dajkák száma legtöbb ismeretes tömlőféregnél egy, de vannak olyanok is, hol mindaddig, míg a tömlő él, új meg új dajkák csoportja lép fel a tömlő falának egyes helyein; így találjuk ezt a sokszoros galandócz — t. coenurus — tömlőférgénél, mely a juhok koponyaűrében jön elő. Még nevezetesebb eltéréseket látunk a bárkonytömlőknél, melyeknél szinte több dajka van, de ezek nem közvetlenül a tömlőfalon, hanem úgynevezett csírtokokban — Brutkapsel — vannak elhelyezve, s csírtokok állanak az eredeti tömlő belfelületével összefüggésben. Meddig élhetnek a tömlőférgek ? — bizonytalan. Vannak esetek feljegyezve, melyek 20—30 évig tartó bárkonytömlővel betegeskedésről szólanak ; valószínű azonban, hogy az egy dajkával bírók legtöbb esetben 2—3 év alatt elhalnak. Hogy ezen tömlőférgekből a megfelelő galandféreg képződhessék, erre nézve ismét más talajra van szükség; kell hogy azok más állat bélcsövébe vitessenek, különben előbb vagy utóbb tönkre 9* — 1 — 142 —