Orvosi Hetilap, 1872. május (16. évfolyam, 18-21. szám)

1872-05-05 / 18. szám

297 maga után, mely főleg a beteg egész testének, kivált pedig a lehe­letnek intensív húgyszaga által nyilvánul. Egyszersmind megemlít­­tetett, hogy az uraemicus görcsök nem mindig szoktak uraemiánál jelen lenni ; azok ugyanis gyakran hiányoznak és mégis uraemicus állapottal van dolgunk. A typhosus tünetek, t. i. kábálom, deli­rium, száraz fénylő nyelv oly kisfokú láz mellett, mely a typhus­­nál soha sem szokott előfordulni, ammoniacalis lehelet és veríték, végre a húgy kiválasztásának tetemes csökkenése voltak épen itt a tünetek, melyek ammóniákra utaltak. A betegnél végre a tüdővi­zenyő tünetei léptek fel, melyek között azután meg is halt. A betegnél a szúrcsapolás másodszor is javulva lett volna, azonban azt azért nem tettük, mert már igen kiterjedt hashártya sob volt jelen, s ilyenkor csak a beteg halálát siettettük volna. A bonczolat következőket mutatott: Az agy kissé vérbő; a hörgőkben nagyfokú hurut; a jobbol­dali tüdő felső lebenyének hátsó részében szürke májasodás, a met­széslap szemcsés felszínű, a szövet törékeny, légtelen, vízben aláme­rülő, s róla zavaros és véres savó vonható le; a tüdő többi részle­tében helyettesítő légdag (emphysema) és vizenyő, úgyszinte a bal tüdőben is, hol azonban a gyuladás tünetei hiányoztak. A szívben semmi rendellenesség. A máj tetemesen atrophilált, dudorzatos felszínű, fakó, a szélek megvastagodottak és legömbölyödöttek, s igen ellentálló tömött tapintatú ; bemetszve a késsel, kissé recseg, a metszlap szemcsésedéseket mutat, s itt ott kérges kötszövettel átha­tott. A lép négyszer akkora, borítéka ránczos és megvastagodott, metszlapja és gyurmája szilvaízhez hasonló. A gyomorban és be­lekben idült hurut tünetei; a ductus choledochus átjárható; a vesék megnagyobbodottak, tésztapuhák, a tök­könyen levonható; felszí­nük kissé halavány, fehéres sárga. Átmetszésre a kéregállomány duzzadt, széles, itt ott halavány, másutt veres pontok és csíkokkal áthúzódott. Az átmenet a kéregállományból a lobos állományba nincsen élesen határolva. A kéregállomány ékszerűen betolja ma­gát a lobos állomány közé, mi miatt az szétfoszlott külemet nyer. A górcsői vizsgálat, mit Czakó Jr., tanársegéd úr szíves­ségének köszönök , az epithelsejtek zavaros duzzadását (trübe Schwellung) mutatta, itt ott elzsírosodva; a Malpighitokok bélelő felháma hasonló folyamatba van vonva; a glomerulusok edényei vérszegények és magcsás burjánozást mutatnak, falaik megvas­­tagodvak. A húgycsatornácskák kitágultak, az interstitialis kötszö­­vet túltengett; ott sejtszaporodást és osztódást lehet látni. Ezen tünet főleg a Malpigbitokokon van kifejezve, melyek concentricus kötszöveti rostokkal szélesen körülvévők. A mellett a kanyarodó húgycsatornácskák közti szövetében dús, sejtes hyperplasia látható. A hasürben felette nagymennyiségű, tiszta,sárgászöldes savó; a belek némely helyen odatapadvak ; a savóban, mint szinte a has­hártyán rostonyaczafatok ; a hashártya elhomályosodott, számtalan echymosissal fedett és megvastagodott, némely helyen szemcsés lerakódások láthatók. A cseplet tetemesen megvastagodott, helyenkint egészen kérges csomókká válva, melyek egyike jobb oldalt a hasfalhoz erősen odanőtt, ép azon a helyen, melynek megfelelőleg a szúrseb volt a hashártyán; a szúrcsap behatolásának semmi nyoma. A méh nem mutatott lényeges eltérést, midőn a franczia orvosok közt a gyermekek önszenvi izomgörcse (spasmes musculaires idiopathiques) igen dívós meg­­vitatási tárgy volt, részt vett abban Tonnelé, Constant, Corvisart, Tessier és Hernel, Rilliet, Barthez, de az élénk vita daczára jelen­leg sincs a kérdés tisztába hozva, miután a kóralak ritkasága miatt — mind a kórkép elcserélése miatt más hasonlóval, mind gyér isme­rete folytán az orvosok közt — az észlelő anyag nagy része érté­kesítés nélkül elvesz. Minden­esetre Tonnelé-é az érdem, hogy a gyermekgörcsök halmazából oly alakot sikerült elkülönítenie, mely jellemzetes tünetei daczára eddig az észlelők figyelmét kikerülte. Mielőtt a különféle nézetek taglalásába bővebben bocsátkoznám, szükségesnek tartom a kórképet — úgy, mint alkalmam volt inté­zetünkben észlelni — röviden leírni. Eme betegség közönségesen angolkóros, görvélyes, más be­tegségek által kimerült vagy hiányos kifejlettségű (microcephalus) gyermekeket a 2—4. év között minden ok nélkül, önállólag szo­kott megtámadni. A leggyakoribb, csaknem minden esetben a be­tegséget hangrésgörcs kíséri, néha pedig más, a központi ideg­­rendszer bántalmát jelző melléktünet. Hirtelen vagy lassan kint, a szülők nem kis rémületére, a kisdedek végtagjaiban különös görcsös állapot kezd mutatkozni, mely sajátságos helyi viszonyai által sokban eltér a közönséges görcsöktől. Ugyanis először a felső vég­tagoknál a kéz a kéztőízületben derék, sőt hegyes szegletben van az alkarhoz hajtva ; a szétterjedt kézújjak a kézközép-újjízü­­letben meghajtvák,s a tenyérbe szorított, szintén görcsösen lehajlott hüvelyk fölé borulnak; ezen ízületek és a kézhát vizenyősen duz­zadtak, nyomásra fájdalmasak, az alkar hajtó izmai gyakran merev léczekként tapinthatók ki. Hasonló, némileg eltérő állapot lép fel az alvégtagon is, hol a meghajtott lábujjak szétterpedtek, s a sark az alszárhoz felvont, úgy hogy a mereven rögzített láb kissé befelé irányuló állást vesz fel; az ízületek, valamint a lábház duzzadt, s a gáztáji izmok erős párnátokban dudorodnak elő. Az írók egy része a test más izmaiban is említ ily görcsös állapotot, de az in­tézetünkben és más elfogulatlan észlelők által tett tapasztalatok alapján kitetszik, ahogy ott az arthrogryposis korlátolt fogalma más kóralakkal lett összvegyítve. Minden kísérlet — akár a beteg részé­ről active vagy a környezet részéről passive — a görcsöt szüntetni, nagy fájdalomtól van kísérve, s a feszültséget még fokozza; a gyermekek, többnyire jajgatva, tehetetlenül fekszenek, minden le­hető érintéstől vagy megmozdí­ástól előre remegnek, s általában reám oly benyomást tesznek, mint azt az írók a szorul áttal mér­gezetteknél említik. Ezen állapothoz rendesen, legalább az álta­lunk észlelt és mások által is feljegyzett esetekben hangrésgörcs, néha hányás, kancsalság csatlakozik, s néhány napi tartam után szűnve, gyakran időszakos folyamatban újonnan jelentkezik, hogy az alkalmazott szerekre vagy azok nélkül nyom nélkül el­tűnjék. Midőn Tonnelé eme köralakot a Journal hebdomad, de méde­­cine-ben leírt, mint említem, egész kis irodalom keletkezett, név­­leg Delpech foglalkozott vele tüzetesebben,s a még jelenleg is dívó „önszenvi izomgörcsök“ névvel ruházta fel azt. Az e térem­ cse­kély casuistica, s több, részint magában intézetünkben, részint já­­rólag kezelt kóreset történetes összetalálkozása bírt reá, hogy eme ritka betegséggel tüzetesebben foglalkozzam, annál inkább, mivel Hasse is a betegség tárgyalásánál következőképen nyilatkozik: Es ist unfehlbar sehr schwierig sich über den Ursprung und die wahre Natur dieser Krampfform mit einiger Zuverlässigkeit auszuspre­chen, zumal sie im Ganzen selten, noch zu wenig beobachtet wor­den ist. Az utolsó időben megjelent munkák nagyobb észt Barthez és Kill­et idevágó szakaszára hivatkoznak (Gerhardt, Bednar, Nie­meyer), vagy mint külön kóralakot sem említik. (Eulenburg, Vogel). (Folytatása következik.) Orvosi szemle az 1871-dik évi fü­rdőidén­yről Szliácson. Hasenfeld Manó tr., egyetemi m. tanár és szliácsi rendelő fürdőorvostól. Az idény az első vendég jövetelével tavaszutó 15-kén kezdő­dött. Junius 24-kén valamennyi lakás tele volt, a fürdő legkere­settebb volt nyárelő második felében aug. 12-kéig, a fürdővendé­gek kereskedése ekkor véve kezdetét, s az idény őszelő utóljára vég­ződött.18* Közlemény a pesti szegénygyermek-kór­házból. Arthrogryposis. *­ [ Önszenvi izomzsugor (spasmi idiopathici musculares) gyerme­keknél] Wittmann Lázár Jr., segédorvostól. Az orvosi tudomány egyes nyílt kérdéseiben irányadókul szol­gálhatnak az utolsó tizedek törekvései, s haladásában többnyire oly kérdések azok, melyek annak idején a tudomány előkelőinek versenyterét képezve, a térről csakhamar leszoríttattak, hogy új nézeteknek, s kérdéseknek engedjék át a küzdtért. Ki ne emlékez­nék a Basedow-, Addison-féle, carbolsav, chloralhydrat, s más efféle kérdésekre, melyek józan, s higadt vizsgálat és nézet által fénykörüktől lassankint megfosztattak. A harminczas években volt. *) Előadatott a budapesti Mr. orvosegylet 1872. ápril 6-kán tartott szakülésében. 298

Next