Orvosi Hetilap, 1872. május (16. évfolyam, 18-21. szám)
1872-05-05 / 18. szám
297 maga után, mely főleg a beteg egész testének, kivált pedig a leheletnek intensív húgyszaga által nyilvánul. Egyszersmind megemlíttetett, hogy az uraemicus görcsök nem mindig szoktak uraemiánál jelen lenni ; azok ugyanis gyakran hiányoznak és mégis uraemicus állapottal van dolgunk. A typhosus tünetek, t. i. kábálom, delirium, száraz fénylő nyelv oly kisfokú láz mellett, mely a typhusnál soha sem szokott előfordulni, ammoniacalis lehelet és veríték, végre a húgy kiválasztásának tetemes csökkenése voltak épen itt a tünetek, melyek ammóniákra utaltak. A betegnél végre a tüdővizenyő tünetei léptek fel, melyek között azután meg is halt. A betegnél a szúrcsapolás másodszor is javulva lett volna, azonban azt azért nem tettük, mert már igen kiterjedt hashártya sob volt jelen, s ilyenkor csak a beteg halálát siettettük volna. A bonczolat következőket mutatott: Az agy kissé vérbő; a hörgőkben nagyfokú hurut; a jobboldali tüdő felső lebenyének hátsó részében szürke májasodás, a metszéslap szemcsés felszínű, a szövet törékeny, légtelen, vízben alámerülő, s róla zavaros és véres savó vonható le; a tüdő többi részletében helyettesítő légdag (emphysema) és vizenyő, úgyszinte a bal tüdőben is, hol azonban a gyuladás tünetei hiányoztak. A szívben semmi rendellenesség. A máj tetemesen atrophilált, dudorzatos felszínű, fakó, a szélek megvastagodottak és legömbölyödöttek, s igen ellentálló tömött tapintatú ; bemetszve a késsel, kissé recseg, a metszlap szemcsésedéseket mutat, s itt ott kérges kötszövettel áthatott. A lép négyszer akkora, borítéka ránczos és megvastagodott, metszlapja és gyurmája szilvaízhez hasonló. A gyomorban és belekben idült hurut tünetei; a ductus choledochus átjárható; a vesék megnagyobbodottak, tésztapuhák, a tökkönyen levonható; felszínük kissé halavány, fehéres sárga. Átmetszésre a kéregállomány duzzadt, széles, itt ott halavány, másutt veres pontok és csíkokkal áthúzódott. Az átmenet a kéregállományból a lobos állományba nincsen élesen határolva. A kéregállomány ékszerűen betolja magát a lobos állomány közé, mi miatt az szétfoszlott külemet nyer. A górcsői vizsgálat, mit Czakó Jr., tanársegéd úr szívességének köszönök , az epithelsejtek zavaros duzzadását (trübe Schwellung) mutatta, itt ott elzsírosodva; a Malpighitokok bélelő felháma hasonló folyamatba van vonva; a glomerulusok edényei vérszegények és magcsás burjánozást mutatnak, falaik megvastagodvak. A húgycsatornácskák kitágultak, az interstitialis kötszövet túltengett; ott sejtszaporodást és osztódást lehet látni. Ezen tünet főleg a Malpigbitokokon van kifejezve, melyek concentricus kötszöveti rostokkal szélesen körülvévők. A mellett a kanyarodó húgycsatornácskák közti szövetében dús, sejtes hyperplasia látható. A hasürben felette nagymennyiségű, tiszta,sárgászöldes savó; a belek némely helyen odatapadvak ; a savóban, mint szinte a hashártyán rostonyaczafatok ; a hashártya elhomályosodott, számtalan echymosissal fedett és megvastagodott, némely helyen szemcsés lerakódások láthatók. A cseplet tetemesen megvastagodott, helyenkint egészen kérges csomókká válva, melyek egyike jobb oldalt a hasfalhoz erősen odanőtt, ép azon a helyen, melynek megfelelőleg a szúrseb volt a hashártyán; a szúrcsap behatolásának semmi nyoma. A méh nem mutatott lényeges eltérést, midőn a franczia orvosok közt a gyermekek önszenvi izomgörcse (spasmes musculaires idiopathiques) igen dívós megvitatási tárgy volt, részt vett abban Tonnelé, Constant, Corvisart, Tessier és Hernel, Rilliet, Barthez, de az élénk vita daczára jelenleg sincs a kérdés tisztába hozva, miután a kóralak ritkasága miatt — mind a kórkép elcserélése miatt más hasonlóval, mind gyér ismerete folytán az orvosok közt — az észlelő anyag nagy része értékesítés nélkül elvesz. Mindenesetre Tonnelé-é az érdem, hogy a gyermekgörcsök halmazából oly alakot sikerült elkülönítenie, mely jellemzetes tünetei daczára eddig az észlelők figyelmét kikerülte. Mielőtt a különféle nézetek taglalásába bővebben bocsátkoznám, szükségesnek tartom a kórképet — úgy, mint alkalmam volt intézetünkben észlelni — röviden leírni. Eme betegség közönségesen angolkóros, görvélyes, más betegségek által kimerült vagy hiányos kifejlettségű (microcephalus) gyermekeket a 2—4. év között minden ok nélkül, önállólag szokott megtámadni. A leggyakoribb, csaknem minden esetben a betegséget hangrésgörcs kíséri, néha pedig más, a központi idegrendszer bántalmát jelző melléktünet. Hirtelen vagy lassan kint, a szülők nem kis rémületére, a kisdedek végtagjaiban különös görcsös állapot kezd mutatkozni, mely sajátságos helyi viszonyai által sokban eltér a közönséges görcsöktől. Ugyanis először a felső végtagoknál a kéz a kéztőízületben derék, sőt hegyes szegletben van az alkarhoz hajtva ; a szétterjedt kézújjak a kézközép-újjízületben meghajtvák,s a tenyérbe szorított, szintén görcsösen lehajlott hüvelyk fölé borulnak; ezen ízületek és a kézhát vizenyősen duzzadtak, nyomásra fájdalmasak, az alkar hajtó izmai gyakran merev léczekként tapinthatók ki. Hasonló, némileg eltérő állapot lép fel az alvégtagon is, hol a meghajtott lábujjak szétterpedtek, s a sark az alszárhoz felvont, úgy hogy a mereven rögzített láb kissé befelé irányuló állást vesz fel; az ízületek, valamint a lábház duzzadt, s a gáztáji izmok erős párnátokban dudorodnak elő. Az írók egy része a test más izmaiban is említ ily görcsös állapotot, de az intézetünkben és más elfogulatlan észlelők által tett tapasztalatok alapján kitetszik, ahogy ott az arthrogryposis korlátolt fogalma más kóralakkal lett összvegyítve. Minden kísérlet — akár a beteg részéről active vagy a környezet részéről passive — a görcsöt szüntetni, nagy fájdalomtól van kísérve, s a feszültséget még fokozza; a gyermekek, többnyire jajgatva, tehetetlenül fekszenek, minden lehető érintéstől vagy megmozdíástól előre remegnek, s általában reám oly benyomást tesznek, mint azt az írók a szorul áttal mérgezetteknél említik. Ezen állapothoz rendesen, legalább az általunk észlelt és mások által is feljegyzett esetekben hangrésgörcs, néha hányás, kancsalság csatlakozik, s néhány napi tartam után szűnve, gyakran időszakos folyamatban újonnan jelentkezik, hogy az alkalmazott szerekre vagy azok nélkül nyom nélkül eltűnjék. Midőn Tonnelé eme köralakot a Journal hebdomad, de médecine-ben leírt, mint említem, egész kis irodalom keletkezett, névleg Delpech foglalkozott vele tüzetesebben,s a még jelenleg is dívó „önszenvi izomgörcsök“ névvel ruházta fel azt. Az e térem csekély casuistica, s több, részint magában intézetünkben, részint járólag kezelt kóreset történetes összetalálkozása bírt reá, hogy eme ritka betegséggel tüzetesebben foglalkozzam, annál inkább, mivel Hasse is a betegség tárgyalásánál következőképen nyilatkozik: Es ist unfehlbar sehr schwierig sich über den Ursprung und die wahre Natur dieser Krampfform mit einiger Zuverlässigkeit auszusprechen, zumal sie im Ganzen selten, noch zu wenig beobachtet worden ist. Az utolsó időben megjelent munkák nagyobb észt Barthez és Killet idevágó szakaszára hivatkoznak (Gerhardt, Bednar, Niemeyer), vagy mint külön kóralakot sem említik. (Eulenburg, Vogel). (Folytatása következik.) Orvosi szemle az 1871-dik évi fürdőidényről Szliácson. Hasenfeld Manó tr., egyetemi m. tanár és szliácsi rendelő fürdőorvostól. Az idény az első vendég jövetelével tavaszutó 15-kén kezdődött. Junius 24-kén valamennyi lakás tele volt, a fürdő legkeresettebb volt nyárelő második felében aug. 12-kéig, a fürdővendégek kereskedése ekkor véve kezdetét, s az idény őszelő utóljára végződött.18* Közlemény a pesti szegénygyermek-kórházból. Arthrogryposis. * [ Önszenvi izomzsugor (spasmi idiopathici musculares) gyermekeknél] Wittmann Lázár Jr., segédorvostól. Az orvosi tudomány egyes nyílt kérdéseiben irányadókul szolgálhatnak az utolsó tizedek törekvései, s haladásában többnyire oly kérdések azok, melyek annak idején a tudomány előkelőinek versenyterét képezve, a térről csakhamar leszoríttattak, hogy új nézeteknek, s kérdéseknek engedjék át a küzdtért. Ki ne emlékeznék a Basedow-, Addison-féle, carbolsav, chloralhydrat, s más efféle kérdésekre, melyek józan, s higadt vizsgálat és nézet által fénykörüktől lassankint megfosztattak. A harminczas években volt. *) Előadatott a budapesti Mr. orvosegylet 1872. ápril 6-kán tartott szakülésében. 298