Orvosi Hetilap, 1872. november (16. évfolyam, 44-47. szám)
1872-11-03 / 44. szám
4L4Li mxm Pest, 1872. November 3. Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségné Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kortnvázlat közlönye. Tartalom: K . 11 K. tr. Szívfonatzsába (angina pectoris, neuralgia plexus cardiaci). — Kaczánder Á. Jr. Veseköri láb okozta tályog, másodlagos hashártyaláb, halál. (Vége). — Neupauer F. A gyermekkor húgykőbetegségeiről, tekintettel a pesti szegény-gyermekkórháznak 192 húgykőből álló gyűjteményére stb. (Folyt.) — Könyvismertetés. Compendium der physiologischen Optik, von Dr. K. Kaiser. — Lapszemle. Kórházi üszők. (Vége). Tárcza. A budapesti kir. orvosegylet szakülése 1872-díki October 26-kán. — A cholera. — Vegyesek. — Pályázatok. _ Igazítás. K tfV» ■ v*- sm- ■■■ _ Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh, Kálmán tanár. A szívfonatzsába (angina pectoris, neuralg’a plexus cardiaci). Kidolgozta Kétli Károly tr., egyet magántanár. Azon számos és legnagyobb részt téves feltevésen alapuló elnevezések közt,melyekkel e kórt jelezték, az angina pectoris tartotta magát leghosszabb ideig fenn, s talán minden gyakorló orvos előtt a legotthonosabb. E néven Heberdent írta először le a fennemlített kórt 1768-ban, s vele csaknem egyidejűleg Rougnon is. Utánuk egész seregével a szerzőknek találkozunk, kik a kóralak lényegének megfelelő kifejezést keresvén, kórbonczi adatok hiányában, majd egyik, majd másik főtünetet tekintették irányadó mozzanatul, melyre azután a kórnevezést fektették. Így történt az, hogy majd minden szerzőnél más — egymástól tökéletesen eltérő — elnevezésekre akadunk, melyek ma már legfeljebb csak történelmi becscsel birnak; ilyenek: Sterno cardie, asthma convulsivum, asthma arthriniticum, syncope anginosa, asthma dolorificum, Sternalgie, pneumo-gastralgia, Brustbräune stb. „A szívfonatziába nem a szívnek vagy nagy edényeinek betegsége, hanem bizonyos kórtünetek csoportja, melyek leggyakrabban némely szervi szívbántalmak kíséretében lépnek fel.“ Ezen, már Fuller által kimondott nézet az élet- és kísérleti kórtan előhaladtával naponta több valószínűséget nyer. A szívfonatzsába tünetei rohamokban jelenkeznek; rendesen a szegycsont bal oldalán, a szívtájon rögtön beálló heves, égető fájdalom lép fel, mely oly fokú szorongatási érzetet okoz, hogy az illetők azt a haláltól félelemmel hasonlítják össze (innét az angina, angi). A fájdalom a legtöbb esetben hátfelé, fel a vállig és a bal kar mentén szokott elterjedni; gyakran a tarkó, a nyak, a fül és a mellső mellkasi idegeket is körébe vonja. Ritkán tér az a jobb oldali részekre át. A roham vége felé néha felböfögés és hányás is mutatkoznak. Az egyes rohamok szerencsére gyors lefolyást szoktak venni, rendesen 2—3 percig tartanak, máskor ismét órákra, vagy rövid félbenhagyásokkal napokra is terjedhetnek. Felléphetnek napjában többször, máskor több heti, sőt néha hónapokra terjedő időközökben. Az érzidegek körében előjövő zavarokon kívül főleg szembeötlők azon elváltozások, melyek a szívműködés, a vérmozgás és a légzésre vonatkoznak. A szív összehúzódásai majd rohamosak, gyakoriak és erősek, majd gyengék, kihagyók. Ennek megfelelően az érlökés is majd feszült és tele, majd kicsiny és gyenge. Lander Bruntonisphygmographicus vizsgálatai azt bizonyítják, hogy a roham kezdetén az üteres feszülés nagyobbodott, a vége felé pedig csökkent. A légzés szintén változást szenved, s majd gyorsított, rohamos, majd lassult, felületes, néha kihagyó, e lassulás azonban főleg a fájdalom rovására esik, miután a betegek félnek mély és gyakori légvételeket tenni.8) A szívműködési és vérkeringési zavarok a környi részek vértartalmának és hőmérsékének változásait vonják maguk után. Csak nem régen, pár hét előtt volt alkalmam egy szívfonatzsábában szenvedő egyén rohamait figyelmesen észlelni, kinél a rohamok kezdetén és tartama alatt a bőr fehérhalavány, hideg és száraz lett, átalános rázóhideg lépett fel; a roham vége felé azonban a bőr ismét visszanyerte rendes színét és hőfokát és rajta izzadság is mutatkozott. Alig ismerünk szervi szívbántalmat, melynek kíséretében szívidegzsába fel ne léphetne, de más részről szükségkép egyikkel sincs összefüggésben e kóros tünetcsoport. Régibb észlelők, kiknél a górcső használata még nem volt szokásban, határozottan állították, hogy a szív és nagy edények szervi bajai nélkül is észleltek szívidegzsábás rohamokat; ma azonban vizsgálati módjaink tökéletesülésével mindinkább ritkulnak azon esetek, melyeknél szervi elváltozások ki nem mutathatók. Azonban egész határozottsággal Fu 11 ezen kívül még egy szerző sem tagadta a genuin szívidegzsábát. Ez okból két nemét különböztetik meg: 1. a szervi és 2. az ideges (dynamicus) szívidegzsábot. Az első leggyakrabban a szív koszorúúzereinek elcsontosodása vagy megszűkülése és a 44* ‘) „Medica Trans“ Vol. III. p. 3. *) Lancet 1867, p. 97. ’) Ezen körülményre Parry már a múlt század végén tett figyelmessé egy olvasásra méltó művében „An inquiry into the Simptoms and Causes of the Syncope anginosa called angina pectoris.“ ’) Die Krankheiten des Herzens und der grossen Gefasse von Fuller. Übersatz von Schnitzen, Berlin 1864., p. 180.