Orvosi Hetilap, 1875. május (19. évfolyam, 18-22. szám)
1875-05-02 / 18. szám
345 346 Genyes májlob (hepatitis suppurativa). Közli Büchler Ignácz Jr., belgyógyászati tanársegéd. A genyes májlob egy esete fordult kórodánkon elő, epekövek által előidézve, s miután éghajlatunk alatt ritkán van alkalmunk májlobot észlelni, nem lesz érdektelen az itt észlelt eset terjedelmesebb leírását adni, annyival is inkább, mert alkalmunk volt a beteget az epekőzsába első rohama óta hoszszabb rövidebb megszakításokkal észlelni, amennyiben beteg háromszor feküdt a kórodán, itt is halt meg és az élén tett valószínűségi kórisme a bonczolat által igazoltatott. Mielőtt az eset leírását adnám, a májláb kóroktanáról és kórtüneteiről akarok lehetőleg röviden megemlékezni, felhasználva Bamberger és Frerichs idevágó munkáit. Eltekintve a máj közötti lobtól, mely nem egyéb, mint a máj savós burkának lobja vagyis körülírt hashártyalob, a májlob, a kóroktant tekintve, feloszlik: elsődleges, másodlagos és áttéti májlobra. Az elsődleges májlob erőművi behatások folytán jön létre: ütés, esés a májtájra, s a májnak megsebzése által. A másodlagos májlob epekövek folytán fejlődhetik, ha ezek genyedést okoznak az epeutakban , ritkábban az epeutak hurutos lábja által. Ide tartoznak azon esetek is, hol a májláb a szomszéd gyomor- és bélfekélyek által átterjedés útján lép fel. Mind az elsőd-, mind a másodlagos esetek ritkábbak. Gyakoriabbak az áttéti májlábok, melyek a verőczérben székelő láb által fejlődhetnek ki. A verőczérlob leginkább másodlagosan jön létre thrombosis útján, a thrombust pedig azon szervek szolgáltatják, melyek vérüket a verőczérbe ömlesztik, tehát bélfekélyek; a végbélnek műtétei és sebzései; lépyenyedések; a nemzőszervek, különösen a méh és petefészkek bajai, ritkábban gyomorfekélyek. Más esetekben nem a verőczér lobjából származik a májlob, hanem genyvérűség folytán jön létre. Déli vidékeken a májlob a szerzők egyhangú állítása szerint a vérhassal van szoros összefüggésben, míg nálunk ezen összefüggés épen nem mutatható ki, mert bár vérhas néha járványosan uralkodik, májtályogot még sem lehet találni. Más okokat is említenek még a szerzők, mint a hőmérsék gyors változását, meghűléseket, kedélyizgalmakat, hánytatókat, hashajtókat, bélférgeket,mindezek hatása azonban a májláb kifejlődésére kérdéses, s be nem bizonyítható. Ami a tüneteket illeti, ezek részint helybeliek, vagy a helyi bántalommal szoros összefüggésben levők, részint általánosak. A helybeli, vagy a helyi bántalommal szorosan összefüggő tünetek a következők: 1. A máj megnagyobbodása. E tünet az elsődleges és másodlagos májlábok legtöbb eseténél kimutatható, míg az áttétieknél, ha csak a tályogok nem túlságos nagyok, hiányzik. A megnagyobbodásnak oka vérbőség, epepangás, s ha ezen okok eltűnnek, a máj eredeti nagyságát érheti el. A megnagyobbodás néha oly fokú, hogy a máj az ötödik, negyedik, sőt harmadik bordánál is kezdődhetik, mi különösen akkor fordul elő, ha haspuffadás van jelen, vagy ha a máj más okból lefelé nem terjedhet. Egy fontos, de ritkán megjelenő tünet, felületesen fekvő tályogok fluctuatioja. 2. A máj megnagyobbodása mellett leggyakoribb tünet a fájdalom a májtájon. A fájdalom majd nyomó, feszítő, ritkábban zúzó vagy szaggató, s a májtájtól le, fel és hátfelé terjedhet. Mélyebben fekvő tályogoknál a fájdalom kevés, sőt hiányozhatik. Erősebb akkor, ha a májsavós burka is lobos, mi különösen trauma folytán létrejött májláboknál gyakran előfordul. Másodlagos májláboknál, hol a lob epekövek, vagy az epeutak hurutja által idéztetik elő, bajos meghatárorozni, mennyi jut a fájdalomból az elsődleges bajra vagy okra, s mennyi a másodlagosra vagy következményére. Általában lehet állítani, hogy az elsőleges és másodlagos májlobnál a fájdalmak tetemesek, míg az áttétinél kevésbé azok, vagy egészen hiányzanak. 3. A sárgaság egy gyakori, de nem állandó tünet. A sárgaság foka attól függ, vájjon több vagy kevesebb epeút nyomatik-e össze a tályogok által. Kis terjedelmű tályog, ha a ductus hepaticus és choledochusra gyakorol nyomást, nagyfokú sárgaságot idéz elő ; ép úgy, ha nagyfokú vérbőség vagy epepangás van jelen, különösen epekövek által előidézve. Kezdetben gyakran hiányzik, sőt hiányozhatik a betegség egész lefolyása alatt is, ha a tályogok igen kicsinyek és az epekiömlés a bélbe kellőleg történik. Általában véve a sárgaság, ha a májláb az epeutak betegségeivel nincs társulva, kisebb fokú mint a ráknál, cirrhosisnál vagy az epeutak átjárhatlanságánál. A bélsár igen ritkán teljesen színtelen. A vizeletben levő epefesteny megfelel a sárgaság fokának. 4. Lépnagyobbodás heveny lefolyásnál és magas láznál jelen van. Ha a verőszérben van a vérkeringés akadályozva, pl. annak lábjánál, akkor innen lehet a lépnagyobbodást magyarázni ; más esetekben a gönyvérségben fekszik oka. A hasürben több kevesebb savó rostonyaczafatokkal lehet jelen. Az általános tünetek közt legfontosabb. 5. A láz, mely a heveny lefolyású eseteknél rendszerint jelen van, míg idülteknél vagy egészen hiányzik, vagy csak hébe korban jelen meg. Kiváló fontossággal bírnak a néha rendetlenül, máskor határozott időtájban megjelenő hidegrázások, melyekre, mint a váltóláznál, forrósági és izzadási szak következik. Máskor csak könyebb és rövidebb borzongások lépnek fel. Bamberger látott egy esetet, ahol 10 nap egymásután egy bizonyos órában léptek fel a váltólázhoz hasonló rohamok. 11. Emésztési zavarok, étvágytalanság, hányás majd a láztól vannak feltételezve, majd pedig a gyomor egyidejű megbetegedésétől függnek. 7. Mint reflex-tünetek néha csuklás, száraz köhögés (tussis hepatica) lép fel; továbbá fájdalmak a jobb lapoczban, melyek néha a balban is éreztetnek, az ágyéktájon, az alsó végtagokban. Ide tartozik a jobb egyenes hasizom feszülése is, mit fontos tünetként tekintettek a mélyebben fekvő tályogokra nézve, miután azonban csak a máj megnagyobbodásával együtt fordul elő, valószínű, hogy ezen nagyobbodástól függ.A máj láb kimenetelét illetőleg, úgy látszik, éghajlatunk alatt kedvezőbb, mint a tropicus égalj alatt ; ez különösen a traumaticus májlábokra áll; epekövek által előidézett és áttéti májlábok rendszerint halálosak. A gyógyulás lassan és hosszan tartó üdülési szak után kövezik be, úgy hogy hónapok, évek múlnak el, míg az illető egészségét visszanyeri, s a tályog ez esetekben vagy kifelé nyílik a hasfalakkal való összenövése után, vagy betokoltatik. Ily betokolt tályogokkal évekig élhetnek az egyének, így Budd említi, hogy Lawson, egy seborvos még 10 évig folytathatta gyakorlatát egy kiállott májláb után. Legtöbb esetben azonban a kimenetel halál, ez ideges tünetek, mint delirium, sopor, collapsus alatt következik be; más esetekben nagyfokú elsoványodás, vízkór kifejlődése után; végre a tályogok a szomszéd szervek vagy üregekbe törhetnek át, s a szervek vagy az üregek falaiban fellépő láb által okoznak halált. Itt következőket lehet megemlíteni: 1. A tályog a mell- vagy hasfalakon tör át. A bőr felületén ez esetben kidudorolás jelen meg, mely pirosodik és azután áttör. 2. A tályog az emésztőcsőbe cs epeutakba nyílik. Ha a gyomorba tör át, hányás áll be, s a hányadék és székleteiben genyet lehet találni, ez utóbbiban különösen akkor, ha a tályog a colonba nyílik. 3. A tályog a jobb vesekehelybe nyílik, s a vizelet ily esetben genyet tartalmaz. 4. A tályog tartalmát a hörgőkbe ömleszti; előbb azonban rendesen a jobb tüdő alapján lob lép fel a tüdőlábnak minden tünetével, s csakhamar azután nagymennyiségű, fehéres vagy barnás-piros sűrű geny köpetik ki. 5. A tályog a jobb mellhártya űrbe nyílik, mikor fájdalom, nehéz légzés és a mellhártyaláb physicalis tünetei lépnek fel. Itt két eset lehetséges: a geny a mellkas falán áttörhet, tökéletesen úgy, mint genymellnél; vagy a tüdőállomány erodáltatik, a geny a hörgőkbe lép.