Orvosi Hetilap, 1875. december (19. évfolyam, 49-52. szám)
1875-12-05 / 49. szám
981 lefolyása gyors faladásnál a légcső elzárásakor. A csap bezárása után mindkét esetben körülbelül ugyanazon ideig tartottak a légvételek, az első esetben 3'47"-ig, a másodikban 3'52"-ig. Az első perczben mindjárt a csapbezárás után a vízszintes vonal alatt mélyebbek a kitérések, mint felette, jeléül, hogy a légcsőelzárás után mindjárt fellépő nehéz légzés túlságosan belégzési jellemű. Későbben a vízszintes vonal feletti excursiók is nagyobbodnak, jeléül, hogy az erőlködő belégzéshez később kilégzési erőlködés is szegődik. E túlságos kilégzési erőlködésben későbben sajátságos változást találunk. A görbe vonal kitérése mély belégzés után következő mély kilégzésre mutat ugyan, azonban a kilégzési kitérés után nem megy át rögtön a következő mély belégzésbe, sem nem marad meg az elért magaslaton, hanem a vízszintes felett különböző tágasságú kitéréseket mutat, s csak ezután megy át a következő belégzésbe. így a mindig szabályos mély belégzéshez oly mély kilégzések csatlakoznak, melyeknek tetőfokán nem marad a tüdős következő belégzésig folytonos szűkületben, hanem több apró tágulást és szűkülést szenved. Az ily jellemű görbék mindig egy-egy általános görcsrohamnak felelnek meg, melyek az első perczben és a második elején mindinkább sűrűbben mutatkoznak és mindinkább erősbödnek. Létrejönnek pedig azért, mert a fuladó állat hasizomzatának az aktív kilégzéskori tonicus összehúzódásához még egy vagy több conicus összehúzódás szegődik, midőn az activ kilégzési szűkületben levő tüdő a hasizomzat lánggörcsének szünete alatt ruganyosságánál fogva kitágul, de a közönséges kilégzés utáni tágulás határát az újabb, gyakran az elsőnél még erősebb rángási roham miatt el nem érheti. Hogy a fuladás e szakának görcsrohamai nem egyebek, mint kilégzési görcsök, épen e görbék mutatják. Ez általános rángások alatt a mellkas tágulása egészen szabályszerű rhythmusban foly tovább, tehát a mellkastágítók szabályszerűen működnek : a görcsrohamok mindig a kilégzésre esnek, s az aktív kilégzést eszközlő izmokban lépnek fel. A görcsös kilégzési erőlködések eszaka benyúlik a második percz közepéig, s egy nagyobb mérvű roham után, mely alatt több másodperczen keresztül (az első esetben a II-dik 27—40“, a második esetben II-dik 38—47“) folytonos erőszakos kilágzési szűkülésben van a tüdő, hirtelen megszűnik. Ez időpont az, melyben a fuladási izgalom tetőfokát éri el, midőn legnagyobb az episthotonus, midőn a kitágult látású szem kimered (exophthalmus) és a porezhártya megszűnik érzékeny lenni. E hosszú kilégzési görcscsel az activ kilégzést eszközlő izmok végképen kimerülnek, amennyiben a reá következő előbbi terjedelmű mély belégzés után a fuladás további folyamata alatt többé activ kilégzés nem mutatkozik. Ezután a fuladó állat egész izomrendszeréből csak a belégzésnél közreműködő izmok működnek, míg a többiek egészen elernyedvek. A „tambour à levier“ író emeltyűje csak a vízszintes vonal alá tesz excursio-kat. A kilégzés csak passive megy végbe a tüdők és a bordaporozok ruganyossága folytán. E végső mély lélegzetvételek activ belégzéssel és passiv kilégzéssel eleintén igen ritkák. A ma hosszú kilégzési görcs után tett belégzés után a következő belégzésig hosszú idő telik el (az első esetben körülbelül 18“, a másodikban 20"). Azonban a III. elejétől kezdve ismét sűrűbb mély légvételek mutatkoznak, melyeknek excursio-ja szabályosan egyenlő nagy, csak az utolsó 3—4 légzésben lesz mindig kisebb-kisebb, míg a 4-dik perez utolsó harmadában egy utolsó felületes activ belégzésnek szintén megfelelő passiv kilégzéssel be van fejezve a jelenet. A tünemények tehát, melyek a fuladó állat mellkasának tágulásában és szűkülésében a légcsőelzárás után fellépnek, a különböző esetekben szabályszerűen ugyanazonosak, s bizonyos természetes stádiumok szerint folynak le. E stádiumok: a) mindjárt a leszorítás után a belégzési dyspnoe szaka, mely rövidebb vagy hosszabb az állat tüdejének és a vele kapcsolatban levő írókészülék csőrendszerének kisebb vagy nagyobb légtartalma szerint. Ehhez szegődik : b) a kilégzési dyspnoe szaka, mely görcsös kilégzési erőlködésig fokozódik és a második percz közepe táján egy több másodperczig tartó kilégzési görcsben végződik. c) Erre egy mély belégzés után több másodpereznyi légizésszünet, a tüdő passiv kilégzési állapotában. d) Utóljára a végső activ belégzésű és passiv kilégzésű mély lélekzetvételek szaka, mely a harmadik és negyedik perczben tart az utolsó passiv kilégzésig. A mellkas légzőmozgásainak e szabályszerű feladási tüneményeiben az agy különböző állapotai szerint a következő változásokat láttam fellépni. Ha az agyféltekéknek működését bódító szerekkel megszüntettem avagy kiirtottam a féltekéket, a légzőmozsgások fuladási képe egészen máskép mutatkozott. A következő ábra egy oly tengeri nyúl fuladás alatti légzőmozgásainak lefolyását tünteti elő, mely a csapelzárás előtt chloroformmal bódíttatott egész a reflex ingerlékenység elvesztéséig. 3-dik ábra: A mellkas légzőmozgásainak lefolyása a légcső elzárása után chloroformbódulat alatt. A légcső leszorítása után 243"-ig (4'03") élt az állat, tehát még tovább mint a rendes fuladásnál. Mindjárt a csap elzárása után egyenletes ritka, mély, különösen inspiratoricus jellemű légvételek mutatkoztak (a bódulat előtt 76 légvétel, bódítás alatt 34-re szállott le), melyeket csak a második perez közepe táján zavart meg egy pár kilégzési rángásroham, s képviselte a közönséges feladás alatti kilégzési erőlködések stádiumát. A harmadik perez 22-dik másodperezkor beállott a légzésszünet, mely igen hosszú volt és benyúlt a 4-dik perez első harmadába, midőn bekövetkeztek a végső activ belégzésű és a passiv kilégzésű légvételek, melyeknek tartama átcsapott az ötödik perez elejéig. Lényeges különbségek tehát a légzés lefolyásában a közönséges és chloroformnarcosis alatt történő fuladásnál az : 1- szer, hogy chloroformnarcosis alatt a közönséges fuladási kép legélesebben kidomborodó szaka, a görcsös kilégzési erőlködések szaka egy pár rángási roham által van képviselve, úgy hogy e miatt az egész fuladás szelídebb képet olt; 2- szor, hogy a légzésszünet hosszabb ; 3- szor, hogy a végső csendes belégzések szaka rövidebb. Körülbelül e különbségek állanak fenn a légző mozgások fuladási képében akkor is, ha az agyféltekék kiirtása után történik a légcső elzárása általi gyors fulasztás. A 4-dik ábra egy oly tengeri nyúl fuladás alatti légző mozgásait mutatja, melynél a csapbezárás előtt az agyfestékeket kiirtottam. A fulasztás a kiirtást nyomban követte. 4- dik ábra. A mellkas légző mozgásainak lefolyása faladás alatt az agyféltekék kiirtása után. A légcső elzárása után 420 m-ig élt az állat. A légcsőelzárás után gyors, mély, túlnyomóan inspiratoricus jellemű légzések jelentek meg, melyekhez csakhamar élénk aktív kilégző mozgások csatlakoztak. Az első perez vége felé ritkultak a légvételek, erélyesebbek lettek a kilégző mozgások, rohamos görcsig azonban nem fokozódtak. Csak a harmadik perez 15—20“ között jelentek meg általános rángások, s ennek megfelőleg rángó kilégzések, a rohamra azután egy mély belégzés és erre következő passiv kilégzés után egész a negyedik perczbe átnyúló, egy egész perczig tartó légzésszünet következett, mely után a körülbelül 45"-ig tartó végső activ belégzésű és passiv kilégzésű légvételek zárták be a légzési tünemények sorozatát. Itt is tehát szintén az az eltérés a normális fuladási légzéstüneményektől: 1-ször, hogy a görcsös kilégzési erőlködések szakát csak egynéhány másodperczig tartó általános rángás-49* 982