Orvosi Hetilap, 1876. február (20. évfolyam, 6-9. szám)
1876-02-06 / 6. szám
107 heveny bubor létele mellett, mert mind raegannnyi gyermek roszul táplált, a legkülönfélébb bántalmakban szenvedő volt; s bár volt valamennyinek láza, az minden esetben jelen volt más szövődményekre vezethető vissza, s sohasem kizárólag a kütegre. Meggyőződhetnek erről a t. tagt., ha szívesek lesznek az első két eset rövid körlefolyását meghallgatni, melyhez a többiek minden tekintetben hasonlítanak, s így itt mellőzhetők. I. A M., 2 éves elsatnyalt gyermek, scapula felett nagy tályog, bélhurut; felvétetett május 30-kán 1865. junius 15-kén megnyittatott a tályog, mire lázas mozgalmak lépnek fel; 3 nap múltán ezek mérséklődnek ; julius 19-kén hólyagok keletkeznek ismétlődésekkel; augustus 2-kán halál. N. E. G., 1 éves 11 hónapos, fel lett véve május 27-kén; elsatnyult, angolkóros gyermek, láz helybeli tünet nélkül; julius 22-kén nagyfokú láz, tüdőcsúcsokon tompulat; július 26-kán hólyagkiütés ; július 29-kén halál. Ez oly kevéssé tekinthető a heveny bubor tétele mellett bizonyítónak. Thomas' következő, szintén heveny bubor alatt leírt észlelete (III), mely eddig egészséges 10 éves gyermeket illet. 1805. december 20-kán a gyermek lázas lett és hasmenést kapott; december 23-kán a has puffadt, lép nagyobb, hasmenés és láz folyton tart, de utóbbi oly ingadozásokat mutat, hogy hagymáznak nem nevezhető; december 28-kán a hő néhány kisebb calomeladagra rendes lett és maradt december 30-ig. December 31-kén ismét felszállott a hő, eleintén alábbhagyásokat mutatva, később azok kimaradtak, székrekedés, lép nagyobb, bronchitis . 1866. január 4-kén tüdőlob mutatható ki a bal tüdő alsó lebenyében, mely egész héten át eltart. Január 5-kén buborhólyagok a mellen, hason, fejen, melyek bennéke 1—2 nap múltán megzavarodik; a hólyagok megrepedve, szenyesbarna pörköt hagynak hátra, naponta 1—6 új hólyag; a láz folyton tart; január 10-kén rendes hő; január 12-kén új hőemelkedés, január 13-kán a hólyagképződés megszűnik, a hőmérsék azonban magas, a tüdőlob továbbterjed; január 17-kén a hőmérsék sülyed, 18-kán rendes lesz; a tüdőlob visszafejlődött, a pörkök leváltak. 1866. őszén ugyanazon gyermek idült buborban szenvedett. Ez esetekről, úgy hiszem, nem kell hosszasan bizonyítgatnom, hogy heveny bubornak, miután a jelen volt láz más súlyos bántalmakra vezethető vissza, semmikép nem tekinthetők; valószínűbb, hogy a bubor a lázas bántalomhoz csatlakozott. A felnőtteknél előforduló heveny buborra menve át, első helyen említendő Bärensprungt2), ki számos, részint általa, részint mások által észlelt esetek elemzése után Hebrával ellenkezőleg azon eredményre jut, hogy a bubor heveny alakja nem ritka, s hogy a herpes kis tulajdonkép nem más, mint a heveny bubornak könyebb vagy kezdetleges alakja. Az egész értekezésre és az ott felhozott adatokba annál kevésbé tartom szükségesnek belebocsátkozni, mert már Köbner3) által eléggé ki lett mutatva annak részben téves volta. Ép oly kevéssé jöhet Bambergernek4) állítása tekintetbe, ki a bubor osztályozásánál felveszi ugyan a heveny alakot, de maga olyan eseteket nem ír le. Találkozunk ezek után a felnőtteket illetőleg az esetek egy csoportjával, melyek mint heveny hubor lettek felfogva és közölve, de melyek, habár némelyike kevésbé szigorú követelmények mellett annak volna is tekinthető, általában annyira kifogásolhatók, hogy akkor, midőn oly bizonyítékokra van szükségünk, melyek a bubor heveny alakjának lételét kétségen kívülivé tegyék, nem jöhetnek tekintetbe. Ilyenek Sänger, Malherbe, Andersen, Föhr, Hardy, Pribram, Chaignon és Scheppach esetei. De lássuk az esetek rövid kivonatát. IV. Sängert) heveny bubort ír le egy nőnél, ki már hetek óta panaszkodott heves szaggató fájdalmakról; a jobb kar megvörösödött, dagadt és számos papulák által mintegy érdes felületű; másnap a felkar felső harmadán nagy átlátszó hólyagok keletkeztek; e közben a vörösség a tarkóra, mellre terjedt, anélkül, hogy itt hólyagok fejlődtek volna; jelentékeny láz kíséretében naponta új hólyagok fejlődnek, melyek 2—3 napi tartam után élénk fájdalmas helyeket hagynak hátra; a betegség 23-dik napján a bántalom be volt fejezve. V. Malherben) említ egy 46 éves szakácsnőt, ki már 4 hó óta szenvedett a végtagok és törzs viszketegjében, mi miatt erős, terpentintartalmú, a fűszerkereskedésből vett kenőcsöt dörzsölt a comb bőrére. Már másnap sok apró hólyag volt a nyakon, állón és végtagokon látható ; kisebb számmal jelentek azok meg a háton, mellen és hason. Láz és emésztési zavarok. Gyorsan fejlődnek új hólyagok zavaros bennékkel, az egész hátat egy nagy hólyag borítja. Nagyfokú elgyengülés, delirium, 8-dik napon halál. Bonczlelet. Tüdők és vastag belek nagyfokú vérbősége. VI. Ehhez hasonlót ír le J. W. Andersen() egy J. D. nevű, 30 éves szerecsenről, ki addig jó egészségnek örvendett, ámbár ételeiben legkevésbé sem volt választékos. November 5-kén megette egy angolnának (gymnothorax rostratus) fejét, farkát, máját, mely azelőtt való nap öletvén meg, félig rohadt volt. Csakhamar hányás, fázás lépett fel, s bőre viszketett egészen november 7-kéig. Ekkor jött Andersenhez a fenntebbiekről panaszkodva, ki 2 grm. calomelt és 10 grm. Dowerport rendelt, november 9—11-ig tűrhetően érezte magát, midőn hascsikarás és dugulásról panaszkodott, rendeltetett egy adag himborolaj. Következő nap több nagy kerek és ovális fehéres folt volt a jobb seggpofákon látható, melyek a felbőr hiánya által voltak képezve. E helyeken eleintén véres folyadékkal telt hólyagok képződtek, melyeket beteg folytonos viszketés miatt félvakart. A hólyagok azután terjedtek a hason úgy, hogy csakhamar le volt a bőr egy 1 9" átmérőjű körben meztelenítve, szintígy volt 10"-nyi kiterjedésben a combok alsó részének mellső és oldalsó felülete, a térd és az alszár felső része megtámadva. Néhány isolált hólyag a lábszár és láb mellső felületén is volt látható. A hólyagok nagyságra nézve különböztek, véres folyadékkal voltak telve, s a felhám eltávolítása után lehet látni, hogy az irha vékony szürke anyaggal volt borítva, mely vagy felületes bevonás, vagy diphtheriticus izzadmánynak bizonyult. Tűrhetetlen viszketés előzte meg és követte a hólyagképződést, úgy hogy a beteg egészen vérzésig vakaródzott. Amint az eruptio előrehaladt, mindkét alkar erősen dagadt volt és később nedves üszőkbe ment át; a szövetek fehérek, dagadtak, léggel és eres folyadékkal beszűrődöttek lettek. Az ujjakon száraz üszők. A hólyagok fellépte után a beteg nagyon elgyengült, s egészen typhoid képet mutatott, melyből többé nem épült fel, s november 30-kán meghalt. A konczolat minden szervet rendesnek mutatott, a máj kivételével, melyen vérbőség lett észlelve, a tüdők pedig vérszegények voltak. Metastasis sehol sem volt kimutatható. Andersen még megjegyzi, hogy tudakozódott a halászoknál, kik ugyanazt a halat élvezik, de mint mondják, a máját nem eszik meg. Hasonló betegségben közülök még senki sem szenvedett. Föhr íról közöl egy esetet, melyről megjegyzi, hogy ő kétségen kívülinek tartja ennek heveny voltát, bár tart tőle, hogy a bőrgyógyászok fóruma előtt nem állhat meg. VII. 36 éves nő, második hónapban terhes, zöld szappannal és lúggal mosott; másnap a kezeken, füleken foltokat kapott, melyek helyén csakhamar víztiszta hólyagok keletkeztek; három nap alatt az egész testre elterjednek; egyesek tyúkperemekkoraságúak; beteg lázas; az alsó végtagok vizenyősen dagadtak, egyenletesen pirosak és barnásvörös foltokon kisebb hólyagokat mutatnak. A láz folyton tart. Mintegy 18 nap múltán a felbőr kisebb-nagyobb darabokban lehámlott. 1) Arch. d. Heilk. 1868. 4. H. 2) Annál. d. Béri. Charité. X. 1882. s) Klinische u. experim. Mitth. a. d. Dermat. u. Syphilid. 1864. 4) Würzh. med. Zeitschr. 1860. *) Schmidt’s Jahrb. 126. *) L’union méd. 1869. *) Lancet. 1873. *) Würt. Corresp. Bl. 1871. — Schmidt’s Jahrb. 173. 108