Orvosi Hetilap, 1876. február (20. évfolyam, 6-9. szám)

1876-02-06 / 6. szám

107 heveny bubor létele mellett, mert mind raegannnyi gyermek roszul táplált, a legkülönfélébb bántalmakban szenvedő volt; s bár volt valamennyinek láza, az minden esetben jelen volt más szövődményekre vezethető vissza, s sohasem kizárólag a kütegre. Meggyőződhetnek erről a t. tagt., ha szívesek lesznek az első két eset rövid körlefolyását meghallgatni, melyhez a többiek minden tekintetben hasonlítanak, s így itt mellőzhetők. I. A M., 2 éves elsatnyalt gyermek, scapula felett nagy tályog, bélhurut; felvétetett május 30-kán 1865. junius 15-kén megnyittatott a tályog, mire lázas mozgalmak lépnek fel; 3 nap múltán ezek mérséklődnek ; julius 19-kén hólyagok kelet­keznek ismétlődésekkel; augustus 2-k­án halál. N­. E. G., 1 éves 11 hónapos, fel lett véve május 27-kén; elsatnyult, angolkóros gyermek, láz helybeli tünet nélkül; julius 22-kén nagyfokú láz, tüdőcsúcsokon tompulat; július 26-kán hólyagkiütés ; július 29-kén halál. Ez oly kevéssé tekinthető a heveny bubor tétele mellett bizonyítónak. Thomas'­ következő, szintén heveny bubor alatt leírt észlelete (III), mely eddig egészséges 10 éves gyermeket illet. 1805. december 20-kán a gyermek lázas lett és hasme­nést kapott; december 23-kán a has puffadt, lép nagyobb, hasme­nés és láz folyton tart, de utóbbi oly ingadozásokat mutat, hogy hagymáznak nem nevezhető; december 28-kán a hő néhány ki­sebb calomeladagra rendes lett és maradt december 30-ig. December 31-kén ismét felszállott a hő, eleintén alábbhagyá­­sokat mutatva, később azok kimaradtak, székrekedés, lép na­gyobb, bronchitis . 1866. január 4-kén tüdőlob mutatható ki a bal tüdő alsó lebenyében, mely egész héten át eltart. Január 5-kén buborhólyagok a mellen, hason, fejen, melyek bennéke 1—2 nap múltán megzavarodik; a hólyagok megrepedve, sze­­nyesbarna pörköt hagynak hátra, naponta 1—6 új hólyag; a láz folyton tart; január 10-kén rendes hő; január 12-kén új hő­emelkedés, január 13-kán­ a hólyagképződés megszűnik, a hő­­mérsék azonban magas, a tüdőlob továbbterjed; január 17-kén a hőmérsék sülyed, 18-kán rendes lesz; a tüdőlob visszafejlődött, a pörkök leváltak. 1866. őszén ugyanazon gyermek idült bubor­­ban szenvedett. Ez esetekről, úgy hiszem, nem kell hosszasan bizonyítgat­nom, hogy heveny bubornak, miután a jelen volt láz más súlyos bántalmakra vezethető vissza, semmikép nem tekinthetők; va­lószínűbb, hogy a bubor a lázas bántalomhoz csatlakozott. A felnőtteknél előforduló heveny buborra menve át, első helyen említendő Bärensprungt­2), ki számos, részint általa, ré­szint mások által észlelt esetek elemzése után Hebrával ellen­kezőleg azon eredményre jut, hogy a bubor heveny alakja nem ritka, s hogy a herpes k­is tulajdonkép nem más, mint a he­veny bubornak könyebb vagy kezdetleges alakja. Az egész ér­tekezésre és az ott felhozott adatokba annál kevésbé tartom szükségesnek belebocsátkozni, mert már­ Köbner3) által eléggé ki lett mutatva annak részben téves volta. Ép oly kevéssé jöhet Bambergernek4) állítása tekintetbe, ki a bubor osz­tályozásánál felveszi ugyan a heveny alakot, de maga olyan eseteket nem ír le. Találkozunk ezek után a felnőtteket illetőleg az esetek egy csoportjával, melyek mint heveny hubor lettek felfogva és közölve, de melyek, habár némelyike kevésbé szigorú követel­mények mellett annak volna is tekinthető, általában annyira kifogásolhatók, hogy akkor, midőn oly bizonyítékokra van szükségünk, melyek a bubor heveny alakjának lételét kétsé­gen kívülivé tegyék, nem jöhetnek tekintetbe. Ilyenek Sän­ger, Malherbe, Andersen, Föhr, Hardy, Pribram, Chaig­­non és Scheppach esetei. De lássuk az esetek rövid kivonatát. IV. Sängert) heveny bubort ír le egy nőnél, ki már he­tek óta panaszkodott heves szaggató fájdalmakról; a jobb kar megvörösödött, dagadt és számos papulák által mintegy érdes felületű; másnap a felkar felső harmadán nagy átlátszó hólya­gok keletkeztek; e közben a vörösség a tarkóra, mellre terjedt, a­nélkül, hogy itt hólyagok fejlődtek volna; jelentékeny láz kíséretében naponta új hólyagok fejlődnek, melyek 2—3 napi tartam után élénk fájdalmas helyeket hagynak hátra; a beteg­ség 23-dik napján a bántalom be volt fejezve. V. Malherben) említ egy 46 éves szakácsnőt, ki már 4 hó óta szenvedett a végtagok és törzs viszketegjében, mi miatt erős, terpentintartalmú, a fűszerkereskedésből vett kenőcsöt dör­zsölt a c­omb bőrére. Már másnap sok apró hólyag volt a nyakon, állón és végtagokon látható ; kisebb számmal jelentek azok meg a háton, mellen és hason. Láz és emésztési zava­rok. Gyorsan fejlődnek új hólyagok zavaros bennékkel, az egész hátat egy nagy hólyag borítja. Nagyfokú elgyengülés, delirium, 8-dik napon halál. Bonczlelet. Tüdők és vastag belek nagyfokú vérbősége. VI. Ehhez hasonlót ír le J. W. Andersen() egy J. D. nevű, 30 éves szerecsenről, ki addig jó egészségnek örvendett, ámbár ételeiben legkevésbé sem volt választékos. November 5-kén megette egy angolnának (gymnothorax rostratus) fejét, farkát, máját, mely azelőtt való nap öletvén meg, félig rohadt volt. Csakhamar hányás, fázás lépett fel, s bőre viszketett egészen november 7-kéig. Ekkor jött Andersenhez a fennteb­­biekről panaszkodva, ki 2 grm. calomelt és 10 grm. Dower­­port rendelt, november 9—11-ig tűrhetően érezte magát, mi­dőn hascsikarás és dugulásról panaszkodott, rendeltetett egy adag himborolaj. Következő nap több nagy kerek és ovális fehéres folt volt a jobb seggpofákon látható, melyek a felbőr hiánya által voltak képezve. E helyeken eleintén véres folyadékkal telt hólyagok képződtek, melyeket beteg folytonos viszketés miatt félvakart. A hólyagok azután terjedtek a hason úgy, hogy csakhamar le volt a bőr egy 1 9" átmérőjű körben mez­­telenítve, szintígy volt 10"-nyi kiterjedésben a c­ombok alsó részének mellső és oldalsó felülete, a térd és az alszár felső része megtámadva. Néhány isolált hólyag a lábszár és láb mellső felületén is volt látható. A hólyagok nagyságra nézve külön­böztek, véres folyadékkal voltak telve, s a felhám eltávolítása után lehet­ látni, hogy az irha vékony szürke anyaggal volt borítva, mely vagy felületes bevonás, vagy diphtheriticus iz­­zadmánynak bizonyult. Tűrhetetlen viszketés előzte meg és kö­vette a hólyagképződést, úgy hogy a beteg egészen vérzésig vakaródzott. A­mint az eruptio előrehaladt, mindkét alkar erősen dagadt volt és később nedves üszőkbe ment át; a szö­vetek fehérek, dagadtak, léggel és eres folyadékkal beszűrő­­döttek lettek. Az ujjakon száraz üszők. A hólyagok fellépte után a beteg nagyon elgyengült, s egészen typhoid képet mutatott, melyből többé nem épült fel, s november 30-kán meghalt. A konczolat minden szervet rendesnek mutatott, a máj kivételével, melyen vérbőség lett észlelve, a tüdők pedig vérszegények voltak. Metastasis sehol sem volt kimutatható. Andersen még megjegyzi, hogy tudakozódott a halászoknál, kik ugyanazt a halat élvezik, de mint mondják, a máját nem eszik meg. Hasonló betegségben közülök még senki sem szenvedett. F­öhr íról közöl egy esetet, melyről megjegyzi, hogy ő kétségen kívülinek tartja ennek heveny voltát, bár tart tőle, hogy a bőrgyógyászok fóruma előtt nem állhat meg. VII. 36 éves nő, második hónapban terhes, zöld szappan­nal és lúggal mosott; másnap a kezeken, füleken foltokat ka­pott, melyek helyén csakhamar víztiszta hólyagok keletkeztek; három nap alatt az egész testre elterjednek; egyesek tyúk­­peremekkoraságúak; beteg lázas; az alsó végtagok vizenyősen dagadtak, egyenletesen pirosak és barnásvörös foltokon kisebb hólyagokat mutatnak. A láz folyton tart. Mintegy 18 nap múltán a felbőr kisebb-nagyobb darabokban lehámlott. 1) Arch. d. Heilk. 1868. 4. H. 2) Annál. d. Béri. Charité. X. 1882. s) Klinische u. experim. Mitth. a. d. Dermat. u. Syphilid. 1864. 4) Würzh. med. Zeitschr. 1860. *) Schmidt’s Jahrb. 126. *) L’union méd. 1869. *) Lancet. 1873. *) Würt. Corresp. Bl. 1871. — Schmidt’s Jahrb. 173. 108

Next