Orvosi Hetilap, 1878. május (22. évfolyam, 18-21. szám)
1878-05-05 / 18. szám
/Vájus 5. Budapest, 1878. 18. SZ. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőséges nádor-utcza 12. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. I'JONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBU VÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONKETTEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajosi Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Előfizetési Ár : helyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítenék. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. .MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Tarlat.om : Antal G. tr. A húgycsőtükör értéke a húgycső idült lobos bántalmainak kórismerésére és gyógykezelésére vonatkozólag. — Takács E. tr. Közlemény Korányi Fr. tr. k. tan. korodájából. Az 1874/5. tanévben a kórodán kezelt idegbetegek kórleirása. XVII. Chorea minor. — Cseh K. tr. A borszéki „Arany János-kút“ s általában Borszék. (Vége). —■ Könyvismertetés: Das Fallen der Zähne und deren Extraction von Dr. H. Hollaender. — Lapszemle. Marion Sims. Észrevételek Battey-műtétele felett. (Vége.) TÁRCZA : A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése f. april 27.-kén — Eresei E. tr. Párisi levelek. VIII. A sebészetről. — Vegyesek. — Pályázatok. A húgycsőtükör értéke, a húgycső idült lobos bántalmainak korismézésére és gyógykezelésére vonatkozólag'). Antal Géza tr. egyet. m. tanártól. A lobos húgycső nyákhártyáján fellépő jelenségek élőkön egész a legújabb időkig inkább csak más, könyebben hozzáférhető nyákhártyák hason bántalmai után per analogiam voltak fejtegetve. így beszéltek a húgycső nyákhártyának fellazulásáról, kimaródásairól, túltengéséről, szemölcsös kinövéseiről, hurutos takaros fekélyeiről anélkül, hogy azokat élőkön alkalmuk lett volna látni-Eltekintve Astley Cooper, Rokitansky Thompson, Engel és Sanson-nak egynéhány idevágó, de mindenesetre elenyésző csekély számú hullaleleteitől, mindezen, úgyszólván csak sejtéseknek alapját nagyon ritkán képezték hullákon nyert leletek, inkább csak más nyákhártyákon előforduló hasonszöveti elváltozásokból merített speculatiók. Az különben már eleve felvehető volt, hogy hoszszantartó idült lábfolyamatok után a húgycső nyákhártyáján a fennemlített szöveti elváltozásoknak valamelyike valószínűleg kifejlődik ; de hogy ezen szöveti elváltozások közül melyik, s a húgycsőnek, mely részletében van jelen, annak meghatározása, ha egyesek által mégis kísértetett, a kórisme egészen a legújabb időkig ingatag bizonytalan talajra volt építve. Azon eljárások, melyek a húgycső nyakhártyája szöveti kóros elváltozásainak, nevezetesen fellazulásának, kimaradásainak és fekélyeinek kiderítésére foganatba vetettek, mindnyájunk előtt eléggé ismeretesek, így egyik legkezdetlegesebb eljárás volt a húgycsőnek kívülről történő végigtapintása, midőn a fájdalmas hely jelöltetett ki a kóros elváltozás székhelyéül. Egy másik megbízhatóbb eljárás volt a húgycső nyakhártyájának kutasszal történő végigtapintása. Zeissl a fekélyek korismérésére többször egymásután ismétlődő tiszta víz befecskendést ajánl, s ha a kibocsátott vízben mindannyiszor geny, vérsejtek és szövetezafatok találhatók, biztos a fekély jelenléte. Amily ingatag volt az alap a kórisme felállítására, épen oly megbízhatlanok voltak a helybeli gyógykezelésre irányuló eljárások is. A helybelileg alkalmazni szokott összehúzó és edző szereknek pépek, pálezskák, vagy rudak alakjában történő bevitele, a részletes edzések Lalkmand és Dittel műszereivel mindnyájunk előtt ismeretesek. Miután azonban az idáig vázolt kórismézési ésgyógykezelési törekvések mindnyájan a sötétbeni tapogatódzásnak bélyegét hordták magukon, egészen természetesnek kellett találnunk azon törekvést, melynek czélja volt a húgycső nyakhártyájára is kiterjeszteni azon vizsgálati módszert, mely a gége, fül, orr, hüvely és végbél üreire nézve a közvetlen megtekintést lehetővé tette, s így megnyitotta az utat látszervünknek érvényesítésére, úgy a kórisme felállításánál, mint a helybeli gyógykezelés foganatosításánál. A húgycső űrének megtekinthetésénél két készülékre van szükségünk; egyik a világító készülék, a másik egy üres kutasz a húgycső számára. Előadásom keretén kívül esnék azon készülékek történeti fejtegetésébe bocsátkozni, melyek a húgycső űrének megtekintését lehetővé teszik, általánosságban csak annyit óhajtok megjegyezni, hogy ezen optikai készülékek két főcsoportra oszolnak. Egyik csoportnál a világító forrás és vetítő tükrök szilárd (fix) összeköttetésben állanak a húgycsőbe alkalmazandó üresutasokszal. Ilyen készülék a Deormeaux - féle endoscop, melyen Cruise Thomson, Fürstenheim, Tarnowszky és mások többféle, inkább a világító készülékre vonatkozó módosításokat tettek, s melynek Colfin által készített módosítását be fogom mutatni. A másik csoportnál a világító készülék nincs összeköttetésbe hozva az üres kutasszal, s épen ezért kezelése nem oly nehézkes, és könyebben elsajátítható. Az első csoportba tartozók között a Collín által módosított, Desonneaux-féle a legtökéletesebb. All egy 18 ') Előadatott a m. k. budapesti orvosegylet 1878. év febr. 23-i rendes ülésében.