Orvosi Hetilap, 1880. július (24. évfolyam, 27-30. szám)

1880-07-04 / 27. szám

631 Az orvosegyletben 1868-ban értekeztem volt azon befolyásról, melyet a hasi fü­ggér összenyomása a szív­működésre, az ütérgörbe alakjára és a függérbillentyűk zárképességének kétes eseteinél a függérzörejekre gya­korol, s a kórismészeti eljárásnak ma annyi ilynemű, nemkülönben más erőművi és gyógyszerhatási­ eszköze van, melylyel a szívműködésre behatást lehet gyako­rolni, hogy talán ez úton szerezhető adott esetben felvilágo­sítás arra nézve, váljon a szívnek valamely működési zavara szervi képtelenségből, vagy csak erőbeli elégtelen­ségből származik-e ? 632 A hökhurutról. Szabó Dénes ír-tól. (Folytatás). II. A hökhurut szövődményes bajai. A hökhurut tulajdonképen mindennemű más megbetegedésekkel társulva fordulhat elő. Ezen megbetegedések közül némelyek mint a hökhurutnak következményei tekintendők. A hökhurut tünetei közül különösen a görcsös rohamok erőtelj­essége, hevessége erőművi után idéz elő különféle bajokat, s ezek erőművi vagyis mechanikai szövődmények. Vannak bajok, melyek a hökhurut lényegéből, a légző­­utak nyákhártyájának hurutjából származnak ; ezek szerves szövőd­­m­ények. Ellenben más, a hökhuruttal társult betegségre nézve sem az egyik, sem a másik származást nem lehet kimutatni , hanem szükségképen fel kell vennünk, hogy a hökhuruton kívül egy más megbetegedés fejlődik ki és foly le egy, s ugyanazon időben a szervezetben, de a hökhuruttól függetlenül, ily betegségek esetle­ges szövődmények. Kórszármazási alapon tehát a hökhurut szövőd­ményes bajait erőműviek, szervesek és esetlegesekre osztom. A követ­kezőkben a szövődmények fejlődésének rövid magyarázata mellett a gyermekkórház 4181 betegen észlelt szövődményeket, s azok számát szándékozom bemutatni. 1. Erőművi szövődmények. a) A vérkeringés részéről. Az élettan elvei szerint kilégzéskor a mellüri nyomás nagyobbodik, annál inkább heves kilégzéskor mint a hökhurut rohamainál, s ezeknek következménye a viszeres vér akadályozott beömlése a szívbe, a­mi viszeres torlódásban, azaz pangásban fog nyilvánulni. A viszerekben a vér nagyobb nyomást fog gyakorolni a fajzatra, mint rendesen. Rövid rohamoknál a nyak és arcz duzzad, kipirul, elkékül, a viszerek kidomborulnak, a roham szüntével a rendes állapotok visszatérnek ; huzamos, de főkép gyakori erős rohamoknál a visszafejlés akadályozottt, s folytono­san fennmarad a viszeres pangás, végre a nyomás a visze­rekben oly nagy lesz, hogy falzatukon keresztül savó szűrődik át, a­mi vizenyőt képez. Kisebb nagyobb fokban az arcának viz­­enyő által okozott duzzadtságát majdnem állandóan találjuk erős rohamokkal járó hökhurutnál. A viszeres pangás fokoztával ennek tünetei az agyban ész­lelhetők, s igen heves rohamoknál ennek folytán a betegek rövid időre halolnak ; az agy viszeres pangásának huzamos tartamánál heves és szapora rohamoknál az agyállomány savós beszűrődése, sőt hydrocephalus internus is észlelhető; ez ritka, (1­2 eset), míg Lombard (J. Biermer) gyakori complicatiónak tartja azt. A viszeres pangás nagyobb mértéke a tüdő vizenyőjében (oedema palm. = 2), még nagyobb a távolabbi testrészek vize­nyőjében (oedema ped. = 4,), sőt általános vizenyő a hasvíz­­kórban (hydrops anasarca = 8 eset) mutatkozik, a tisztán idő­közös pangások (rohamok folytán) azonban ritkábban fokozódnak ennyire. Természetes ellenben, hogy a hökhurutnak rohamai által előidézett venosus pangások fokozzák a vízkórt, mely más megbetegedés tünete , így idült szívbajoknál, vesebántalmak­­nál sat. Ha a hökhurut folytán nagyfokú vesicularis tüdő-emphy­­sema keletkezik, miután ez önmagában is okozhat torlódási vi­zenyőt, természetesen a kétféle oknak eredménye is nagyobb lehet. De nem tagadhatni, hogy a hökhurut azáltal is okozhat vizenyőt, hogy az elerőtlenedett, kimerült egyéneknél táplálék hi­ánya miatt, különösen gyakori hányás, hasmenés kíséretében, a vérnek fehérnyéje megkevesbedik, s így hydraemia képződik. A viszeres nyomás nagysága folytán nem ritkán egyes haj­száledények megrepednek a ech­ymosisok, kü­lönösen a szem köthártyáján = 7 eset; nagyobb vérzések is történhetnek, így haemorrhagiák a köthártyán = 15 eset, de a bőralatti kötszö­­vetben (purpura haemorrhagica = 2 eset), sőt az agyban, vagy burkaiban is. Nagyobb edényekből is származhatik vérzés, így gyakori a vérzés az orrból, nem ritkán a szájű­rből, ritkábban a lég­­utakból (hamoptoé = 2), a szemből, fülből vagy az agyban. Trousseau (1. f.) kis gyermeknél véres könnyeket látott. Némely szerző szerint a nagy venosus hyperaemia, s a szemek mechanicus rongáltatása a conjunctivitist nemcsak fokozná, de elő is idézné, a­mi valószínű ; a beteg gyógyulását pedig hátrál­tatja, mert nincs meg a szemnek kellő nyugalma. A szem részé­ről következő complicatiókat találom feljegyezve: conjunct, cat. = 15, conjunct, scroph. = 4, conjunct, membr. = 2, ble­­pharoconjunct. = 3, ceratoconjunct. = 2, ulcus corneae = 4, cerat. ulc. = 3, staphyloma = 1, hypopion 1, blepha­ritis = 2. H. Knoppl) említi, hogy 3 éves gyenge gyermek a hökhurut 6-dik hetében a reczeg viszeres vérbősége folytán megvakult, a reczeg üterei fonalszerűek lettek, s a jobb szemen alig láthatók ; a látás visszatért néhány napi vakság után; narcosis alatt óvatosan megcsapolván a mellső csarnokot, az üterek ismét megteltek vérrel. Ugyanily, de nem oly nagyfokú vérbőségen alapszik Steifen észlelete (278. 1.), ki 8 éves leánynál tisztátalan látást tapasztalt főleg a rohamok alatt. Vérzést a fülből legelőször Wilde (Roger: Bullet, de l’acad. 1879. dec.) említ, ki otorrhoeában szenvedő leánynál sugárban látta a vért kiszökni, kökhurutos roham alatt. A fül részéről követ­kező szövődmények vannak megjelölve: otorrhoea = 13, otitis ext. = 3, o. med. = 1,0. furunc. = 1,0. chron. = 1, eczema meat. and. ext. = 1, dipht. aurium = 1, surditas = 1. A megnehezített vérkeringés, azaz a v­érnek akadályozott visszafolyása a szívbe, ha sokáig tart, compen­satoricus tágulást és túltengést idéz elő a jobb szívben, vagy ha az már más okból megvan, akkor azt növelheti. b) A légzőszervek részéről. Az erőltetett kilégzési lökéseknél nemcsak a rendes kilégzési tényezők, a tüdők ruganyossága, a thorax súlya, légköri nyomás, a hasszervek nyomása vesznek részt, hanem a segédizmok is, a kilégzést pedig a glott­s nehezíti; ennek folytán az alveolusok fala igen nagy nyomás alá kerül. Ezen, az alveolusok falzatára belülről ható nyomás, azokat ki fogja tágítani, s így előáll az alveolaris ectasia, emphysema vesiculare, még­pedig annál könyebben, minél roszabb a tüdőnek táplált­sága a vérkeringési zavarok folytán. Az emphysema vesicularis-nál a gyakran ismétlődő igen heves rohamok alatt az alveolus fajzata megrepedhet, úgy hogy több alveolus képez egy hólyagot, vagy lég jut a tüdő sejtközi anyagába ( emphysema interstitiale s. interlobulare, vagy nem ritkán a pleura pulmonalis alá, s ezt hólyagok alakjában felemeli ; ily léghólyagok megrepedésénél lég jöhet egy, vagy másik mell­­űrbe­n pneumothorax. Ha emphysema interstitiale jött létre, úgy a lég a következő heves hökhurutos rohamok alatt terjedhet ezen interlobularis, vagy interstitialis kötszövetben, s a mediastinum, a nagy edények és légcső kötszövete mentén a nyak, mell sat. bőr alatti sejtszöve­tébe hatolhat, a­midőn is emphysema subcutaneum nevet nyer (= 1 eset). Azonban nem minden emph. vesic. vezet interstitialis emph.-ra, vagy ez tovább bőralatti emph.-ra, mert bármelyik f­okán ezen létrának történhetik megállapodás. pneumothorax fejlőd­és­e hasonlókép a legritkább esetek közé tartozik. Ezen, erőművi behatások után fejlő­dött emphysemák hökhurutnál ritkábbak ; ennél gyakrabban található egy más úton fejlődött emphysema, t. i. a co­mpensatoricus, vagy vncariala emphysema, miről alább. A légutak elején a szájban is előfordul változás, mely erőművi úton származik, értem azon keskeny vásulatot, vagy kis körlapot képező fekélyt, mely némely szerző szerint a hökhurut 3., 4., vagy *) H. Knopp. Arch. f. Augen- und Ohrenhlk. 1876.Y. 1. p- 190 ; Schmidt’s J. 1876. Bd. 170. Xr. 6. S. 280.

Next