Orvosi Hetilap, 1880. december (24. évfolyam, 49-52. szám)
1880-12-05 / 49. szám
BuDAPEST, 1886. 49. sz. December 5. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségi.A nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. írtoNI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONNEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tari'Ai.om. Schmid H. tr. Közlemény Lumniczer S. tr. és főorvos rókus-kórházi sebészeti osztályából. Kettős részletes lábcsonkítások esetei. (Vége.) — Lichtenberg K. tr. A nő nemi életének befolyása fülbetegség kifejlődésére. I. — Pallák L. Vit-táncz és reszketeg hüdös. (Folyt.) — Lori E. tr. Adatok a garat és gége nyákhártyájának kóros elváltozásaihoz. — Bókai Árpád tr. A köpetek kórjelzéstani szempontból. III. Asthma bronchiale és pertussis. — Könyvismertetés. Über Schusswunden. Von Prof. Dr. Th. Kocher. — Lapszemle. A pankreatin és alkalmazása. Tárcza: Török Au. tr. Anthropologiai levelek. II. Broca Pál emlékezete. (Befejezés). — Id. Purjesz Zs. tr. A 16. századbeli jelesebb syphiliographok. — Neupauer János tr. — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. — Pályázatok. Közlemény Lumniczer Sándor ny. r. tanár és főorvos rókuskórházi sebészeti osztályából. Kettős részletes lábcsonkítások esetei. Schmid Holgó tr. tanszéki segédtől. (Vége). A tárgyalt kétféle mód szerint műtéti és kezelt részletes lábcsonkítások következők valának : (alszárcsonkítás 1) Chopart 3, Lisfranc-féle műtét 1, a lábközépcsontok csonkítása 2, az öreg ujj és kis ujj lábközépcsontjának csonkítása, a többi három ujj küszelésével 1 esetben. A Chopart-műtétet egyik betegnél mindkét lábon, a másiknál a bal lábon végeztük, míg a jobb lábon alszárcsonkítást kell végrehajtanunk. Eddig elért tapasztalataink után nem volt okunk Chopart eljárását a műtétek sorából kitörülni, mint több neves sebész akarta. Alig volt sebészi műtétés, mely oly heves támadókra és védőkre talált, mint épen a Chopart-féle műtét,és ha tekintetbe vesszük azt, hogy a láb azon bolthajtáskép alkotott szilárd alap, melynek három pontjára, ú. m. a sarokcsontra, az öregújj és kisújj lábközépcsontjának fejecsére esik a test súlya, elképzelhető, mily hátrányos ezen pontok egyikének, hát még több pontjának elvesztése az egyén állására és mozgási miveleteinek kivitelére.* I. * I. * 2) x) Archiv f. kiin. Chirurgie. Von v. Langenbeck. 1861 és 1867. — Volkmann. Sammi. kiin. Vorträge Nr. 72—73. — Pitha-Billrot. Handb. der allg. und spec. Chir. IV. B. I. Abth. 2. H. — Emmert. Lehrbuch der spec. Chir. 1867. IV. B. — Chelius Handb. d. Chir. — Dieffenbach. Die op. Chir. II. B. 2) Azon élettani alapokon nyugvó tényre, " hogy „ha a láb keskeny és rövid lenne, vagy pedig épen nem léteznék, akkor járásunk oly bizonytalan volna, mint midőn rudakon járunk, másrészről pedig járáskor ugyanazon lépésszám, lépéshosszúság mellett csekélyebb tért haladnánk meg“ (Balogh K. Az ember élettana) jó példa akadt kettős Chopart-küszelési esetünkben. Ugyanis ezen beteggel járási kísérletet tétettem összehasonlítólag három más egyénnel, kik katonai szolgálatban állottak, s a dobüzemre való lépést jól megszokták, s úgy találtam, hogy ugyanazon lépésszám (40) mellett az első egyéntől a csonkított beteg 3 méternyire, a másodiktól 334 cm-nyire, a harmadiktól szintén 334 cm-nyire maradt el. A lépés, hosszúsága úgy a betegnél, mint a 3 egyénnél 46 cm. de a beteg ezt már erőltetéssel éri el. Hogy a csonkított egyén társaival lépést tartani nem bírt. Ha már a Chopart-műtét által a lábnak három támpontja közül kettő elesik, belátható, hogy a megmaradt csonk a legkisebb kedvezőtlen körülmény folytán is mily könyen hasznavehetlenné válhatik, s minthogy a nem szerencsés eredmény Chopart-műtét után a ritkaságok közé nem tartozott, azt sokan magának a műtét modornak akarták felróni, s mint meg nem engedhető, káros műtétet a tankönyvekből is száműzni. Felhozták, hogy a műtét kivitele nehéz , hogy a gyógyulás huzamos, vagy létre sem jön, vagy hogy az eredményt inhüvelyláb, ízláb hiúsítja meg , hogy a heg újra meg újra feltörik ; fájdalmas , sipolyos menetek támadnak, vagy ha a seb be is gyógyul, a csonk előbb-utóbb kikerülhetlenül lóláb-állásba jut, s hasznavehetlenné válik, így a műtét egészen felesleges. Hogy ezen állítások hamis alapokon nyugszanak, s a kedvezőtlen eredmény esetleges, a műtéttől független körülmények hozzátársulása által volt feltételezve, elfogulatlan körültekintésre könyen kiviláglik. Például : Foucher egy esetet közöl, melyben az egyén csonkján a seb nem hegedt be, s három hó múlva gyógyulatlanul hagyta el a kórházat. Ugyanezen egyénen 21 év múlva gyógyhiány miatt a bokák felett utócsonkítást kelle végezni. Paul egy esetet figyelt meg, melyben a beteg a csonk gyógyulása után 1 3 évig jól bírt ugyan járni, de később a szűk- és sarokcsont olyfokú eltolódása jött létre, hogy'' szintén utócsonkítás vált szükségessé. Paul maga is felemlíti, hogy a láb equino valgus állása mellett a bokaizületben idült láb volt jelen. Villerme tapasztalta, hogy Chopart szerint műtett 20 egyén csonkja mind többé-kevésbé lóláb-állásban volt. Boeckel felhozza, hogy Chopart-küszelés 33 esetében oka nagyrészt abban fekszik, hogy a csonkítás következtében rövidebb lévén lábfeje, a sajkacsont és öreg ujj lábközépcsontjának fejecse közti távolt mérve, társainak lába 9 cm-el volt hosszabb, — az elvesztett rész, mint összeadandó mennyiség a lépés hosszúságához nem járulhatott. (Az átlagos 49 lépésszámot 9-czel szorozva, kijön megközelítőleg a távkülönbség). A betegnek lényeges segítségére voltak e tekintetben a műlábak, melyekkel újólag történt, hasonló járási kísérletnél megálláskor az előbb mért átlagos 3 m. távkülönbség csak 150 cm. volt, későbben még kevesebb.