Orvosi Hetilap, 1881. május (25. évfolyam, 18-22. szám)

1881-05-01 / 18. szám

395 396 véredények, melyek a méh, a kürtök és a petefészekhez haladnak. Oly folyamatok (havi tisztulás, vérpangás stb.), melyek a széles szalagok közötti szövetet fellazítják, meg­­könyítik ennek leválását épen úgy a széles szalagoktól valamint a véredényektől, s így előkészítik a vérömleny útját a hashártyán kívül. A megrepedt véredényekből ömlő vér a fellazult, elvált szövetek mentében, az egyik széles szalagból a másikba hatolhat, s a Douglas-ür alapját keresz­tül törve, a méh mögött és a méh előtt daganatot képezhet a hashártyán kívül. Ezen kóralak szép és tanulságos pél­dányát nyújtja birtokomban levő egy kórbonczi készít­mény, melynek története következő: N. J., iparos neje, 36 éves, erős testalkatú, különösen erős csontvázzal, az izomzat petyüdt, az egyén nagyfokú vérszegény­ség képét mutatja, s orvosi tanácsomat is, rendetlenül fellépő méhvérzések és nagyfokú hasvérzése miatt kérte ki 1878-diki October havában. A beteg 14 éves korában kapta meg havi tisz­tulását, s ez, állítása szerint mindig bő volt. 18 éves korában ment férjhez, s 20 éves korában jött teherbe; azonban a terhesség 3-dik hónapjában, általa fel nem fogható okból elvetélt. Az ágy­ban csak 6 napot töltött elvetélésével, jóllehet a vérzés, habár kisebb mértékben, csaknem 4 hétig folyvást tartott. Ezután két hónapig nem jelentkezett nála a havi tisztulás, annak daczára, hogy nem volt terhes. Ezen időtől fogva folytonos bő havi vér­zései vannak, sőt 3 - 4 év óta a méhvérzések időközben is mutat­koztak, gyakran nagy mértékben, mi ellen siker nélkül használt cserlés és timsós hüvelybefecskendéseket, s fürdőket. Vizsgálatnál a tüdő és a szív nem mutattak semmi rendellenességet, hasonlóképen a hasűrben is csak a mérsékelten nagyobbodott lép volt kita­pintható. A fandomb alatt a hasfalakon keresztül a nagyobbodott méhfeneket tapinthattuk ki. A hüvelybeli vizsgálatnál a parame­­trumok szabadaknak találtattak, a méhnyak hüvelyrésze rövid, körkörösen (circularisan) egy kissé túltengve, magasabb méhállással (elavulva); a méhnyak supravaginalis részének hátsó felületén kisebb egyenetlen kiemelkedések ; a méh szabadon mozgat­ható minden fájdalom nélkül. A kutasz némi nehézséggel a méhűrbe hatolt 90 cm-ig. A tükörrel vizsgálat épfelületű külső méhszálat mutatott. Diagnosisom volt: endometritis polypo­chronica méhtúltengéssel, fibroid-képződás valószínűségével. Ezen okból ízgy­úz-bőraláfecskendéseket kezdtem betegem­nél, melyeket azonban a beteg a 3-dik befecskendés után nem engedett tovább folytatni, miért is beszüntettem kezelésemet e betegnél. Ezen időtől számítva, körülbelül 8 hónapra 1877. évi ápril havában sürgősen kérettem a beteghez, midőn is a beteget sápadtan összeesve találtam, fájdalmat kifejező arczczal. Beteg panaszolja, hogy­ néhány napi székrekedés után a megelőző napon nagy ingert érzett székelés és vizelésre , azonban alig volt képes székelni, s hirtelen nagy fájdalmat érezvén az alhasban, összero­gyott, ájultan vitetett ágyába, a­hol ismét magához tért. Azóta folytonos vérszivárgást érez a hüvelyből, s folytonos, némelykor fokozódó fájdalmat vesz észre a hasban és nagy gyengeséget, hogy kezeit alig tudja emelni; ájulás is környékezi folytonosan. Megtekintésre a has kissé ki van tágulva; tapintásra nem egész kiterjedésben, hanem különösen jobb, s bal oldalt fájdalmas, mely­ oldalakon ellentálló, jól körülirt daganatot lehetett kitapintani; jobb oldalt a daganat 2 1/2 ujjnyival állott a köldök alatt, s a csípő felé húzódott ; baloldalt a daganat 2 ujjnyival a fandomb fölött állott. A hüvelyvizsgálatnál a hü­vely­boltozat egy­ kissé lenyomva látszott , szabad, hanem a keresztcsont-kivájulatban körülbelül 2 ökölnyi nagyságú daganat, mely a hüvely­ közepén kidudorodott ruganyos tapintatú, s a hátsó hüvelyfal mentében lefelé mindinkább ellapult, keskenyedett, s csaknem a hüvelybejáratig ért. A méh közelebbi kitapintása a nagy daganat, s a fájdalom miatt nem volt lehetséges, hanem a vizsgálat a végbélen keresztül a méhet balfelé szorítva, laterovertált állásban találta. A baj hir­telen keletkezése nagy vérvesztés jeleivel, s a fájdalom minden láz nélkül kétségkívülivé tette a vérömlenyt, valamint a daganat­képződés minősége és focalizálása azt, hogy a kóralak méh mögötti hashártyán kívüli vérsérv (haematocele retrouterina extraperitone­­alis s. haematoma retrouterinum). A beteg érvelése 120, igen gyenge, a hőmérő a 37°-t sem éri el. A nagy nyugtalanság és a fájdalmak csilapítására morphium befecskendezését a bőr alá, s a hasra jégtömlőt alkal­maztam, s a vizelet 2—1-szori elvevését húgycsappal rendeltem el. Táplálásul kizárólagosan tejet, tojást és bort ajánlottam. Ezen eljárást ápril 9—22-ig folytattam, mely­ idő alatt a daganat térfogata nem sokat változott, csak a jobboldali kisebbedett kevéssel, míg a hüvelybeli daganat ellentállóbbá, keményebbé vált, s a vérszivárgás megszűnt. A betegnek 12 nap óta széke nem lévén, 22. reggel egy adag Ferencz József forrásbeli keserű víz, minden nagy­obb fájdalom nélkül hő­székelést idézett elő. Ezen nap­tól fogva a jégtömlőt Priessnitz-borogatások váltották fel és morphium-befecskendezések, s­­ cymos morphium-suppositoriumok alkalmaztattak a­ végbélbe, a hasfalra pedig naponta 3-szor tinct. iodi ecsetelések. Belsőleg továbbá a beteg chinint borral kapott. A daganatok a hasban és hüvelyben kisebbedni kezdtek, a beteg ereje is napról napra emelkedett, s láz nem mutatkozott. Május 1g-től fogva a betegnek sem vizeletével, sem székleté­tével semmi baja nem lévén, a Priessnitz-borogatásokat meleg borogatások váltották fel, melyek az első napon némi nyugtalan­ságot okoztak a betegnél, a hőmérő azonban emelkedést nem mutatott; a következő napon már jól tűrt, s a daganatok feltű­nően apadtak. Május vége felé a beteg ismét fájdalmakról kezdett panaszkodni, s június 2-kán vérszivárgás mutatkozott, mit havi tisztulásnak tekintvén, a meleg borogatások elhagyattak. E vér­szivárgások június 6-ig tartottak, s ezek megszűntével a fáj­dalom fokozódni, az utóvérzés gyorsulni (108) és a hőmérsék emelkedni (38'2°) kezdett. A nyugtalan beteg fájdalomról és folytonosan növekedő gyengeségről panaszkodott, étvágy­a is hanyatlott, miért ismét a jégborogatások és morphium-be­­fecskendezéshez fogtunk, s a chininnek nagyobb adagokban szol­gáltatása daczára a láz nem szűnt ; hüvelybeli vizsgálatra a jobb perimetriumban a daganat ismét nagyobbnak mutatkozott. A beteg állapota nem változik, hanem ereje a folytonosan tartó láz alatt mindinkább hany­atlik, s június 14-kén korán reggel sürgősen hivatván a beteghez, ezt sápadtan összeesve, alig kita­pintható átérveréssel találtam, s halkan, nehezen érthető hangon nagy feszülő fájdalmakról panaszkodott a hasban, mely gyenge tapintásra is igen fájdalmas volt. Az igen hanyatlott erő élénkítésére égényt (aether) fecskendeztem bőr alá. A hasfalon gyenge kontatás is tompulatot mutat jobb felé, s a has közepe táján. A hüvelybeli vizsgálatnál újból egy nagy puha daganat mutatkozik a méh mögött, a keresztcsont kivájulatában. A beteg ereje a folyton emelkedő láz alatt fogy­, s 22-kén (június) reggel meghalt. Különös kedvezménynek kell tartanom, hogy ezen eset­ben a bonczolás meg lön engedve, noha csak azon ki­kötés mellett, hogy ez csupán a hasra terjeszkedjék. A bonczolást boldogult Lukács János Jr. jelenlétében végeztem, ki az esetet a halál előtt néhány nappal velem együtt észlelte. A kórbonczi készítmény tökéletesen igazolja az élőben megállapított diagnosist: haematocele extraperitonealis retrouterina, s mindazon jeleket, melyek ezen esetet nevezetessé teszik, még most is úgy lehet ezen kórbonczi készítményen jól felismerni, mint akkor a bonczolásnál. A méh megnagyobbodott, s szövete között mogyorónagy­ságú öt rostdag fészkelt; a hashárty­a általában megvastagodott, mindkét széles szalag két lemeze között véral­­vadékok a vérdagok maradványaiképen, továbbá a jobb, s bal széles szalagban diónyi nagyságú, megvastagodott lemezközti kötszövet-túltengés, mely­nek egyike, t. i. a jobboldali, tömlőbe folytatódik, melyből álutak vezetnek a méh mögé, s melyen keresztül a jobb széles szalagból juthatott a vér a bal széles szalag lemezei közé. Mindkét méhkürt rövidült­, különösen a jobb­oldali összetöpörödött. A jobb petefészek rendes nagyságú, a baloldali nagyobbodott, több apró tömlővel a most összetett lúdtojás-nagyságú tömlő mellett. A méh mögött a hashártyán belül nagyobb mennyiségű aludt vér savós folyadékkal vegyülve, a Douglas-ár hosszan mélyen kinyújtva, véralvadékkal telt, s a felett már láthatók a láb terményeképen képződött lemezek, hártyák, melyek felülről eltákolni kezdték a Douglas-űrben levő véralvadékot. Ezen eset méltán sorakozhatik Ott és Kulin már

Next