Orvosi Hetilap, 1881. október (25. évfolyam, 40-44. szám)
1881-10-02 / 40. szám
SlJDAPEST, 1881 40. sz. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmententendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. BcTOREF. 2 MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. jvf OMS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Laufenauer IC. tr. A m. kir. országos tébolyda kórboncztani dolgozdatából. Az agykérgi (corticalis) epilepsiáról. — Ifj. Bókai J. tr. Közlemény a pesti szegénygyermek-kórházból. Nem-gümős alapi lágy-agyburoklob egy esete. — Flósz P. tr. Vizsgálatok a peptonok vegytani természete felöl. (Folyt. — Könyvismertetés. De l’épithélioma du col utérin et de son traitement, par le Dr. Marion Sims. Trad. du Dr. Lutaud. — Lapszemle. Az ectopia vesicae kezelése a húgyhólyag kiirtása által. — A szájpad elsőleges gümősödéséről. — A vándorvese kezelése rögzítés által. Tárcza : Az orvosi gyakorlat engedélyezésére vonatkozó nemzetközi feltételek tárgyában. Roland F. R. S. tar-tól. — Puky A. Jr. A sebészeti szakosztály a londoni nemzetközi orvosi congressuson. (Folyt.) — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az „Orvosi Hetilap“ 1881. October—decemberi folyamára. — Pályázatok. Melléklet: Kőmetszetű tábla ifj. Bókai J. tr. czikkéhez. A m. kir. országos tébolyda kórboncztani dolgozdájából. Az agykérgi (corticalis) epilepsiáról 1). Laufenauer Károly tr. egyetemi magántanár, orsz. tébolydás másodorvostól. Az epilepsiáról szóló tannak kórodai része, ami az epileptikus rohamok tüneteit, azok esetleges aequivalenseit és a szokványos gyógytani eljárást illeti, már a legapróbb részletekben is ki van merítve, s olyannyira a közismeret tárgyát képezi, hogy arról itt e helyen értekezni, valóban merész és felesleges időfecsérlésnek tartanám. Nem ilyen örvendetes és tiszta a kép, ha az epilepsia pathológiájával és kórboncztanával foglalkozunk. Ami a nehézkóros roham kórtani létrejövetelét illeti, annak magyarázatában két egészen ellentétes és merev álláspontot elfoglaló táborra oszlanak a szaktudósok. Mindkét tábor megegyezik ugyan abban, hogy az epilepsia központi, tehát agybántalom, de a bántalom székhelyét illetőleg a nézetek teljesen divergálnak. Schröder van der Kolk és vele, mint mostanság a legilletékesebb búvár, Nothnagel azt állítják, hogy az epilepsia minden esetben a hídban és a nyúltagyban székelő görcs központ ingerületétől függ. Hughlings, Jackson és vele sokan mások az epilepsia székhelyét, nemcsak a hídba és nyúltagyba, hanem az agykéreg szürke állományába is helyezik. Mindkét nézett mellett sok és helyenkint nyomós érvek szólanak. A vitás kérdés azonban eldöntve még nincs és a mostani ismeretek mellett határozottsággal meg sem is oldható. Nothnagel ugyanis, az agykérgi daganatok, lobos folyamatok és az állatkísérletben villamos izgatás, szúrás vagy égetés által előidézett epilepsiákra azon megjegyzést teszi, hogy azok is, reflex epilepsiák, ép úgy mint * ') Előadatott a kir. orvosegylet 1881. ápril 2-án tartott gyűlésén, azok, melyek távolabb fekvő helyek, pl. a környi trigeminus vagy ischiadicus sérelmeinél lépnek fel. Én helyesnek tartom ezen állítás jogosultságát, de apodictice Nothnagel nézetéhez csak akkor csatlakoznám, ha állatkísérleti úton bebizonyítaná valaki, hogy a görcs központnak az agy — nyúltagy lánczolatából való kizárásakor — a szürke agykéreg villamos izgatása alkalmával, az epileptikus rohamok nem következnének be jeléül annak, hogy a görcsközpontnak ingerületbe jövetele nélkül nincs epileptikus roham. Én ezen állatkísérletet oly módon tartanám lehetségesnek, ha a negyedik agygyomrács legfelső részletén, tehát közvetlen az alsó ikertestpár tövében — műleges légzés fenntartása mellett — oly módon léteznék a metszés, hogy az agykocsánytalpi laborkötegek legalább részben épek maradjanak. Most az agykérget kellene izgatni, s az epileptikus rohamok bekövetkezése vagy kimaradása adná meg a feleletet. Tudtommal azonban, ilynemű kísérlet még eddig nem létetett. Ami az epilepsia kórbonettanát és kórszövettanát illeti, ennek elsősorban azon kérdést kellene megoldania, váljon az epilepsia sui generis, különálló bántalom-e, vagy csak járulékos tünete valamely központi bántalomnak ? Erre vonatkozólag az orvosi gyakorlatban két alakot észlelhetünk. Egyik az úgynevezett idiopathikus vagy genuin epilepsia, melynél a kórbonczolatok ezen bántalomra vonatkozó semmiféle jellemző kórbonczi leletet sem eredményeztek. Az ily fajta epilepsiát tehát, mint önálló betegséget tekinthetjük. Másodsorban ismerjük a secundar, a másodlagos vagy az úgynevezett reflex-epilepsiákat, melyek környi idegek megsértése, agydaganatok és lábos agybántalmak kíséretében jelentkeznek: itt az epilepsia az esetek legnagyobb számában, már csak mint tünete tekintendő az illető környi ,vagy központi bántalomnak. Ezeken kívül vannak még számtalan szervezeti bántalmak, úgy a gyermekkorban, mint a felnőtteknél is, melyeknél az epilep-40