Orvosi Hetilap, 1881. október (25. évfolyam, 40-44. szám)

1881-10-02 / 40. szám

­SlJD­APES­T, 1881 40. sz. E­LŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmenten­­tendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. BcTOREF. 2 MEGJEL­EN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. jvf OM­­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Laufenauer IC. tr. A m. kir. országos tébolyda kórboncztani dolgozdatából. Az agykérgi (corticalis) epilepsiáról. — Ifj. Bókai J. tr. Közlemény a pesti szegénygyermek-kórházból. Nem-gümős alapi lágy-agyburoklob egy esete. — Flósz P. tr. Vizsgálatok a peptonok vegytani természete felöl. (Folyt.­ — Könyvismertetés. De l’épithélioma du col utérin et de son traitement, par le Dr. Marion Sims. Trad. du Dr. Lutaud. — Lapszemle. Az ectopia vesicae kezelése a húgyhólyag kiirtása által. — A szájpad elsőleges gü­mősödéséről. — A ván­dorvese kezelése rögzítés által. Tárcza : Az orvosi gyakorlat engedélyezésére vonatkozó nemzetközi feltételek tárgyában. Roland F. R. S. tar-tól. — Puky A. Jr. A sebészeti szak­osztály a londoni nemzetközi orvosi congressuson. (Folyt.) — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az „Orvosi Hetilap“ 1881. October—de­cemberi folyamára. — Pályázatok. Melléklet: Kőmetszetű tábla ifj. Bókai J. tr. czikkéhez. A m. kir. országos tébolyda kórboncztani dol­gozdájából. Az agykérgi (corticalis) epilepsiáról 1). Laufenauer Károly tr. egyetemi magántanár, orsz. tébolydás másod­orvostól. Az epilepsiáról szóló tannak kórodai része, a­mi az epileptikus rohamok tüneteit, azok esetleges aequivalen­­seit és a szokványos gyógytani eljárást illeti, már a legapróbb részletekben is ki van merítve, s olyannyira a közismeret tárgyát képezi, hogy arról itt e helyen érte­kezni, valóban merész és felesleges időfecsérlésnek tar­­tanám. Nem ilyen örvendetes és tiszta a kép, ha az epilep­sia pathológiájával és kórboncztanával foglalkozunk. A­­mi a nehézkóros roham kórtani létrejövetelét illeti, annak magyarázatában két egészen ellentétes és merev álláspontot elfoglaló táborra oszlanak a szaktudósok. Mindkét tábor megegyezik ugyan abban, hogy az epi­lepsia központi, tehát agybántalom, de a bántalom szék­­helyét illetőleg a nézetek teljesen divergálnak. Schröder van der Kolk és vele, mint mostanság a legilletékesebb búvár, Nothnagel azt állítják, hogy az epilepsia minden esetben a hídban és a nyúltagyban székelő görcs központ ingerületétől függ. Hughlings, Jackson és vele sokan mások az epi­lepsia székhelyét, nemcsak a hídba és nyúltagyba, hanem az agykéreg szürke állományába is helyezik. Mindkét nézett mellett sok és helyenkint nyomós érvek szólanak. A vitás kérdés azonban eldöntve még nincs és a mostani ismeretek mellett határozottsággal meg sem is oldható. Nothnagel ugyanis, az agykérgi daganatok, lobos folyamatok és az állatkísérletben villamos izgatás, szúrás vagy égetés által előidézett epilepsiákra azon megjegy­zést teszi, hogy azok is, reflex epilepsiák, ép úgy mint * ') Előadatott a kir. orvosegylet 1881. ápril 2-án tartott gyűlésén, azok, melyek távolabb fekvő helyek, pl. a környi trig­e­minus vagy ischiadicus sérelmeinél lépnek fel. Én helyes­nek tartom ezen állítás jogosultságát, de apodictice Nothnagel nézetéhez csak akkor csatlakoznám, ha állat­kísérleti úton bebizonyítaná valaki, hogy a görcs köz­pontnak az agy — nyúltagy lánczolatából való kizárá­sakor — a szürke agykéreg villamos izgatása alkalmával, az epileptikus rohamok nem következnének be jeléül annak, hog­y a görcsközpontnak ingerületbe jövetele nélkül nincs epileptikus roham. Én ezen állatkísérletet oly módon tartanám lehetségesnek, ha a negyedik agy­­gyomrács legfelső részletén, tehát közvetlen az alsó iker­­testpár tövében — műleges légzés fenntartása mellett — oly módon léteznék a metszés, hogy az agykocsánytalpi labor­kötegek legalább részben épek maradjanak. Most az agykérget kellene izgatni, s az epileptikus rohamok bekövetkezése vagy kimaradása adná meg a feleletet. Tudtommal azonban, ilynemű kísérlet még eddig nem létetett. A­mi az epilepsia kórbonettanát és kórszövettanát illeti, ennek első­sorban azon kérdést kellene megoldania, váljon az epilepsia sui generis, különálló bántalom-e, vagy csak járulékos tünete valamely központi bántalomnak ? Erre vonatkozólag az orvosi gyakorlatban két alakot észlelhetünk. Egyik az úgynevezett idiopathikus vagy genuin epilepsia, melynél a kórbonczolatok ezen bánta­­lomra vonatkozó semmiféle jellemző kórbonczi leletet sem eredményeztek. Az ily fajta epilepsiát tehát, mint önálló betegséget tekinthetjük. Másod­sorban ismerjük a secundar, a másodlagos vagy az úgynevezett reflex-epilepsiákat, melyek környi idegek megsértése, agydaganatok és lábos agybántalmak kíséretében jelentkeznek: itt az epilepsia az esetek leg­nagyobb számában, már csak mint tünete tekintendő az illető környi ,vagy központi bántalomnak. Ezeken kívül vannak még számtalan szervezeti bántal­mak, úgy a gyer­­mekkorban, mint a felnőtteknél is, melyeknél az epilep-40

Next