Orvosi Hetilap, 1881. november (25. évfolyam, 45-48. szám)

1881-11-06 / 45. szám

­BuDAPEST, 1881. 45. sz. J N­OVEMBER 6. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. IvJONI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. ALŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi­­tendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Scheuthauer G. t­r. Az újképletekről. (Vége). — Bókai A. tr. Közlemények Korányi t­r. belgyógyászati kóradásáról. Pericystitis önként gyógyúlt esete. — Laufenauer K. tr. A m. kir. országos tébolyda kórboncztani intézetéből. Az agykérgi (corticalis) epilepsiáról. (Folyt.) —• Il­ézs Zs. tr. Casuistikus közlemények. Diphtheritis 2. esete. — Könyvismertetés. Beiträge zur Zalmheilkunde. Neue Abhandlungen, von Prof. Dr. L. H. Holländer. — Lapszemle. A gastro-enteritis acuta kezeléséről csecsemőknél. — Az idegnyujtásról. — A viszeres cso­mókról. — A női ivarszervek elsődleges gü­mőkórjáról. Tárcza: A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1881. évi October 29-kén. — Puky A. t. A sebészeti szakosztály a londoni nemzetközi orvosi congressuson. VI. (Vége). — A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének újabb pályázathirdetései. — Vegyesek. — Pályázatok. Az új képletekről. Irta Scheuthauer Gusztáv tr., a kórboncztan ny. r. tanára. (Folytatás). A Cohnheim-féle elmélet, mint azt már ezen rövid kivonat mutatja, számos érdekes, többé-kevésbé tetszetős részletekkel bír, habár igaz, hogy csak segéd-hypothesisek belevonásával vite­tett keresztül nagy következetességgel. Azon felfogást, hogy az elsődleges újképlet helybeli megbetegedés, a Virchow-féle elmé­lettel közösen bírja, de a lábos ingert mint a daganat okát tel­jesen kizárja, s a Virchow-tól csak bizonyos esetekre korlátolt ébrényi származást mint az újképlet fejlődésének egyedüli elvét állítja fel. Könyen felfogható, hogy az ébrényi életben, hol a legbujább sejtszaporodás uralkodik, hol a testet alkotó részek közti és az ezeknek sajátos törekvések között lefolyó küzdelem­ből végeredményképen a rendes szabványnak kell előállani, leg­­könyebben támad valamely többlet vagy felesleg, mely a kitűzött határokon átlépve, önkényüleg, az egészszel nem törődve, külön­­életre tart igényt. Már Virchow is a porczdlag, porcznövedék és csonttömlők eredetét elfelejtett porczszigetekre vezette vissza. Zahn és Leopold kutatásai kimutatták, hogy született állatok porczai és általában szövetei a legjobb esetben, ha el nem fa­­jultak és fel nem szívódtak, változatlanoi maradnak, míg ébrényi porcz ugyanazon vagy más fajhoz tartozó állatba átültetve, rend­szerint két-, sőt háromszázszorosan megnagyobbodik, s állandó porczdaganatokat képez. Sőt Zahnnak egy egész c­omb átülte­tése is sikerült, mely, bár a környezethez alkalmazkodva, mégis lényeges alakjának megőrzése mellett, tovább növekedve, diaphy­­siséből csontnövedékeket, epiphysiséből poreznövedékeket hajtott. Schweigger-Seidel újszülötteknél a fityma belső felületén a hám­réteg alatt számos hámgyöngyöt talált, sőt Epstein, ki hasonló gyöngyöket szintén újszülötteknél a szájpadon, a hátsó naratív szabad szélén, a nyelvfék mellső szélén, a kis szeméremajkak belső felületén talált és hasonló hámcsoportokat újszülött leányok méhnyakának alsó részében is sejt, s arról is meggyőződött, hogy ezen képletek majd tönkre mennek, majd az élő szövetekben mint kis idegen testek maradnak berekesztve, azokban a Cohn­­heim-féle elmélet által követelt felesleges sejtanyagot látja. Ezen tények és felfogásokkal szemben mégis tanácsosnak látjuk álta­lában a képletek és különösen az atypikusok feltételeit fontolóra venni. Az összes újképletek feltételei tudvalevőleg: szaporodásra képes szöveti elemek, az új elemek számára szükséges tér kép­ződésének lehetősége, s felesleges, azaz az elhasználtatást felülmúló alkalmas tápanyag. Az atypikus újképletek, t. i. a daganatokra nézve hozzájárul még az, hogy a typust szabályzó törvények áthágassanak. Miután ezen alapelvek, úgy a méhenkívüli, mint a méhen belüli élet felett uralkodnak, ebből következik, hogy a méhenkívüli életben is, s számonfelüli ébrényi csirok nélkül is, daganatok keletkezhetnek, hacsak az előbbi feltételek meg vannak adva. A számonfelüli ébrényi gócz itt csak az általános törvény egy különös esete, s nem maga a törvény. Már Sámuel hang­súlyozta, hogy épen nem szükséges mindenütt a daganatok szá­mára ébrényi csirokat felvenni. „A­mit az ébrényi sejtek állító­lag eszközölnek, azt minden fiatal csír teheti.“ Ha a láb gyakran, vagy legalább bizonyos szöveti elemekre nézve (mirigyhámsejtek, harántúl csikótt izomrostok) a szaporodást gátló tényezőket rejt is magában, mégis gyakran az elősegítők a túlnyomók, ú. m. alkalmas tápanyag, elsődleges sebzés, rongálás, s gátló sejtközti anyagok fellágyulása általi térkészítés. Habár az erőművi vagy vegyi ingerekre, valamint a torlódási és lobos vérbőségekre való­színűséggel visszavezethető daganatok az összes új képleteknek csak 14'3°/o-át, sőt még kevesebbet teszik ki, mégsem tartom nyereségnek, ha az úgy itt mint másutt mindenesetre csábító monizmus kedvéért, az úgy feltételezett új képleteket a valódi daganatok sorából kizárjuk. Virchow-val együtt azt hiszem, hogy természetellenes eljárás a csonkítási neuromákat, az izmok gyakorló és lovaglási csontjait, melyek bizonyosan nem vezethetők vissza s ébrényi számonfelüli csírokra, a daganatoktól elkülöníteni ; mint ő, én is azt vélem, hogy periosteale osteoma és periostitis ossi­ficans, valamint callus osseus és callus luxurians között nem léte­­­­zik elvi különbség. Cohnheim elmélete ellen azonkívül a kőszén­pornak kitett munkások borékján fellépő hámrák, s a barna szén­­ folyékony terményeivel, ú. m. kátrány, photogénnel érintkező­­ egyének borékja és előkarján fejlődő hámrákok szólnak. Cohn­heim azon állítását is, hogy ilyen képletek csak ulcera rodentia, ezek pedig csak atypikus, áttéteket nem okozó hámorképződések, nem pedig rákok, egy saját magam által észlelt eset alapján kétségbe kell vonnom. Itt az előkor egy égési hegéből nemcsak hámrák indult ki, hanem ez, bár csak kicsiny és gyér metastasi­­sokat is okozott a belső szervekben (tüdő és máj). Cohnheim­­ azon mondata is megfontolandónak látszik előttem, hogy a rosz­­indulatúság nem az újképleten magán, hanem a hiányzó élettani ellenálláson alapszik, mert mindenképen feltűnő, hogy épen bizo­nyos számfeletti csiroknál (epitheliomák, sok sarcoma) az élettani ellenállás oly gyakran, míg másoknál csak kivételesen csökken. A Cohnheim által kiemelt körülmény is, hogy, ha valamely rák jelenléte a megtört élettani ellenállást árulja is el, bizonyos jó-45

Next