Orvosi Hetilap, 1881. november (25. évfolyam, 45-48. szám)
1881-11-06 / 45. szám
— IO39 — indulatú daganatok, (lassú növekedés, bonyolódott szerkezet, sejtszegénység miatt) mégsem okoznak áttéti gócokat, bizonyítéka annak, hogy a roszindulatúság nem egyedül a megtört éllettani ellenállásban rejlik. A segédfeltevések is, melyekről már megemlékeztünk és melyeket Cohnheim tanának biztosításánál nem nélkülözhetett, úgy látszik, nem kifogástalanok, így azon állítás támogatása czéljából, hogy a lob csak kötszövetet és hámot képes termelni, s az idegnek az átmetszés után újjáképződését nem a lobos vérbőségnek, mely állítólag az ideg oldala felől nem gyakorolhat befolyást, hanem erőltetett módon a félbeszakított működésből származó anyagmegtakarításnak kellett tulajdonítani. Ily módon az ébrényi túlszaporodásból származott felesleges harántul csikóit izomrostokat és mirigyhámsejteket fel kellene azon feltétel alól menteni, hogy csak munkálkodási vérbőség folytán szaporodhatnak, míg ezen felmentés a szabályszerű eredettel bíró izomrostok és mirigyhámsejtektől minden körülmény között megtagadtatott. Hogy az élettani ellenállás elmélete épségben maradjon, szükséges volt a nem fertőző daganatoknak egészséges állatokba való sikeres, azaz maradandó helybeli szaporodás és áttéti góczok képződéséhez vezető oltását teljesen tagadásba venni, holott Virchow 1862-ben már négy, 1880 ban már nyolcz esetét a rák és sarcolra sikerült átvitelének jegyezte fel. A mélyebbre ható okadatolást, melyet Hasse a Cohnheim-féle elméletnek szerezni iparkodott, Virchow-val együtt kudarczot vallottnak kell tekintenünk ; mert ha minden rendes szövet szaporodásra képes ébrényi alkatrészeket tartalmaz, mint azt Hasse állítja, akkor az ébrényi csirok, melyeken a Cohnheim-féle elmélet alapszik, nemcsak számfelettiek, hanem feleslegesek is. Mindezek daczára meggyőződésünk, hogy az eltévedt csiroknak Cohnheim által tökéletesbített elmélete a heterotop (az illető hely rendes szöveteitől elütő elsődleges) daganatokra, s különösen azokra nézve, melyek a húgyivarrendszerben fejlődnek, helyesnek fog bizonyulni; hogy azonkívül sokkal számosabb helyen, mintsem ez Epsteinnak sikerült, fognak számfelett csirok találtatni, s hogy a nem fertőzés útján keletkezett daganatok nagy része, talán többsége a Cohnheim-féle elmélet értelmében fejlődik. Ami ellen tiltakozunk, az csak minden egyéb új képletfejlődés kizárása, a számfeletti csirokról szóló elmélet túlságos általánosítása, s a csir természetének állított közömbössége tekintettel annak generalisatiojára, holott a rákokra nézve már Waldeyer hangsúlyozta, mennyire teszi azokat a hámrétegek véredénynélkülisége és sejtjeik össze nem függése függetlenekké egymástól és a anyateleptől. Miután így az elsődleges daganat forrásait és okait megbeszéltük, ki kell fejtenünk, hogyan növekedik az eredési helyén, s hogyan okoz távoli helyeken és a legkülönbözőbb szervekben másodlagos,úgynevezett áttéti daganatokat(generalisatio). Ami az elsődleges daganat helybeli nagyobbodását illeti, Virchow központi és környi növekedést vett fel. A központi növekedésnél a daganat tulajdon sejtjei szaporodnak oszlás által, míg a környi növekedésnél a szomszédsejtek állítólag egy a daganat sejtjeiből kiinduló nedv által a daganat sejtjeihez hasonló szöveti elemek termelésére ingereltetnek. Miután Virchow a legkülönfélébb szöveteket a kötszöveti sejtekből származtatta, a sokfélének az egyféléből való levezetésénél különböző ingerekre, különböző nedvekre volt szüksége. Erre annál inkább érezte magát indíttatva, miután szilárdabb szövetekben is, mihelyt az a sejtek közti közlekedések által nedvek vezetésére képesnek látszottak, az anyacsomó körül szétszórt leánycsomókat talált; bacteriumokat és sejtvándorlásokat pedig, melyek ma ezen jelenség egy részét érthetővé teszik, akkor még nem lehetett magyarázat czéljából felhasználni. Mai nap csak a központi növekedést lehet helyesnek elfogadnunk ; az ugrásszerű elterjedés gyakran csak látszólagos, miután górcsövi újképleti sejthíd köti össze az anya és a fiókcsomót. Az áttéti újképleteket is, melyek valamely egyén legkülönbözőbb szerveiben való fellépésük által különböznek azoktól, melyek többes számban csak egy rendszerre szorítkoznak. Virchow egy az áttéti gócz helyén levő kötszöveti sejteket új képleti sejtek termelésére serkentő nedvből (virus) származtatta, mely vagy közvetlenül az elsődleges daganat sejtjeiből származva, a vérben keringett, vagy az újképlet beékelt tömeszének sejtjei által képeztetett , míg a későbbi búvárok szerint Klebs és Gussenbauer kivételével, magának a tömesznek sejtjei szaporodnak és az ütér falzatát áttörik. Gussenbauer a legújabb időben is állítja, hogy a húsdagok és rákokból a nyirksejtekbe, a mirigyrécze sejtjeibe, ezek edényeinek bélhámjába és izmaiba szemcsék jutnak el, s itt mint termékenyítő csirok szaporodási folyamatokat indítanak meg, melyek azután az elsődleges daganatnak megfelelő, újképződéshez vezetnek. Megvalljuk, hogy szemcsék létezését a nyirkáramban, a nyirktüszök és velőkötegek sejtjeiben, még ha azok fekete újképleteknél feketék is, a sejtek, s különösen a sima izomrostoknak Gussenbauer által vázolt változásaival együtt nem tartjuk elégségesnek arra nézve, hogy azáltal az oly nagy horderejű feltevés valószínűvé tétessék. Ezen szemcse, valamint a nedvelmélet ellen szól, hogy ott, hová nedvek és szemcsék eljuthatnak ugyan, de egész sejtek nem : a porczban sohasem jönnek elő áttétek. A Friedrich-féle eset is, hol a 37 éves anya, ki 8 év előtt egészséges gyermeket szült, második terhessége alkalmával betvegyessé lesz, a bonczolásnál májrák számos áttéti góccsal a gyermeknél pedig a térdkalács rákja találtatik. Cohnheim szerint bizonnyal nem a vírus bizonyítékául tekintendő (metastasisok a méh észepében, hiányoztak), hanem öröklött, a rákos anya petéjében rejlett, már az ébrénynél kifejlődésre jutott rendellenességből magyarázható. Véredények, különösen visszerek utóbbiak mindenféle ártérrel, gyakran töretnek át újképletek, s különösen garcomák által ; gyakoribb, de kevésbbé veszélyes a nyirkáram által való általánosítás különösen a rákok tovaterjedésénél, melyeknek sejtjei a nyirkmirigyekben fennakadnak, míg a kisebb sarcomasejtek azokon akadálytalanul áthaladnak, s így ezen kerülő úton is a vérbe jutnak. Ezen, a nyirkáram útján való általánosításhoz tartoznak az olvasó alakú, újképleti tömegekkel teli nyirkedények a gyomron, a beleken és tüdőkön, a savós üregeken levő áttéti góczok, miután ezen üregek tudvalevőleg nyirküröknek tekintendők. A nagyobb és górcsövi nyirkedények ezen újképleti tömegekkel való megtelésére vezetendő vissza a Kösterféle elmélet, mely szerint a rákok és sarcomák a nyirkedények endothelsejtjeiből jönnek létre. Ha a daganat sejtjei kicsinységüknél fogva a legkisebb edényeket átjárhatják, akkor ott telepednek le, hol az áram sebessége a legkisebb, vagyis a májban és a csontban, s innen vannak az ezekben található áttéti góczai a legkülönfélébb helyek elsődleges újképleteinek. A metastasisok hasonlók az elsődleges daganatokhoz, sőt néha az újképlet szabványát tisztábban mutatják, mint az eredeti képlet és azért némelykor a kórisme megállapítása tekintetéből előnynyel bírnak az utóbbi fölött. Vannak szervek, hol elsődleges új képletek gyakoriak, míg áttétiek ritkák, ilyen a méh, gyomor, szem, másrészt vannak olyanok, mint a tüdő, máj, savós hártyák, melyek elsődleges újképlet folytán ritkán betegednek meg, de áttéti góczoknak gyakran szolgálnak tartózkodási helyéül és végül léteznek olyanok, hol áttéti góczok és elsődleges daganatok egyenlő gyakoriságban találtatnak, milyen a csontnyirkmirigyek, a bőralatti kötszövet, az agy és burkai. Azon régi felfogás, hogy némely daganatok hasonlóan mint az ébrény a petében, a képző anyagból saját véredényrendszert alkotnak maguknak, joggal elvettetett. Az újképlet összes véredényei eredetileg ágai a test edényeinek , de elrendezésükben, gyér vagy túlhalmozott voltukban a falzatnak (óriási hajszáledények) gyakran hajszáledényekre emlékeztető vékonysága mellett majd a visszerek, majd az üterek, majd pedig a hajszáledények túlnyomó számában eléggé van az újképlet edényrendszerének szabványtalansága kifejezve. Újonnan fejlődött nyirkedények is ismételve lettek álképletekben észlelve. Ugyanazon újképletfaj ismételt fellépését a kiirtási hegben, vagy ennek közelében kiújulásnak, visszaesésnek nevezzük és megkülönböztetjük a tájiki kiújulást, ha tökéletes kiirtás daczára a hegben vagy ennek közelében talán évek múlva új daganat hasonló okokból mint az első keletkezik, s a folytatólagos kiújulást ha az újképlet ismétlődése az előbbi álképletnek a műtét alkalmával visszamaradt maradványaiból indul ki. Ha nem a hegben, hanem a szomszéd nyirkmirigyekben vagy a belső szervekben lép fel a kiújulás, akkor fel kell tennünk, hogy már a műtét idejében ha csak csekély terjedelemben is léteztek ott csirok. Szigorúan véve tehát csak a kiújulásnak első módja valódi. Miután a folytatólagos kiújulások a leggyakoribbak, miután a górcsövi megbetegedési öv 2—5 vonallal szélesebb mint a látszólagos macroskopikus, azért tanácsosnak látszik ez utóbbitól — IO40 —