Orvosi Hetilap, 1882. március (26. évfolyam, 10-13. szám)
1882-03-05 / 10. szám
10. sz.Budapest, 1882. JA ARTIUS 5 Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 hrt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 fíj kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. 1'foNIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Jendrassik E. tr. Közlemény Wagner J. tr. egyetemi korodájából. Adatok az inreflex tanához. — Bókas A. tr. A központi idegrendszer befolyása az állati test hőkormányzására. Gerinczagy-átmetszési kísérletek. (Vége.) — Vidéki F. tr. Közlemény a műfogászat köréből. — Könyvismertetés. A st.-galleni kolostori könyvtárban őrzött orvosi kéziratok. Id. Purjesz Zs. tr-tól. (Folyt.) — Lapszemnle. Koponyánbelüli vérzés egy esete, lékelés, gyógyulás. — Az egyszerű ozaena operativ kezelése. Tárcza : Meghívás a magyar orvosi könyvkiadó társulat évi közgyűlésére. — A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1882. február 18-dikán. (Vége.) — Vegyesek. — Pályázatok. Közlemény Wagner János, kir. tanácsos és ny. r. tanár egyetemi korodájából. Adatok az inreflex tanához. Jendrassik Ernő tr., kórodai gyakornoktól. Mióta Erbc-nek és Westphal-nak az inreflexről szóló első értekezése megjelent, igen sokan foglalkoztak e tüneménynyel. Míg Westphal még mindig nem tekinti az inreflexet egyszerűen reflectorikus mozgásnak, addig a búvárok legnagyobb része, főleg Schnitze, Fürbringer és Tschirjew kísérletei alapján Eric azon nézetét tekintik bebizonyítottnak, mely szerint a muse, quadriceps inának megütése által kiváltott összehúzódása reflectorikus eredetű, úgy hogy ez többé alaposan nem is vonható kétségbe. Ami a patellaris inreflex pályáját illeti, az következő : a mechanikai behatás Erb1) szerint az inban, míg Tschirjew*) szerint az izom és in határán hozza létre az ingerületet, mely — mint számtalan kísérlet bizonyítja — a n.cruralis útján terjed tovább a központi idegrendszerbe, honnét ismét ugyanazon ideg mentén az izomhoz halad. Miután vizsgálataim e reflexkor valamennyi szakaszára vonatkoznak, sorban egymásután fogom azokat fejtegetni. Pathologiai és kórodai szempontból azon körülmények vizsgálandók, melyek az inreflex hiányát, vagy felfokozottságát okozhatják. Ez utóbbiról csak később lesz szó , az inreflex hiánya azonban pályájának taglalásával oly szoros viszonyban áll, hogy a kettő csak együtt tárgyalható, mert könyen belátható, hogyha a reflex-kör valamely pontján a vezetés megszakadt, az in mechanikai ingerlése nem fogja létrehozhatni a m. quadriceps összehúzódását. I. Erb és Westphal már első közleményeikben kimutatták, miszerint a reflex csakugyan az in megütése által idéztetik elő; a kiváltás módjára nézve azonban *) Archiv für Psychiatrie. 5. kötet, 792. lap. 2) Archiv für Psychiatrie. 8. kötet, 3. füzet. eltérők a vélemények. Tschirjew azt írja (5. lap), hogy mint Westphal előre sejtette, az ingerlés nem az inban magában váltatik ki, hanem az in és izom határán, vagy legalább az innak ezen utóbbihoz legközelebb eső részeiben. A következő körülmények alapján azonban úgy vélem, hogy e kiváltás az innak az izomtól távolabb eső részeiben is történik; ugyanis midőn az inreflexet előidézzük a lig. patellae propriumot ütjük meg, pedig ez magával a m. quadriceps-szel nem áll közvetlen összefüggésben ; továbbá állatokon végzett kísérleteim a következőket tanúsították. Házi nyulaknál a térd felett hosszanti metszéssel a bőrt átvágva, s az inat tapadási helyéről lemetszve, azt a tibiáról felfelé egészen az izom kezdetéig felfejtettem, a bőrseb tágítása által pedig a m. quadriceps-ben létrejövő összehúzódást könyen láthatóvá tettem ; ekkor kés hátával az inat ütögetve, azt tapasztaltam, hogy reflectorikus összehúzódás nem jött létre, ha az izom nem volt megfeszítve; ellenben ez utóbbinak kellő megfeszítése mellett az inreflex mindig beállott, akár az in végénél, akár az izomba átmenő részénél fogtam meg a csiptetővel, sőt még akkor is, ha az in alá alapul szilárd lapot állítottam, s így az izomhoz átterjedő megrántásról, vagy más ilyen behatásról szó sem lehetett; sőt beállott az inreflex még azon esetben is, ha az ízület tokját, vagy a szilárdan rögzített tibia szabad felületén a csonthártyát ütöttem meg, így tehát a mechanikai ingerlés az izomra át nem terjedhetett. E kísérletek egyszersmind hathatós bizonyítékai az összehúzódás reflectorikus természetének. Lewinski*) az ingerület létrejöttét azonban, annak megütése alkalmával, úgy származtatja, hogy szerinte az inak oly húroknak felelnek meg, melyek a megfelelő izmok által bizonyos fokú feszülésben tartatnak; megütéskor az in harántrezgésekbe jön, melyeknek száma annál nagyobb, minél erősebb a megfeszítés, s e rezgések az inban levő idegvégződésekkel közöltetvén, ezeket *) Archiv für Psychiatrie. 7. kötet, 327. lap. IO