Orvosi Hetilap, 1882. június (26. évfolyam, 23-26. szám)
1882-06-04 / 23. szám
BuDAPEST, 1882. 23. sz. juNIUS 4. ELŐFIZETÉST ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban* ORVOSI- HETI LAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. 1-JONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Balogh K. tr. A nehézkóros rohamok központjáról. — Puky A. tr. Pathologikus térdizület teljes csonkolással. Gyógyulás. — Könyvismertetés. Phthisis pulmonum. (Lungenschwindsucht) Von Prof. Dr. Fr. Korányi — Lapszemle. A tabesnél előforduló spontan törésekről. — Adatok a koponyacsontok és az agy sértésének casuistikájához. Tárcza : Az Orvosi Hetilap huszonötödik évfordulója alkalmából. — A magyar tudományos akadémia. — Mangold H. tr. Néhány szó a magyar fürdőhelyek érdekében. — A kolozsvári orvos-természettudományi társulat 1882. ápril havi orvosi szakülése. Ajtai K. S. tnr. második törvényszéki orvostani esetének vége. Davida L. h. tnr. előadása a 4-dik ágyékideg gyökerének dúczáról. Lőte J. előadása a nerium oleander hatásáról . A szepesi orvos-gyógyszerészegylet félévi gyűlése 1882. május 15-dikén. — Lipcse, 1882-diki május 16-dika. Eredeti levél Dollinger Gy. tr-tól. — Vegyesek. — Pályázatok. A nehézkóros rohamok központjáról. Balogh Kálmán tanártól. Az agylebenyek kéregállománya egyes helyeinek ingerlése az akaratos izmok megfelelő csoportjait összehúzódásra bírja, mi — legyen bár az inger szaggatott villámáram, vagy más egyéb — a behatás kezdetével nem következik be azonnal, valamint annak megszakításával egy időben nem szűnik meg, hanem még jó darabig fennmaradhat, mint erre már az „Agy féltekéinek és a kis agynak működéséről (1876, a m. tud. akadémia kiadása) szóló értekezésem 25. lapján figyelmeztettem. Azon lelet után pedig önként támad bennünk a gondolat, hogy a szóban levő kísérletek alkalmával aligha az idegcsövek jönnek ingerületbe. Az akaratos izmok ugyanis idegeiknek bárminő ingerlésére mindenkor gyorsan és szabatosan válaszolnak, míg az ingerlés megszűntével egyszerre elernyednek. Nem kételkedhetem azon, hogy ama izgatások eseteiben az idegsejtek azok, melyek ingereltetnek. S Franck és Pitres (Travaux du laboratoire de Marey, 1879. IV. köt. 413. 1.) hozzám hasonlón találták, hogy az agylebenyek szürke kéregállományának izgatásakor a behatás és az eredmény nyilvánulása között szemmel láthatón jelentékeny késedelem van, mit ők lappangó ingerlési időszaknak neveznek. Továbbá azon szerzők azt szintén találták, hogy ha a kísérleti állatok szürke állományából körülbelül két milliméternyi vastagságú réteget eltávolítunk, s az alant fekvő fehér állományt ingereljük, ama késedelmi időszak sokkal rövidebb szokott lenni. Ők ezen tüneményeket abból iparkodnak megfejteni, hogy a szürke állományban az ingerek irányában nagyobb az ellenálló képesség, mint a fehér állományban, midőn ez az előbbinek kihagyásával közvetlenül izgattatik. Charles Richet továbbá „Physiologie des muscles et des nerfs“ (Paris, Germer Bailliere, 1882) munkájában ama késedelmet annak valószínű bizonyítékául tekinti, hogy az idegsejtek nem ugyan bárminő inger, hanem villamosság által izgathatók, míg én alkalmas esetekben az erőművi behatásokat, mint például a tűszúrást, vagy a gombostű fejével a gyenge nyomást is sikeresnek észleltem. Részemről megközelítő valószínűséggel felvehetőnek vélem, hogy az agylebenyekben, a kéregállománybeli idegsejtek képzőanyagában (protoplasma) véghezmenő tömesmozgások eredményezik az akarat nyilvánulásait, melyek izomösszehúzódásokkal fejeztetnek ki. Ezek pedig majd gyorsak és szabatosak, majd lassúk és lomhák lehetnek a szélsőségek között mindennemű változatokkal, épen úgy mint midőn kísérleteinkben a kéregállomány idegsejtjeit egyik vagy másik módon ingereljük. Az akarat pedig szabályos működését — a szintén idegsejtbeli tömesmozgásokban kereshető értelem vezérlete alatt — látszólag azáltal végezheti, hogy az agylebenyek kéregállományának sejtjei bizonyos góczokban czélszerűen csoportosítják, melyek határozott izomcsoportok összehúzódásait válthatják ki. Ezek szerint az akarat a kéregállomány idegsejtjeinek közönséges ingere lenne, melyet kísérleteinkben villamossággal vagy másnemű ingerrel helyettesíthetünk. S az akarat, illetőleg a többi ingerek ható erélyének nagysága, az erély kifejlődésének módja, nemkülönben az illető sejtek képzőanyaga tömecseinek mennyisége és egyensúlyi állapota szerint kapjuk a megfelelő izmok összehúzódásaiban a legkülönbözőbb minőségi változatokat. Már Spencer Herbert „Principles of Psychology" (2-dik kiadás, 25. 1.) művében mondja, hogy a szürke állomány idegsejtjei nem csupán összekötő kapcsok az idegcsövek központi végződései között, hanem azokat a tömecsbeli mozgások reservoiraiként tekinthetjük, melyek onnét alkalmilag kiszabadulhatnak. Azon tényező pedig, mely azokból a felhalmozott eleven erőt kiszabadítja, szabály szerint az akarat, állatokon tett kísérleteinkben pedig a villamosság, míg esetleg valamely mechanikai, vagy vegyi inger. 23