Orvosi Hetilap, 1882. június (26. évfolyam, 23-26. szám)
1882-06-04 / 23. szám
— 559 — — 560 annyira szabályszerű, hogy ezalól csak egy tengeri malaczon találtak kivételt, melyen az egyik oldali arideg átmetszése után epileptogen táj mind a két oldalon fejlődött ki. Nevezetes pedig, hogy míg az epileptogen tájnak érintése a rohamokat előidézheti, az onnét tovamenő idegek ingerlése azokat nem válthatja ki. A kezdődő roham az elvezető ideg lekötése, leszorítása, vagy átmetszése által megszakítható. S mint a gerincvelőnek, vagy az álidegnek sértése, ép úgy a nyúlt velő, a Varosi-híd, a láttelep, ikertestek, az Ammonszarvnak, vagy a legkülönbözőbb idegeknek bántalmazása vezethet epileptikus rohamokra. A bántalmak pedig okoztathatnak erőművi eszközök, vérömlenyek, daganatok, lobos, továbbá szövet-elfajulási folyamatok által hat. Szóval az előidéző hatányok száma rendkívül nagy lehet, s hosszas felsorolásukat nem tartom szükségesnek. Ily esetekben a rohamot előjel szokta megelőzni, mely esetleg a központból megy ki, s az izmokban remegésben nyilvánul; közönségesen azonban érzőidegek képezik annak útját, s ott látszik keletkezni, hol az inger behatásának helye van, így midőn káprándok vagy képzeletek lépnek fel, a koponyában kereshetjük a bántalmazás helyét; míg máskor valahol a körzeten hideg vagyis meleg, csiklandozás vagy fájdalom érzése jelen meg, kisebb-nagyobb gyorsasággal, sőt sokszor villámsebességgel halad az agy felé. S hogy csakugyan ez a rohamokát kiváltó inger útja, ez kitetszik a rohamnak lehetséges kimaradásából olyankor, ha az illető testrészt lekötjük, így pedig az elvezető ideget leszorítjuk, mi az állatokon tett, s említett tapasztalatokkal egyezik. A bekövetkező roham sokszor igen rövid tartamú s néhány pillanatnyi eszméletlenségből és szédülésből áll, úgy hogy az ember el sem esik. Máskor az eszméletlenséggel majdnem egy időben, az edények izomzatának görcsös összehúzódása folytán az arca elhaloványodik, míg az érlökés kicsiny és összenyomott lesz; ezzel kapcsolatban a láza kitágul, s a beteg kiáltással összerogy. Az együttérző idegrendszer izgató befolyása pedig nem szorítkozik az edényekre, hanem kiterjed a belekre, epevezetékre, az ondóvezetékekre és a verítékmirigyekre, minek hasfájdalmak, korgások, kézizzadás és ondókilövelés lesznek következményei. Meglehet egyébiránt, hogy a roham az együttérző idegrendszer ingereltségén nem megy túl, azonban ha az tovább fejlődik, az arca el kezd torzulni, míg az állkapocs, nemkülönben a garat, a gégezés, a nyak és a törzs izmai dermébe esnek. Ekként a mellkas összenyomása folytán a légzés akadályozva lesz, s fuladás tünetei lépnek fel. Az arca duzzadt és kékes véres lesz, nemkülönben az agy is megtelik vérrel. A véredények izomzata általában elernyed, s azok megtelnek. Ezen fuladásos időszak a dermével egyszerre megszűnik, s rángatódzások által váltatik fel. Ezek először is az arczon, nyelven, garatban és az állkapcson láthatók, melyek a nyúlt velőtől, illetőleg a Yarosi-hídtól származó idegekkel láttatnak el. A száj tajtékzik, mi a háromosztatú ideg ingerlése folytán a nyálmirigyek ingerlésének következménye. Ezután a rángatódzások gyorsan általánosakká válnak. A fuladásos állapot lassan kint megszűnik, az érlökés teltebb lesz, a bőrt bő izzadás fedi, s az összeesett beteg teljes eszméletlenségéből egy pillanatra felébred, mire mély álom szokott következni. Az epileptikus rohamok — mint felvehetjük — e módon akkor léphetnek fel, midőn a kéregállománybeli idegsejtek tömecsei között nincs annyi erély felhalmozva és azok nem mozognak oly könyen, hogy az eleven erő önmagától előtörjön, s ugyanakkor, midőn egyrészről az értelmet nemző és kormányzó képzőanyagot megdermeszti, általános izomösszehúzódásokat hozzon létre. Ilyenkor az erőkitörés megtörténhetése végett szükség van arra, hogy a körzeten valahol epileptogén hely keletkezzék, erre pedig inger folyjon be. Az utóbbi az epileptogén idegvégződésekre hatva, ezekben oly erélyű tömecsmozgásokat hozhat létre, melyek a kéregállománybeli idegsejtek képzőanyagában levő erőt kitörésre bírják. A nyúlt velőből, a Varosi-hídról, az ikertestekből, a láztelepekből és a csikótt testekből általános rángások lévén kiválthatók, ezen agybeli dúczok mindegyikében kereshetni, s valóban keresik is az epileptikus rohamok okát. E keresés közben azonban feledni nem szabad, hogy a nehézkor első jelenségét nem rángatódzások képezik, hanem ezek fellépését sok minden előzi meg, mégpedig legelőször eszméletlenség az, ami fellép, s ez különösen utal arra, hogy az agylebenyek kéregállományát, mint az elmeműködések székhelyét tegyük egyelemünk tárgyává. Ezeknek felfüggesztése után következnek a többi tünetek. E felfogás mellett szólnak az elől említett izgatások, valamint Westphal azon lelete, hogy tengeri malacz koponyájára intézett erős ütés által epileptikus rohamot idézhetünk elő. S egyenesen az idegsejtek képzőanyagának tömesváltozásaiban kell keresnünk az ily rohamok keletkezésének lehetőségét. Vérszegénység, vagy vérbőség azok létrejövetelében bizonyára nem szerepel. Az agytól hirtelen vérelvonás, mint a közös fejüzetek gyors átmetszése, vagy összeszorítása által lehet ugyan általános rángásokat előidézni, de ezeket nem előzik meg azon tünetek, melyek az epileptikus rohamok kezdetén a rángatódzások bekövetkeztéig felmerülnek. S azután, ha az epileptikus roham kezdetén az agyban vérszegénység van is jelen, ez nem előzi meg az eszmélet elvesztését ; később pedig épen a rángatódzások fellépésekor vérbőségnek enged az helyet. Más részről a vérbőséget, melyet nehézkórosak hulláinak bonczolásakor az agy alapján, különösen pedig a nyúlt velőben találhatni, szintén nem tekinthetjük az epileptikus rohamok előidéző ingereiként. Az inkább a rohamok következménye, mennyiben ezek tartama alatt az agy fenekén levő dúczok fokozott működésben vannak és vérrel bővelkednek, mi hosszú időn át történő ismétlések folytán idült alakban fennmarad. Szövetkeményedés vagy zsíros elfajulás, s általában az agy táplálkozásának változásai szintén a rohamok folyományaiként vehetők. A neuroglia túlképződhetik, majd máskor a kimerült idegsejtek mennek tönkre. Szóval, midőn az epileptikusok agyában a kórboncztani jeleket vizsgáljuk, óvatosaknak kell lennünk ezek mérlegelésekor; nehogy azt, mi az alapbántalom következménye, oknak tekintsük, mint ezt már sokan tették, s ezzel eddigelé még be nem fejezett vitákat idéztek elő.