Orvosi Hetilap, 1883. május (27. évfolyam, 18-21. szám)

1883-05-06 / 18. szám

407 különösen szövődmények által okozott kedvezőtlenebb arányok is, mint pl. a giesseni járvány 9’2 halálozással. A mi betegeink közül eddig kettő halt meg, az egyik utólag fellépett tüdőlob következtében; a 2-ik beteg, a­kinél az egyes rohamok a ren­destől eltérő menetet mutattak, a­mennyiben a későbbi rohamok magasabb hőfokkal jelentkeztek, a 2-ik visszatérés alkalmával halt meg, valószínűleg kimerülés következtében, a­mennyiben a bonczlelet a halál okát ki nem derítette. A többi esetekben, ha utóbántalom vissza nem marad, a gyógyulás teljes és aránylag rövid idő alatt áll be ; legalább is csak kivételes esetekben, hosszabb időre elnyúló és igen nagy­fokú lázzal járó rohamok után visszamaradt kimerülés­ és gyen­geségnél észleltünk olyan hosszú ocsúdási időszakot, a­melyről némely szerzők mint általános körülményről tesznek említést. Legtöbb esetben az első roham után a betegek úgy, mint az első, második, esetleg 3-ik visszatérés után már néhány nappal a leesés után annyira jól érzik magukat, hogy elbocsáttatásukat kérik. Sőt két esetben a betegeknek, tűrhető bágyadtsági érze­ten kívül, a bántalom egész lefolyása közben sem a rohamok, sem a láz­szünet alatt egyáltalán semmi alanyi panaszuk nem volt, de még a többi tünetek közül is csakis a láz és a lépdag volt kimutatható; májnagyobbodás, izom- vagy izületi fájdal­mak, fejfájás, bevont nyelv és egyéb tünetek hiányoztak annyira, hogy az egyik beteg már 2 nappal a leesés előtt töké­letesen egészségesnek érezte magát, s 39­8 °-nál sürgette elbocsát­­tatását. Szemben állanak ezen két esettel olyan esetek, melyek részint a betegnek már kezdettől fogva hiányos táplálata, részint a rohamok súlyos volta, egyik másik esetben még kedvezőtlen mellékkörülmények, gyakrabban ismétlődő orrvérzés vagy heve­sebb bélhurut által súlyosbíttatnak. Különben a bántalomnak úgy terjedési mint fejlődési módjára nézve említés nélkül nem marad­hat azon körülmény­, hogy utóbbi időben különösen a legutolsó hetekben az esetek száma jelentékenyen szaporodott, nemkülön­ben az ez időben felvett esetek mindenesetre súlyosabbaknak is mondhatók, mint a kezdetben észlelt esetek. A korábbi esetek egyikében utóbetegségképen szívbelhártyaláb maradt vissza, egy esetben a szivárványhártya lobja, mely bántalom különben egyes járványokban igen gyakori utóbetegségképen szerepel, így Lachmann jelentése szerint a giesseni járványban, az eseteknek il°/o-ában. Két esetben hydramia nem jelentéktelen átizzadással, különösen az alsó végtagok vizenyőjével, mely csakhamar vissza­fejlődött. Két esetben az utolsó roham utáni lázszünetekben az alszárakra­ szorítkozó tarjagfoltok léptek fel. Más járványok alkalmából észlelt szövődményeket és utó­betegségeket, mint pl. pachymeningitis haemorrhagicát, fültőmi­­rigy­lábot, veselobot eddigelé nem észleltünk. Lumniczer Sándor t­r. II. sebészi kórodáján, illetőleg sz. Rókus-kórházi I. sebészi osztályán 1877—81-ben végzett nagyobb csonkítások és ki­ízelések. Közli Karsay Zoltán tr., kórodai második tanársegéd. (Vége). Hátra van még, hogy a műtéti módokról és a sebkezelés­ről szóljak röviden. A­mi az elsőt illeti, mindenekelőtt előrebocsá­tom, hogy korodánkon a lehetőleges megtartás elvére nagy súly és gond van fektetve. A mily ügyelettel távolíttatik el minden kóros, és olyan elővigyázattal lesz minden, még elég épnek látszó testrész megtartva. Ez különösen a fertőzésellenes sebke­zelés behozatala óta kísérletkép is megengedhető. Mert ha később be is bizonyul, hogy az illető testrész nem életképes, eltávolítása még mindig eszközölhető anélkül, hogy az illető élete veszélyben forogna. Innen van, hogy korodánkon a sértési csonkítások nagyobb része a szövődményes esetek közé tartozik. A lehető­leges megtartás elvétől csak oly esetekben kellett eltérni, midőn szegény sorsú egyéneken alszár-csonkítás volt végzendő. Tettük ezt pedig azon általánosan ismert ok folytán, hogy az ily egyének anyagi helyzetüknél fogva csak egyszerű falábat képesek szerezni, melyet tudvalevőleg csupán rövid alszár-csonknál lehet czélszerűen hasz­nálni. Ily esetekben tehát az alszár-csonkítás — tekintet nélkül a kóros bántalom vagy sértés kiterjedésére — mindig a felső harmadban végeztetett. A 2 kéz­ kiízelés közül végeztetett 1 felső és alsó lebeny­­nyel és 1 alsó lebennyel. A XO alkar­csonkítás közül végeztetett a felső harmadban 2 , 1 külső és belső, s 1 alsó és felső lebennyel. A középső harmadban 1 külső és belső lebennyel. Az alsó harmadban 7 , 5 kézelővel, 2 felső és alsó lebennyel. A 10 felkar-csonkítás között 1 felkar-kiízelés is szerepel, melynél a lágy részek nagyfokú zúzódása miatt lebeny nem volt készíthető. A többi kilencz közül végeztetett 4 a felső harmad­ban : 2 tölcséres, melyek egyikénél a lágy részek visszahúzódása miatt utócsonkítás (reamputatio) vált szükségessé, 1 felső és alsó lebennyel, s 1 külső és belső lebennyel. A középső harmadban szintén 4 : 2 tölcséres, 2 felső és alsó lebennyel. Az alsó harmadban végeztetett­­ a bütykökön keresztül (transcondylar), mely gyors hegedés útján gyógyult és prothesisre kitűnő csonkot szolgáltatott. A 12 részletes lábtő-csonkítás és kiízelés között 1 Lisfranc, 7 Chopart, 3 Pirogoff és 1 Lyme-féle műtétel fordul elő. E mű­téteknél lehetőleg törekedtünk a talpi lebenyt hosszúra készíteni, hogy így a hegvonal magasra essék. A Pirogoff-féle műtételek­nél a két fűrészfelület teljes és gyors összeforradásának elősegí­tésére csontvarral lett alkalmazva catgut-tel, igen jó sikerrel. Az Achilles-in átmetszése egyik műtételnél sem történt, s a csonk állása mégis mindig helyessé és járásra igen alkalmassá vált. Ennek kulcsa a helyes utókezelésben fekszik, mit a korodánkon alkalmazásban levő kemnyeorgantin-kötések által igen czélszerűen lehet elérni. Ezen tárgy részletes és kimerítő leírása Schmid Jr. : „Kettős részletes láb-csonkitások esetei“ czímű közlésében jelen lapok hasábjain már megjelent, s így ezúttal erről részletesen szólanom, csak ismétlés­­ volna. A 24 alszár-csonkitás közül 6 végeztetett az alsó harmad­ban : 5 kézelővel és egy alsó lebennyel. A középső harmadban végeztetett 4: 2 kézelővel, 2 külső és belső lebennyel. A felső harmadban 14: 8 kézelővel, 5 alsó lebennyel és 1 külső és belső lebennyel. A műtétei kivivésénél a sípcsont mellső, kiálló éle mindig ferdén fűrészeltetett le, miáltal eleje vézetett azon eshető­ségnek, hogy az a felette levő bőrt átfúrja. Egy esetben ez mégis előfordult, s a gyógyulást nagy mértékben meglassította. A 19 c­omb-csonkitás mind lebenyes csonkitás volt. A le­benyek fekvését és minőségét az egyes, concret esetek helyi viszonyai határozták meg, a­mint épen a lágy részek ép volta azt megengedte. A csonkítás helye szerint végeztetett 12 az alsó harmadban ; ezek közül 2 Carden szerint a bütykökön keresztül, 1 Gritti szerint, 4 külső és belső lebennyel, 3 alsó és felső le­bennyel, 1 mellső nagyobb, s hátsó kisebb lebennyel és egy alsó lebennyel. A középső harmadban végeztetett 4 és pedig : 2 Bruns szerint, 1 alsó és felső lebennyel, s 1 külső és belső lebennyel. A középső és felső harmad határán x : külső és belső lebennyel. A felső harmadban 2 : 1 külső és belső lebennyel és x belső lebennyel. Különösen szép és prothesisre igen alkalmas csonkot szolgáltatott a két Bruns-féle csonkítás, melyek mindegyike gyors hegedés útján gyógyult. Kevésbé szép eredményt értünk el a Carden-féle műtételeknél, hol az­ egyik esetben nekünk is volt alkalmunk tapasztalni azon, már többek által észlelt eshetőséget, mely szerint a mellső bőrlebeny a csonton feszülés folytán elhalt. Épen ezért újabban Langenbeck és Schede­l műtétei helyett a kiízelést a térdizületben használják. Erre nézve azonban Krasker­ helyesen jegyzi meg, hogy itt azon veszély, mely a mellső lebeny elhalásából származhatik, még nagyobb, minthogy itt a lebeny még hosszabb, s oly messze leér, hogy már a felső alszár­cson­ *) *) „Über die Carden’sche (transcondyläre) Amputation des Ober­schenkels.“ Centralblatt f. Chir. 1880. Nr. 35. 468

Next