Orvosi Hetilap, 1883. május (27. évfolyam, 18-21. szám)
1883-05-06 / 18. szám
407 különösen szövődmények által okozott kedvezőtlenebb arányok is, mint pl. a giesseni járvány 9’2 halálozással. A mi betegeink közül eddig kettő halt meg, az egyik utólag fellépett tüdőlob következtében; a 2-ik beteg, akinél az egyes rohamok a rendestől eltérő menetet mutattak, amennyiben a későbbi rohamok magasabb hőfokkal jelentkeztek, a 2-ik visszatérés alkalmával halt meg, valószínűleg kimerülés következtében, amennyiben a bonczlelet a halál okát ki nem derítette. A többi esetekben, ha utóbántalom vissza nem marad, a gyógyulás teljes és aránylag rövid idő alatt áll be ; legalább is csak kivételes esetekben, hosszabb időre elnyúló és igen nagyfokú lázzal járó rohamok után visszamaradt kimerülés és gyengeségnél észleltünk olyan hosszú ocsúdási időszakot, amelyről némely szerzők mint általános körülményről tesznek említést. Legtöbb esetben az első roham után a betegek úgy, mint az első, második, esetleg 3-ik visszatérés után már néhány nappal a leesés után annyira jól érzik magukat, hogy elbocsáttatásukat kérik. Sőt két esetben a betegeknek, tűrhető bágyadtsági érzeten kívül, a bántalom egész lefolyása közben sem a rohamok, sem a lázszünet alatt egyáltalán semmi alanyi panaszuk nem volt, de még a többi tünetek közül is csakis a láz és a lépdag volt kimutatható; májnagyobbodás, izom- vagy izületi fájdalmak, fejfájás, bevont nyelv és egyéb tünetek hiányoztak annyira, hogy az egyik beteg már 2 nappal a leesés előtt tökéletesen egészségesnek érezte magát, s 398 °-nál sürgette elbocsáttatását. Szemben állanak ezen két esettel olyan esetek, melyek részint a betegnek már kezdettől fogva hiányos táplálata, részint a rohamok súlyos volta, egyik másik esetben még kedvezőtlen mellékkörülmények, gyakrabban ismétlődő orrvérzés vagy hevesebb bélhurut által súlyosbíttatnak. Különben a bántalomnak úgy terjedési mint fejlődési módjára nézve említés nélkül nem maradhat azon körülmény, hogy utóbbi időben különösen a legutolsó hetekben az esetek száma jelentékenyen szaporodott, nemkülönben az ez időben felvett esetek mindenesetre súlyosabbaknak is mondhatók, mint a kezdetben észlelt esetek. A korábbi esetek egyikében utóbetegségképen szívbelhártyaláb maradt vissza, egy esetben a szivárványhártya lobja, mely bántalom különben egyes járványokban igen gyakori utóbetegségképen szerepel, így Lachmann jelentése szerint a giesseni járványban, az eseteknek il°/o-ában. Két esetben hydramia nem jelentéktelen átizzadással, különösen az alsó végtagok vizenyőjével, mely csakhamar visszafejlődött. Két esetben az utolsó roham utáni lázszünetekben az alszárakra szorítkozó tarjagfoltok léptek fel. Más járványok alkalmából észlelt szövődményeket és utóbetegségeket, mint pl. pachymeningitis haemorrhagicát, fültőmirigylábot, veselobot eddigelé nem észleltünk. Lumniczer Sándor tr. II. sebészi kórodáján, illetőleg sz. Rókus-kórházi I. sebészi osztályán 1877—81-ben végzett nagyobb csonkítások és kiízelések. Közli Karsay Zoltán tr., kórodai második tanársegéd. (Vége). Hátra van még, hogy a műtéti módokról és a sebkezelésről szóljak röviden. Ami az elsőt illeti, mindenekelőtt előrebocsátom, hogy korodánkon a lehetőleges megtartás elvére nagy súly és gond van fektetve. A mily ügyelettel távolíttatik el minden kóros, és olyan elővigyázattal lesz minden, még elég épnek látszó testrész megtartva. Ez különösen a fertőzésellenes sebkezelés behozatala óta kísérletkép is megengedhető. Mert ha később be is bizonyul, hogy az illető testrész nem életképes, eltávolítása még mindig eszközölhető anélkül, hogy az illető élete veszélyben forogna. Innen van, hogy korodánkon a sértési csonkítások nagyobb része a szövődményes esetek közé tartozik. A lehetőleges megtartás elvétől csak oly esetekben kellett eltérni, midőn szegény sorsú egyéneken alszár-csonkítás volt végzendő. Tettük ezt pedig azon általánosan ismert ok folytán, hogy az ily egyének anyagi helyzetüknél fogva csak egyszerű falábat képesek szerezni, melyet tudvalevőleg csupán rövid alszár-csonknál lehet czélszerűen használni. Ily esetekben tehát az alszár-csonkítás — tekintet nélkül a kóros bántalom vagy sértés kiterjedésére — mindig a felső harmadban végeztetett. A 2 kéz kiízelés közül végeztetett 1 felső és alsó lebenynyel és 1 alsó lebennyel. A XO alkarcsonkítás közül végeztetett a felső harmadban 2 , 1 külső és belső, s 1 alsó és felső lebennyel. A középső harmadban 1 külső és belső lebennyel. Az alsó harmadban 7 , 5 kézelővel, 2 felső és alsó lebennyel. A 10 felkar-csonkítás között 1 felkar-kiízelés is szerepel, melynél a lágy részek nagyfokú zúzódása miatt lebeny nem volt készíthető. A többi kilencz közül végeztetett 4 a felső harmadban : 2 tölcséres, melyek egyikénél a lágy részek visszahúzódása miatt utócsonkítás (reamputatio) vált szükségessé, 1 felső és alsó lebennyel, s 1 külső és belső lebennyel. A középső harmadban szintén 4 : 2 tölcséres, 2 felső és alsó lebennyel. Az alsó harmadban végeztetett a bütykökön keresztül (transcondylar), mely gyors hegedés útján gyógyult és prothesisre kitűnő csonkot szolgáltatott. A 12 részletes lábtő-csonkítás és kiízelés között 1 Lisfranc, 7 Chopart, 3 Pirogoff és 1 Lyme-féle műtétel fordul elő. E műtéteknél lehetőleg törekedtünk a talpi lebenyt hosszúra készíteni, hogy így a hegvonal magasra essék. A Pirogoff-féle műtételeknél a két fűrészfelület teljes és gyors összeforradásának elősegítésére csontvarral lett alkalmazva catgut-tel, igen jó sikerrel. Az Achilles-in átmetszése egyik műtételnél sem történt, s a csonk állása mégis mindig helyessé és járásra igen alkalmassá vált. Ennek kulcsa a helyes utókezelésben fekszik, mit a korodánkon alkalmazásban levő kemnyeorgantin-kötések által igen czélszerűen lehet elérni. Ezen tárgy részletes és kimerítő leírása Schmid Jr. : „Kettős részletes láb-csonkitások esetei“ czímű közlésében jelen lapok hasábjain már megjelent, s így ezúttal erről részletesen szólanom, csak ismétlés volna. A 24 alszár-csonkitás közül 6 végeztetett az alsó harmadban : 5 kézelővel és egy alsó lebennyel. A középső harmadban végeztetett 4: 2 kézelővel, 2 külső és belső lebennyel. A felső harmadban 14: 8 kézelővel, 5 alsó lebennyel és 1 külső és belső lebennyel. A műtétei kivivésénél a sípcsont mellső, kiálló éle mindig ferdén fűrészeltetett le, miáltal eleje vézetett azon eshetőségnek, hogy az a felette levő bőrt átfúrja. Egy esetben ez mégis előfordult, s a gyógyulást nagy mértékben meglassította. A 19 comb-csonkitás mind lebenyes csonkitás volt. A lebenyek fekvését és minőségét az egyes, concret esetek helyi viszonyai határozták meg, amint épen a lágy részek ép volta azt megengedte. A csonkítás helye szerint végeztetett 12 az alsó harmadban ; ezek közül 2 Carden szerint a bütykökön keresztül, 1 Gritti szerint, 4 külső és belső lebennyel, 3 alsó és felső lebennyel, 1 mellső nagyobb, s hátsó kisebb lebennyel és egy alsó lebennyel. A középső harmadban végeztetett 4 és pedig : 2 Bruns szerint, 1 alsó és felső lebennyel, s 1 külső és belső lebennyel. A középső és felső harmad határán x : külső és belső lebennyel. A felső harmadban 2 : 1 külső és belső lebennyel és x belső lebennyel. Különösen szép és prothesisre igen alkalmas csonkot szolgáltatott a két Bruns-féle csonkítás, melyek mindegyike gyors hegedés útján gyógyult. Kevésbé szép eredményt értünk el a Carden-féle műtételeknél, hol az egyik esetben nekünk is volt alkalmunk tapasztalni azon, már többek által észlelt eshetőséget, mely szerint a mellső bőrlebeny a csonton feszülés folytán elhalt. Épen ezért újabban Langenbeck és Schedel műtétei helyett a kiízelést a térdizületben használják. Erre nézve azonban Krasker helyesen jegyzi meg, hogy itt azon veszély, mely a mellső lebeny elhalásából származhatik, még nagyobb, minthogy itt a lebeny még hosszabb, s oly messze leér, hogy már a felső alszárcson *) *) „Über die Carden’sche (transcondyläre) Amputation des Oberschenkels.“ Centralblatt f. Chir. 1880. Nr. 35. 468