Orvosi Hetilap, 1883. június (27. évfolyam, 22-25. szám)

1883-06-03 / 22. szám

■ßuDAPEST, 1883. 22. sz. junius 3. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. IL JI ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesí­­tendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. IRIONI­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Navratil /. t­r. Lékelésről horpadás miatt gyógyult eset kapcsában. — Pollák L. tr. A csúzos tarjagról, különös tekintettel annak idegkórtani eredetére. Könyv ismertetés. Ueber die Auskratzung der Gebärmutter von L. Prochownick.— Lapszemle. Hasdagos átrakodás a szívben. — Petefészektömlő-kiirtás után fellépő hassérvek. — Sokgóczú nyirkmirigy-daganatok. Tárcza : Jendrassik J. t­r. Az exact vizsgálati módszer jelentőségéről. (Vége.) — Jegyzőkönyvi kivonatok a biharmegyei orvos-gyógyszerész- és természettudományi egylet szaküléseiből. 1882. decemberi és 1883. januári szakülés. — Vegyesek. — Pályázatok. A Lékelésről horpadás miatt gyógyúlt eset kap­csában. Közli Navratil­ Imre tr., egyet. nyilv. rk. tanár, Rókus-kórházi főorvos. Tisztelt orvosegyleti­! A múlt évben volt szerencsém a t. orvosegyletnek esetről tartani előadást, hol erőszaki behatás után támadt agytályog miatt koponyalékelést hajtottam végre. Az esetben a beteg állapota a műtét után javult, beszélő­képességét visszanyerte, s a jobb vég­tagok hüdése visszafejlődött. De a javulás csak rövid ideig tartott, s a beteg a műtét után 102 nap múlva agy­­hártyalobban meghalt. Jelen alkalommal is koponyalékelés egy esetéről fogok szólani, a műtétet azonban a fenntitől teljesen el­térő okból végeztem. Az eredmény, mely a műtét által eléretett, igen kielégítő, s a beteget ezennel bemutatom. Sz. Márton, 19 éves, csizmadia. Családjában senki sem szenvedett őskórban ; ő maga jelen bajáig mindig egészséges volt. Mostani bajára nézve felemlíti, miszerint négy évvel ezelőtt a kút gémje jobb falcsontját megütötte, mely ütés után eszméletét rövid időre elveszítette. Ez idő óta folytontartó fejfájásban szen­vedett ; emlékező és értelmi tehetsége fokozatosan gyengült. Az ütéstől számítandó két év múlva őskóros rohamok léptek fel, melyek kezdetben minden hónapban egyszer, majd minden héten egyszer, később naponként 2—3-szor is jelentkeztek. A beteg bal kezével súlyosabb tárgyakat emelni nem képes, bal alsó vég­tagja is gyengébb a jobbnál; ezeken kívül igen gyakori vizelési ingere van. E bajok miatt a Rókus-kórház II. belgyógyászati osztályára vetette fel magát 1882. november 30-án, honnan a tünetek fokozódása, s ama körülmény miatt, mert koponyáján horpadás észleltetett, esetleges műtét czéljából osztályomra át­helyeztetett. Felvételnél a gyengén kifejlődött beteg levert, kevés beszédű, kérdésekre vontatva felel ; panaszát folytontartó fejfájás képezi, s a naponkint 3—4-szer fellépő görcsös rohamok. E rohamok alatt a beteg eszméletét elveszíti, fejét hátra feszíti, szája hab­zik, végtagjain lánggörcsök mutatkoznak, a láta megszűkül, s lassan kint, mély lélegzet vételével magához tér; fejfájása azon­ban még inkább fokozódik, a láták újra kitágulnak, s a beteg bizonyos tompultságba esik és elalszik. Az egész roham 5—8 perczig tart. A jobb falcsont felső szélén egy, körülbelül 5 */2 cm. hosszú és 3 cm. széles, mellyb­ől hátfelé húzódó, ovális behorpadás van jelen, mely felett a bőr ép. E helynek megfelelőleg a betegnek folytonos nyomási érzete van. A láták egyenlők, fényre egyenlőn hatnak vissza. A nyelv kissé bevont, a nyelés szabad, a beszéd nem akadályozott, az étvágy rendes. A légzési, s vérkeringési szervek a rendestől eltérést nem mutatnak. Az ivarszervek külső megtekintésre rendesek. Beteg gyakran, félóránként akarata ellenére vizel. A bal kéz kevesebb erőt képes kifejteni, mint a jobb. A bal alsó végtag mozgásai renyhébbek a jobbnál. Az izomzat az ellenes végtagokon egyenlően kifejlődött. Az érzékenység, hő-, táp- és súlyérzet a bal oldalon rendes és olyan mint a jobb oldalon. A betegnél a lékelést javasoltam, s azt rajta 1882. dec. 10-én végre is hajtottam. A műtét chloroform narcosisban, fer­­tőztelenítő eljárás mellett vitetett végbe. A rendkívül vastag hor­padás eltávolítása, hát lék készítése után és akkor is csak úgy vált lehetségessé, hogy a lékköröket vésővel és kalapácscsal el­távolítottam. A falcsont mind­három rétege egymással szorosan összeforrt, s igen megvastagodott, mint ezt az itt bemutatott lékekből kivehetni. A lékeket a Mathieu-féle kézi lekelővel végez­tem. A kemény agyhártya a lékelt hely egész kiterjedésében igen vérbőnek, de máskülönben egészen rendesnek mutatkozott, hasonlókép nem tapinthattam e helynek megfelelőleg kóros elvál­tozást az agyon. Két drain alkalmazása után a lebenyeket össze­varrtam. Lister-kötés: A műtét utáni napokon a beteg állapota, enyhébb fokú gyomorhuruttól eltekintve, kielégítő volt. A hőmérsék 38’40—38'8° emelkedett. A nyomási érzet műtét után azonnal megszűnt. Dec. 13-án este — tehát két nap múlva — kétszer volt egy órai Időközben kisebb rohama. Az önkénytelen vizelés tel­jesen megszűnt. Dec. 14-én újból kis roham. Dec. 15. A seb, a drainek helyeit kivéve begyógyult. Dec. 28-án kis roham. A bal végtagok ereje fokozatosan visszatér. Jan. 9-én kis roham. Jan. 11. Kétszer volt nagyobb epileptikus roham. Beteg­nek gyomor-túlterhelés következtében gyomorcsorvája van. Jan. 17. Kis roham. Febr. 7. A betegnek ez nap erősebb epileptikus rohama volt. *) Előadatott a budapesti kir. orvosegyletnek f. é. mart. 31-dikén tartott rendes ülésén.

Next