Orvosi Hetilap, 1884. április (28. évfolyam, 14-17. szám)
1884-04-06 / 14. szám
.Budapest, 1884. 14. sz. ÁPRILIS 6. ELŐFIZETÉSI ÁRhelyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 150. é. kr. Megrendelhető minden kir. potsahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. I'JONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. HUS20HNYOLCZADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Korányi Fr. tr. és Babes V. tr. Adat a rostonyás tüdőlob kórtanához. (Vége.) — Ifj. Bókai J. tr. Közlemény a pesti Stefánia gyermekkórházból. Gyermek-kórházi casuistika. I. Otitis media. Caries ossis mastoidei. Thrombosis sinus transversi et bulbi v. jugularis. 2. Idegen test negyvenhét napig a légcsőben 3 éves fiúnál. — Fürjesz Zs. tr. A tüdőláb kóroktana. (Folyt.) — A m. orvosi könyvkiadó társulat közgyűlése 1884. martius 31-dikén. — A budapesti kir. orvosegylet 1. ülése 1884. mart. 29-dikén. Dollinger Gy. tr. 2—12 mellkas-csigolyák gyuladása. Ludvik E. Jr. koponyalövés gyógyúlt esete. — Lapszemle. A Mikulicz-féle csonkolásról. Tárcza : Elnöki beszéd a m. könyvkiadó társulat f. évi közgyűlésén. — Heti Szemle. Budapesten fertőző betegségekben halálozások 1884-ben. A legalsóbb rendű szervezetek életképessége. — Évi kimutatás Árkövy J. tr. nyilv. fog-gyógyintézetének működéséről 1883. martiustól 1884. martiusig. — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. — Előfizetési felhívás az Orvosi Hetilap 1884. april-juniusi folyamára. — Pályázatok. Adat a rostonyás tüdőlob kórtanához). Korányi Frigyes tr. e. tanár és Babes Victor tr. e. m. tanártól. (Vége.) Kórszövettani vizsgálat. Igen rövid idővel a halál után minden szükséges óvatossággal a vérből, mellhártya-izzadmányból és a tüdőből oly anyag vétetett, mely részben górcsövi készítmények előállítására, részben kísérletek és tenyésztések eszközlésére használtatott. Mindezen anyagokból fedőlemezekre finom réteg kenetett, kiszáríttatott és különbözőképen festetett. Egyes fedőlemezek tömény fuchsin-oldatban, mások methylviola B oldatába tétettek, így egyszerűn festetett és újonnan szárítás után canadai balzsamban tétettek el, vagy a fuchsinos készítmények előleges szárítás nélkül glycerin-kocsonyába zárattak. Ez utóbbi bezárási mód nevezetesen kocsonya-tenyésztések vizsgálatakor előnyösnek mutatkozott. Itt a festett bacteriumok dichroismusa azokat a rózsaszínű alapszövettől szépen kiemeli. (Ha jól vannak beállítva kék színben mutatkoznak rózsaszínű alapon.) Más készítmények methyl B-vel előállított anilinvizes oldatban festettek, s azután iodiodkaliummal (vagy ez utóbbi nélkül) borszeszszel és szegfészeg- vagy origanum-olajjal kezeltettek, s végre canadai balzsamba zárattak. E vizsgálatok eredménye a következő: A mellhártya-izzadmányban van számos, elég nagy, körülbelül 0 8 u átmérőjű diplococcus. A felső tüdőlebenyből vett vakarákban hasonló coccusok kisebb számban többnyire sejtekbe zárva találhatók. Az alsó tüdőlebenyből nyert folyadék szintén hemzseg tokkal ellátott diplococcusoktól, melyek csoportokat és csikókat képeznek; kisebbek és gyengébben festettek mint az előbb kiróttak, s többnyire sejteken kívül vannak. A gégét fedő nyákban nagy számmal elég nagy, tokkal ellátott diplococcusok mellett vastag (1 ft), rövid bacillusok vannak. A vese felületéről vett anyagban és a szívburokban itt-ott tokkal ellátott diplococcusok láthatók, míg a többi szervekben és a vérben azokat hiában kerestem. A bal tüdőnek úgy felső mint alsó lebenyéből görcsövi metszetek készíttettek. A felső lebeny felületén levő rostonyás izzadmány halavány, duzzadt, nagymagvú, durván szemcsés sejtekből van alkotva, melyek hosszú rostonyafonalakból álló, bő reczézetbe vannak beágyazva. E sejtekben anilinvizes methyl B viola oldatban festett készítményekben színezett tokkal ellátott diplococcusok vannak. A peripneumoniában szenvedő felső tüdőlebenyből a felületre függélyesen, tett nagy görcsövi metszetek a következőket mutatták (lásd a mellékelt 1. ábrát): A mellhártya maga vastagodott, (p) bő, sűrűn álló apró sarjsejtekkel beszűrődött, véredényei erősen öblösen tágultak és vörös vértestecsekkel kitöltöttek. Az említett csikók (ly), melyek a mellhártyából kiindulólag haladnak, a tüdő mélyébe górcsövileg is a szomszéd tüdőszövettől élesen elkülönítvék, s ránczos, mintegy csavarulatos határvonalt mutatnak (1‘), mintha azokra hazántúl gyakorolt nyomás által össze lennének nyomva. Környi rétegük sűrű sarjsejtekből áll, melyek magva safranin által élénken festhető, s közöttük finom, sűrű rostonya-reczézet terül el. A csikók szélesebb tengelyrésze safranin által alig festhető, míg picrocarmin által szép rózsaszint vesz fel. Itt nagyobb, szemcsés, halaványra festhető több magvat vagy mag detritust tartalmazó sejtek és vastagabb, hosszú, kanyarulatos, többnyire hazántúl lefutó rostonyafonalak, melyek ritka reczézetet képeznek, találtatnak. Sok helyt meggyőződhetünk, hogy a fonalak csillagalakú, apró magvakat tartalmazó, sötét vörös központból indulnak ki. E tengelyrészben vannak a legnagyobb fokban, egész 2 mm-re tágult nyirküregek, melyek igen sűrű, rostonyából és abban foglalt fehér vértestecsekből álló tömeggel ki vannak töltve (1), úgyszintén bőven kanyarodott, tágult vérrel telt hajszál-edények. Azon vékonyabb csíkok, melyek egyrészt a széles csíkokat haránt eresztékek gyanánt összekötik, míg másrészt a szélesbedett peribronchialis szövettel függnek össze, kevesebb rostonyát és sejtet, de több kötszöveti rostot mutattak. A csíkok közt a tüdő szövete körülbelül 1 cm. átmérőjű, többnyire egymás közt összefüggő szigeteket képez (ez). Ezeknek környi részében az interalveolaris septumok vastagabbak, sejtdúsak, szélesebbek, véredényeik erősen tágultak, s főleg itt az alveolusok igen sűrű, vastag, picrocarmin által vörösre festett, üvegfényű rostonya-réczétől ki vannak töltve, s csak itt-ott, nevezetesen az alveolusok falát kibélelőleg, s annak szomszédságában van sok nagy, szemcsés, nagy-magvú, sokszor festenyzett sejt. Hasonló sejtek vannak a lebenykéknek központi, különben rostonyát nem tartalmazó alveolusaiban. Itt-ott a rostonya-rectézetben is halavány, széteső sejtek ismerhetők fel. Míg szabad szemmel nézve, a felső tüdőlebeny legalsóbb részében a lebenyke közti szövet csak kevésbé szélesbedett, górcsővel constatálható, miszerint mindenütt, sőt az alsó tüdőlebenyben is a lebenyke közti kötszövet hasonló, de kisebbfokú lábos rostonyás beszerződés székhelye, mint a felső lebeny legnagyobb része. Hasonlóképen a lebeny nagyobb véredényei és hörgei közül a laza kötszövet nagy fokban szélesedett edényei és nevezetesen nyirkútjai nagy fokban tágultak, s hasonló változásoknak székhelye mint az interlobularis szövet. Az alsó tüdőlebeny különben a közönséges croupos tüdőláb