Orvosi Hetilap, 1884. július (28. évfolyam, 27-30. szám)
1884-07-06 / 27. szám
- sárga, egyöntetű fényes, s a lobrokból való átmenetei elmosódott; a kéreg- s állományban és kisebb mennyiségben a lobrokban is számos, mákszemnyi egész kölesnyi, kézisárga, sajtosan széteső, kis belövelések által körülvett gócz. A lobrok ezen vesében is felfelé nyomottak, s azok a papilláktól kiindulólag egész mogyorónyi, kénsárga, sajtos — a lobrok felső részében apró sajtos góczok közvetítésével átmenő — szövet által helyettesítve vannak; a papillák és a szomszéd laborállomány vastag, sajtos falú, szabálytalan alakú, s a kelyheket még inkább tágító, folytonossághiányt mutatnak. A kelyhek jelentékenyen tágultak, épen úgy a vesemedencze, melynek nyákhártyája vastagodott, s helyenkint hegszerű reczézet által helyettesíttetik. A roncsolt helyektőlkiindulólag a sajtos szétesés helyenkint az azokat kibélelő nyákhártyába terjed át, s itt sajtos, dudoros alakú folytonossághiányokat képez. A húgyvezetők 11/2 cm. kerületűek, nyákhártyájuk szenyes szürkés, s különösen bal oldalt helyenkint sajtosan széteső dudorokat képez. A húgyhólyag körülbelül 4 cm. átmérőjű, vékony, de merev falú zsákot alkot, mely felett a hashártya szürkés-zöldesen elszinesedett és megvastagult; nyakhártyája teljesen hiányzik, csak a ritkult és fakósárga pépes törmelék és csapadékkal fedett izomgerendázat fekszik elől, s annak tág hézagjai közt zavaros, genyes húgy nyomult; ezáltal helyenkint az izomléczek a hashártyától le vannak praeparálva, s a hashártya kifelé alacsony diverticulumokat képez. A »trigonum Lieutaudii«-nak megfelelőleg, nevezetesen a húgyvezeték beszájadzásának megfelelőleg egész mogyorónyi kitüremkedés, s a szájadékok alatt és felett izomléczek húzódnak el, melyek azokat részben fedik. A nyákhártya csak a hólyag nyakon kezdődik, sajtosan szétmálló és nyúlványok által a húgyhólyagra folytatódó széllel; azontúl a húgycső felé a nyákhártya duzzadt, belövelt és számos kölesnyi, szürkés-barnás belövelési udvartól körülvett góczok. Diagnosis: Tuberculosis cum defectu totali mucosae vesicae urinariae; tuberculosis mucosae ureteris lateris sinistri; phthisis renalis eiusdem lateris ; hydronephrosis minoris gradus lateris dextri. A leírt esetben tehát az életben constatálható tünemények egyedül a húgyszervek megbetegedésére utaltak. A geny nagy mennyisége a húgyban, ennek gyengén savi vegyhatása és a vesemedencze-hámsejtek jelenléte a vesemedence lobjára engedtek következtetni. Azonban a gyakori vizelési inger és a hólyaghámsejtek jelenléte a húgyhólyagnak egyidejű hurutjára mutattak. A betegnek az észlelés ideje alatt nagymérvű lesoványodása és elgyengülése ; a vesetájakon székelő, s a húgyhólyag felé kisugárzó fájdalmak ; a genynek a húgyban állandóan nagy mennyiségben jelenléte, vér és detritus mellett, azon gyanút ébresztették, hogy nemcsak egyszerű cystopyelitis-szel van dolgunk, hanem hogy ezen♦ kórkép alatt a húgyszervek valamely mélyebb megbetegedése, esetleg gümőkórja lappang. Ezáltal indíttatva éreztük magunkat a vizeletet Koch-féle bacillusokra megvizsgálni, s a kórodán megejtett vizsgálat mindjárt első ízben characteristikus bacillusoknak jelenlétét mutatta ki, mely leletet a Babes magántanár által megejtett vizsgálat több ízben igazolt, úgy hogy ennek alapján a kórisme már életben a húgyszervek gümőkórjára volt tehető. A bonczlelet e felvételünket fényesen igazolta, amennyiben a hullában a hólyag, a bal ureter, s a bal vesének tuberculosisa volt constatálható, anélkül, hogy más szervekben is, s különösen a tüdőkben számba vehető elváltozásokat ki lehetett volna mutatni, mert a tüdőben talált felette csekély elváltozások sem kopogtatási, sem hallgatódzási tüneményt nem adhattak. Il-ik eset. V. M., 50 éves, napszámos, felvétetett a kórodára folyó évi jan. hó 13-án. A kórelőzményből kitűnik, hogy 22 éves koráig teljesen egészséges volt, amidőn állítólag hagymázt állott ki. Egy évvel azelőtt azt vette észre, hogy könyv munka közben is igen gyorsan elfárad azonkívül, hogy a legkisebb fáradalmak mellett nagyfokú légzési nehézségek jelentkeznek. Ezzel majdnem egyidejűleg azt tapasztalta, hogy vizeletét gyakran nem képes tartani, s hogy nála vizelet-csepegés jelentkezik. Két hónappal a felvétel előtt kisebb mérvű vérköpése volt. A kórodán felvett jelenállapotból felemlítendő, hogy a magasabb termetű férfibeteg csontrendszere elég jól alkotott, izomzata azonban petyüdt, kisebb térfogatú. A bőralatti kötszövet zsírtartalma megfogyott, a nyelv fehéres lepedékkel bevont, s a mellkas hosszúkás, valamivel laposabb, légzésnél mindkét fél egyenletesen emelkedik, csakhogy a légzési kitérések felületesebbek. A has behúzódott, petyüdt; a tüdők felett a kopogtatási hang mindenütt teljes éles, kivéve bal oldalt a tövisfeletti árkot és a lapocz közti táj felső részét, s mellül a bal kulcsfeletti és alatti tájak területét, ahol tompult üres kopogtatási hangot kaptunk. A hallgatódzásnál annyiban nyertünk a rendestől eltérést, amennyiben mellül mindkét oldalt a kulcs feletti és alatti tájak felett határozatlan légzés, hátul pedig bal oldalt a tövisfeletti árkok felett igen érdes be- és határozatlan kilégzés volt hallható. Beteg alig képes tartani vizeletét, s vagy folytonos csepegéssel, vagy rövidebb-hosszabb, időközönként nagyobb mennyiségben önként, a beteg akaratától függetlenül üríttetik ki. A vizelet napi mennyisége körülbelül 200 kcm., világos, narancssárga, zavaros, alcalikus vegyhatású és fajsúlya 1033 , ujjnyi vastagságú, nyúlós, szürkés-sárgás üledéket képez. Vegyileg benne sok geny mutatható ki, górcső alatt sok tripelphosphat-jegecz, s nagyszámú genysejtek találhatók. Január 14-én légzési nehézségek és nagyobb köhögési inger jelentkeztek; a tüdők felett bőven nedves szörös-zörejek voltak hallhatók, s azért a betegnek specac.-forrázat rendeltetett. A köpetben górcsőalatt ruganyos rostok, sok detritus, s elzsírosodott tüdőhám- és genysejtek nagyobb mennyiségben voltak találhatók. A vizeletben a jelen állapotban említett képleteken kívül górcső alatt hólyag-hámsejtek is voltak láthatók. A physicalis tünemények változatlanul fennállottak az esténkint jelentkező hőemelkedések mellett, míg január 22-én a betegnél hasmenés jelentkezett. A köpetnek újból megvizsgálása a ruganyos rostokon kívül Koch-féle gümőbacillusok jelenlétét is mutatta; a vizelet-csepegés némileg szünetel, s így a vizelet napi mennyisége könyebben határozható meg. Január 12.-jén a beteg vizeletének vizsgálata egy fontos leletet mutatott, amennyiben abban Koch-féle gümőbacillusoknak jelenléte volt kimutatható. Február 6-án betegnél a physicális tünetek annyiban szenvedtek változást, hogy bal oldalt a tüdők felett talált kopogtatási eltérés még kifejezettebb ; a hallgatódzási tünemények nem mutatnak eltérést vagy elváltozást az eddigiektől; beteg rekedt, a gégében fekélyesedési folyamat. A vizelet mindig alcalikus vegyhatású, ujjnyi üledéket képez, sok genyt tartalmaz, s górcső alatt sok tripelphosphat jegect, genysejtek, hólyaghámsejtek és Koch-féle gümőbacillusok találhatók. Ily változatlanok maradtak a tünemények egész a beteg haláláig, mely febr. 20-án következett be. A bonczjegyzőkönyvből csak a húgyszerviekre vonatkozó leletet tartom szükségesnek bővebben felemlíteni. A jobb vese nagyobb, burka nehezebben leválasztható, s kéregállománya szürkés színű, tömött; a lobrok a kelyhektől kiindulólag sorvadtak, s a tágult kelyhek határán a nyákhártya hiányzik és egy pár milliméter vastag, sárgás sajtos réteg által helyettesített, melytől kifelé egyes, egész lencsényi, sárgás, sajtos belövelési udvartól körülvett gócz. A vesemedencze erősen tágult, nyákhártyája szenyesbarna, helyenkint fakó barna, homokos csapadéktól fedett. A bal vese kisebb, kéregállománya és a lobrok felső része nagy fokban sorvadt, szürkés-vörös, hegszerűen tömött, s itt is a kelyhek határán, a szemölcsök helyén van egyes, egész borsónyi sajtos gócz, míg a kehely és medencze erősen tágult, szintúgy a húgyvezető is. A húgyhólyag fala erősen vastagodott, trabecularis; nyákhártyája erősen belövelt, s palaszürke nyákkal fedett. A dülmirigyben egy mogyorónyi, környi részletében lágy, sajtos, közepében genyesen széteső gócz található. Diagnosis: Phthisis pulmonum cum cavernis, ulcera extensa tuberculosa laryngis et tracheae. Urethritis, cystitis, pyelitis chronica ichorosa et papillonephritis tuberculosa chronica ; tuberculosis prostatae et abscessus periurethralis cum perforatione in urethram. Necrosis superficialis glandis penis. Ezen esetben is épen úgy, mint az elsőben az életben talált tüneményekből alig lehetett volna a húgyszervek és különösen a vesék gümőkóros elváltozására következtetni, s csak valószínűséggel lehetett a húgyszervekben lefolyó kóros folyamatokra gondolni a tüdők felett észlelhető kóros elváltozások számba vételével. Hogy azonban úgy ezen, mint az előbbi esetnél életben a húgy — 747 — — 74.