Orvosi Hetilap, 1884. szeptember (28. évfolyam, 36-39. szám)
1884-09-07 / 36. szám
V ’ ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre ;0 irt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítene), ö k. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. I ~—— ■Budapest, 1884. 36. sz.September 7. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 23. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. 1-IONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓP.30 VÁRLAT KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASARNAP __ _______ HUSZONNYOLCADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Hirschler A. tr. Közlemény Korányi Fr. tr. belgyógyászati korodájából. Hemichorea posthemiplegica esete. — Kozma A. Közlemény Arkövy J. tr. nyilv. fog-gyógyintézetéből. Kísérletek az aconitin érzéstelenítő hatásáról a dentin érzékenységénél. — Lenhossék M. tr. Scheuthauer G. tr. kórboncztani és kórszövettani intézetéből. A rostos szövetközti májlob különböző fajairól. (Vége.) — Könyvismertetés. A. de Bary. Vergleichende Morphologie u. Biologie der Pilze, Mycetozoen u. Bacterien. — Lapszemle. Struma retrobranchialis. — Laryngocentesis a gégébe jutott tű kihúzásához. — Idegen test a gégében. Tárcza : Ifj. Bókas f. tr. A pesti szegény-gyermekkórház története 1839-től 1883-ig. (Vége.) — Heti Szemle. A hágai nemzetközi közegészségi congressus. A cholera állása. — Vegyesek. — Pályázatok. Közlemény Korányi Frigyes tr. kir. tanácsos belgyógyászati kórodájából. Hemichorea posthemiplegica esete'1'). Hirschler Ágoston tr., kórodai gyakornoktól. A folyó tanév február havában a hemichorea posthemiplegica egy esetét volt alkalmunk észlelni, melyet e kóralak ritkább előfordulásánál fogva közlésre méltónak tartok. Az eset a következő: R- J-, 33 éves, takács-segéd, négy éves koráig mindig egészséges volt. Az ekkor történt eseményeket, mint jelen bajának kórelőzményi adatait, szüleinek közléséből következőleg adja elő. Négy éves korában, teljes egészség közben, éjnek idején őt — leírása szerint — gutaütés-szerű roham lepte meg. Ezt környezetének elbeszélése szerint úgy adja elő, hogy reggelre, eddig teljesen ép jobb felső és alsó végtagját többé nem volt képes mozgatni; emellett beszélőképességét teljesen elvesztette, s jobb szájzuga mélyebben állott a bal oldalinál. Arra azonban határozottan emlékszik, hogy érzése, úgyszintén eszmélete zavartalan maradt; a hozzáintézett szavakat teljesen megértette. Felemlíti, hogy a szemrések nyitásában, zárásában és a szemtekék mozgatásában semminemű zavar sem mutatkozott. A beszélőképesség hiánya körülbelül egy hónapig tartott, amidőn a beteg azt fokozatosan visszanyerte, s ez időtől fogva az teljesen zavartalan is maradt. A jobb oldali végtagoknak tökéletes tüdése kilencz hónapig tartott, mely időt a beteg ágyban töltötte, s orvosi gyógykezelés alatt állott. Ez idő után, tehát a betegség kezdetétől számítva kilencz hónap múlva a beteg jobb lábujjait kezdte mozgatni, fokozatosan helyreállt az alszárnak, czombnak — bár korlátolt — mozgási képessége. Körülbelül négy héttel később a jobb felső végtagnak mozgathatósága is beállott. De evvel egyidejűleg a betegnek környezete előtt feltűnt, hogy a bántalmazott végtagokban a gyermek akaratától független mozgások jelentkeznek, melyek — leírásuk után ítélve — úgy a nagyobb mint a kisebb izomcsoportokra kiterjedtek, s álom alatt teljesen szüneteltek. E kóros tünemények ez idő óta folyton fennállanak, állítólag gyermekkora óta változatlan minőségben. 32 éves korában a beteg egy ízben vért köpött, s ez óta köhög. 1884. február 27-én a korodára vétetett fel. Jelen állapot: A magasabb termetű, elég jól fejlett csont- és izomrendszerrel biró férfibeteg bőrszíne rendes, s a bőr alatti köt.) Bemutattatott a kir. orvosegylet 1884. mártius 15-diki ülésén. szövet közép zsírtartalmú. A köthártyák és egyéb látható nyakhártyák közép vértartalmúak; a láták közép tágak, egyenlők, fényre visszahatnak. A szemtekék mozgásai a láttér minden irányában szabatosak; a homlok ránczai annak mindkét oldalán egyformán kifejezvék ; a jobb oldali orr-ajkbarázda kevésbé kifejezett mint a bal oldali, s a jobb szájzug valamivel mélyebben áll a bal oldalinál. A nyelv kinyújtáskor közepette állást foglal el; a nyelcsap rendes állású, s hangoztatáskor az egy magasságban álló naratívek jól mozognak. Nyelés szabad, étvágy jó, szomj nem fokozott, székletét rendes. A nyak részarányos, a mellkas keskeny, hosszú és lapos; légzéskor a jobb mellkas mellső felső részletében visszamarad. Szívcsúcslökés és szívlüktetés rendes helyen és kiterjedésben láthatók és tapinthatók. A tüdők felett kopogtatási eltérés csak annyiban észlelhető, hogy a jobb kulcscsont feletti és alatti tájakon, úgyszintén a jobb tövis feletti árokban és a lapocz közti tájon tompult a kopogtatási hang; ugyan e területnek megfelelőleg határozatlan be- és kilégzés hallható. Szív, máj és léptompulat rendesek; a szív és nagy edények hangjai tiszták. A beteg köhög, esténkint mérsékelt fokban lázas hőmérsékű (38—38-3). Köpete genyes-nyákos, górcső alatt genysejteket és sok szemcsézett tüdőhámsejtet mutat. Oly tünemények, melyek a jobb tüdő felső lebenyének tömörülését engedték felvenni. Betegnél a következő rendellenességek észlelhetők : A jobb arcfél Bell-féle légzési izmai a mimikus mozgások kivitelekor renyhébben mozognak, mint a bal oldaliak; a szemrés nyitása és zárása zavartalanul megy végbe. A beteg jobb felkarját a törzshöz közelítve, alkarját távolított és egyszersmind borintott helyzetben tartja; a jobb kéz a kézte izületben túlhajlított helyzetben ; az ujjak erősen meghajlítva, majdnem ökölre szorítva tartatnak. A végtagnak e helyzete azonban mintegy pillanatszerű változásoknak van alávetve a végtagban jelentkező akaratlan mozgások által, melyek annak úgy nagyobb mint kisebb izomcsoportjaira kiterjednek és akkér nyilvánulnak, hogy az alkar majd hajlíttatik, majd feszíttetik, s majd pronált majd supinált helyzetbe jut. Az ujjak mozgásai hajhítás és feszítés alakjában nyilvánulnak és egyszerre majd több majd csak egyes újjra vonatkoznak. Ezen önkénytelen működések minden rend és czél nélkül, a legkülönbözőbb sorrendben és combinatiókban, a nagyobb izomcsoportokban mintegy lökésszerűen, a kisebbekben valamivel lassúbb lefolyással mennek végbe és a betegnek úgy nyugalmi állapotában mint valamely műveletnek szándékolt kivitelekor jelentkeznek. A szándékolt mozgások kivihetőségére nézve azt találjuk, hogy a felkar emelése, közelítése, távolítása, úgyszintén az alkar hajlítása és feszítése pontosan vizetnek ki; az alkar pronatiója, supinatiója hiányosan eszközöltetik. A kéznek aktív mozgásai a 36