Orvosi Hetilap, 1884. október (28. évfolyam, 40-43. szám)
1884-10-05 / 40. szám
-BuDAPEST, 1884. 40. SZ. ID.TOBER ELŐFIZETÉSI ÁR : he ly be 11 és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. ORVOSI HETILAP. I'JONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONHYOLCZADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. Tartalom: Genersich A. tr. Adatok az amyloid-elfajulás kortanához.— Irsai Ar. tr. Schrötter tr. bécsi gége-kórodájából. Gégeszükületek mechanicai kezelése. — Könyvismertetés: A. de Bary. Vergleichende Morphologie u. Biologie der Pilze, Mycetozoen u. Bacterien. (Folyt.) — Lapszemle. Dongaláb kezelése. — Helybeli sublimat-befecskendés. TÁRCZA : Heti Szemle. Az »Association française pour Tavancement des sciences« ez idei gyűlése Blois-ban. A nemi élet az ázsiai holland birtokokon. — Erőss Gy. tr. Jegyzetek a prágai lelenczház korodáján. IV—VI. — Zeissl Hermann tr. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az Orvosi Hetilap 1884. october-decemberi folyamára. — Pályázatok. Melléklet : Kőmetszetű tábla Irsai Ar. tr. czikkéhez. Adatok az amyloid-elfajulás kortanához. Genersich Antal, tanártól Kolozsvárt. Már 42 éve, hogy Rokitansky tankönyvében az általános amyloid-elfajulást, mint szalonnás elfajulást jellemzően leírta és harmincz éve, hogy Virchow (majdnem egyidejűleg Meckel) az amyloidszövetek sajátságos visszahatását a fódra és kénsavra felfedezte, s az eltérés szövettanát részletesen ismertette. Ezen idő óta a változás kutatásával igen sokan és behatóan foglalkoztak: boncztani, szövettani viszonyait illetőleg sok új adatot nyertünk, de a baj lényegét illetőleg mai nap is sötétben tapogatódtunk, az anyag vegyi természete nincs prácisirozva, a változás oktana homályos, következményei ismeretlenek. Az elváltozás macroscopikus képe befejezettnek mondható. Ismeretes, hogy senyves egyének hullájában az általános amyloidelfajulás igen gyakran találtatik, főleg a nagy hasi zsigerekben, s ha nagyobb mérvű, igen jól felismerhető, mert az illető szerv (máj lép, vese, hasnyálmirigy, mellékvese) mérsékelt duzzadás mellett merevebb, törékenyebb, könyen vágható és vérszegény; metszlapja sima, száraz, zsírfényű, egészben, vagy nagyobb foltokban áttűnőbb, vagy pedig a szervek bizonyos részletei, pl. a vesében a gomolyok, a lépben a Malpighi-testecsek duzzadtak, a metszlapon kiemelkednek és szürkén áttörnek. Csekélyebb fokú amyloid-elváltozás szabad szemmel vagy épen nem, vagy csak bizonyos reagensek segélyével (iodvíz és kénsav) előidézett barnás-vörös színváltozás által ismerhető fel. A szövettani viszonyokat illetőleg még nem jutottunk mindenben egyértelmű vizsgálati eredményhez. Az első leírások szerint az elfajult szervekben a kisebb véredények, a kötszöveti alapszövet, s a protoplasmatikus sejtek megváltoznak, felduzzadnak, egyöntetűen fénylők, áttünők és törékenyek lesznek, s a iod-reactiót adják, az apróbb literek és átmeneti hajszál-edények pedig kiválón betegednek meg, ezek a legkülönbözőbb szervekben és elsősorban változnak el, a hajszál-edényekben az egész fal vastagodik, árterük szűkül, de átjárható marad ; az ütérkékben legelőször a középhártya izomelemei fajulnak el, azután a belső hártya, végre a külső hártya is. A kötszövetfélékből az alaphártyák, a mirigycsatornák hártyája és a reticularis, s interstitialis kötszövet változik meg. Mióta Wagner (1861, Archiv der Heilkunde. II.) figyelmeztetett arra, hogy a májban a közönséges amyloid-elfajulásnál nem a mirigysejtek változnak, ahogy előbb gondolták, hanem csak a májsejteket körül foglaló, főleg a lebenyke külső részében levő hajszál edények, míg a májsejtek csak elzsírosodnak, vagy elsorvadnak, azóta kérdésessé vált, hogy váljon a protoplasmatikus sejtekben egyáltalában előfordul-e ezen változás, vagy sem, s a vita a mai napig tart. Csak azt tudjuk biztosan, hogy a kötszöveti sejtközti anyagon kívül még a lép, s a nyirkmirigyek gerendázatát alkotó csillagszerű sejtek is részt vesznek a változásban. A legtöbb vizsgáló elfogadja, hogy a nyirkmirigyek és a lép gyurmasejteiben, továbbá a véredények sima izomsejteiben is előfordul az amyloidelfajulás , de még specifikus mirigysejtekre nézve (máj, vesehám) is egészen mereven állnak szemben egymással a búvárok, s míg a legutóbbi dolgozatokban Rottcher (Virchow Archiv 72. 506 és Virchow Arch. 84. 570.), s még részletesebben Kyber (Virch. Archiv 81. 278. és 420. 1.) leírják, hogy a májsejtekben épen a változás kezdetleges alakjainál elfajulást láttak, Jürgensen pedig (V. A. 65.194.) mondja, hogy nemcsak a májsejtek, hanem igen nagyfokú amyloidnál a veseszemölcsökben néha a vesehámok is elfajulnak , addig Eberth (Virchow Arch. 80. 138. és a Virchow Arch. 84. in.) határozottan tagadja, hogy a májsejtekben, vesehám- vagy bármilyenféle hámban ezen változás előfordulna, sőt határozottan tagadja azt is, hogy a nyirkmirigyek nyirksejtei, a lép gyurmabeli vagy a Malpighi-testekben levő sejtek, valamint sima izomsejtek, vagy haránt izomsejtek kernyésen elfajulnának, s úgy vélekedik, hogy valamennyi vizsgáló, kik a nevezett sejtek amyloid-elfajulását leírták, csak a kernyés elfajulás közben felduzzadt, alakját változtató és a többi szövet-elemeket véglegesen elsorvasztó kötszövetet látták. Az újabb kórboncttani tankönyvek szerzői (Birch-Hirschfeld II. kiadás 44. és Ziegler II. kiadás 43.) is inkább ezen nézethez csatlakoznak, habár utóbbi nem akarja egyenesen állítani, hogy hámsejtek sohasem lehetnek amyloiddá. Amilyen könyvnek látszik ezen kérdés eldöntése, oly nehéz annak gyakorlati kivitele, s véleményem szerint ez az eddigelé alkalmazott vizsgálati eljárások szerint majdnem lehetetlen, mert az elfajult szövetrészek eredeti alakjukat 40