Orvosi Hetilap, 1885. március (29. évfolyam, 9-13. szám)
1885-03-01 / 9. szám
1 BuDAPEST, 1883. 9. sz. q martius 1. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ]0 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél rendok. nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. váczi utcza Drasche féle házban. ORVOSI HETILAP. 1'foNIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONKILENCEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Haberem J. P. tr. Közlemény Lumniczer S. tr. m. tan. sebészi korodájából. A Mikulicz-féle osteoplastikus resectióról. — Róna S. tr. Adatok a buja- és bőrbetegségek tanához. A Rókus-kórház X. (Hochhalt K. tr.) osztályáról. II. Az ondó-készítő és kivezető készülékek kankós gyuladása. — A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1885. február 21-dikén. Ötvös József a váll-karidegfonat hüdésének esete. Bókai J. tr. »datura stramonium« mérgezés esete. Goldzieher V. tr. köthártya- és szemhártya-lebenykék átültetése. Kelemen M. Jr. a pneumatotherapia jelen állásáról. — Könyvismertetés. Contribution à l’étude de Thémiatrophie cérébrale par sclérose lobaire. Par Ernest Jendrassik és Pierre Marie. — Lapszemle. A magas kőmetszés. Tárcza: Heti Szemle. A VI. nemzetközi pharmaceutikus congressus. Francziaország népességének fogyása. A berlini Gesundheitsamtban bekövetkezett változások. Új állati festeny. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet : »Közegészségügy és törvényszéki orvostan« I. száma. Közlemény Lumniczer Sándor tr. ministeri tanácsos sebészi kórodájából. A Mikulicz-féle osteoplastikus resectióról. Haberern Jonathan Phi.tr., tanársegédtől. Az Orvosi Hetilap 1881. évfolyamában 1) volt alkalmam a német sebészek tizedik congressusán tartott előadásokat ismertetve, a lábcsonkolások egy új módját röviden leírnom, mely M. tudortól, ki akkor még Billroth tanár segéde volt, származik, s melyet egy esetben már is jó eredménynyel alkalmazott. E műtevési mód a M. által azon időben felállított javalatokszerint az esetek három csoportjában lenne végzendő: 1. Azon esetekben, melyekben a sarkcsont, szökcsont, s az ezekkel érintkező csontok izületi végei gümős csontláb által kórosan elváltozottak. 2. A sarok bőrének kiterjedt fekélyesedési folyamatainál. 3. Lőtt sebek, s egyéb heveny sértéseknél, melyek a sarok táját roncsolták el. A műtét végrehajtása pedig röviden a következő: A hasán fekvő beteg műteendő végtagjából a vért elszorítjuk. Az első metszést valamivel a sajkacsont gumója előtt kezdve meg, a láb talpán keresztül a csontig hatolva, az ötödik lábközépcsont gumója mögé visszük. Erre a két sebzúgból egy-egy metszést vezetünk fel és hát felé a megfelelő bokákig, mely metszések végpontjai az alszár hátsó felén egy ívalakú, szintén csontig hatoló metszéssel összeköttetnek. Most a lábtő-izületbe hátulról behatolunk, az ugrócsontot és a sarokcsontot a lágy részekből és izületi összeköttetéseiből kiválasztjuk, az alszárcsontok bokaizületi végeit, nemkülönben a sajkacsont és köbcsont hátsó felét lefürészeljük. A láb ezután a háti felületen lévő keskeny, lágy részekből álló híd által marad összeköttetésben az alszárral, melyből az art. tib. anticán keresztül egészen kielégítően tápláltatik. A fűrész színek egymásra helyezése után a lágy részek egyesítése következik, mire a láb lóláb álláshoz hasonló alakot nyer. A lábujjak erővel derékszögig háti hajlításba hozatnak, hogy a gyógyulás után járás közben a talpnak megfelelő szolgálatot tegyék. Ha a hajlítás nem sikerülne teljesen, akkor a lábujjak hajlítóinak bőralatti átmetszését kellene végeznünk. Miután a műtett láb ezek után valamivel meghosszabbodik, az ép láb czipője talpát ennek megfelelőleg valamivel emelnünk kell. Mikulicznak a congressuson bemutatott betege, melyen első esetben végezte volt e műtétet, egészen ruganyosan lépett fel, s mint értesültünk, különösen botra támaszkodva több óráig volt képes járni. M. a műtettnek művi előlábat is készített, amilyet a Pirogoff-féle műtétnél szoktunk gyakran alkalmazni a láb hiányzó részének elfedésére, s a járás biztosítására. — (Skliffossowsky szerint a Mikulicz által 1881-ben ajánlott műtétet Oroszországban már 1872-ben Wladimiroff végezte volna négy esetben, — melyek állítólag a kazani akadémia értesítőjében közöltettek,a spontán csontbántalom miatt, azonban rossz eredményt adtak1). Hogy a bemutatott betegen a műtét által létrehozott eredmény a sebészek által legalább is figyelemre méltatott, bizonyítja az is, hogy Bardeleben azóta megjelent tankönyvében érdemesnek tartá ennek leírását). Hueter tankönyve is foglalkozik ezzel, s erre vonatkozó sorait úgy végzi: -„Valjon a gyógyult jobban fog-e járni a lábközép csontjainak fejecsein, mint alszára csonkján, azt még a tapasztalatnak kell bebizonyítania. Ha ez előnyös lesz, akkor a lábtőcsontok nagy kiterjedésű cariesénél a Mikulicz-féle műtétet az alszár-csonkítás helyett fogjuk végezni, nemkülönben a sarok tájának szétzúzatásai, melyek mellett a láb középrésze, s a lábház épek maradnak, javalatot fognak képezni ezen műtétre). Miután ma az irodalomban már nyolcz esettel találkozunk, melyekben ezen műtét végrehajtatott, s a Il-ik sebészi kóroda részéről is, ahol Lumniczer tanár úr végzett egy ily Mikulicz-féle osteoplastikus resectiót, hozzájárulhatunk egy esettel, nem lesz talán érdektelen az eddigi eredmények összeállítása. l) Haberern J. P. A német sebészek X. congr. tartott előadások, megvitatások, beteg- és műszer-bemutatások. J) Centrbl. f. Chir. 1884. 42. sz. 695. lap. 2) Bardeleben. Lehrb. der Chirurgie u. Operat.-lehre. IV. Band. 8. Ausg. Berlin. Reimer 1882. 8) Hueter. Grundriss d. Chirurgie. II. Hälfte. Leipzig. Vogel. 1882. Pag. II12. 9