Orvosi Hetilap, 1885. június (29. évfolyam, 23-26. szám)
1885-06-07 / 23. szám
|Budapest, 1883 23. sz. j JúNIUSZ* ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. •Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. HUSZ0HKILEHCZEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Janny Gy. tr. Adat a phosphoros csontüszök műtételének, s az állkapocs újképződésének kérdéséhez. — Takács E. tr. Az izomsorvadásnak különböző alakjai és izomsorvadással járó bántalmak kórisméje. (Vége.) — Pollák L. tr. A beszéd agykéregbeli góczbántalmairól. (Folyt.) — A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1885. május 23-dikán. Dirner G. tr. kóresetei. Bókai J. tr. előadása. Lanfenauer K. tr. előadása a hysterikus idegizom túlingerlékenységről. (Vége.) — Könyvismertetés. Die Aetiologie der Langenschwindsucht vom Standpunkt der klinischen Erfahrung von Dr. H. Brehmersen. — Lapszemle. Összehasonlító vizsgálatok a heveny, idült fogszu és a necrosis eboris között. — Cholecystotomia. — Hasi hagymáz abortiv lefolyása naphthalin-kezelés mellett. — Húgysav jelenléte a nyálban, az orrnyákban, a garatváladékban, a hörgők nyákhártyájának váladékában, a hüvely- és a méhnyákban. TÁRCZA: Heti szemle. A hosszú élet feltételeiről. A magántanárok habilitatiója tárgyában. A spanyol cholera-ügy. A római nemzetközi egészségügyi congressusból. — Csatáry L. tr. Jelentés a m. kir. államvasutak igazgatóságának kezelése alatt levő összes vonalak orvosi szakaszaiban 1884-ik év január hó 1-től 1884-ik év december hó 31-éig előfordúlt betegülési esetekről, s az összes egészségügyi szolgálatról. — Vegyesek. — Pályázatok. Adat a phosphoros csontüszök műtételének s az állkapocs útképződésének kérdéséhez). Janny Gyula tr. közkórházi főorvos, egyetemi magántanártól. 1880. év tavaszán Domin József, 28 éves budapesti munkás vétetett fel a III. sebészi osztályra, ki gyufagyárban 16 évig dolgozott. Több év (2—3) előtt az alsó állcsont jobb felében phosphoros csonthártyaláb, majd csontláb lépett fel, mely lassan kint a kérdéses csontrészlet elhalásához vezetett. Ha egy tudományos testület előtt a kórismét megneveztem, felmentve érezhetem magam a kórkép részletes leírása alól; s ha mégis felemlítem, hogy a bántalmazott állkapocsban még meglevő fogak legnagyobb részt szuvasok voltak, teszem azért, mert némelyek a baj támadását illetőleg még ma is nagy fontosságot tulajdonítanak ezen körülménynek, habár több mint egy évtizede tudjuk, hogy a phosphoros csonthártyaláb a fogak teljes épsége mellett is felléphet. Minthogy a kórfolyamat egyrészt még terjedő jelleggel bírt, másrészt a lázas, vérszegény, sovány, kimerült beteg erős gyomor- és bélhurutban, valamint gyanús tüdőcsúcs-hurutban szenvedett, behatóbb műtétre nem gondolhattam, hanem eljárásommal kénytelen voltam a sebváladék szabad kivezetésére, a száj tisztántartására, a beteg táplálására, s a hurutos állapot kezelésére szorítkozni. Néhány hó alatt kedvezőbbekké váltak a viszonyok. A terjedő csonthártyaláb megállón útjában, a megvastagodott, s osteophytokat termelt csonthártya az elhalt állcsontról mellül és hátul levált, miáltal a necrotikus állcsont két irányban hozzáférhetővé lett. Csontzárlat-képződésig (sequester) nem fejlett a dolog, mennyiben az élő s elhalt csontrész a középvonal felé élesen elhatárolva nem volt. Elérkezett a cselekvés ideje. Ha a beteget nem akartam saját sorsára bízni, csak a mostani aránylag kedvező időpontot használhattam fel a műtevésre. Augustus 6-dikán végeztem az állkapocs jobb felének csonkolását 1 cm-nyivel a bal mellső áll lyukon túl, mégpedig a szájürön belül. A csonthártyát s osteophytokat gondosan kimérve, az említett helyen a csontot átfűrészeltem, míg a bütyöknyújtványt az ízületből kicsavartam. Vérzés igen csekély volt. Ezen tényt csak azért említem, mert oly esetekben, midőn csontrekesz még nem képződött, rendesen nagyobb vérzésre lehetünk elkészülve. A műtétre hevesebb visszahatás ugyan nem következett, azonban a lefolyás mégsem volt kedvező. Az eredeti bántalom átterjedt az állcsont bal felére is, az újonképződött csontlemezek legnagyobbrészt elgengedtek, vagy elüszkösödtek, s a mindinkább kimerülő beteg 43 nappal a műtét után tüdőgümőkórban elhalt. Itt azt kérdem magamtól, helyén volt-e a műtéti beavatkozás, s ha igen, váljon helyesen volt-e a műtét időpontja megválasztva ? Fel kell tennem ezen kérdést, tekintettel azon ellentétes álláspontra, melyet a sebészek e részben még ma is elfoglalnak. Lorinser, Fischer, Baum, Bryk, Bardeleben s mások minden esetben bevárják, míg elég erős csontrekesz képződik, s az elhalt csont, a csontzárlat annyira szabaddá lett, hogy könyűszerrel eltávolítható. Bardeleben szóról-szóra ezt mondja: »Csak a teljesen kivált sequeszert kell újjal, vagy magfogóval eltávolítani. Ha elhalt csontrészlet kiáll, s útban van, éles csontollóval óvatosan kimetszhető. Azonban kerülnünk kell a szomszéd részek minden megrázkódtatását, mert általa az új csontanyag szétesését elősegítenék. Ezen okból semmiféle resectiót sem lehet ajánlani ezen bajnál, még azon esetben sem, ha az állkapocs egész vastagságában elhalt volna. Bryk egy lépéssel még tovább megy, s csaknem hinni látszik, hogy 3 esetében ép a csonkolás következtében az addig lappangó phosphor-mérgezés az állkapocs egyéb látszólag egészséges részeiben felélesztetek, s oly sokra csigáztatott, hogy a halálos kimenetel elkerülhetlenné lett. A korai műtéti beavatkozást ellenzők nézete szerint tehát nekem be kellett volna várnom, míg elég erős csontrekesz képződik, s az elhalt csont kiválik. Kétségtelenül vannak esetek, midőn nemcsak egyes csontrészek, de a fél, sőt egész állkapocs, mint sequester kiváltak, anélkül, hogy a betegek elsenyvedtek volna. Hisz nemcsak gyenge, satnya, hanem teljesen egészséges emberek is foglalkoznak gyufagyártással. De rendesen nem így van a dolog. Egyszer az osteoplastikus csonthártyaláb köröskörül termel osteophytokat, másszor csak helylyel-közzel (en plaques). Midőn azután a genyedési szak bekövetkezik, a genyedés utat tör vagy a csonthártya és az új csontréteg, vagy az osteophytok s az állcsont között, vagy a csontrekeszen át. Az új csontöntvény egyszer 23 *) Előadatott a budapesti kir. orvosegylet 1883. jun. 16-diki ülésében.