Orvosi Hetilap, 1885. július (29. évfolyam, 27-30. szám)

1885-07-05 / 27. szám

767 fához, nem a legritkább esetek közé tartozik, míg ellenben a genuin hártyás hörgláb a legritkább bántalmak egyike. Gerhardt*) nagy munkájában 20 eset van közölve 1 —15 éves gyermekekről, mint 15 évi észlelés eredménye. Eickhorst*) legújabb munkájában említi, hogy eddigelé össze­sen 80 eset van közölve valamennyi életkorra vonatkozólag. Riegels­ úgy nyilatkozik Ziemssen nagy gyűjtő­munkájában, hogy nagyobb kórházakban is évek, sőt évtizedek múlnak el, míg egy ilyen eset előfordul. A 10—30 év közti életkorban találkozunk vele leggyakrabban, ritkábban az ennél ifjabb korúaknál, de legritkábban az aggkorban. Újszülötteknél csak egy eset van leírva Hayn * 4)-tól, hol a hullában találtatott meg a jellemzetes izzadmány. Hogy melyik nem hajlamosabb e bántalomra, az még nin­csen egészen tisztába hozva. Biermer5) és Leberto * 8) a férfinemet hajlamosabbnak állítják, előbbi 39 férfira 11 nőt, utóbbi 14 férfira 8 nőt talált, míg Weill­ összeállításánál 20 eset közül 10 fiú és 10 leány szenvedett e bántalomban. Az eddig közölt esetek jó nagy része vérszegény, gyenge testalkatú egyéneknél fordult elő, azonban megtámadott már előbb teljesen ép, egészséges embereket is. Valószínű tehát, hogy a vérszegénység hajlamosít e betegségre, de ezt kizárólagosan neki tulajdonítni nem lehet. Összefüggését a gümőkórral a szerzők egyhangúlag tagadják. Egy eset van felemlítve Bussare*) által, hol e bántalom phthisis mellett lépett volna fel, azonban a bonczolásnál tévedésnek tűnt ki, mivel a tüdőkben phthisikus folyamatot kimutatni nem lehetett. Említnek továbbá eseteket, hol egy családnak több tagja szenvedett e bántalomban, mindamellett örökölhetőségéről eddigelé szó sem lehet. Még igen különböző aetiologikus mozzanatokra hívják fel figyelmünket a különböző szerzők, így Cohnheim9) elsajtosodott nyirkmirigyeknek a hörgőkbe betörését alkalmasnak állítja e bántalom létrehozására. Schnitzler10 * 12 13 14 15) egy nőnél a menstruatióval összefüggését mutatta ki. Eisenlohr41) egy typhus abd. második hetében, bronchitis tünetei által megelőzve, találta és szerencsésen lefolyni látta e betegséget. Gerhardt1*) a szívbillentyűk hibája mellett látta fellépni. Az évszakok közül — úgy látszik — a tavaszi hónapok szolgáltatják a legtöbb esetet. Nagyon sajátságos, miként Biermer állítja, hogy különösen Schweizban találkoznak leggyakrabban e betegséggel. Hogy váljon a meghűlés hozza-e létre directe a bántalmat, vagy más kóros tényező, az itt ép oly kevéssé van még eldöntve, mint akár a gége, akár a tüdő croupjánál. Megkülönböztetjük e betegségnél a következőket. Lehet acut és chronikus , diffus és circumscript. A chron­ alak gyakoribb, mint az acut. Lebert összeállítása szerint acut eset eddig csupán 17 van az egész irodalomban 18). Az acut 14 napnál nem szokott tovább tartani, míg a chronikus évekig elhúzódhatik. Spaeth14) egy 8, Wals­he15) pedig egy 14 évig tartott ilyen betegséget írnak le. A diffus alak rendesen a heveny lefolyásához szokott csatlakozni, s hogyha már az acut alak veszedelmesebb, mint a chron­, még inkább áll ez akkor, hogyha az egyszersmind diffus is. Az eddig észlelt acut esetek 5O°/0-a halállal végződött. Úgy az acut, mint a chron­ alakot rendesen az egyszerű hörghurut tünetei szokták megelőzni, azonban a heveny alaknál néhány nap múlva már fellépnek a köhögési rohamok, a nagyfokú dyspnoe és a hörg­eldugaszolódás egyéb tünetei, melyek alatt azu­tán kiköpetik a jellemzetes izzadmány, mely ha nem történik, a beteg vagy rögtön megfulad, vagy hosszú asphyetikus és álom­kóros állapot mellett múlik ki. Biztosan kórismézni a bántalmat csak a köpet megjelenése után lehet, valamennyi többi tünet csak gyanút ébreszthet iránta. A jellemzetes köpet felismerése figyelmes vizsgálat után nem nehéz, különösen hogyha azt vízbe tesszük és az esetleg talált sárgás-szürke, húslé­színű hengerszerű képletekről, tehát a rosto­­nyás izzadmányról az esetleg rátapadt nyákot bontótűvel óvatosan leszedjük. Ilyen manipulatio segélyével csakhamar sikerül a bronchu­­soknak faszerűen elágazó, a koponyánál valamivel szívósabb összetar­tású lenyomatait kiszabadítani. Ha ezen képletből egy darabkát bontótűvel szétszedve és górcső alatt megvizsgálva, azt egyneműnek, finom fibrin-szálakból képezett reczével átfonottnak találjuk, mely reczének üregeiben genysejtek, piros vérsejtek, s itt-ott a hörgők­ből rátapadt henger-, vagy a szájból hozzászegődött lapos hámsej­tek vannak, úgy a diagnosis teljesen megállapítva van. Ezeknek leírása után lássuk az általunk észlelt esetet. A. János, 11 éves, gyengén fejlett csont- és izomrendszerrel bíró fiú mártius 25-dikén éjjel állítólag rázóhideg által lepetett meg, mely rövid idő múlva erős forróságnak engedett helyet. Másnap 26-dikán reggel hivattam a gyermekhez, amidőn röviden a következő állapotot találtam nála. A hőmérsék hónaljban 39-8° C­, a légzések száma perc­enkint 36. A beteg a légvételek alkalmával szúró fájdalmat érez a jobb mellkasfélen. A jobb oldali bordák, de különösen a bordaközök érintésénél a beteg élénk fájdalmat jelez. A kopogtatási viszonyok mindkét tüdő felett rendesek; hallgatódzásnál ugyancsak mindkét tüdő felett gyér, kisebb-nagyobb hólyagú szörös-zörejek hallhatók. A következő napon, azaz 27-dikén nagyon súlyos kórképpel találkoztunk. A hőmérsék 40^2­0 C., a légzések száma perc­enként 46—50, az auxiliáris légzési izmok erősen működnek, az ajkak, az orr és körmök kékesek, az orrszárnyak a belégzések alkalmá­val erősen emelkednek. Kopogtatási eltérés a tüdők felett sehol sem észlehető, azonban a jobb tüdő alsó lebenyének megfelelő mellkas-részlet a légzések alkalmával nem emelkedik, fölötte légzési zörejek, vagy dörzs-zörej nem hallhatók. Ugyanott a mellrezgés sem érezhető. A gyermek folyton a jobb oldalán fekszik, köhög, bár minden erély nélkül, éjjel delirál, így függött a beteg 2*/s napig élet és halál között. 29- dikén este egy erősebb adag chininre nagy hányás és erős köhögési roham lepte meg a beteget, mely után lényegesen megkönyebbülve érezte magát és egész éjjel jól aludt. 30- dikán megvizsgálva a beteget, mindkét mellkasfél egyen­letesen emelkedett, a jobb tüdő alsó lebenyének megfelelőleg már légzési zörejek voltak hallhatók, a hőmérsék 38° C-ra szállott alá, a légzés mélyebb és lassúbb lett, a tüdők fölött búgások voltak hallhatók. E napon az anya állítása szerint 2-szer volt a betegnek erős köhögési rohama. 31- dikén majdnem láztalan állapot mellett relative igen jól érezte magát betegünk. Figyelmeztetésemre az anya összegyűjtötte e napon a gyer­mek köpetét­­, melyet megszemlélve, azt majdnem kizárólag henger­szerű, sárgás hússzínű, rövidebb-hosszabb képletekből állónak talál­tam, melyek vízbe helyezve, faszerűen elágazó, a középrendű és a legfinomabb hörgöcsök összefüggő lenyomatait képviselték. Egy­­egy ilyen összefüggő képlet hossza 6—7 cm. lehetett, melynek legvastagabb része körülbelül egy gyengébb lúdtoll-vastagságú és központi részeiben üres, míg legvékonyabb része tömör és a legfinomabb czérna vastagságával bírt. A köpetnek egy kis részletét bontótűvel szétszedve és gór­cső alatt nézve, azt finom, sűrűn egymás mellett elhelyezett szálak­ból álló reczének találtam, melynek részeiben genysejtek, piros vérsejtek, itt-ott csilló, szőrös és lapos hámsejtek foglaltak helyet. Haránt metszetet készítve a középvastagságú részletekből, azt ‘) Gerhardt. Handb. der Kinderkrankheiten. III. Bd. 2. Hälfte. 455.1. *) Eichhorst. Handb. der spec. Path. u. Xher. I. Bd. 348. 1. s) Ziemssen. Spec. Path. u. Xher. IY. 2. 168. 1. 4) Hayn. Königsberger raed. Zeitschrift. 1844. 6) Biermer. Virch. spec. Path. u. Xher. V. I. 714. 1. 6) Lebert. Klinik d. Brustkrankheiten. Bd. I. 106. 1. ’) Gerhardt. L. c. 458. 1. 8) Bussiere. Philos. Xransact. Vol. XXII. p. 545. 9) Eichhorst. L. c. 349. 1. 10) Schnitzler. Wiener Med.-Halle, Y. 44., 46. 1864. u) Eisenlohr. Ein Fall von acut Bronchialcroup bei Xyphus. Berlin. Klin. Wochenschrift. 1876. Nr. 31. 12) Gerhardt. L. c. 459. 1. 13) Ziemssen. L. c. 172. _ 14) Spaeth. Med. Correspondenzblatt des würtemberg. ärztl. Verein Bd. XXXVI. Nr. 8. 15) Walshe. Diseases of the Lungs. London p. 222. *) Bemutattatott a budapesti kir. orvosegylet 1885. ápril hó 18-dikán tartott rendes ülésén. 768

Next