Orvosi Hetilap, 1885. szeptember (29. évfolyam, 36-39. szám)

1885-09-06 / 36. szám

1007 ioo8 3- szor. A két állkapocs szöglet közötti távolság oly kicsiny volt, mint ez az 5—8 éves gyermekeknél található. 4- szer. A két homlok- és két fal-domb nem volt kivehető. 5- ször. A nyakszirt-pikkely agyi része nemcsak feltűnően le volt lapítva, hanem az egyiknél még be is volt nyomva, s oly egyenes szöglet alatt ment át az agyacsi részbe, mint ez az újszülöt­teknél látható. 6- szor. A külső nyakszirtgumó helyén egy rövid nyakszirt­­taraj volt jelen, mely a két oldalán levő árkok miatt léczszerűen emelkedett ki. 7- szer. A nyakszirtcsont két bütyök-nyújtványának ízfelületei majdnem merőlegesen állottak egymás irányában és mindegyikük egy-egy bevágány által két ízfelületre osztatott, melyek közül a hátsó jóval kisebb volt a mellsőnél, 8- szor. A Blumenbach-féle lejtő majdnem merőlegesen feküdt, miért is a röpnyujtványok és az arca hátrafelé állottak, vagyis opisthognathia volt jelen. 9- szer. A kemény szájpad rendkívül magas és keskeny volt, úgy hogy hossz-szélességi indexe alig érte el az 50-et. 10- szer. A halántékcsontok sziklás része feltűnően előrefor­­dultnak látszott, miért is felső éle mell felé, hátsó lapja pedig fel­felé volt irányozva. Ezen két áztatott progen koponyához számítandó még egy stettini takács nagyfokú progen koponyája, melyet először Schade József írt le, s melyet később Davis József Bernit mint a scaphocephalia és egyúttal a plagiocephalia kitűnő példányát pontosan ismertetett ’). 2. §. Később Fraenkel Mór Jr., az anhalti herczegségi országos tébolyda igazgatója Bernburgban, 32 élő egyén, s pedig 24 férfi és 8 nő progén fejét írta le, kik közül egy testileg és szellemileg ép leány kivételével 8 férfi nehézkórban, a többi pedig különféle elmebajokban szenvedett* 2). A Meyer Lajos által felállított progen typuson kívül azonban Fraenkel Mór e progen egyének fejein még egy másik jellegzetes typust talált, mely Meyer Lajos adataival részben ellentétben áll, t. i. észleletei szerint ezeknél a hosszúra nyúlt koponya helyett erősen brachycephal és gömbölyded, trachocephalszerű koponya­alkat, valamint a fej előretartása helyett annak hátrafelé állása, továbbá a keskeny és összenyomott állkapocs helyett egy minden méretében megnagyobbodott erős felső és alsó állcsont, úgyszin­tén keskeny és magas szájpad helyett széles és lapos szájpad­­boltozat tűnik ki. Végre e búvár hatalmasan fejlődött csont- és izomrendszert talált a gyenge testalkat helyett. A kiszámított hossz-szélességi indexek alapján Fraenkel Mór a 24 férfi között 9 mesocephalt és 15 brachycephalt, közöttük 4 kerek vagy trochocephalt talált 88-2, 88-6, 88-8, sőt egyet 92-0 hossz-szélességi index­szel. A 8 élő progén nő között 5 brachyce­­phalt, s ezek közt 1 trochocephalt és 3 mesocephalt talált, melyek­nek indexeit azonban nem közölte. Ezen 32 progén egyén között találkozott továbbá 8 férfi és 2 nő, kik fejüket hátrafelé tartották, kiknek egyszersmind erősen kifejlett felső és alsó állcsontuk, valamint széles és lapos kemény szájpaduk volt; végül 6 férfinál és 5 nőnél a testi kifejlődés nemcsak igen erősnek, hanem közülük 4-nél még óriásinak volt mondható. A tarkószalag erős és feszes elődomborodását azonban határo­zottan csak egy férfinál lehetett megállapítani. Egyébként pedig Fraenkel Mór az általa, valamint a Meyer Lajos által felállított típusok között mindenféle átmeneti alakot talált képviselve. 3. §. Miután az egyetem jelenlegi I­ fő boncztani intézetének tanárkodásom alatt keletkezett museumában eddig minden koponya­alak képviselve volt, kivéve a progen koponyát, azért is igen örvendetes eseménynek tekinthető, hogy ezen museum 2 progen koponyával gyarapodott. Már 1877-ben Badik János tr. úr, a nyitra-megyei illavai kir. államfegyház főorvosa a fennt nevezett, vezetésem álló museumot 16 ott elhalt súlyos bűntettes áztatott koponyájával ajándékozta meg. Egy évre ezek után Badik János tr. közölte az illavai fegy­­házban tartózkodó bűntettesekre vonatkozó értékes lélektani tapasz­talatait, valamint azok koponyáinak szembetűnő jellegeit.­­) Valamivel később én is nyilvánosság elé bocsátottam a beküldött 16 koponyán tett tanulmányaim eredményét és pedig úgy bonoztam­, mint a faj-jellegekre nézve, miután közöttük magyar, szerb, oláh és horvát nemzetiségűek voltak találhatók.2) Ezen értekezésemben már akkor futólag megemlítettem, hogy köztük a 13. számmal jelzett a progen koponyának kiváló példányát szolgáltatja. Ezen koponya Lepák István nevű vukojevice­i (Zágráb megye) születésű férfié volt, ki nemzetiségére nézve oláh, foglalko­zására nézve pedig földmives volt. 40 éves korában több ízben gyilkosságot követett el, miért is 20 évi fegyház­fogságra ítélték őt; bűnhődése 8-dik évének letelte után azonban tüdővészben elhalt az illavai fegyházban. 1882-ben Badik János tr. úr újólag elküldötte egy ott elhalt fegyencznek, Riedl Ignácznak fejét, ki 1829-ben Krakkóban született és nemzetiségére nézve lengyel volt, ki azelőtt mint okleveles mérnök működött, s emellett igen miveit volt. Riedl 1877-ben Budapesten Erny György tőkepénzesen elkövetett rablógyilkosság­ban való részvétel alapos gyanúja miatt 12 évi fegyházra ítéltetett, de büntetésének 5-dik évében 53 éves korában teljes hülyeség és paralysis tünetei között az illavai fegyintézetben meghalt. Miután a progen koponyák a boncztani ritkaságok közé tartoznak és típusuk jellegzetessége hazánkban aligha ismert, azért okadatoltnak találtam ezen koponyákat szorosabb vizsgálat alá venni. 4. g. Miután pedig a progen koponya, mint később bebizonyí­tani szándékozom, sem fajkoponyának, sem meghatározott nem­zetiségi typusnak, hanem egyszerűen sajátlagos koponya-typusnak tekintendő, azért is annak jellemző viszonyait teljesen rendes képződésű koponya hasonló viszonyaival összehasonlítani szükséges­nek tartottam. Ezen czélra körülbelül 38—40 éves egyén koponyáját válasz­tottam, ki tagja volt a hajdani híres pálos szerzetnek; korát ille­tőleg pedig csak annyit lehet biztosan mondanunk, hogy az 1526-dik év előtt élt 3­. 5. §. Ezen koponyák nagyságának meghatározása igen fontos, mert ez az egyes méretek nagyságára lényeges befolyással bir, miért is a 3 koponya összehasonlításánál tekintetbe veendő. A koponyák nagyságára vonatkozó viszonyok feltü­ntethetők ') Badik J. Észleletek a bűntettesek koponyáin. Orvosi Hetilap, Budapest, 1878. Közegészségügyi és törvényszéki orvostani melléklet. 2. sz. 17. lap. 2) Jenhossék J. Tizenhat súlyos bűntettes koponyája. Ugyanott. 3. sz. 33. lap. — Ugyanaz: Crani di Delinquenti Rumeni, Ungheresi e Crocoti. Rivista da Discipline carcerarie. s) Ezen páros koponyájának érdekes története a következő munkában található : Lenhossék J. Az emberi koponyaisme. Cranioscopia. Budapest, 1875. A m. tud. akadémia XIV-dik kötetének VII. darabja és külön kia­dásban. 66. lap. — Schade J. De singulari cranii cuiusdam deformatione. Gryphiae 1858. — 5 lap. — Davis J. B. On synostotic crania among aboriginal races of man. Haarlem. 1865. 35 lap. IX—XI. tábla. 2) Fraenkel M. O. Ueber progene Schädelformen bei Geisteskranken. Archiv für Psychiatrie und Nervenkrankheiten von Dr. W. Griesinger. Berlin. 1879. XXXVI. köt.

Next