Orvosi Hetilap, 1886. március (30. évfolyam, 10-13. szám)
1886-03-07 / 10. szám
Budapest, 1886. 10. sz. ,artius 7. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. I'J ONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. HARMINCZADIK ÉVFOLYAM. Tartalom : Dollinger Gyula tr. A hydrorrhachis (spina bifida) osteoplastikus műtéte. — Bókai Árpád tr. Közlemények a kolozsvári egyetem általános kórtani és gyógyszertani intézetéből. Jegyzetek a paraldehydről. Harmadik czikk. A paraldehyd szerepe brucin-, thebain-, picrotoxin-, chlorbaryum- és physostigmin-mérgezésnél. III. czikk. — A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1886. február 27-dikén. A belügyministerhez a veszettség beoltása végett terjesztendő indítvány tárgyalása. Bizottság kiküldése a veszettség kérdésének tanulmányozására. Kétli Károly tr., tetania esete. Báron Jónás tr., húgykőben szenvedő beteg bemutatása. Janny Gyula tr., vérszegény nő bemutatása. Tauffer Vilmos tr., kórodai közlemények a nőgyógyászat köréből. Velics Dezső tr. dermoidtömlő bemutatása. Dirner Gusztáv Jr., a méhcsatorna tágítására szolgáló anyagok aseptikus eltartásának egy módjáról. — Könyvismertetés. Die aetiologische Bedeutung des Typhus- Bacillus. Untersuchungen aus dem allgemeinen Krankenhause zu Hamburg von Dr. Eugen Fraenkel und Dr. M. Simmonds. — Lapszemle. Csigolyaficzam és törés. Nyújtás. Gyógyulás. Tárcza. Meghivás a magyar orvosi könyvkiadó társulat évi közgyűlésére. — Heti szemle. Hirschler Ignácz Jr. beszéde a főrendi házban. Pasteur értekezése a veszettség prophylaxisáról. — Vegyesek. — Pályázatok. A hydrorrhachis (spina bifida) osteoplastikus műtéte. Dollinger Gyúr:A tr., a testegyenészet m. tanára a budapesti egyetemen. »A hydrorrhachis kezelésénél először is el kellene távolítani a tömlőt, azután a netalán jelenlevő gerinczhasadékot elzárni. Minthogy ezen második czél elérésére semmit sem tehetünk, eddig minden gyógyító igyekezet a tömlő eltávolítására volt irányítva.« Koenig ezen szavai 1) jellegzik azon álláspontot, amelyen a hydrorrhachis műtétének kérdése eddig állott. Azóta ugyan Mayo Robson [Leeds]2) egy 6 napos gyermeknél a nem teljesen kiirtott és összevarrt tömlőt tengeri nyúlnak csonthártyájával fedte be azon reményben, hogy abból egy csontos boríték fog képződni; de ő maga is bevallja, hogy ezen reményében csalatkozott, s így a különben tervezetében sem igen szerencsés eljárás a kérdést tovább nem fejlesztette. Az alant közölt esetemben a spina bifida nyílását a csigolyaívnek levésett két csonkjával zártam el, s miután ezen csontos elzárás, amelyet előttem tudtommal még senki meg nem kisértett, sikerült, s a beteg meggyógyult, ezen művi eljárás a hydrorrhachis gyógykezelésében haladást képez, s azért elég fontos arra, hogy az eset történetét, amely egyes részeiben több idegkórtanilag is érdekes mozzanatot tartalmaz, a műtéttel együtt részletesen közzétegyen. T. Ilona, egészséges szülők gyermeke. Születése után azonnal az ágyéktájon egy diókörfogatú, a bőr fölé alig kiemelkedő, puha, piros foltot vettek észre, amely a gyermekkel együtt növekedett és mindinkább kidudorodott; a végtagokon ekkor semmi rendellenességet sem vettek észre, azonban a vizelet és bélsár tarthatatlansága már az első év végével feltűnt; járni csak 2 éves korában tanult meg és eleinte állítólag meglehetősen tudott is, de azon mértékben, amint a daganat növekedett, a járás roszabbodott; kétéves korában gyermekorvossal megvizsgáltatván, ez a tömlőt megcsapolta és belőle kismennyiségű, tiszta folyadékot bocsátott ki; azonban egynéhány nap múlva a tömlő újra megtelt, újra feszes lett, s a csapolást többé nem ismételték. *) F. Koenig. Lehrbuch der speciellen Chirurgie. III. Auflage, Band 2, P. 610. 2) Brit. Med. Journ. 1883. martius 24. és Centralblatt f. Chirurgie. 1883. P. 408. Amidőn 1885. november hó elején az 5 éves leányt Adler Alajos tr. ajánlata folytán hozzám hozták, az ágyék- és keresztcsont felett egy 36 cm-nyi körfogatú, sima felületű, feszes, áttetsző tömlőt találtam, melynek legnagyobb domborúságán a bőr már igen vékony volt. Ha a daganatot megnyomtam, az kissé petyhüdt lett, mialatt a gyermek semmiféle ideges tüneteket sem tüntetett fel; ha a nyomással felhagytam, egynéhány perc múlva a daganat ismét feszes volt; légzési vagy érlökési hullámzások rajta észrevehetők nem voltak. A gyermek alig volt képes járni, csak fogódzkodva tudott egy pár lépést tenni, mindkét láb dongalólábállásban, úgy hogy a gyermek a lába külszélén járt. A lábak felhajlítási kísérletének az izmok ellenállottak ; hosszabb ideig tartó nyomással a lábakat fel lehetett ugyan nyomni, hanem az Achilles-ínban egyesülő izomcsoportban lánggörcsök léptek fel; a nyomás megszűntével a lábak ismét dongalóláb-állásba helyezkedtek, a térdek is kissé be voltak hajlítva. A dongalólábak, valamint a kisebb fokú térdzsugorok oka tehát a czomb- és alszár-hajlítók spastikus görcsében rejlett. Vizeletét a gyermek folyton csurgatta, a bélsár pedig tudtán kívül ment el tőle. Nem szándékom ezen helyen a hydrorrhachis tömlő kezelése felett még csak áttekintést sem tartani. A Lugos-féle oldat befecskendése sok esetben jó eredményhez vezetett, s azért az itt is javaslatba hozatott, de én a jóboldat befecskendését ily tömlőknél csak akkor tartom megengedhetőnek, ha ennek körülfogható kocsánya van, melynek összenyomása által a közlekedést a gerinczcsatorna felé a befecskendés tartama alatt meg lehet szakasztani. Ezen esetben a tömlő széles alappal birt, s így más eljáráshoz folyamodtam. Mindenek előtt tájékozás és gondos antisepsis mellett a tömlőt közel az alapjához, ahol a fedő bőr alatt még zsiradék is volt, megcsapoltam, s belőle mintegy 3000 gm. tiszta átlátszó folyadékot bocsátottam ki. Erre legkisebb reactio sem következvén be, egy hét múlva 150 gm-mal fogyasztottam a tömlő tartalmát, mire ez petyhüdt lett. Ekkor rögtön feltűnt, hogy a gyermek fekve képes volt vizeletét hosszabb ideig tartani és az alsó végtagok spaszikus görcsei is elmúltak; a tömlő azonban két nap alatt ismét a feszességig megtelt, mire a vizelettarthatatlanság az alsó végtagok spastikus görcseivel együtt ismét beköszöntött. 8 nap múlva a tömlő egész tartalmát bocsátottam ki, a hólyaghüdés ismét javult, a spastikus görcsök ismét elmúltak , de ezen javulás egy pár nap alatt, mikor a tömlő ismét megtelt, teljesen elveszett. Ezen kísérletekből tehát kitűnt: 1) hogy maga a csapolás teljesen ártalmatlan, de egyszersmind teljesen hasztalan beavatkozás;10