Orvosi Hetilap, 1886. december (30. évfolyam, 49-52. szám)
1886-12-05 / 49. szám
december 5. 13uDAPEST, 1886. 49. sz. ELŐFIZETÉSI ÁR :helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o.é. kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. MONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. HARMINCZADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Kovács József tr. Közlemény a szt. Rókus-kórháznak (Müller Kálmán tr. egyet. ny. rk. tanár és főorvos) X. orvosi osztályáról. Az antifebrin (phenylacetamid) hatásáról. — Bartha Gábor tr. Közlemény Lumniczer Sándor min. tanácsos, egyetemi tanár egyetemi II. sebészeti korodájából. Tanulmányok az izületi csonkolásokról. Az 1880-ik év jan. 1-től az 1886-dik év jan. 1-ig végzett műtétek alapján. (Folytatás.) — Az erdélyi orsz. museum orvos-természettudományi osztályának 1886. évi October havi orvosi szakülése. (Vége.) — A budapesti kir. orvosegyesület rendes ülése 1886. november hó 27-dikén. — Könyvismertetés. Die Eileiterschwangerschaft. Dr. I. Veit. — Lapszemle. A lanolinum felszivatásáról. A bőr felszívódás kérdéséhez. — A térdizület hátsó falán levő savóstömlőt kiirtása. — Orbáncz és genyvérűség. — A lanolin. — Iodoform alkalmazása bujakór gyógykezelésénél. Tárcza : Az első magyar idióta nevelő intézet Budapesten. — Úti Levél. Lipcse, 1886. november 5-én. (Vége.) — Heti szemle. A király Ő Felsége. — Az egyptomi szembetegség. — Új világító készülék orvosi czélokra. — Iskolaorvosok. — A caffeinum származékainak gyógyhatása. — Vegyesek. — Pályázatok. Közlemény a szt. Rókus-kórháznak (Müller Kálmán tr. egyet. ny. rk. tanár és főorvos) X. orvosi osztályáról. Az antifebrin (phenylacetamid) hatásáról. Közli: Kovács József tr. osztályos segédorvos. A »Centralblatt f. kim. Medicin« ez évi 33. számában Cahn A. és Hepp P. tanársegédek egy új lázellenes szert ismertetnek. Az új szernek vegytani neve phenylacetamid vagy acetanilid s elsősorban alkalmazóik antifebrinnek keresztelték el. Vegyi és physikai tulajdonságainak ismertetése után néhány láztábla van közzétéve, olyan esetek megemlítésével, melyekben az antipyrinnel párhuzamos kísérletek létettek összehasonlításképen. Szerzők állatokon is vittek véghez kísérleteket, tanulságkép levonva azt, hogy az antifebrin a rendes hőmérséket nem befolyásolja. A szernek mellékhatásait s rendkívüli olcsóságát felemlítve, a felett a legelismerőbben nyilatkoznak. Összesen 24 esetet észleltek, melyek közül 8 hasi hagymázra, 5 orbánczra, 4 tüdővészre esik, a többiek egyes esetek. Csak két körülményt van szándékom közléseikből kiemelni, a szernek már egyszer említett olcsóságát, továbbá, hogy abból 0,25 gm. egy gm. antipyrin hatásának felel meg. Természetes, hogy ezek után iparkodtunk minél előbb megismerkedni e becses szer hatásával és értékével, mert csakugyan becses szer, mely pl. magas lázzal járó orbáncznál reggel 9 órakor 40 ■ 3 °-nál adagolva, minden mellékhatás nélkül a lázat már adagolásától számítva 2 óra múlva leszorítja a rendes hőfokra s ezen a fokon tartja esti 10 óráig, s ez hatása egy gramm antifebrinnek. Sajnos, hogy nem minden esetben van ez így, mert meglehetősen különböző és változatos eredményekre jutunk még egyugyanazon esetben is, amint az alább közlendő táblákból eléggé kitűnik. Egyik napon minden várakozást meghaladó az eredmény, másik napon alig számba vehető, egyszer izzad a beteg fél gramm adagolásakor, máskor másfél grammnál semmit; olykor a hőmérsék rázóhideg kíséretében újólag emelkedik, azután megint elmarad, néha 0^25 grammra összeesés áll be, máskor 1 */s gm. semmi kellemetlen tünetet sem idéz elő. Nem kétséges, hogy a különböző lázas bántalmaknál magának a láznak oka szerint, amint ezen okok egyikét vagy másikát többé vagy kevésbé támadja meg valamely lázellenes szer, a szerint módosul a lázellenes hatás is; és ha ugyanegy lázas bántalomnál az illető bántalom foka, az individuum, a betegség időszaka, az adagolás módja stb. mind befolynak a hatásra, úgy mindezen különböző tényezők egyöntetűsége mellett a napról napra való változatossága a szernek majdnem indokolatlannak látszik és úgy látszik csakis a meg kellően meg nem állapított adagolási módban rejlik. Ténynek tény, hogy az antifebrin lázcsökkentő hatására nézve a legjobb elemű szerek közt áll, míg kellemetlen mellékhatásokkal sokkal kevésbé bír, mint azok; hogy azonban az orvosi gyakorlat terén meghonosodjék, okvetlenül szükséges, hogy bővebb tapasztalat mindenkor megbízható adagolási módra tanítson. Az esetek, melyek antifebrinnel kezeltettek, következők: hasi hagymáz 16, orbáncz 2, tüdővész 3, rostonyás tüdőláb 3, heveny izületi csúz 1, negyednapos váltóláz 1. Az antifebrinnel való kísérletezés 2 hónapig tartott s épen az utolsó láztáblák készítése közben jelent meg a »Centralblatt f. kim. Medicin« 44. számában egy újabb közlemény az antifebrinről Kteger G. tr. tollából, melyben e szer hatását meglepőnek állítja. Ugyanazon mellékhatásokat tapasztalta, mint Cahn és Hepp trok; ezektől annyiban tér el, hogy 6 4 gm. antifebrin hatását állítja egyenértékűnek 1 gm. antipyrinével. Új e közleményben, hogy az antifebrint, mint antisepticumot alkalmazta s vele igen kedvező eredményeket ért el. A mi a legeltérőbb e két közleményben, az ép a dolognak érdemleges voltára vonatkozik, magára az adag nagyságára. Míg Cahn és Hepper-ok 25 centigrammal kezdik az adagolást s így is eredményeket érnek el, addig Krieger már az első nap két, két és fél grammot ad be s 80 centigrammal kezdi, sőt 120 centigrammal is. Krieger sohasem tapasztalt rázóhideget, míg az általam közölt táblázatokból kitűnik, hogy az újolagi hőemelkedés közben az egyszer-másszor több esetben állott elő. Az első közlemény behatása alatt állván, az adagolást 25 centigrammal kezdtük s csak egy esetben lett alkalmazva 2 gm, egy nap alatt. Hatás tekintetében 0,5, 0^75 gm-mal oly 49