Orvosi Hetilap, 1886. december (30. évfolyam, 49-52. szám)

1886-12-05 / 49. szám

december 5. 13u­DAPEST, 1886. 49. sz. ELŐFIZETÉSI ÁR :helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi­­tendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o.é. kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. MONI­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. HARMINCZADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Kovács József tr. Közlemény a szt. Rókus-kórháznak (Müller Kálmán tr. egyet. ny. rk. tanár és főorvos) X. orvosi osztályáról. Az anti­­febrin (phenylacetamid) hatásáról. — Bartha Gábor tr. Közlemény Lumniczer Sándor min. tanácsos, egyetemi tanár egyetemi II. sebészeti korodájából. Tanulmányok az izületi csonkolásokról. Az 1880-ik év jan. 1-től az 1886-dik év jan. 1-ig végzett műtétek alapján. (Folytatás.) — Az erdélyi orsz. museum orvos-természettudományi osztályának 1886. évi October havi orvosi szakülése. (Vége.) — A budapesti kir. orvosegyesület rendes ülése 1886. november hó 27-dikén. — Könyvismertetés. Die Eileiterschwangerschaft. Dr. I. Veit. — Lapszemle. A lanolinum felszivatásáról. A bőr felszívódás kérdéséhez. — A térdizület hátsó falán levő savóstömlőt kiirtása. — Orbáncz és genyvérű­­ség. — A lanolin. — Iodoform alkalmazása bujakór gyógykezelésénél. Tárcza : Az első magyar idióta nevelő intézet Budapesten. — Úti Levél. Lipcse, 1886. november 5-én. (Vége.) — Heti szemle. A király Ő Felsége. — Az egyptomi szembetegség. — Új világító készülék orvosi czélokra. — Iskolaorvosok. — A caffeinum származékainak gyógyhatása. — Vegyesek. — Pályázatok. Közlemény a szt. Rókus-kórháznak (Müller Kálmán tr. egyet. ny. rk. tanár és főorvos) X. orvosi osztályáról. Az antifebrin (phenylacetamid) hatásáról. Közli: Kovács József tr. osztályos segédorvos. A »Centralblatt f. kim­. Medicin« ez évi 33. számában Cahn A. és Hepp P. tanársegédek egy új lázellenes szert ismer­tetnek. Az új szernek vegytani neve phenylacetamid vagy acetanilid s első­sorban alkalmazóik antifebrinnek keresztelték el. Vegyi és physikai tulajdonságainak ismertetése után néhány láztábla van közzétéve, olyan esetek megemlítésével, melyekben az antipyrinnel párhuzamos kísérletek létettek összehasonlításképen. Szerzők állato­kon is vittek véghez kísérleteket, tanulságkép levonva azt, hogy az antifebrin a rendes hőmérséket nem befolyásolja. A szernek mellékhatásait s rendkívüli olcsóságát felemlítve, a felett a leg­­elismerőbben nyilatkoznak. Összesen 24 esetet észleltek, melyek közül 8 hasi hagymázra, 5 orbánczra, 4 tüdővészre esik, a többiek egyes esetek. Csak két körülményt van szándékom közléseikből kiemelni, a szernek már egyszer említett olcsóságát, továbbá, hogy abból 0,25 gm. egy gm. antipyrin hatásának felel meg. Természetes, hogy ezek után iparkodtunk minél előbb megismerkedni e becses szer hatásával és értékével, mert csakugyan becses szer, mely pl. magas lázzal járó orbáncznál reggel 9 órakor 40 ■ 3 °-nál adagolva, minden mellékhatás nélkül a lázat már adagolásától számítva 2 óra múlva leszorítja a rendes hőfokra s ezen a fokon tartja esti 10 óráig, s ez hatása egy gramm antifebrinnek. Sajnos, hogy nem minden esetben van ez így, mert meglehetősen különböző és változatos eredményekre jutunk még egyugyanazon esetben is, a­mint az alább közlendő táblákból eléggé kitűnik. Egyik napon minden várakozást meghaladó az eredmény, másik napon alig számba vehető, egyszer izzad a beteg fél gramm adagolásakor, máskor másfél grammnál semmit; olykor a hőmér­­sék rázóhideg kíséretében újólag emelkedik, azután megint el­marad, néha 0^25 grammra összeesés áll be, máskor 1 */s gm. semmi kellemetlen tünetet sem idéz elő. Nem kétséges, hogy a különböző lázas bántalmaknál magá­nak a láznak oka szerint, a­mint ezen okok egyikét vagy másikát többé vagy kevésbé támadja meg valamely lázellenes szer, a szerint módosul a lázellenes hatás is; és ha ugyanegy lázas bántalomnál az illető bántalom foka, az individuum, a betegség időszaka, az adagolás módja stb. mind befolynak a hatásra, úgy mindezen különböző tényezők egyöntetűsége mellett a napról napra való változatossága a szernek majdnem indokolatlannak látszik és úgy látszik csakis a meg kellően meg nem állapított adagolási mód­ban rejlik. Ténynek tény, hogy az antifebrin lázcsökkentő hatására nézve a legjobb e­lemű szerek közt áll, míg kellemetlen mellékhatások­kal sokkal kevésbé bír, mint azok; hogy azonban az orvosi gya­korlat terén meghonosodjék, okvetlenül szükséges, hogy bővebb tapasztalat mindenkor megbízható adagolási módra tanítson. Az esetek, melyek antifebrinnel kezeltettek, következők: hasi hagymáz 16, orbáncz 2, tüdővész 3, rostonyás tüdőláb 3, heveny izületi csúz 1, negyednapos váltóláz 1. Az antifebrinnel való kísérletezés 2 hónapig tartott s épen az utolsó láz­táblák készítése közben jelent meg a »Centralblatt f. kim­. Medicin« 44. számában egy újabb közlemény az anti­­febrinről Kt­eger G. tr. tollából, melyben e szer hatását meglepő­nek állítja. Ugyanazon mellékhatásokat tapasztalta, mint Cahn és Hepp tr­ok; ezektől annyiban tér el, hogy 6­ 4 gm. antifebrin hatását állítja egyenértékűnek 1 gm. antipyrinével. Új e közlemény­ben, hogy az antifebrint, mint antisepticumot alkalmazta s vele igen kedvező eredményeket ért el. A mi a legeltérőbb e két közle­ményben, az ép a dolognak érdemleges voltára vonatkozik, magára az adag nagyságára. Míg Cahn és Hepp­er-ok 25 centigrammal kezdik az adagolást s így is eredményeket érnek el, addig Krieger már az első nap két, két és fél grammot ad be s 80 centi­grammal kezdi, sőt 120 centigrammal is. Krieger sohasem tapasz­talt rázóhideget, míg az általam közölt táblázatokból kitűnik, hogy az újolagi hőemelkedés közben az egyszer-másszor több esetben állott elő. Az első közlemény behatása alatt állván, az adagolást 25 centigrammal kezdtük s csak egy esetben lett alkalmazva 2 gm, egy nap alatt. Hatás tekintetében 0,5, 0^75 gm-mal oly 49

Next