Orvosi Hetilap, 1887. április (31. évfolyam, 14-17. szám)

1887-04-03 / 14. szám

419 420 dés 4, zúzódás és agyrázkódás 7, összesen 113, az összes sérülé­seknek tehát közel 18 százaléka. Ezeknél 8 esetben kellett végez­nem lékelést, vésést, kiemelést a koponyacsontok horpadása, szilánkos törése miatt. Ennél még sokkal nagyobb az arány a vidéken, hol a heveny sérülések majdnem fele részben fejsértések. Ezeknek, tudtommal, nagy részénél részint a sérültnek önhibája, részint a hiányos kezelés folytán következményes és halálosan lefolyó agy-agyhártyaláb fejlődik, melyet előzetes lékelés vagy vésés útján a beékelt csontoknak egyszerű kiemelése által meg­akadályozni lehetett volna. Joggal mondhatni tehát, hogy a léke­lés csak oly életmentő műtét, mint akár a gégelégcső- és sérv­metszés. Már néhány ízben volt alkalmam agybántalmak (heveny és idült horpadással járó szövődmények, hüdösek, eskór, idegen test, löveg-eltávolítás) miatt lékelés által gyógyult eseteket bemutatni az orvosegyesületnek, most egy másodlagos agytályog szintén léke­lés által gyógyult esetét mutatom be, melyet a gyógylefolyás két különböző phasisában már ismertettem. Az eset szilánkos­­ koponyacsonttörés s horpadással párosult agyláb, agytályog, melyet 1886. márczius 20-ikán mutattam be először, végzett trepanatio után kis űrjárattal, másodszor gyógyultan 1886. October havában, mely alkalommal a majdnem tallérnagyságú koponyacsont veszte­ségét hegszöveten kívül az agyhártyáig bevonuló tölcséres 6­5 cm. mély ür képezte; ezen úr most plastikailag záratott. Több megértés és kellő bírálat szempontjából legyen szabad rövi­den vázolni ezen agytályog keletkezési módját. A 32 éves, különben erős testalkotású és egészséges férfi 1885. deczember 29-én vétetett fel a Rókus-kórház II. seb. osztá­lyára. 5 évvel ezelőtt vaslapáttal fejbe üttetett; legott a földre rogyott, hol huzamosb ideig feküdt eszméletlenül. Magához térve, saját lábán ugyan, de nehezen, tanyájára botorkált. Otthon hidegvizes nyomfoltokkal borogatta a sebet.­­ Egy hét múlva a tanyáról haza vitette magát s ekkor eszméletét elvesztette. Ily állapotban feküdt két hétig. Ekkor orvost hittak, ki tíz napra reá 1 cm. hosszú és 0,5 cm. széles csontdarabot távolított el a folyton bőven genyedő sebből. A sérüléstől számí­tott 20 nap múlva vette észre, hogy bal végtagjait nem volt képes mozgatni s az érzés is teljesen megszűnt bennük. Egy hét múlva elég gyorsan helyre állott az érzés, majd a mozgatási képesség is. Két hó alatt behegedt a bőrseb, hátrahagyva kis nyílást, melyből időnkint kisebb-nagyobb mennyiségű genyes folyadék ürült ki. Ily állapotban volt a beteg majdnem 4 évig, midőn az osztályra felvétetett. Vizsgálatnál a jobb falcsont mellső felső részén a bőr kraj­­czárnyi terjedelemben behúzódott. A behúzódás közepén lencse­­ nagyságú halvány, könnyen vérző sarjakkal borított sebnyilás, melyből kevés fehéres sárgás folyadék ürül. E hely a koponya­csontok rendes felszínétől 1 cméternyire mélyebben fekszik, rendesen pörkkel fedett s ilyenkor a beteg fokozódott mélyben érez agynyomást. A sebnyiláson át a kutaszszal mintegy 10 cm. mélyre juthatni le és kissé mellfelé a koponyaűrbe. A bal láta tágult, ugyanazon oldali facialis visszamaradt, a nyelv keveset jobbfelé húzódott, kissé reszket s a sulcus naso-labialis elsimult. Behunyt szemmel beteg ingadozik, járása bizonytalan. A bal kéz nyomó ereje csökkent; járásnál bal alsó végtagja gyorsan fárad. Bal szemének látóképessége gyengült, beszéde kis fokban akadozó. Fejfájása folytonos s a fenn leirt helyre össz­pontosul. Éjjelei eléggé nyugodtak, hőmérséke 37'5—38’ 5' C. közt ingadozik. Érverése 60—80 egy perczben. Műtét 1886. január 10-én. Keresztmetszés. A lebenyek a csontalapról kis tenyér nagyságban felkészíttettek. A behorpadt csontok két végpontján két trepan alkalmaztatott, a behorpadt csontok vésővel eltávolíttattak. A dura mater erősen megvasta­godott s az üveglemezzel erősen összenőtt. A dura gombostűfej nagyságú nyílásán a fennemlített irányban bevezetett vájt kutaszon az agyhártyák felmetszettek. Kis vártatva reá lüktetve nagyobb mandola űrtartalmának megfelelő genymennyiség ürült ki. Az űr­járat és az űr falai renyhe sarjakkal borítottak. Ezeknek kikapa­rása után langymeleg thymololdattal óvatos kifecskendés s az űrjárat tágítása után az űr iodoformgaze-zel kitöltetett. Műtét utáni napon a beteg hőmérséke 38 • 5­0 C., érvelése 75, légzése 29. Ezt követő naptól mostanig a hő csak kétszer érte el a 38° C, egyébként mindig a 37 és 37'6°C. közt ingadozott. Érverése 55 és 60 közt, légzése 16 és 20 közt. Sebkezelés: irrigatio langy meleg thymol-oldattal és iodoform - gaze az űrbe naponta alkalmaztatott. A műtéttől számított 16 nap múlva a láták kissé tágabbak, de egyenlők, jól reagálnak. Bal facialis tüdésnek alig van nyoma. Fejfájdalmai meg­szűntek, a végtagok izomerejében nincs eltérés. Beteg emlékező tehetsége, tájékozódása és beszéde rendes. Alvása, étvágya jó, széke rendes. Egy hó múlva az űr félakkora, élénk piros sarjakkal fedett, lüktetés tisztán észlelhető. 1886. márczius 20-án bemutattam a beteget az orvosegye­sület ülésén, midőn gombostűhegynyi nyílású, 6 cm. mély és keskeny űrjáraton kívül betegnél semmi rendellenes állapot nem volt többé constatálható. (1. ábra.) October 23-án másodízben mutattam be a beteget az orvosegyesületnek. Ekkor az űrjárat teljesen begyógyult volt. A gyógyulás akként jött létre, hogy egy 6­­5 cm. hosszú és 6­­­1 cm. széles csontszilánk eltávolítása után a seb teljesen behegedt, tölcsérszerű behúzódást képezve az agy­hártyáig, melyet 6 cm. mélységre kutaszszal igen könnyen el lehetett érni, s mely űrbe ha víz öntetett, annak lüktetését tisztán lehetett észlelni. (2. ábra.) Ezen tölcséralakú s heges űrnek plastikailag befedését czéloztam a végből, hogy külsérelmek, lég, por, szenny stb. ellen megóvó legyen. A műtétet november 1-én következőképen hajtot­tam végre : A tölcsérszerű nyílás körül hosszanti s annak közepére egy függélyes metszést csináltam ; ekként három lebenyt nyertem, melyeknek vékonyabb a tölcsér szájadékát képező széleit eltávolí­tottam, életképes vastagabb széleit, kellő felkészítés és eltolás után pedig egymáshoz közelítettem. Az ekként képezett lebenyek varra­tok segélyével a sipolynyílás felett egyesíttettek. A varratok mélyen az egész fejbőrt áthatolva, a seb­ajkak szélén vezettettek át. Ezután nyomó kötés alkalmaztatott. Le­folyás láztalan. Varratok az ötödik napon távolíttattak el. Prima intentio az egész sebvonal men­tén, kivéve a sipoly feletti részletet, a­hol lencsényi helyen egyesülés nem jött létre. Az ily módon megmaradt nyílásba iodoform-gaze­­csík vezettetett be. A sarjadzás oly élénk volt, hogy a műtét 1. ábra. 2. ábra. 3. ábra.

Next