Orvosi Hetilap, 1889. február (33. évfolyam, 5-8. szám)
1889-02-03 / 5. szám
() ORVOSI HETI LAZ űrébe is mintegy beláthatunk. A sejt fordított állásánál, midőn a bimbós rész alul, a behorpadt felület felül esik, a szemünkhöz közelebb eső sejtfalon át szintén látjuk az erősen fénytörő állományt és annak üvegszerűen áttűnősége mellett a bimbó határánál levő gyűrűalakú nyilást. Ezen gyűrűalakú nyílás azon esetben, ha a bimbó erőszak folytán levált, még rövid ideig látható marad a sejt felületén, körülbelül addig, míg az erősen fénytörő állomány sejtben maradt része el nem tűnik ; az összelapult sejten azonban ez észre nem vehető. Teljesen azonos tünetek mutatkoznak maggal bíró vérsejteken is. Ha béka- vagy csirkevért keverünk össze a fentebb említett módon az ott leírt folyadékkal, az ovális alakú sejtek szintén gömbölyűekké lesznek, bennük egy erősen fénytörő állomány válik ki és húzódik vissza a vérsejt egyik oldala felé, a sejt falán szintén kis bimbót bocsátva keresztül. Ezen pillanatban a bimbóval szemben levő részén a sejtfal itt is behorpad, de erősebb fokban mint a magnélküli vörös vérsejteknél; úgyszólván reáesik a sejtmagra, mely élénken feltűnővé válik, s mely a folyadék behatására éles körvonallal szabadon állónak látszik, s csak egy része marad beágyazva az összehúzódott erősen fénytörő állományban. Feltűnik itt, hogy az ovális mag mindig valamely keskenyebb végével található beágyazva a fénytörő állományban és lapjával sohasem, s még ha az összeeső sejttest ferdére nyomja is a magot, ez elváltozás világosan kivehető. H Ha a béka vérsejtek a kiszáradó félben levő készítményben pusztulni kezdenek, igen gyakran előáll az a tünemény, hogy a sejtmag a fénytörő állományból, de a sejtből is kiesik, s szabaddá lesz, ami azt mutatja, hogy a sejt fala az összeesett részen vagy elpusztult, vagy megrepedezhetett. Ilyen esetekben is azonban az összehúzódott erősen fénytörő állomány a bimbóval együtt épségben megmarad addig, míg csak a készítmény egészen ki nem szárad. Folyadékban azonban nem szenved változást hosszú idő alatt sem a vérsejt fala, ami kimutatható híg eezetsav-oldattal, melyre a vérsejt, különösen a magvas vérsejtek összeesett fala teljesen kisimul és teljes gömbbé válik. Ilyenkor a kisimult gömb talán a górcső bizonyos beállításánál a sejtfal kettős körvonala előtűnik, mely az összeesett falú vérsejteken csak a fénytörő állományt körítő sejtfal egyes részletein vehető ki. A kép tehát, melyet a fentebbi folyadékelegy úgy a magnélküli mint a maggal bíró vörös vérsejteken előidéz, teljesen egyforma : a folyadék behatására a vértestesek mindenek előtt gömbölyűekké lesznek, a bennük levő homogén híg vagy félfolyós állomány egy tömegben kiválik, s a sejt egyik oldalára húzódik (a béka ovális vérsejtjeinél mindig a sejtnek valamely keskenyebb vége felé, amit a sejtmag irányából meg lehet határoznunk) és ott egy valószínűleg már előre meglevő nyíláson át részlegesen kinyomuló kis bimbóalakú kidudorodást képez, melynek előállása pillanatában a sejt túlsó oldala megfelelő nagyságban behorpad. Az elváltozás a kinyomult rész előállásával bevégződik és ilyen állapotban a vérsejt megmarad, mintegy konserválódik, s a folyadékban napok, sőt hetek múltán sem változik tovább. Egy vérsejten több bimbóképződést soha sem észleltem, úgy hogy a leírt elváltozások minden vérsejten állandóan ugyanazok és a készítménynek minden sejtén jól és határozottan láthatók. A lentebb leírt elváltozásokból a vörös vérsejtek szerkezetét illetőleg következőket vélem levonhatni : 1. Az ember, madár és béka vörös vérsejtein burok és a burkon egy valószínűleg praeformált nyílás van. A burok létezése a béka vérsejtekre vonatkozólag könnyen kimutatható a fentebbi reactióra mutatkozó kettős körvonalak előállításával. Az emlős- és madár-vérsejtre vonatkozólag következtethető az a fent leírt behorpadásból és abból, hogy e behorpadás utólagos vízzel való duzzasztás által kisimul. Hogy a burkon egy praeformált nyílás létezik, abból következtethetni, hogy a kénsavas , zink behatására a megalvadó és visszahúzódó sejttartalom mindig csak egy helyen nyomul ki a sejtfelületre, s hogy ilyenkor a gyűrűszerű nyílás tényleg látható. Miután gyűrűszerű nyílast az ép sejten vagy az összeesett vérsejtfalon kimutatni nem sikerül, az a kérdés merül fel, vájjon ama gyűrűszerű rés nem mesterségesen támad-e a kénsavas zink behatása alatt összehúzódó állomány mechanikai hatása folytán. Ha ezt teljesen kizárni nem is lehet, mégis ellene szól ennek az, hogy a bimbóképződés pillanatában a sejt átelleni részén behorpadás támad, ami csak úgy magyarázható, hogy a nyíláson kinyomuló megalvadt protoplasma teljesen elzárja a nyílást és a sejtüregbe folyadék be nem tolulhat és így a sejtüregben a kinyomuló résznek megfelelő légüres tér nem támadhat, minek folytán a sejt átelleni oldala besüpped. Mesterségesen ezen résen a folyadék be nem jutása kevésbé képzelhető el, ha azonban e praeformált nyílás nem is léteznék, azon körülményből, hogy a megalvadó sejttartalom mindig csak egy helyen nyomul elő a sejtfelületen, azt kellene felvenni, hogy a vörös vérsejt falán egy a többinél gyengébb ellenállású helynek kell létezni, mely olyan engedékeny, hogy a protoplasma egyszerű megolvadása által előidézett,mechanikai hatásra már megreped. 2. A vörös vérsejtek tartalma homogén felfolyó állományból áll, mely kénsavas zink behatása alatt egy a, fényt erősebben és egy a fényt gyengébben törő állományra választható. Sem egyiken, sem másikon szemcsézettség nem tűnik fel. Magvas sejteknél a mag az erősebb fénytörő állományban csak egyik végével marad beágyazva. Magfestő színekkel a kénsavas zinkre kiváló erősebb fénytörésű állomány megfesthető. E kénsavas zink- és camphor-elegyben, mint külön-külön tett vizsgálataim mutatták, a kénsavas zink egymaga is előidézi a hatást, de ha csak magát alkalmazzuk, a fentebbi módon elváltozott sejtek nem maradnak meg épségben oly sokáig benne, mintha az oldathoz camphort is adunk. A vörös vérsejtek a leírt elváltozásban napokig, hetekig hosszabb időre észlelésem még nem terjedt eltarthatók és e miatt a folyadékelegy az eddig használt Faeini-, Hayein-féle conserváló folyadéknál és valószínűleg az osmiumsavnál is czélszerűbben használható. A vérsejtek festésére czélszerűen használhatók azon festékek, melyek a folyadékkal elegyülnek. Nem festhetők a sejtek a szokásos száraz úton, mert összezsugorodnak, míg nedves úton mindjárt festődnek is és a reactio is előáll rajtuk. Ilyen festészetül alkalmaztam az eosint. Állandó készítményt ezen vérsejtekből úgy készítek, hogy a folyadékból egy cseppet tárgylemezre cseppentve, azt terpentinolajjal körülveszem, s ezzel együtt a folyadékot elpárologni hagyom. Ily módon a vérsejtek valószínűleg a terpentin-olajból reájuk tapadó gyantaréteg miatt nem zsugorodnak össze és ezen állapotban kanada-balzsammal biztosan eltehetők. Tekintetbe véve, hogy a fent leírt eljárásra jelentkező elváltozások a vörös vérsejteken mindig ugyanazon módon biztosan előidézhetők, továbbá, hogy az így elváltozott vörös vér 1889.5. sz.