Orvosi Hetilap, 1889. február (33. évfolyam, 5-8. szám)

1889-02-03 / 5. szám

() ORVOSI HETI LAZ űrébe is mintegy beláthatunk. A sejt fordított állásánál, midőn a bimbós rész alul, a behorpadt felület felül esik, a szemünk­höz közelebb eső sejtfalon át szintén látjuk az erősen fénytörő állományt és annak ü­vegszerűen áttűnősége mellett a bimbó határánál levő gyűrűalakú nyilást. Ezen gyűrűalakú nyílás azon esetben, ha a bimbó erőszak folytán levált, még rövid ideig látható marad a sejt felületén, körülbelül addig, míg az erősen fény­törő állomány sejtben maradt része el nem tűnik ; az össze­lapult sejten azonban ez észre nem vehető. Teljesen azonos tünetek mutatkoznak maggal bíró vér­­sejteken is. Ha béka- vagy csirkevért keverünk össze a fentebb említett módon az ott leírt folyadékkal, az ovális alakú sejtek szintén gömbölyűekké lesznek, bennük egy erősen fénytörő állomány válik ki és húzódik vissza a vérsejt egyik oldala felé, a sejt falán szintén kis bimbót bocsátva keresz­tül. Ezen pillanatban a bimbóval szemben levő részén a sejtfal itt is behorpad, de erősebb fokban mint a magnélküli vörös vérsejteknél; úgyszólván reáesik a sejtmagra, mely élénken feltűnővé válik, s mely a folyadék behatására éles körvonallal szabadon állónak látszik, s csak egy része marad beágyazva az összehúzódott erősen fénytörő állományban. Feltűnik itt, hogy az ovális mag mindig valamely keskenyebb végével talál­ható beágyazva a fénytörő állományban és lapjával sohasem, s még ha az összeeső sejttest ferdére nyomja is a magot, ez elváltozás világosan kivehető. H Ha a béka­ vérsejtek a kiszáradó félben levő készítményben pusztulni kezdenek, igen gyakran előáll az a tünemény, hogy a sejtmag a fénytörő állományból, de a sejtből is kiesik, s szabaddá lesz, a­mi azt mutatja, hogy a sejt fala az összeesett részen vagy elpusztult, vagy meg­repedezhetett. Ilyen esetekben is azonban az összehúzódott erő­sen fény­törő állomány a bimbóval együtt épségben megmarad addig, míg csak a készítmény egészen ki nem szárad. Folya­dékban azonban nem szenved változást hosszú idő alatt sem a vérsejt fala, a­mi kimutatható híg eezetsav-oldattal, melyre a vérsejt, különösen a magvas vérsejtek összeesett fala teljesen kisimul és teljes gömbbé válik. Ilyenkor a kisimult gömb talán a górcső bizonyos beállításánál a sejtfal kettős körvonala előtűnik, mely az összeesett falú vérsejteken csak a fénytörő állományt körítő sejtfal egyes részletein vehető ki. A kép tehát, melyet a fentebbi folyadékelegy úgy a magnélküli mint a maggal bíró vörös vérsejteken előidéz, tel­jesen egyforma : a folyadék behatására a vértest­esek mindenek előtt gömbölyűekké lesznek, a bennük levő homogén híg vagy félfolyós állomány egy tömegben kiválik, s a sejt egyik olda­lára húzódik (a béka ovális vérsejtjeinél mindig a sejtnek valamely keskenyebb vége felé, a­mit a sejtmag irányából meg lehet határoznunk) és ott egy valószínűleg már előre meg­levő nyíláson át részlegesen kinyomuló kis bimbóalakú ki­­dudorodást képez, melynek előállása pillanatában a sejt túlsó oldala megfelelő nagyságban behorpad. Az elváltozás a ki­nyomult rész előállásával bevégződik és ilyen állapotban a vér­sejt megmarad, mintegy konserválódik, s a folyadékban napok, sőt hetek múltán sem változik tovább. Egy vérsejten több bimbóképződést soha sem észleltem, úgy hogy a leírt elváltozások minden vérsejten állandóan ugyanazok és a készítménynek minden sejtén jól és határo­zottan láthatók. A lentebb leírt elváltozásokból a vörös vérsejtek szer­kezetét illetőleg következőket vélem levonhatni : 1. Az ember, madár és béka vörös vérsejtein burok és a burkon egy valószínűleg praeformált nyílás van. A burok létezése a béka­ vérsejtekre vonatkozólag könnyen kimutatható a fentebbi reactióra mutatkozó kettős körvonalak előállításával. Az emlős- és madár-vérsejtre vonatkozólag következtethető az a fent leírt behorpadásból és abból, hogy e behorpadás utólagos vízzel való duzzasztás által kisimul. Hogy a burkon egy prae­formált nyílás létezik, abból következtethetni, hogy a kénsavas , zink behatására a megalvadó és visszahúzódó sejttarta­­lom mindig csak egy helyen nyomul ki a sejtfelületre, s hogy ilyenkor a gyűrűszerű nyílás tényleg látható. Miután gyűrűszerű nyílast az ép sejten vagy az összeesett vérsejt­falon kimutatni nem sikerül, az a kérdés merül fel, vájjon ama gyűrűszerű rés nem mesterségesen támad-e a kénsavas zink behatása alatt összehúzódó állomány mechanikai hatása folytán. Ha ezt teljesen kizárni nem is lehet, mégis ellene szól ennek az, hogy a bimbóképződés pillanatában a sejt átelleni részén behorpadás támad, a­mi csak úgy magyarázható, hogy a nyíláson kinyomuló megalvadt protoplasma teljesen elzárja a nyílást és a sejtüregbe folyadék be nem tolulhat és így a sejtüregben a kinyomuló résznek megfelelő légüres tér nem támadhat, minek folytán a sejt átelleni oldala besüpped.­­ Mesterségesen ezen résen a folyadék be nem jutása kevésbé képzelhető el, ha azonban e praeformált nyílás nem is létez­nék, azon körülményből, hogy a megalvadó sejttartalom m­in­­­­dig csak egy helyen nyomul elő a sejtfelü­leten, azt kellene felvenni, hogy a vörös vérsejt falán egy a többinél gyengébb­­ ellenállású helynek kell létezni, mely olyan engedékeny, hogy a protoplasma egyszerű megolvadása által előidézett,mechanikai hatásra már megreped. 2. A vörös vérsejtek tartalma homogén felfolyó állo­mányból áll, mely kénsavas zink behatása alatt egy a, fényt erősebben és egy a fényt gyengébben törő állományra választ­ható. Sem egyiken, sem másikon szemcsézettség nem tűnik fel. Magvas sejteknél a mag az erősebb fénytörő állományban csak egyik végével marad beágyazva. Magfestő színekkel a kén­savas zinkre kiváló erősebb fénytörésű állomány megfesthető. E kénsavas zink- és camphor-elegyben, mint kü­lön-külön tett vizsgálataim mutatták, a kénsavas zink egymaga is elő­idézi a hatást, de ha csak magát alkalmazzuk, a fentebbi módon elváltozott sejtek nem maradnak meg épségben oly sokáig benne, mintha az oldathoz camphort is adunk. A vörös vérsejtek a leírt elváltozásban napokig, hetekig­­ hosszabb időre észlelésem még nem terjedt eltarthatók és e miatt a folyadék­elegy az eddig használt Faeini-, Hayein-féle conserváló folya­déknál és valószínűleg az osmiumsavnál is czélszerűbben hasz­nálható. A vérsejtek festésére czélszerűen használhatók azon festé­kek, melyek a folyadékkal elegyülnek. Nem festhetők a sejtek a szokásos száraz úton, mert összezsugorodnak, míg nedves úton mindjárt festődnek is és a reactio is előáll rajtuk. Ilyen festészetül alkalmaztam az eosint. Állandó készítményt ezen vérsejtekből úgy készítek, hogy a folyadékból egy cseppet tárgylemezre cseppentve, azt terpentin­olajjal körülveszem, s ezzel együtt a folyadékot elpárologni hagyom. Ily módon a vérsejtek valószínűleg a terpentin-olajból reájuk tapadó gyantaréteg miatt nem zsugorodnak össze és ezen állapotban kanada-balzsammal biztosan eltehetők. Tekintetbe véve, hogy a fent leírt eljárásra jelentkező elváltozások a vörös vérsejteken mindig ugyanazon módon biz­tosan előidézhetők, továbbá, hogy az így elváltozott vörös vér­ 1889.5. sz.

Next