Orvosi Hetilap, 1890. január (34. évfolyam, 1-4. szám)

1890-01-19 / 3. szám

Melléklet az »Orvos­ Hetilap« 3. szeriához. 1. SZ. Budapest, 1890. évi január 19. T I­ KÖZEGESZSEGÜGY és TÖRVÉNYSZÉKI ORVOSTAN. Szerkeszti FODOR JÓZSEF tanár. TARTALOM. Egem Ede. A tej a fővárosban. — Az influenza Magyarországon. — Czékus Miklós dr. Az influenza Budapesten. — Paris halandósága 1889. deczember havában. — Az influenza és a kórbavárlat. — Közegészségügy. Az influenzáról a sz.-pétervári orvosok. — Gyöngykór ellen való oltás. — A takonykor gyors és biztos fölismerése. — A tanulók dohányzása. — Fertőztelenítő szer árnyékszékek számára. — A dengue-láz ellenes intézkedések. A tej a fővárosban. Irta Egan Ede, az állattenyésztési osztály vezetője a földmívelési m­. kir. ministeriumban.* Mennél jobb és mennél tökéletesebb minőségben sikerül a mai előrehaladott technika segítségével a százféle igényeink és szükségleteinknek kielégítésére szánt czikkeket előállítani, annál inkább fáradozik ugyanazon emberi ész, mely a fentebbi haladás rugója, hogy ugyanazon tárgyakat mesterséges módon olcsóbban állítsa elő. A hamisításoknak már régi idők óta főleg a tej volt ki­téve. Ugyan­is a tejet a hamisításnak könnyűsége tekintetében úgyszólván unikumnak tekinthetjük az élelmi­szerek sorában, mert mint tudjuk, pár órányi állás után szétválik két rétegre, melynek egyike a tej legértékesebb részét, a zsírt, a másik az értéktelen vizenyős részeket foglalja magában. Ez­által tehát mintegy kihívja a csalást és lehetségessé teszi a hami­sítónak, hogy a tej legértékesebb részét minden fáradság nél­kül eltávolítván, annak értéktelenebb részét teljes tej gyanánt forgalomba hozza, a­nélkül, hogy a folyadék külső kinézése lényegesen megváltoznék. A régi jó időkben „tejkérdés“ nem volt, mivel a tej csak közönséges eledel számba ment. Mint gyermek-tápszernek távolról sem volt oly szerepe, mint ma. Csak mióta finomított szokásaink csökkentették ama anyák számát, kik képesek és hajlandók gyermekeiknek a tápláló nedvet nyújtani, csak mi­óta az emberi nemben annyira elszaporodtak az átörökölhető betegségek (vagy mondjuk , mióta azok oly világosan felismer­hetővé váltak) s mióta ennek következtében az orvos sok anyának az anyai kötelességek legelsejének és legszebbikének gyakorlatát, eltiltani kénytelen,­­ csak mióta ugyanazon okok­ból mindinkább nehezebbé válik az anya legtermészetesebb helyettesítőjét, a dajkát kifogástalan minőségben találni, egy­szóval mióta a gyermekek mesterséges táplálásáról nagyobb kör­ben kellett gondoskodni, csak azóta beszélhetünk „tejkér­désről“. Villámgyorsasággal haladó korunk, az imitatiók és mester­séges pótlékok százada, a „tejkérdéssel“ is könnyen vélt el­bánhatni. De korunk egyik legnagyobb vegyészének, egy Liebig Justusnak alkotó genieje hajótörést szenvedett e kérdésen. Liebig mesterséges gyermektápláléka, melynek készítésénél a természetet a tej előállításánál híven utánozhatni vélte, ma szakkörökben még csak curiosumként említtetik. De mintha a természet megboszélni akarta volna a titkaiba való merész behatolást, a „Liebig-féle gyermekpépj átokként súlyosodik még ma is ama vidékeken, a­melyekben a híres vegyész köz­vetlen behatása folytán gyökeret vert a gyermekek táplálásá­ban. Tény, hogy a különben oly egészséges, edzett és erőtel­jes „bajovárok“ országában, különösen pedig Liebig lakhelyén Münchenben s annak környékén, hol még ma is nagy mérték­ben el van terjedve az a balhiedelem, hogy a tejet is, mint más közönséges áruezikkel, utánozni lehet, óriási a gyermek­­halandóság. Ott 1000 született gyermek közt 406, tehát majd fele része nem éri el az első évet, míg például Norvégiában, hol a divat még nem tiltotta el, hogy az anya maga szoptassa . Előadta az orsz. közegészségi egyesület szakü­lésén, 1889. no­vember 28-dikán. gyermekét, csupán 106, tehát tizedrésze, sőt még nálunk Ma­gyarországon is csak 254. A Nesztle-féle gyermeklisztről és hasonló szerekről tud­­j­­uk, hogy azok inkább csak hízó szerek, de nem mozdítják elő a gyermek normális fejlődését. De tudjuk azt is, hogy e pótlékokban a tápanyagot háromszor oly drágán fizetjük, mintha a gyermekeknek közönséges tehéntejet adnánk. Sok kapkodás és hosszas kísérletezés után ma tehát or­vosi körökben is csak egy vélemény van, és ez az, hogy az emberi tej helyettesítésére első­sorban a tehéntej van hivatva, melynek összetételét, mint tudjuk, az ember tejéhez hasonlóvá tehetjük, ha a táplálás első hónapjaiban a tehéntejhez kellő mennyiségben vizet és czukrot adunk. Nagyon gyakran halljuk hangoztatni azt a nézetet, hogy mennél nagyobb valamely város, annál nehezebb a „tejkérdés“ megoldása. E tekintetben én ellenkező véleményt táplálok, és ki merem mondani, hogy mennél nagyobb a város és mennél hatalmasabb a termelés, mely ezen város körül csoportosul, annál könnyebb az egymással versenyre kelő termelők tevé­kenységét oda irányítani, hogy oly tejet szolgáltassanak, mely a városi lakosság egészségi követelményeinek megfelel. Nem a termelés helyétől való távolság, hanem egyedül a tejkereskedelem szervezete dönt tehát s csak ettől függ a vá­rosba szolgáltatott tejnek átlagos minősége. Ezzel kimondtuk azt, hogy minden város olyan tejjel rendelkezik, a­minőt érdemel. És milyen a tejkereskedelem Budapesten ? Az első mozgalom, mely fővárosunkban észlelhető volt s mely annak tejkereskedelmi viszonyain némileg lendített, 1882-ben keletkezett. A kik akkor ezen ügygyel foglalkoztak és oda töreked­tek, hogy fővárosunkat a teljes ellátás terén kiemeljék az akkori primitiv állapotok köréből, azoknak mindenekelőtt körül kellett nézniük a külföldön és különösen előre­haladot­tabb nyugati szomszédaink hasonló irányú vállalatai közt, oly czélból, hogy az általuk létesítendő vállalatot azokkal lehető­leg ugyanazon niveaura emelhessék. Miután fent jeleztem, hogy egy város teljel ellátása főkép a tej­kereskedelem helyes szervezésétől függ, nem fog­­ érdektelen lenni azok okoskodásába magunkat ma utólagosan beleképzelni, kik, mint említettem, 6 évvel azelőtt e kérdéssel foglalkoztak. E czélból szükséges, hogy rövid tekintetet vessünk arra, a­mi akkor e téren az előrehaladottabb nyugati országok­ban létezett. Körülbelül két évtizede, hogy a külföldön s főleg Német­országban „tejszövetkezetek“ kezdtek nagyobb mérvben elterjedni. A tejszövetkezetek a tejtermelők olyan csoportosítását képezték, melyek az egyes gazdáktól beszállított tejnek közös értékesítését tűzték ki czélul. Az akkori németországi tejszövetkezetek túlnyomó részé­ben átvették a tejet oly minőségben, mint az nekik az egyes gazdaságokból beküldetett. A tej esetleges hamisítása ellen vagy csak nagyon hiányos módon, vagy egyáltalán nem vol­tak biztosítva. A tejtermelés viszonyaival, kint a gazdaságban egyáltalán nem törődtek és sem a tehenek takarmányozásáról, sem azok egészségi állapotáról, sem a tej mikénti kezeléséről tudomással nem bírtak. A tej közegészségügyileg biztos minőségére semmi súlyt nem fektettek, sőt nem is érezték

Next