Orvosi Hetilap, 1890. január (34. évfolyam, 1-4. szám)
1890-01-19 / 3. szám
Melléklet az »Orvos Hetilap« 3. szeriához. 1. SZ. Budapest, 1890. évi január 19. T I KÖZEGESZSEGÜGY és TÖRVÉNYSZÉKI ORVOSTAN. Szerkeszti FODOR JÓZSEF tanár. TARTALOM. Egem Ede. A tej a fővárosban. — Az influenza Magyarországon. — Czékus Miklós dr. Az influenza Budapesten. — Paris halandósága 1889. deczember havában. — Az influenza és a kórbavárlat. — Közegészségügy. Az influenzáról a sz.-pétervári orvosok. — Gyöngykór ellen való oltás. — A takonykor gyors és biztos fölismerése. — A tanulók dohányzása. — Fertőztelenítő szer árnyékszékek számára. — A dengue-láz ellenes intézkedések. A tej a fővárosban. Irta Egan Ede, az állattenyésztési osztály vezetője a földmívelési m. kir. ministeriumban.* Mennél jobb és mennél tökéletesebb minőségben sikerül a mai előrehaladott technika segítségével a százféle igényeink és szükségleteinknek kielégítésére szánt czikkeket előállítani, annál inkább fáradozik ugyanazon emberi ész, mely a fentebbi haladás rugója, hogy ugyanazon tárgyakat mesterséges módon olcsóbban állítsa elő. A hamisításoknak már régi idők óta főleg a tej volt kitéve. Ugyanis a tejet a hamisításnak könnyűsége tekintetében úgyszólván unikumnak tekinthetjük az élelmiszerek sorában, mert mint tudjuk, pár órányi állás után szétválik két rétegre, melynek egyike a tej legértékesebb részét, a zsírt, a másik az értéktelen vizenyős részeket foglalja magában. Ezáltal tehát mintegy kihívja a csalást és lehetségessé teszi a hamisítónak, hogy a tej legértékesebb részét minden fáradság nélkül eltávolítván, annak értéktelenebb részét teljes tej gyanánt forgalomba hozza, anélkül, hogy a folyadék külső kinézése lényegesen megváltoznék. A régi jó időkben „tejkérdés“ nem volt, mivel a tej csak közönséges eledel számba ment. Mint gyermek-tápszernek távolról sem volt oly szerepe, mint ma. Csak mióta finomított szokásaink csökkentették ama anyák számát, kik képesek és hajlandók gyermekeiknek a tápláló nedvet nyújtani, csak mióta az emberi nemben annyira elszaporodtak az átörökölhető betegségek (vagy mondjuk , mióta azok oly világosan felismerhetővé váltak) s mióta ennek következtében az orvos sok anyának az anyai kötelességek legelsejének és legszebbikének gyakorlatát, eltiltani kénytelen, csak mióta ugyanazon okokból mindinkább nehezebbé válik az anya legtermészetesebb helyettesítőjét, a dajkát kifogástalan minőségben találni, egyszóval mióta a gyermekek mesterséges táplálásáról nagyobb körben kellett gondoskodni, csak azóta beszélhetünk „tejkérdésről“. Villámgyorsasággal haladó korunk, az imitatiók és mesterséges pótlékok százada, a „tejkérdéssel“ is könnyen vélt elbánhatni. De korunk egyik legnagyobb vegyészének, egy Liebig Justusnak alkotó genieje hajótörést szenvedett e kérdésen. Liebig mesterséges gyermektápláléka, melynek készítésénél a természetet a tej előállításánál híven utánozhatni vélte, ma szakkörökben még csak curiosumként említtetik. De mintha a természet megboszélni akarta volna a titkaiba való merész behatolást, a „Liebig-féle gyermekpépj átokként súlyosodik még ma is ama vidékeken, amelyekben a híres vegyész közvetlen behatása folytán gyökeret vert a gyermekek táplálásában. Tény, hogy a különben oly egészséges, edzett és erőteljes „bajovárok“ országában, különösen pedig Liebig lakhelyén Münchenben s annak környékén, hol még ma is nagy mértékben el van terjedve az a balhiedelem, hogy a tejet is, mint más közönséges áruezikkel, utánozni lehet, óriási a gyermekhalandóság. Ott 1000 született gyermek közt 406, tehát majd fele része nem éri el az első évet, míg például Norvégiában, hol a divat még nem tiltotta el, hogy az anya maga szoptassa . Előadta az orsz. közegészségi egyesület szakülésén, 1889. november 28-dikán. gyermekét, csupán 106, tehát tizedrésze, sőt még nálunk Magyarországon is csak 254. A Nesztle-féle gyermeklisztről és hasonló szerekről tudjuk, hogy azok inkább csak hízó szerek, de nem mozdítják elő a gyermek normális fejlődését. De tudjuk azt is, hogy e pótlékokban a tápanyagot háromszor oly drágán fizetjük, mintha a gyermekeknek közönséges tehéntejet adnánk. Sok kapkodás és hosszas kísérletezés után ma tehát orvosi körökben is csak egy vélemény van, és ez az, hogy az emberi tej helyettesítésére elsősorban a tehéntej van hivatva, melynek összetételét, mint tudjuk, az ember tejéhez hasonlóvá tehetjük, ha a táplálás első hónapjaiban a tehéntejhez kellő mennyiségben vizet és czukrot adunk. Nagyon gyakran halljuk hangoztatni azt a nézetet, hogy mennél nagyobb valamely város, annál nehezebb a „tejkérdés“ megoldása. E tekintetben én ellenkező véleményt táplálok, és ki merem mondani, hogy mennél nagyobb a város és mennél hatalmasabb a termelés, mely ezen város körül csoportosul, annál könnyebb az egymással versenyre kelő termelők tevékenységét oda irányítani, hogy oly tejet szolgáltassanak, mely a városi lakosság egészségi követelményeinek megfelel. Nem a termelés helyétől való távolság, hanem egyedül a tejkereskedelem szervezete dönt tehát s csak ettől függ a városba szolgáltatott tejnek átlagos minősége. Ezzel kimondtuk azt, hogy minden város olyan tejjel rendelkezik, aminőt érdemel. És milyen a tejkereskedelem Budapesten ? Az első mozgalom, mely fővárosunkban észlelhető volt s mely annak tejkereskedelmi viszonyain némileg lendített, 1882-ben keletkezett. A kik akkor ezen ügygyel foglalkoztak és oda törekedtek, hogy fővárosunkat a teljes ellátás terén kiemeljék az akkori primitiv állapotok köréből, azoknak mindenekelőtt körül kellett nézniük a külföldön és különösen előrehaladottabb nyugati szomszédaink hasonló irányú vállalatai közt, oly czélból, hogy az általuk létesítendő vállalatot azokkal lehetőleg ugyanazon niveaura emelhessék. Miután fent jeleztem, hogy egy város teljel ellátása főkép a tejkereskedelem helyes szervezésétől függ, nem fog érdektelen lenni azok okoskodásába magunkat ma utólagosan beleképzelni, kik, mint említettem, 6 évvel azelőtt e kérdéssel foglalkoztak. E czélból szükséges, hogy rövid tekintetet vessünk arra, ami akkor e téren az előrehaladottabb nyugati országokban létezett. Körülbelül két évtizede, hogy a külföldön s főleg Németországban „tejszövetkezetek“ kezdtek nagyobb mérvben elterjedni. A tejszövetkezetek a tejtermelők olyan csoportosítását képezték, melyek az egyes gazdáktól beszállított tejnek közös értékesítését tűzték ki czélul. Az akkori németországi tejszövetkezetek túlnyomó részében átvették a tejet oly minőségben, mint az nekik az egyes gazdaságokból beküldetett. A tej esetleges hamisítása ellen vagy csak nagyon hiányos módon, vagy egyáltalán nem voltak biztosítva. A tejtermelés viszonyaival, kint a gazdaságban egyáltalán nem törődtek és sem a tehenek takarmányozásáról, sem azok egészségi állapotáról, sem a tej mikénti kezeléséről tudomással nem bírtak. A tej közegészségügyileg biztos minőségére semmi súlyt nem fektettek, sőt nem is érezték