Orvosi Hetilap, 1890. február (34. évfolyam, 5-8. szám)

1890-02-02 / 5. szám

50 ORVOSI HETILAP a következőket írja: „Hippokrates (3 k. 20 s. 23 aphor) a téli s tavaszi betegségek közé sorozza a fejfájást, köhögést, a hurutot s rekedtséget. Nekünk is ez évben a szokatlan hő­mérséklet szokatlan betegségeket hozott. Egész szeptemberben október közepéig ugyanis földjeinket kiváló mérvben kínozta a hurut, úgyszólván alig volt ház a városban s az elővárosban, melyet megkímélt volna, sőt egynémelyikben három-négy ember szenvedett catarrhusban s mihelyt az egyik elhagyta az ágyat, nyomban a másik betegedett meg. Mindnyájukat majdnem egyképpen szállta meg, hidegség s forróság váltotta fel egy­mást, a­mi közel 24 órán át meglehetős hevességgel tartott. Nagyobb részüknek, súlyosabb bajtól tartva, érvágást rendeltem. A forróság megszűntével vágy­ nátha, vagy köhögés, vagy torokgyuladás lépett fel. Majd mindannyit a nátha kínozta, melynek megszűnte után teljesen fellobbadtak. Halállal, a­mennyire én tudom, egy eset sem végződött, jóllehet a hevesen fellépő baj sokakat halálijedelembe ejtett. Oka a betegségnek a folytonos esős nyár, a reá következő egyenetlen, majd derült, majd esős ősz (akár márczius vagy áprilisben), innét eredtek a betegségek, melyek a nálunk egyenetlen tavaszi hő­mérsékletnél fogva gyakoriak. Mert helyesen jegyzi meg Hippokrates (3. k. aphor. 7): A­milyen időjárást hoz az év, olyan betegségeket kell elvárnunk. Hogy a baj oka általános volt, az abból is kitűnik, hogy nemcsak itt, hanem Bécsben s egész Ausztriában is, továbbá Siléziában, főkép Boroszlóban — a­hol azonban csak ritkán előzte meg hidegség s forróság — sőt a mint értesülök, egész Németországon keresztül dühöngött. “ Feljegyzésekre találunk még az 1732—33. és az 1761—63. években uralkodott hurutos járványokról, a­nélkül, hogy erről közelebbi adatokkal rendelkeznénk. Az 1781—82-diki hurutos járványról Benker tesz említést Miskolciról. Legkimerítőbb leírással rendelkezünk az 1833-diki pande­­miáról, melynek képét Jankovich Antal,­ Csorba József,1 2 3 Windisch Lipót,4 5 de különösen Eckstein Frigy­est adták. Ezen járvány, mely egész Európát meglátogatta, nálunk ápril köze­pén fejlődött ki, május elején csökkent és június elején meg­szűnt. Eckstein a hurut természete szerint négy alakot külön­böztet meg, t. i. a lobos, a csorvás, csúzos és ideges termé­szetű hurutot. Leggyakoribb volt szerinte a csorvás és ideges, legritkább a csúzos természetű. A bántalom Jankovich szerint „egy sajátságos gerj, a levegőnek egy sajátságos még nem eléggé ismeretes állapotja által támasztatik“. Eckstein szerint „a kórtámasztó ok a levegőben rejtezik, s annak eszközlője gerjnek (miasma) neveztetik“. Ezen gerj keletkezését Dietrich és Nolte hypothesisei alapján „a javító és gyúlónemű villany­nak súlyfeletti folyamatjában keresi“ s azt mondja, „hogy az influenza a gyúló (föld) villanynak, a javító (gőzköri) villanyt felülhaladó folyamától ered, s így az úgynevezett gerj épen nem anyagos.“ A betegség Eckstein szerint a legtöbb esetben gyógyulással végződött, a halálos esetek felette ritkák. De gyakran más betegségekbe, ú m. „ideglázba, a lehelőművek izgékony gyengeségébe, tüdősorrba, emésztőművek gyenge­ségébe“ mennek át. Ide számítja a visszaeséseket is, melyek a betegség 7—8-dik napján következnek be, valamint az át­tételes lerakódásokat (metastasis) az agyvelőre s a fültőmirigyre. Az influenza ezen évszázadban Hirsch szerint jelenleg hetedszer lép fel járványszerűleg. Nálunk azonban 1833 óta hasonló járványról az irodalomban nem létezik említés. És most térjünk át a jelenlegi járványra. Azt hiszem, senki sem kételkedik közöttünk abban, hogy tényleg influenza­járványnyal van dolgunk. E mellett szólanak a rövid idő alatt létrejött tömeges megbetegedések, melyek a gyakorló orvosok munkaerejét a kimerülés határáig vették igénybe, és a meg­betegedéseknek azon charakteriszikonja, hogy a bántalom láz­zal és súlyos megbetegedési érzéssel jár, mely által a közön­séges hurutos bántalmaktól lényegesen különbözik. Az influenza Budapesten, a­mennyire megítélni képes vagyok, múlt év dec­ember közepén kezdődött egyes sporadi­kus esetekkel. Az első néhány eset ugyanis, melyet magán­­gyakorlatomban volt alkalmam észlelni, deczember 14. és 20-dika közé esik. Járványos jelleget azonban e bántalom csak deczember utolsó hetében kezdett ölteni. Ettől kezdve roha­mosan szaporodnak a megbetegedési esetek s folyó év január első felében annyira felhalmozódnak, hogy a lakosság nagy része s mondhatom — ha becslésemben nem csalódom — 50%-a a járvány által megtámadva lett. A bántalom látszólag váratlanul lepi meg a beteget. Lappangási szak, a tömeges megbetegedések miatt, alig mutat­ható ki. Egyes jól észlelt esetek mégis a mellett szólanak, hogy az influenzánál is csak úgy, mint más heveny fertőzési bántalmaknál létezik incubatio. Engedje meg a t. orvosegye­sület, hogy e tekintetben gyakorlatomból néhány példát hozzak fel. Mindenekelőtt magamról szólok. Múlt év dec­ember 27. és 28-dikán szokatlanul fázékony­ és fáradtnak éreztem maga­mat, különösen az esti órákban némi tompa fejfájás, boszantó fájdalmas érzések a térdizü­letben zavartak. Mindezt a napi fáradalmak rovására vettem, míg­nem 28-dikán éjjel influenzá­ban betegedtem meg. Egy másik eset, mely talán az influenza elterjedése tekintetében is figyelmet érdemlő, vonatkozik egy Párisból dec­ember 19-dikén családja látogatására érkezett nőre. A nő már megérkezésekor nem egészen jól érezte magát, mit az utazás fáradalmainak tulajdonított. 20-dikán reggel ki­tört rajta az influenza. 21-dikén este betegen találtam két kis gyermeket, 22-dikén reggelre pedig egyik nővérét, kik vele egy szobában háltak. 23-dikán megbetegszik az apa, másik nővére és a szobaleány, 24-dikén pedig a szakácsné. Hasonló esetek azt hiszem a t. kartárs urak gyakorlatában is előfordul­tak és ha ilyen észleletekre támaszkodhatunk, mondhatjuk, hogy az incubatio influenzánál átlag 2 napra tehető. A betegség maga borzongással vagy rázó hideggel köszönt be, igen sok esetben éjjel, nagy fokú bágyadtság, fejfájás, izom- és ízületfájdalm­ak kíséretében. E bevezető szak csak rövid néhány óráig (1—2 óra) tart, mely után a betegség minden jellegével kifejlődik. A kórkép, melyet az esetek mutatnak, rendkívül válto­zatos. Nagy befolyása van erre az egyéniségnek és az észlelési helynek is. Az influenza hatása mindenesetre máskép nyilvánul egy ép, erőteljes s fiatal egyénben, mint a helytelen életmód, kor s egyéb betegségek által megrongált szervezetben. A magán­­gyakorlat esetei is mások, mint a kórházban észleltek, hová különösen ezen bántalom miatt vagy csak akkor fordulnak a betegek, midőn már a baj hosszasan húzódik, vagy ha szövőd­mények lépnek fel. Talán ezen körülményben található magya­rázata azon feltűnő ténynek, hogy influenza-esetek kórházaink­ban már csak a járvány tetőfokán kezdenek jelentkezni. Ha tehát az influenza kórképéről akarunk szól­ni, az eseteket szigorúan meg kell válogatnunk s annak megalakításánál csakis a tiszta eseteket használhatjuk fel, így járva el, általában véve mondhatjuk, hogy azon beosztás, melyet Moritz­ Szt.-Péterváron, Renver, Berlinben és Nothnagel­ Bécsben felállítottak, az ese­tek egy részére nálunk is beválik. E szerint az influenza kór­képében nálunk is 3 alakot különböztethetünk meg, és pedig: a) A tisztán ideges alakot, melynél a tünetek az ideg­­rendszer részéről jelentkeznek a legpraegnánsabban, némelykor neuralgikus fájdalmak kíséretében. A betegség többnyire éjjel vagy munka közben lep meg. Borzongás, ritkábban hidegrázás és fejfájás vezeti be. A testhőmérsék pár óra alatt egész 40°-ig felszökik; rendkívüli hőség- és fáradságérzet mutatkozik a vég­tagokban. A fejfájás enormis fokot ér el; miatta a betegek sokszor feljajdulnak, félre beszélnek. Heves fájdalmak lépnek fel a háton, a kereszttájon, de különösen a végtagok izmai­ban, mely utóbbiakban némelykor — kiválókép a lábikrákban 1 Benkö. Ephemer, meteorol. med. I. 67. 2 Dr. Jankovich A., „Az ezidei budapesti hurutláz-járvány“. Orvosi tár, 1833. X. 3 Dr. Cserba .­., „A most járvány nátha-hurutról“. Orvosi tár, 1833. XI. 4 Dr. Windisch Lipót­, „Számadás azon betegségekről, melyek 1833. Pesten a polgári Rókus-kórházban orvosoltattak.“ Orvosi tár, 1834. XII. 5 Dr. Eckstein Frigyes, „Az 1833-diki és 1834-diki hurutos jár­vány.“ Orvosi tár, 1834. XII. 1 St. Petersburger Med. Wochenschrift. 1889. 46. sz. 2 Deutsch, med. Wochenschrift. 1890. sz. 3 Wiener med. Presse. 1890. 1. sz. 1890. 5. sz.

Next