Orvosi Hetilap, 1890. március (34. évfolyam, 9-13. szám)

1890-03-02 / 9. szám

Her­mincznegyedik évfolyam, 9. szám. Budapest, 1890. m­urczius 2. ORVOSI HETILAP. Szerkesztőség: IV. ker., Calvin-tér 4. sz. A lap megjelenik minden hé­ten vasárnap 1/2—2 íven. Mel­lékletei a „Szemészet“ s a „Közegészségügy és Tör­vényszéki orvostan“ minden 2 hónapban 1—2 íven. Kéziratok, közlemények a szerkesztőséghez bérmentve küldendők. A lap előfizetési ára : helyben és vidéken egész évre 10 frt, fél évre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Orvos- és gyógy­szerész-hallgatók felét fizetik. Hirdetésekért soronkint 15 kr. Fizetések, reklamációk a kiadóhivatalba bérmentve küldendők. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Kiadóhivatal: IV. ker., Calvin-tér 4. sz. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE egyetemi tanár. Tartalom. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Róna Sámuel dr. A sanker-contagium tanának mai állása. — Jendrassik Ernő dr. Vizsgálatok a kéneső­ okozta diuresisről. — Dollinger Gyula d­r. Néhány szó a draincső nélküli sebgyógyításhoz. — TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK. Budapesti Kir. orvosegyesület: 1. Goldzieher Vilmos dr. Keratitis superficialis punctata. 2. Dirner Gusztiné dr. Exstirpatio uteri carcinomatosi totalis. 3. Aczél Károly dr. Thrombophlebitis purulenta venae portae. 4. Abonyi József dr. A bromaethyl narkosisról. 5. Neumann M. József dr. A gégetuberculosis gyógykezeléséről. — IRODALOM-SZEMLE. I. Könyvismertetés. A malária-betegségek kórtani, oktani, g­yógytani szempontból különös tekintettel Magyarországra. A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlése által 100 aranynyal jutalmazott pályamű. írta dr. Ehrenreich Lajos Nógrádmegye tb. főorvosa. — II. Lapszemle. Belgyógyászat. Orbánczos tüdőgyuladás esete. — A jelenlegi influenza-járvány. — Trachealis befecskendések tüdőlábnál. — Sebészet. Prostata tályogokról. — Csigolya-resectio sikerült esete. — Elmebajok. Agybeli góczok kíséretében fellépő izomsorvadásról és a villamos ingerlékenység megváltozásáról. — Apróbb jegyzetek az orvosgyakorlatra ■ 1. Szerek a méhrák ellen. 2. A furunculusok gyógyítása. 3. Nátha ellen. 4. Neuralgia infraorbitalis gyógyítása. 5 A lábizzadásnak chromsavval való gyógyítása. — TÁRCZA. A „Biharmegyei orvos-, gyógyszerészi és természettudományi egylet” átirata az orvosi kamarák tárgyában a hazai orvosegyletekhez, megyei és városi főorvosokhoz. — Heti Szemle. Az orvosi kamarák kérdésének sorsa. — Orvosi pályakézdések a budapesti egyetemen. — Budapest főváros közegészségi állapota 1889. évi deczember hóban. — Vegyesek. — Boríték: Pályázatok. — Hirdetések. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A sanker-contagium­ tanának mai állása.1 Róna Sámuel dr. közkórházi rendelő orvos, egyetemi magántanártól. Mielőtt a sanker-contagium tanának mai állását fejteget­ném, röviden az összes úgynevezett bujabetegségeknek mai definitióját fogom adni. Az u­. n. bujabetegségek hárman vannak: a kankó, a sanker, a syphilis. Mind a háromnak közös tulajdonsága az, hogy ragadós (contagiosus) és hogy a ragály lényege között (fix). És mégis mind a három betegség lényegeiben — tehát eredetére, fész­kére és élet- mondjuk terjeszkedési viszonyaira — különbözik egymástól. A kankó mindig csak bizonyos szervek meghatározott tulajdonságokkal felruházott szövetein fogamzik meg és soha az adott határokon túl nem terjeszkedik, tehát helyhez kötött és csak helyben, mondjuk ki mindjárt bizonyos szerveknek meghatározott sejtelemekkel bíró nyákhártyáján maradó beteg­ség, nyákhártyagyuladás, melyet mindig egy és ugyanazon és már jórészt ismert ok, egy alacsony szervezetű gomba, a gonococcus idéz elő. A sanker szintén helyhez kötött, azaz fészke helyén — a bőr vagy a nyakhártya egy részén — túl alig terjeszkedő igen heves gyuladás, mely abban nyilatkozik, hogy lefolyásá­ban a megtámadott szövetet mindig szétroncsolja és szabványos fekélyt képez. Szokásos helye a nemi szerveket fedő bőr, vagy az azokat kibélelő nyákhártya. Csak elvétve véletlen vagy szándékos továbbvitel után látható más helyeken is. Tehát a sanker typikus bőr- vagy nyákhártyafekély, mely csak az eredeti megtámadott szövetet roncsolja el, de a szervezet összességét érintetlen hagyja. Később még bővebben leszen róla szó — és ott fogok előidéző okaival is foglalkozni.­­ Előadatott referatumképen a budapesti kir. orvosegyesület 1889. évi november 30-dikán tartott rendes ülésén. A syphilis végre az egész köztakaró és az összes látható nyakhártya bármelyik pontján befészkelheti magát, hogy onnan tovaterjedve árasztja el az emberi test összességét. A megtámadás helyén igen lassú folyamatot indít meg, a szövetelemek szaporodását és új sejtelemek felhalmozódását idézi elő és egymagában társak nélkül az először megtámadott szövetrészt nem roncsolja szét. Az általa előidézett szövetszapo­rodás csak bizonyos fennállás után esik szét, de csak felüle­tén. A syphilis tehát nem szövetroncsolással, nem fekélylyel, hanem szövetszaporodással daganat alakjában kezdődik. A syphi­lis ezen szövetszaporodás helyéből kiinduló, az egész szerveze­tet átjáró, sőt más szervezetre is öröklés útján átmenő beteg­ség, melynek oka eddig még ismeretlen, de valószínűleg szin­tén csak növényi szervezet gomba és pedig bacillus. Ez rövid jellemzése a bujabetegségeknek; ezzel együtt kifejeztem álláspontomat is, melyet e betegségek tanában el­foglalok. Azon syphilidologokhoz csatlakozom, a­kik a sanker ki-­­ fejezést csakis bizonyos locális horderővel bíró fekélyfaj jelö­lésére használják. A következőkben is kerülni fogom a kemény sanker kifejezést és helyette skleromát (Leloir) vagy a syphilis első nyilvánulását fogom emlegetni, a­hol arra szükség leszen. A sanker, azaz a szóban forgó fekély, nem syphilis s a mint láttuk a syphilis nem is sankerrel kezdődik és a sanker nem abortiv alakja a syphilis első nyilvánulási formáinak. Mérge nem hatol a vérbe és a szervezet csak annyiban vesz részt, a­mennyiben a helybeli folyamat befolyásolja a közérzetet. Soha a tiszta nem szövődményes sanker után idült fer­tőző betegség, syphilis nem fejlődik. Egyszer lefejlődve követ­kezményekkel legfeljebb a táji mirigyek számára, de nem az összszervezetre bír. Egyszeri kiállás nem biztosít új fertőzés ellen, sőt gyakori tapasztalat az új és új fertőzés. Az utolsó évtizedben, a­mióta az antisepticismus virágjában van, folyton fogy mindenütt (Orosz-, Német-, Francziaországban), hazánk­ban is. A sankert úgy művi mint némely természetes átoltás után szabványos köralaknak tartották, mely 3 szakkal bir: a kifejlés, a roncsolás és a lefejlés szakával.

Next