Orvosi Hetilap, 1890. június (34. évfolyam, 22-26. szám)
1890-06-01 / 22. szám
rövidek, hol a vénára gyakorolt nyomás (negatív nyomás alatt van a belégzés alatt) kicsi és ahol úgy a be- mint a kilégzés a véráram sebességét lényegesen növeli. Kicsi lesz a capillaris vérsebesség a májban a vena portae rendszerét illetőleg, különösen ha a rekesz mozgása korlátolt, vagy ha a vena cava ascendensben pangás van. Kicsi lesz az az izmokban, ahol a hosszú s szűk capillarisokban nagy az akadály. A belekben a viszonylagos capillaris vérsebesség igen változó lesz, amint a véredények tágulnak vagy szűkülnek, amint kisebb vagy nagyobb feszülés alatt áll a bélfalzat, vagy a szerint, amint épen emésztési hyperaemia vagy az izmok görcsös összehúzódása van a bélfalban. Volkmann (Haemodynamik, Leipzig, 1850) egy fiatal kutya bélfodrában a capillaris sebességet másodperczenként 0,8 mm. találta. A capillaris véráram-sebesség igaz függ még a vér fluiditásától is, de erre nem kell súlyt fektetnünk jelen esetben, amennyiben a thermopalpatiónál ugyanazon egyén különböző szerveiben a vér luiditása egyforman a hődifferentiákt létrejövetelére befolyással nincsen. Az egyes szervek capillar-bőségét igen nehéz meghatározni, ennek tulajdonítható azután, hogy az irodalomban alig találunk adatot arra nézve, hogy különféle szervekben egy □ centiméter felületen mennyi capillaris van. Abban az egyben, hogy a tüdőben van a leggazdagabb capillar része, minden szerző megegyezik, de pontos méreteket alig találunk. Ilyen a kérdés megvilágítására szükséges planimetrikus méréseket tudtunkkal csak Groll csinált. (F. Goll, Notiz über die Vertheilung der Blutgefässe etc. Vierteljahrschrift der Naturforschenden Gesellschaft in Zürich 1864. Bd. 8.) Észleletei leginkább az agy, agyhártyák és a gerinczagy véredénybőségére vonatkoznak, mellesleg szól csak a tüdő és az izmok véredénybőségéről. Ez utóbbi szervekben, mérései szerint a capillarisoktól körülvett területek (Maschen) nagysága úgy aránylik egymáshoz, mint 1 (tüdő): 19 (izom) -hoz, a capillaris caliber mint 3 (tüdő): 223 (izom) -hoz. Ezek szerint az izmokban egy D-cm. területre nemcsak hogy kevesebb capillaris jut, de ami a capillaris vérsebességre igen fontos, az izom-capillarisok kaliberje is kisebb. Krause (W. Krause, Handbuch d. mensch. Anat. 1881. Nachträge p. 155, 156) szerint a tüdőben a capillarisok közötti tér sokkal kisebb (0'0045— 0 018 mm.) mint a májban (0'022—0 033 mm.). Az egyes szervek felületén, melylyel a testüreg falával érintkeznek együtt lehet. nagy capillaris felület 4- nagy vérsebesség; 2. nagy capillaris felület + kis vagy csökkent vérsebesség; 3. kevés capillaris az érintkező felületen + nagy vérsebesség; végre 4. kevés capillaris + kis vérsebesség. A thermopalpatorius határnál a hődifferentia legnagyobb, ha két oly szerv (vagy pathologikus körülmények között szervrészlet) fekszik egymás mellett, ahol az egyik szervben sok capillaris nagy vérsebességgel, a másik szervben pedig kevés capillaris (vagy semmi) kis vérsebességgel van, így p. o. igen nagy differentia várható a tüdő és a pleura exudatum, kisebb aneurysma aortae és tüdő határán. A tüdő nagymennyiségű capillarissal, — melyekben gyors vérkeringés van — érinti a mellkas falát, az aneurysma fala aránylag alig tartalmaz capillarist s így thermopalpatiónál hideg lesz az aneurysma felett a bőr, még inkább az exudatum felett (ahol a tüdő capillarisai nem érintkeznek a mellkassal) a tüdő felettihez képest, daczára, hogy az ancurysmában igen nagy vérsebesség van s daczára, hogy a pleura-izzadmány ép oly meleg, mint a test belseje. Ezek szerint nagy vérsebesség magába véve nem elegendő; thermopalpatiónál a szomszéd szerv feletti bőr, habár aránytalanul kisebb benne a véráram sebessége, melegebb lehet, ha a capillarisokban aránytalanul gazdagabb. Hogy a thermopalpatióval ugyanazon határokat kapjuk, mint a percussio segélyével, daczára hogy egészen más physikai tüneményen alapul, az csak onnét van, hogy minden szervben más és más ezen együttható (capill, bőség, vérsebesség), melytől az illető szerv hőpótló képessége függ, s mely a légtartalmú szerveknél a légtartalommal is bizonyos összefüggésben van. Ha tehát első értekezésünkben azt mondtuk, hogy a Közlemény Batizfalvy Sámuel dr. egyet. m.-tr. testegyenészeti és vízgyógyintézetéből. A Sclerosis polyinsularis egy ritkább esete és a suspensio értéke gerinczagybántalmaknál. Trajtler István dr. a vízgyógyászat vezető orvosától. A sclerosis polyinsularis, vagy a kór nemét közelebbről meghatározó elnevezése szerint myelitis diffusa chronica disseminata, habár nem tartozik épen a ritkán előforduló gerinczvelő-bántalmak közé, mégis azon jellegénél fogva, hogy az elkeményedett góczok a központi idegrendszer különböző tájait lephetik el, s a kóros elváltozás ezen különféle székhelyeinek megfelelőleg a szervezet részéről a legváltozatosabb működészavarok jelentkeznek, minden egyes eset bizonyos érdekeltséget költ fel az észlelőben annyival is inkább, mert a kórisme biztos megállapításánál, daczára a leggondosabb vizsgálat és észleletnek, soha sincs tévedés lehetősége kizárva, miként az nem egyszer jeles karbúvárokkal is megtörtént, így a többek között Westphali egy esetében, midőn a kórismézett foltos keményedést a bonczolás negatív eredménye cáfolta meg, I Frey* esetében, hol a bonczolat sclerosis helyett leptomeningitist, igazolt, vagy Hirt '' által közölt azon esetben, midőn a baj kezdetben Thomsen-féle betegségnek, később tabes dorsalisnak fennálló térdinreflexszel, majd paralysis spinalis spasticának tartatott. Az általam észlelt eset érdekes voltát növeli a betegség typikus tünetei mellé sorakozott oly szokatlan tünetek közbevegyülése, melyek kétségtelenné teszik, hogy a keményedett góczok, melyek rendszerint a mellső oldalkötegeket támadják meg, ez esetben a hátsó kötegekben is székelnek s ez okból a gerinczvelő-sorvadás kórképét is tüntetik elénk, a nélkül azonban, hogy itt e két külön betegség találkozásáról lenne szó, legalább Charcot a hullában sohasem találta a sokgóczú velőkeményedést a gerinczvelő hátsó kötegeinek rendszerbántalmaival társulva, bár annak lehetőségét megengedi. Előrebocsátottak után érdemesnek találom esetemet a közlésre. H. Lajos, 34 éves, nős, kereskedő, bajának eredetére vonatkozólag előadja, hogy öt év előtt kocsin való utazása alkalmával, hosszú ideig tartó, szakadó esőben bőrig átázott s é s a helyzet adta viszonyoknál fogva csak akkor juthatott fedél alá, midőn ruhái már testén megszáradtak. Beszállván egy falusi korcsmába, rögtön ágyba feküdt s alig kezdett el szenderegni, midőn egy ágya alól kiugró nagy kutyától annyira megijedt, hogy jelen baját ez ijedelemnek hajlandó betudni. Pár napra a történtek után nagyon bágyadtnak, levertnek érezte magát, alsó végtagjainak mozgatása, a járás megerőltetésébe került. Bár ez állapot folyton fennállott, beteg mindazáltal megnősült, azonban a fokozott nemi ösztön daczára sem volt képes a lefolyt 4 év alatt a coitust végrehajtani. A beteg endékező tehetsége gyengülvén, a hozzá intézett kérdésekre pontos adatokat nyújtani nem képes, úgyszintén neje sem, mert a beteg előtte baját mindig titkolni iparkodott; annyit azonban megtudhattam, hogy a szándékolt mozgások kivitelénél jelentkező kifejezett remegés, nehezült beszéd már mint 1 2 3 Hirt. Path. u. Ther. d. Nervenkrankheiten 479. 480. 1. 4 Charcot. Előadások az idegrendsz. betegs. I. 188. 1. thermopalpatio segélyével ama helyeket meg lehet határozni, amelyeken egy légtartalmú szerv kevésbé légtartalmúval, vagy légtelennel határos, akkor azt tulajdonképen úgy értettük, hogy ama állandó együttható, melytől a szervek hőpótló képessége függ, más lévén a légtartalmú szerveknél, mint a légteleneknél vagy légtelen szervrészleteknél , ámbár a thermopalpativ tulajdonképen a szervek vérkeringési viszonyaira enged következtetni, mindamellett a thermopalpatorikus tüneményekből a mellkason, közvetve a légtartalomra is következtethetünk. (Folytatása következik.)