Orvosi Hetilap, 1890. szeptember (34. évfolyam, 36-39. szám)

1890-09-07 / 36. szám

1890. 36. sz. ORVOSI HETILAP továbbá antiseptikus hatása folytán állítólag a bántalmat okozó coccusokat is tönkre teszi. Furunculusnak számos esetében volt alkalmam az emlí­tett oldattal kísérletezni és fájdalomcsillapítónak is bizonyult, a kórkép lefolyására azonban semmiféle befolyással sem volt, úgy hogy előbb-utóbb más szerhez kellett nyúlni. Ellenben jó hatásúnak bizonyult az említett oldat sok esetben, midőn a dobüregnek idült genyes lobjához, mely rendes körülmények között fájdalommal nem szokott járni, a külső hangvezető lobja társult, mely utóbbi lázzal és fájdalommal jár; ilyenkor nap­jában többször meleg beöntéseket alkalmazván, a fájdalmak alább hagytak és a láb tünetei is múltak.10 * E hatásról utóbbi eseteimben is győződhettem meg s így az alumina acetica-t a megfelelő esetekben ajánlhatom. A carbolglycerin. A 10—15—20%-os carbolglycerin nem mondható újabb szernek; első ízben Porten ajánlotta, majd 1884-ben a baseli fülészcongressuson Bendelack Hewerson 11 ajánlotta a dobüreg heveny lobjának kezdeti szakában, midőn csakis a dobhártya diffus hyperaemiája van jelen; e szer hatása folytán ugyanis a fájdalom szűnnék, úgy szintén a lábot is eloszlatná. Ugyan­­ily értelemben nyilatkozott Hartmann 12­­, 1887-ben a délnémet­országi fülorvosok Bécsben tartott ülésén és alkalmazza azt most is sikerrel berlini poliklinikáján. Hartmann nézetéhez csatlakozott Bohrer 13 is, és 1888-ban a brüsseli fülészcon­gressuson Morpurgo14 újból említette a 10°/()-os carbolglycerin kitűnő hatását, miután sedativum­nak bizonyult, e mellett a láb­nak genyedésbe való átmenetét is megakadályozná. E kedvező ajánlatokkal szemben csak Ub­ermann 15 emelt óvást e szer ellen, különösen fülszaggatás alkalmával. Részemről az influenza-járvány alatt észlelt megfelelő esetek alkalmával alkalmaztam a 15%-os carbolglycerint, összesen 16-szor, még­pedig akkor, midőn a dobüreg heveny lábjának első stádiumában jelentkezett a fülbeteg, mikor annak dobhártyáján csakis diffus pirt találtam. Ez esetek közül 4 ízben a csecsnyujtványt előzetesen megpióczáztattam és ezek mindegyikében a bántalom vissza is fejlődött; a többi 8 eset­ben, 3 kivételével, a gyógyulás szintén beállott, a nélkül, hogy a folyamat genyedésbe átment volna. Az említett 3 kivételes esetben a carbolglycerin pontos, napjában többször történt alkalmazása dac­ára, a genyedést nem lehetett megakadályozni, mint azt következő eset legjobban illusztrálhatja, hol különben az influenza nem is okozta volt a fü­lbántalmat. S. M., 57 éves ügynök, 1889. deczember 3-dikán arról panasz­kodott, hogy néhány óra előtt hazálról elmenvén, erősen becsapódott mellette az ajtó, mire szaggató fájdalma támadt bal füle mélyében. Megvizsgálva a beteget, ki annakelőtte soha fülbajban nem szenvedett volt, élénk belöveltséget találtam, mely a külső hangvezető mélyében annak felső falára és a kalapács markolatának egész terü­letére terjedt ki; a dobhártya többi része normális volt és még ideális sugárzó kúpot is láttam. A beteget, ki állapota felett nagyon aggódott, a szobában marasztaltam, és 3 óránkint a 15°/C-ás carbolglycerinből néhány cseppet jó melegen öntettem fülébe. Ez eljárás a beteg állapotán mindig enyhített, de csak rövid időre, mert fél órával a beöntések után ismét csak olyan szaggatása volt, mint a beöntés előtt. A beteget naponta láttam, kezdetben a belöveltség a dobhártya területén mindinkább terjedt és harmadnapra már alig lehetett meg­különböztetnem a különben látható részeket, és a carbolglycerin alkalmazása daczára, mi mellett száraz meleg kendőket rakattam a fülre, a fájdalmak csak igen kis időre engedtek és deczember 23-dikán, a betegségnek tehát 20-dik napján, szimnt meg a fájdalom, midőn e nap éjjelén profás genyedés indult meg a fülből, miután a geny a dobhártya mellső alsó negyedében tört utat magának.­­ A genyedés is elég hosszadalmas lefolyást mutatott, mert csak majd­nem 6 heti fennállás után, február 1-én, szívnt meg teljesen. 10 Orvosi Hetilap 1889. 6. sz. 8(1. old. és Deutsche med. Wochen­schrift 1889. 37. sz. — 11 Archiv f. Ohrenheilk. 22. köt. pag. 118. —-12 Archiv f. Ohrenheilk. 25. köt. pag. 97. —■ 18 Ibidem. — 14 Archiv f. Ohrenheilk. 28. köt. pag. 61. — 15 Ref. Archiv f. Ohrenheilk. 25. köt. pag. 278 Ez esettel hasonló lefolyást mutatott a másik 2 eset is, melyben a carbolglycerin alkalmazása daczára a genyedés be­állott, utóbbi lefolyása azonban sokkal rövidebb ideig tartott, mit azon körülménynek tulajdonítanék, hogy e 2 esetben magam metszettem át a dobhártyát, hogy a dobüregben képződött genyet kibocsássam. Habár e 3 esetem csak arról győzött meg, hogy a carbol­glycerin sem tekinthető panaceá­nak, mindazonáltal a többi esetek­ben beállott javulás alapján használatra ajánlhatom, mert az oldat melegsége kellemes érzést kelt, csillapítja a fájdalmat, de csak imperforált dobhártya mellett, melyre a cárból, még aránylag ily nagy mennyiségben sem mutatkozik hátrányosnak. (Folytatása következik.) Közlemények a fővárosi üllői­ úti közkórház III. sebészeti (Réczey Imre ny. rk. tanár) fiókosztályából. III. Az osztályon végzett amputatiók 1884—1889. Machleid Gyula dr. segédorvos. Az amputatiókról szóló statistikai kimutatások száma ez idő szerint már meglehetős nagy. Ezek voltak hivatva első­sorban az új sebgyógyításmód elterjedését közvetíteni az által, hogy bizonyítékokat szolgáltattak a sebgyógyítás egyes mód­jainak összehasonlítására, illetve egyik vagy másik sebgyógyítás­mód előnyére. Alig is képzelhető a műtétek között alkalma­sabb csoport a sebgyógyításmódok összehasonlítására, mint épen a nagy csonkító műtétek. Bizonyos egyöntetű biablon szerint végeztetvén legalkalmasabbak arra, hogy összehason­lítás tárgyát képezzék egymás között s minthogy ezenfelül gyakran van alkalmunk azokat lehetőleg egyenlő körülmények között is végezni, egyes sebgyógyításmódok s egyéb eljárások értékére leginkább vonhatunk következtetést ezen műtétek le­folyásából és eredményebről. Másrészt alig van a műtéteknek oly csoportja, melyet a modern sebgyógyítás annyira átalakí­tott volna, mint épen az amputatiókat, melyek tárgyalása, különösen egyöntetű, összehasonlításra alkalmas anyag mellett még mindig érdekkel bírhat. Alig több mint egy évtized választ el azon időtől bennün­ket, melyben az amputatiók tana, javalatai, kivitelük módjai, kezelésük teljesen elütő volt a mostanitól. Még a fiatalabb sebészek is emlékezhetnek az antisepticus korszak előtti idők amputatióira. Mily fontos volt egyrészt az egyénnek a „műtétre alkalmatossága“, midőn a hetekig, talán hónapokig tartó genge­dés, lázak stb. miatt a gyengébb beteget ily nagy műtétnek kitenni nem volt szabad, másrészt pedig a conservativ seb­gyógyítás elvei épen ez okoknál fogva nem léphettek érvényre s mennyivel több oly eset képezte amputatio tárgyát, melyben ma conservativ műtétet tartunk javultnak. Szóval a modern sebgyógyítás előnyei a régi felett épen itt legszembeötlőbbek, épen itt legáldásosabbak. Nem is akarjuk említeni, hogy mennyit változott azóta az amputatiók technikája. Az amputatiókról szóló kimutatásoknak azonban, hogy az érintett értelemben bizonyító erejűek legyenek, főkellékük, hogy az anyag, melyet feldolgoznak, egyöntetű legyen, azonos természetű bántalmakról legyen első­sorban szó, azonos korú vagy alkotási­ betegekről stb., szóval hasonló körülmények között végzett műtétek vézessenek összehasonlítás alá. Igaz, eseteink nem oly nagy számúak, mint pl. Wölfler (Billroth), Kleinwächter (Küster), Oberst (Volkmann), Roman és Klopfer, Weibel (Bruns) stb. statistikáinak számai, de egy nagy előnyük van, s ez az, hogy tökéletesen egyöntetű anyagot karolnak fel. Ugyanis: 1. Valamennyi egy s ugyanazon osztályon ugyanazon sebészeti vezetés alatt végeztetett; 2. valamennyi közel egyenlő korú egyéneken (25—50 éves) történt; 3. valamennyi idült bántalom miatt, leginkább gírusos csont­­fekélyesedés és nagy kiterjedésű fekélyesedő folyamatok miatt; 428

Next