Orvosi Hetilap, 1890. november (34. évfolyam, 44-48. szám)
1890-11-02 / 44. szám
537 ORVOSI HETILAP 1890. 44. sz. Vizsgálatnál ugyanis azonnal feltűnt a valódi és álhangszalagok különös megvastagodása. Baloldalt a valódi hangszalag hyperplasiája volt túlnyomóbb ; egészben véve megvastagodott, de mozgatható lábos tünettől, beszűrődéstől ment kemény képletet képezett az, a Morgagni-tasak felé nem igen megváltozott felső és a szabad szél helyét elfoglaló mintegy 5 mm. széles, göröngyös, rendkívül kemény megvastagodásokkal bíró belső felülettel, az álhangszalag vastagabb, apró göröngyökkel borított széllel; jobboldalt a hyperplasia főleg a vérdús, befelé megvastagodott, kevésbé göröngyös, hanem inkább hullámos széllel bíró álhangszalagot illette ; ez által az eltakart, durván göröngyös, a baloldalihoz hasonló valódi hangszalag nem volt oly jól látható. Mindkét kannaporcz egészen sima, vastagabb, de egyáltalában nem beszűrődött nyákhártyával fedett, a kannaporczok közti nyálkahártyán vastag ránczok és durva göröngyök. A záróképességükben mechanice akadályozott kannaporczok magukban véve teljesen mozgékonyaknak tűnnek fel. A hangrés záródása az álhangszalagok segélyével megy végbe; főleg a bal valódi és a jobboldali álhangszalag vesznek ebben részt. Szülkületi tünetek hiányoztak és a zavartalan légvétel főleg a kannaporczok jól megtartott mozgékonyságának volt betudható. A beteg panaszát egészen csengés nélküli rekedt és gyenge hangja és a beszédnél való kifáradása és fájdalmasság képezte. E bajon a hangszalagok göröngyös széleinek, azaz jobban mondva felületeinek lehető lesimításával kívántunk segíteni, miután sem a próbakép belsőleg adott jódkali, sem a helybeli 2 hónapon át történt jódkezelés nem használt. Előbb azonban még valamit a diagnosisról. Tuberculosisra vagy syphilisre nem lehetett gondolni, arra vonatkozólag tüzetesen a köpet is meg lett vizsgálva; elszarusodó rákra hasonlóképen nem. A kórállapot nyilván az 1885-ben történt első vizsgálat előtt is már régóta kell hogy fennállott legyen, erre mutatott az éveken át fennállott nagyfokú rekedtség, valamint az a körülmény is, hogy ily nagymérvű elváltozások rövid idő alatt nem fejlődhetnek ki. Azonkívül alig képzelhető, hogy a rák mindkét valódi és álhangszalagot valamint a gége hátsó falát foglalja el, és éveken keresztül, vagyis az első vizsgálattól számítva legalább is 2 éven át ugyanazon állapotban maradjon és kifekélyesedést, vagy lábos beszűrődést is ne okozzon. Górcsői vizsgálattól már eleve sem lehetett sokat várni, mivel alkalmas vizsgálati anyagra szert tenni nem volt kilátás. Éles fogóval csak egészen felületes szövetrészleteket lehetett kivenni, melyek megvastagodott nyálkahártyának respiámnak bizonyultak , mivelhogy a göröngyös felület nem egyes különálló, hanem egymásba folyó, tehát magukban kevéssé kiemelkedő, kemény görcsökből állott, nagyobb, illetve az alapig érő darabot csakis egy hangszalag-részlet kitépése által lehetett volna nyerni, ami sem a beteg érdekében javulva, sem technikailag kivihető nem volt. A kannaporczok kitűnő mozgathatósága, mindennemű lobos beszűrődés hiánya, továbbá a folyamatnak az egészségefőre való kiterjedése a rendkívüli hosszú tartam mellett, nem engedtek más lehetőséget, mint hogy hurutos eredetű túltengéses folyamatot vegyünk fel. Határozott biztossággal ezt természetesen kimutatni nem lehet és ha valaki a ki nem elégítő microskopikus vizsgálat miatt kételkedik abban, hogy már 1885-ben is gégerák nem volt-e jelen , arra nézve egy egész hangszalagnak vizsgálata jóindulatúság esetében szintén nem lehetne meggyőző, amennyiben még akkor sem lehet tudni, hogy még mélyebben, vagy a másik hangszalagban nem foglal e helyet heteroplastikus túltengés. Akármint legyen is a dolog, 2 év múlva a kórkép megváltozott és csak ekkor volt gégerák diagnostizálható. A lefolyás a következő volt: 1888. február havában a göröngyös felület Navratil tanár úr által galvanocauterrel lesimíttatott. Az égetési felület kiújulás nélkül szépen gyógyult, ami tudvalevőleg szintén rák ellen szól; subjectív javulás lépett fel, a rekedtség azonban továbbra is fennállott; néhány hónap múlva a jobb álhangszalag kissé vastagabbnak tűnt fel előttem, talán mivel a hangrés zárásához nagyobb mérvben kellett compensatorice hozzájárulnia, ezért a jobb hangszalag egészen fedett volt. 1888. szeptemberben és a múlt év elején még kétszer vettem igénybe a galvanocantert a jobb álhangszalag és a gége hátsó fala vastagodásainak lesimítása czéljából. Az eredmény minden ízben subjective kissé kedvező volt. Soha sem lépett az égetési heg helyére fekélyesedés vagy valami kiújulás. Ez idő óta activ beavatkozás nem történt s minden a régi állapotban maradt. 1889. novemberében változást lehetett észrevenni a kórképben, amennyiben a bal hangszalag alatt gyanús duzzanat lépett fel, a hangszalag mozgékonyságát elvesztette, a hangrés megszűkült. A beteg egyúttal fogyott s a gyorsan fellépő cachexia a baj rosszindulatú természetét árulta el. Decemberben könnyű heveny perichondritist állott ki, pajzsporcz külsőleg is vastagodott, gégefedő vizenyős. A lábos tünetek megszűntével eltűnt a szűkület, beteg jobban érzi magát, de teljesen hangtalan. Folyó év elején egyszerre a halálhangszalag is elkezdett túltengeni s néhány hét alatt oly daganattá fejlődött, mely az egész hangrést eltakarta; azután szűkület, mindinkább fokozódó léghiánynyal, a mely márcziusban szükségessé tette a légcsőmetszést. Műtét után a daganat jelentékenyen leapadt, s mivel sem a pajzsporoz nem volt beszűrődve, sem mirigydaganatok nem találtattak, a gégefő kiirtását ajánlották, mire azonban beteg reá nem állott. Néhány hét múlva a gégeüreg puha összeállású, szürkésvöröses, csapszerű kinövésekkel borított daganat által volt kitöltve, mely a gége bal és hátsó falából kiindulva a mellsőre is átterjedt és nyelésnél jelentékeny fájdalmat okozott. A daganatból egyes csapszerű kinövéseket kivettem, melyek górcsövileg a kórboncztani intézetben vizsgáltattak meg és a felhámrák typikus képét mutatták. E kortörténet áttekintésénél azon sajnos körülmény tűnik fel, hogy sem azt az időt pontosan nem tudhattuk meghatározni, midőn a nyilván jóindulatú folyamat malignus jelleget öltött, sem másnemű gyógyeljárást mint a kiirtást nem foganatosíthattunk akkor, amidőn a baj rosszindulatú volta constatálható volt. Ha valaki fel is akarja venni, hogy a mélyben elrejtve már 1885. és 1887-ben is fennállott a lassan tovaburjánzó rákos elfajulás, az egyáltalán nem volt diagnoszizálható és azért gondolni sem lehetett egy teljes gégefél kiirtására. Ikáin a dolog puszta nyákhártyaburjánzás és vastagodás benyomását tette, mely már sok évvel azelőtt is majdnem biztossággal határos valószínűség szerint fennállott, úgy magyaráztam az esetet, hogy a túltengett hámsejtek, melyek sohasem lépték túl a kötőszövetbe való átmeneti határt, később abba beburjánoztak. Lehet, hogy e heteroplasia indító okát — mindenesetre fennálló dispositio mellett — azon folytonos traumatikus támadások képezték, melyeknek a hangrés a legalább is tíz éven át mindinkább nagyobb erőltetéssel járó beszéd következtében ki volt téve, miután a képletek göröngyös belfelületei a hangrés zárása alkalmával szükségképen erősebben szoríttattak és soroltattak egymáshoz. Ezt nem kívánjuk eldönteni. Megjegyzendő még, hogy a 3 galvanocaustikus beavatkozást mindannyiszor hegesedés követte és hogy a rák később nem az égetett helyekből indult ki, hogy először a baloldali hangrés alatti tájon lépett fel gyanús beszűrődés, hogy a daganat későbben a balálhangszalagtól burjánzott fel és a szintén égetett jobb gégefél azután még sokáig ép maradt. Az esetből mindenesetre az következik, hogy a hyperplastikus megvastagodásokkal járó idült hurutos folyamatokra, mint a rák fejlődésének esetleges talajára, kellő figyelemmel kell lennünk. Egy második esetet 78 éves, erős testalkatú és igen jól conservált aggastyánnál, azóta elhunyt . . . collega atyjánál figyeltünk meg. 1887-ben vizsgáltam meg; a gégetükrészet rendkívül bajos volt. A szürkés-vörösesen elszínesedett, megvastagodott hangszalagok finoman göröngyös egyenetlenségeket mutattak és éles szélüket elvesztették. Részletesebbet a nehéz és így rövid megtekintésből nem distinguálhattam. Fájdalmas a dolog nem volt, a gége képleteinek mozgékonysága csorbát nem szenvedett. Állítása szerint már néhány évtized óta rekedt és