Orvosi Hetilap, 1891. május (35. évfolyam, 18-22. szám)
1891-05-03 / 18. szám
214 ORVOSI HETILAP 1891. 18. sz. Ha ugyanis a békának czombizmából, nyomban az állat leölése után, a fasciát óvatosan felemelve és azon irányt követve, melyben az izomrostok haladnak, kimetszünk egy kis rostköteget és bontótűkkel tárgyüvegen gyorsan elemeire fejtünk szét és feltéve, hogy a szétfejtés elég gyorsan történik és így a tárgy késedelem nélkül megfigyelhető: a többször említett harántcsíkoltság a különálló rostocskákban nem látszik és csak egy bizonyos idő múlva mutatkozik, még pedig eleintén mint igen finom csíkolat, mely mind jobban és élesebben emelkedik ki és válik láthatóvá. Az egymásután sorakozó csíkolatok szemünk láttára keletkeznek, úgyhogy egy bizonyos idő múlva a rost egyik felében csíkolat egyáltalán nincs, míg a másik felében ugyanakkor jól kivehető csíkoltság mutatkozik. Azt hiszem, nem csalódom, ha ezt a tüneményt mechanikai erőnek tulajdonítom, melyet a bontótű az izomkötegnek szétbontása alkalmával az izomrostra gyakorolt. A bontótű nyomása ugyanis a sarcolemmán belül levő részecskéket eredeti helyzetükből kimozdította. A physikai erőhatás megszűntével ezen eltolódott részecskéken, előtérbe lépvén bizonyos irányban egymásra ható kölcsönös vonzódásuk, a csíkozottság, a részecskék erőhatásainak következményekép ismét láthatóvá válik. (Folytatása következik.) Korányi Frigyes kir. tanácsos, ny. rendes tanár I. belkórodai dolgozdájából. Kísérleti adatok egyes újabb antipyretikumoknak a szívre gyakorolt hatásához. Tauszk Ferencz dr. és Vas Bernát dr, kórodai gyakornokok. (Vége.) Nem remélhettük, hogy ilyen körülmények között a felvetett kérdésekre minden szempontból válaszolhatunk. Meg kell elégednünk, amint azt Durdufil „Zur pharmakologischen Physiologie des Froschherzens“ czímű dolgozatában előrebocsátja, a legkisebb észlelettel is, mely ezen kérdés végleges megoldását elősegíti. Antipyrin subcutan adagolására Demmel 2 adagainál nagyobb dosisban a béka szívösszehúzódásai a manometeren tett észleleteknek analóg módon, lassúk, gyengék lesznek és néhány percz lefolyása alatt a diaszolikus szívhüdés következik be. Tisztán a vagus izgató hatása eredményének ez nem tekinthető, mert egyrészt a nyugalom mindkét vagus átmetszése vagyis a szív kimetszése után is fennáll, másrészt az előzőleg atropinisált békán is bekövetkezik, amidőn az intracardialis vagus végződések vagy az azokkal összefüggő dúczok hűdve vannak. Nem hagyhatjuk azonban említés nélkül, hogy Heidenhain és Böhm kísérletei kétessé tették, vájjon valamennyi intracardialis gátló készülékhez tartozó részek vannak-e küdve. Lehetséges, hogy csupán a vagus dúczok vannak az atropin által megtámadva, míg az ezek és a motorikus dúczok közti összekötő rostok épek. Az antipyrin befolyása alatt csökkent szívizomingerlékenység valószínűvé teszi, hogy egy a használt oldat töménységével vagy a behatás időtartamával arányos destructív folyamat érvényesül a szívizomsejtekre és teljesen csatlakozhatunk Demme felfogásához, ki az antipyrint a protoplasma-mérgek osztályába sorozza, mi mellett természetesen a szív automatikus dúczainak működése is érvényesül, mégpedig ugyancsak a szívműködés gyengülését eredményezve. Azon kérdésre, várjon ezen automatikus dúczok a velük összefüggésben állított és Ranvier3 szövettani vizsgálataival a támogatott gátló gangliumok által befolyásoltatnak, illetőleg nem mozdíttatik-e elő azok izgatása által, szintén tagadó értelemben válaszolunk, mert az antipyrin behatása alatt lassult szívműködés atropinra nem módosul, úgy hogy a szívizomzat büdésén kívül azt az automatikus dúczok hüdésének is tulajdonítjuk. Lényegesen elütök a viszonyok az antifebrinnél. Ott híg oldatok a szív tonicumaképen szerepelnek, a szív összehúzódásaiban mutatkozó erélybeni csökkenés közömbös vagy tápláló folyadék behatása által az időközben beálló szívizomelhalás sokáig megszüntethető, mi mellett az antifebrin oldhatóságáig ment solutiók a szív ingerlékenységét nagyjában változatlanul hagyják. Ez utóbbi tünet egy az alakelemekre terjedő mélyebb befolyás felvételét kizárja. Békánál a muscarin adagolását követő szívnyugalom antifebrin adagjai által megszüntethető. Az ily módon kiváltott szívcontractiók azonban igen kicsinyek, felületesek, szabálytalanok, gyakorta csak a pitvarok egyes részeire szorítkozók, miközben kifejezetten mutatják azon jelleget, melyre Durdufi a peristaltikus kifejezést használja. Szerinte ily esetekben a szívműködés újra jelentkezését az excitomotorikus dúczok izgatása tételezi fel, ellentétben oly szerekkel, mint pl. az atropin, melyek a gátló készülékre bénító befolyásuk által a muscarin által nyugalomba hozott szíven erélyes, a normális működésnek megfelelő összehúzódásokat képesek kiváltani. Az antifebrin adagolását követő erélyes, gyors összehúzódásokat a természetes elhelyezésben levő szíven is csakhamar gyenge és lassú contractiók váltják fel, mit ismét a gátló készülékre gyakorolt izgató hatásának vagyunk hajlandók betudni, mert egyfelől az antipyrinnel ellentétben ezen lassult szívműködés atropinnal gyorssá változtatható, másfelől egy esetünkben a kikészített vagus izgatása által a szívnek diaszolebens megállása volt eredményezhető. Lövitt csak annyiban tulajdonítja a szívműködés gyengülését, esetleg teljes diastolebeni hürdését gátló erőknek, amennyiben ezen gátló készülékek a vagusra alkalmazott inger segítségével még módosíthatónak bizonyulnak. Ezen feltevés értelmében a szív gátló erői működésbe nem léphetnek, ha a gátló készülékek a vágás útján oda vezetett ingerekre többé nem reagálnak. A phenacetinnel végzett vizsgálatainknál is a nehéz oldhatóság okozta nehézségekkel voltunk kénytelenek megküzdeni. Emiatt törekedtünk egy hatás finomabb részleteinek felismerésére szolgáló kísérleti berendezésre. E czélból egy a vagusokkal együtt kikészített békaszívet a manometer csőre felkötve, meghatározták azon tekercstávolt, mely szükséges volt a vagusok izgatása útján a szívnyugalom előidézésére. Ez egy sikerült készítményünkben 20 cm. volt. A szív epicardiumára csepegtetett 1 °/C atropin sulfuricum néhány cseppjét 6'60/C-os konyhasó-oldattal lemosva jóval erősebb faradikus árammal a vagusok izgatása eredménytelen. Erre a szív belfelületét phenacetin oldhatóság határáig ment oldatával hoztuk érintkezésbe. Vivő anyagul itt kivételesen, a kísérlet hosszú tartamát véve tekintetbe, élenydús vért használtunk. Öt perez után 24 cm.-nyi tekercstávolnál hozható a szív a vagások útján nyugalomba vagyis a phenacetin részben az atropin hatást compensálta. Megjegyzendő, hogy a phenacetin alkalmazása alatt is a szívösszehúzódások elég erélyesek, rythmikusok voltak. Visszatekintve ezen kísérleteinkre látjuk, hogy az antipyrinnek a szívműködést gyengítő befolyását, mely a manometrikus vizsgálatokkal egyező, a vagus és Sympathikus hatástól függetlennek kell tekintenünk. Hasonlókép, hogy az antifebrin izgató hatása előbb a siettető, azután a gátló dúczokban nyilvánul és hogy a phenacetin legalább kis mértékben a gátló dúczokra ugyancsak izgató befolyással bír. Mindezek mellett azon kérdés merül fel, milyen szerep jut ezen a vagus és Sympathikus végződéseit tartalmazó dúczokon kívül az eredmény előidézésénél a velük összefüggésben állított automatikus dúczoknak és a szív izomzatának. Előre bocsátjuk, hogy a szív beidegzésének mai ismerete mellett kielégítő választ nem adhatunk. 1 Sclmiiedeberg, Arch. f. exp. Patholog. u. Pharmacol. 1887. 2 Physiol, u. tlierap. Beiträge z. Kenntniss d. Antipyr. Fortschritte d. Medizin. 1884. II. kötet. 3 Legons d’anatom. generale. Année 1877—78. 1 Pflüger. Arch. f. Physiolog. 1882.