Orvosi Hetilap, 1891. június (35. évfolyam, 23-26. szám)
1891-06-07 / 23. szám
1891. 23. sz. ORVOSI HETILAP F. Mari 9 éves tanuló, 1890. november 26-dikán vétetett fel a Szt. Rókus-kórház I. fertőző osztályára. Az eszméletlen állapotban behozott gyermek nénjétől kórelőzményi adatképen a következőket sikerült megtudni: Az azelőtt mindig élénk, vidám gyermek november 15-dike körül betegedett meg; baja fejfájással kezdődött, s három napon keresztül egyébről nem is panaszkodott; majd kirázta a hideg, s utána forrósága volt. November 19-dikén a lankadtság annyira erőt vett rajta, hogy ágyba kellett feküdnie. Ezen idő alatt naponta 3-4-szer volt híg széke. Otthon eleintén elég jól tűrte haját, de később annyira nyughatatlan volt, hogy hozzátartozóit a két orvos utasítására kórházba adták. A korához képest kissé gyengén fejlett leánygyermek bőrszíne halovány, az arca kipirult, a látható nyakhártyák haloványak. A láták erősen tágultak, fényre igen renyhén reagálnak. A mellkasi szervek kopogtatása és hallgatózása a beteg folytonos hánykolódása miatt ki nem vihető. Hasmérsékelten előboltosuló. Pulsus felette szapora, alig tapintható, száma perczenként 180. Beteg hőmérséke déli 12 órakor 36'5° C. Vizeletét maga alá bocsátja. A beteg eszméletlenül fekszik ágyában, folytonosan kiabál, sikoltoz, hánykolódik, fejét ide-oda dobálja. A legenyhébb érintésre is izgatottsága fokozódik, s teljes erejéből visít. Ily körülmények közt a beteget alaposan meg nem vizsgálhatván, biztos diagnosist nem állíthattam fel, s megelégedtem azzal, hogy az összbenyomás alapján a gyermeknél meningitist gyanítottam. Egyelőre tehát csupán a súlyos izgatottsági tünetek csillapítása volt célom, miért is a beteg fejére jeges borogatást rakattam, belsőleg pedig chloralhydratot adattam. (4'0 , 60'0 két részben.) Beteg az első éjjet rendkívül nyugtalanul töltötte, noha láza épen nem volt (hőmérséke este 8 órakor 36'7), egy perczig sem aludt, s folyton annyira kiabált, hogy a többi beteg nyugalma iránti tekintetből, kénytelenek voltunk őt másnap külön szobában elhelyezni. November 27-dikén reggel hőmérséke 393. Állapotában semmi változás, mindössze csak annyit tudtunk meg az ápolónőtől, hogy több ízben nagyfokú hasmenése volt, mit maga alá bocsátott. A beteget tüzetesebben vizsgálni most sem lehetett. Oly nagy fokban hyperaesthetikus, hogy testének legenyhébb érintésére is feljajdul. Pulsusa igen szapora, alig számlálható. Rendeltem Inf. digit, (e. 0'30, 1500) és estére chloralhydratot, mint előző napon. Este 8 órakor ismét láztalan, hője 362, a következő napokon is teljesen láztalan. A súlyos meningitikus tünetek változatlanul fennállanak; a beteg fejét ide-oda dobálgatja, s ha időnként felemeli, feje erősen reszket. Czombjait a hasához, alszárait a czombjaihoz rongálva tartja. Naponta több ízben van híg széke. Chloralhydratot minden este kap. December 2-dikán először volt pár nyugodt pillanata, s épen a reggeli beteglátogatás alkalmával is, úgy hogy alaposabban megvizsgálhattam őt. A fenti tüneteken kívül a léptompulatot a VII. borda alsó szélén találtam, a tüdők felett igen csekély huruton kivil nevezetesebb változást nem találtam. Pulsusa kissé teltebb, perczenként 130. A következő napokon a súlyos izgatottsági állapot engedni kezdett, s a beteg napról napra hosszabb ideig volt eszméleténél. December 4-dikén éjjel igen nyugtalan volt, de reggeli 5 órától déli 11 óráig egyhuzamban nyugodtan aludt. Kevesebbet sikoltoz, de a legcsekélyebb érintésre is feljajdul, s nagyfokú érzékenységet árul el. Az ápolónő, ki eddig csak nagynehezen és kanalanként tudott tejet adni a gyermeknek, e napon már egy fél csészével itatott meg vele. Decsember 7-dikén már eszmélete hosszabb időre is annyira tisztult, hogy a feléje nyújtott tejes edényt kezével szájához emelte, s reszketve ivott a tejből. Decsember 8-dikán a hason egy-két roseoára gyanús folt látható. Ugyanekkora hajzatos fej bőrén négy diónyi, fluctuáló abseessust vettünk észre. Decsember 9-dikén az abseessusokat megnyitottuk. Decsember 10-dikén először beszélt a gyermek, s az ápolónőtől fejét kérte. Másnap már a beteglátogatás alkalmával érthető kiejtéssel üdvözölt bennünket. A gyermek állapotában egyre tartó javulás mellett arczán, hasán, fara táján, naponta újabb furunculusok képződtek, úgy hogy mintegy 12 kisebb-nagyobb furunculust kellett felmetszenünk. A fartájon egy tallérnagyságú decubitus. December 18-dikán az eddigelé is eléggé komplicált lefolyást egy újabb complicatio tette érdekesebbé. Nevezetesen reggel a mellkas és has bőrén, úgyszintén a háton, a gerinczoszlop mentén, továbbá a karok, lábszárak feszítő oldalán, számos gombostüfejnyi egész lencsényi, nyomásra elhalványuló, elszórtan álló, sehol össze nem folyó, rubeolára emlékeztető küteg látható. Beteg közérzete e mellett tökéletesen jó. Teljesen láztalan. Pulsusa perczenként 96. Jó étvágygyal eszik. A küteg deczember 20-dikán kezdett halványulni és finom hámlás lépett helyébe. Deczember 22-dikén már alig volt nyoma a betegnek, s betegünk továbbra is szépen erősbbödött, úgyannyira, hogy 1891. január 3-dikán ágyát elhagyni próbálja, s bár erősen támolyogva, néhány lépést képes már tenni. A kórházban tétele alatt nagy mértékben lesoványodott beteg arcra kezd feledni, testi erejében is folytonosan gyarapszik, s ez év január hó 15-dikén mint teljesen gyógyult hagyja el a kórházat. Az esetet, mint ritkábbat érdekesnek tartottam leírni, annyival is inkább, mert a csaknem két hétig teljesen eszméletlen és reménytelen állapotban fekvő gyermek tökéletesen meggyógyult. Hogy a szóban forgó esetnél a diagnosis felállítása nem volt könnyű, az a leírtakból kiviláglik, de hogy a beteg kórházban lételének első napjaiban is typhus abdominalisra gyanakodni lehetett, azt a kórelőzményi adatok, valamint az irodalomban megemlített hasonló ritkább esetek megengedtek. A betegség folyamán később több támogató tünetet találtam arra nézve, hogy az esetet, mint súlyos agyi tünetekkel járó typhus abdominalis afebrilis alakját értelmezzem. A typhus abdominalisnak ezen eseteit általában véve mint rendkívül súlyosakat ismertetik, a melyeknél igen nagy a mortalitás, s a melyek a csekély lázak vagy láztalan állapot mellett főkép az által tűnnek ki, hogy a sensorium súlyosan zavart, s nagy hajlam mutatkozik üszkös góczok, abscessusok, furunculusok képződésére. Eseteimhez némi tekintetben hasonlót ír le Fraentzel Ottó tr. „Ueber schwere Erkrankungen an Ileotyphus, welche afebril oder mit geringen Temperatur-Erhöhungen auffallend rasch verlaufen“ czím alatt. (Zeitschrift für klinische Medicin. Berlin, 1880. II. Bd. 2. Heft.) Fraentzel esete röviden a következő: Egy a kórházból elbocsátott phthisikus betegét, kórházból való távozása után egy hónap múlva nagyfokú gyengeséggel és elesettséggel újból osztályára vette fel. A beteg csaknem állandóan láztalan, testi hője csak ritkán emelkedik 38° C.-ig. Néhány heti benntlétele után a betegnél profás orrvérzéssel általános rosszullét kezdődik ; gyomortáji nyomás érzéséről és hastáji fájdalmakról panaszkodik. Esténkint testi hője gyakran emelkedik egész 38° C.-ig. Majd heves fejfájásról panaszkodik, arczkifejezése elesett. Sensoriuma ép. Pulsusa 112. Nyelv kissé bevont, nedves, has erősen puffadt, feszes. Lépnagyobbodás nem constatálható. Székletét rendes. Vizeletben fehérnye nincs. Fraentzel a phthisikus betegnél meningitis basilaris tuberculosára gyanakodott. A következő napon már a sensorium nem volt ép, s a későbbi napokonis a beteg folyton delirált, eszméletlen volt. Bőrön semmi folt nem látható. A beteg pár nap múlva fokozódó dispnoe és elesettség mellett meghalt. A láztábla szokatlan képe és egyéb tünetek mellett Fraentzel azon nézetben volt, hogy egy rendellenes lefolyású meningitis basilaris tuberculosa okozta a halált. Az autopsia azonban Fraentzel nagy meglepetésére typhus abdominalist derített ki. Ezen eset óta úgy mások (Strube), mint maga Fraentzel is észlelt néhány hasonlót, amelyek az alacsony hőmérsék mellett súlyos cerebralis tünetekkel jártak, s amelyeknél roseolák nagy száma, itt-ott heves hasmenések voltak jelen. A súlyos cerebralis tünetek rendesen fordított viszonyban állottak a testi hőmérsékkel. Fraentzel eseteinek legnagyobb részét, mint olyanokat, melyek csekély lázzal, súlyos agyi November 28-dikánreggel 39'peste 37'0 ., 29-dikén 11 39 11 38-1 „ 30-dikán 5? 36‘3 11 370 December 1-jénn 36-6 ii 36'6 „ 2-dikán 11 36-2 ii 36 280