Orvosi Hetilap, 1891. június (35. évfolyam, 23-26. szám)

1891-06-07 / 23. szám

1891. 23. sz. ORVOSI HETILAP F. Mari 9 éves tanuló, 1890. november 26-d­ikán vétetett fel a Szt. Rókus-kórház I. fertőző osztályára. Az eszméletlen állapot­ban behozott gyermek nénjétől kórelőzményi adatképen a következő­ket sikerült megtudni: Az azelőtt mindig élénk, vidám gyermek november 15-dike körül betegedett meg; baja fejfájással kezdődött, s három napon keresztül egyébről nem is panaszkodott; majd kirázta a hideg, s utána forrósága volt. November 19-dikén a lankadtság annyira erőt vett rajta, hogy ágyba kellett feküdnie. Ezen idő alatt naponta 3-­4-szer volt híg széke. Otthon eleintén elég jól tűrte haját, de később annyira nyughatatlan volt, hogy hozzátartozói­­t a két­ orvos utasítására kórházba adták. A korához képest kissé gyengén fejlett leánygyermek bőrszíne halovány, az arca kipirult, a látható nyakhártyák haloványak. A láták erősen tágultak, fényre igen renyhén reagálnak. A mellkasi szervek kopogtatása és hallgatózása a beteg folytonos hánykolódása miatt ki nem vihető. Has­mérsékelten előboltosuló. Pulsus felette szapora, alig tapintható, száma perczenként 180. Beteg hőmérséke déli 12 órakor 36'5° C. Vizeletét maga alá bocsátja. A beteg eszméletlenül fekszik ágyában, folytonosan kiabál, sikoltoz, hánykoló­dik, fejét ide-oda dobálja. A legenyhébb érintésre is izgatottsága fokozódik, s teljes erejéből visít. Ily körülmények közt a beteget alaposan meg nem vizsgálhat­ván, biztos diagnosist nem állíthattam fel, s megelégedtem azzal, hogy az összbenyomás alapján a gyermeknél meningitist gyanítottam. Egyelőre tehát csupán a súlyos izgatottsági tünetek csillapítása volt c­élom, miért is a beteg fejére jeges borogatást rakattam, belsőleg pedig chloralhydratot adattam. (4'0 , 60'0 két részben.) Beteg az első éjjet rendkívül nyugtalanul töltötte, noha láza épen nem volt (hőmérséke este 8 órakor 36'7), egy perczig sem aludt, s folyton annyira kiabált, hogy a többi beteg nyugalma iránti tekintet­ből, kénytelenek voltunk őt másnap külön szobában elhelyezni. November 27-dikén reggel hőmérséke 39­3. Állapotában semmi változás, mindössze csak annyit tudtunk meg az ápolónőtől, hogy több ízben nagyfokú hasmenése volt, mit maga alá bocsátott. A beteget tüzetesebben vizsgálni most sem lehetett. Oly nagy fokban hyperaesthetikus, hogy testének legenyhébb érintésére is feljajdul. Pulsusa igen szapora, alig számlálható. Rendeltem Inf. digit, (e. 0'30, 150­0) és estére chloralhydratot, mint előző napon. Este 8 órakor ismét láztalan, hője 36­2, a következő napokon is teljesen láztalan. A súlyos meningitikus tünetek változatlanul fennállanak; a beteg fejét ide-oda dobálgatja, s ha időnként felemeli, feje erősen reszket. Czombjait a hasához, alszárait a czombjaihoz rongálva tartja. Naponta több ízben van híg széke. Chloralhydratot minden este kap. Dec­­ember 2-dikán először volt pár nyugodt pillanata, s épen a reggeli beteglátogatás alkalmával is, úgy hogy alaposabban meg­vizsgálhattam őt. A fenti tüneteken kívü­l a léptompulatot a VII. borda alsó szélén találtam, a tüdők felett igen csekély huruton kivil neve­zetesebb változást nem találtam. Pulsusa kissé teltebb, perczenként 130. A következő napokon a súlyos izgatottsági állapot engedni kezdett, s a beteg napról napra hosszabb ideig volt eszméleténél. Dec­ember 4-dikén éjjel igen nyugtalan volt, de reggeli 5 órá­tól déli 11 óráig egyhuzamban nyugodtan aludt. Kevesebbet sikoltoz, de a legcsekélyebb érintésre is feljajdul, s nagyfokú érzékenységet árul el. Az ápolónő, ki eddig csak nagynehezen és kanalanként tudott tejet adni a gyermeknek, e napon már egy fél csészével itatott meg vele. Decsember 7-dikén már eszmélete hosszabb időre is annyira tisztult, hogy a feléje nyújtott tejes edényt kezével szájához emelte, s reszketve ivott a tejből. Decsember 8-dikán a hason egy-két roseo­ára gyanús folt lát­ható. Ugyanekkora hajzatos fej bőrén négy diónyi, fluctuáló abseessust vettünk észre. Decsember 9-dikén az abseessusokat megnyitottuk. Decsember 10-dikén először beszélt a gyermek, s az ápolónő­től fejét kérte. Másnap már a beteglátogatás alkalmával érthető ki­ejtéssel üdvözölt bennünket. A gyermek állapotában egyre tartó javulás mellett arczán, hasán, fara táján, naponta újabb furunculusok képződtek, úgy hogy mintegy 12 kisebb-nagyobb furunculust kellett felmetszenünk. A fartájon egy tallérnagyságú decubitus. Dec­ember 18-dikán az eddigelé is eléggé komplicált lefolyást egy újabb complicatio tette érdekesebbé. Nevezetesen reggel a mell­kas és has bőrén, úgyszintén a háton, a gerinczoszlop mentén, továbbá a karok, lábszárak feszítő oldalán, számos gombostüfejnyi egész lencsényi, nyomásra elhalványuló, elszórtan álló, sehol össze nem folyó, rubeolára emlékeztető küteg látható. Beteg közérzete e mellett tökéletesen jó. Teljesen láztalan. Pulsusa perczenként 96. Jó étvágygyal eszik. A küteg deczember 20-dikán kezdett halványulni és finom hámlás lépett helyébe. Deczember 22-dikén már alig volt nyoma a betegnek, s betegünk továbbra is szépen erősbbödött, úgy­­annyira, hogy 1891. január 3-dikán ágyát elhagyni próbálja, s bár erősen támolyogva, néhány lépést képes már tenni. A kórházban tétele alatt nagy mértékben lesoványodott beteg arcra kezd feledni, testi erejében is folytonosan gyarapszik, s ez év január hó 15-dikén mint teljesen gyógyult hagyja el a kórházat. Az esetet, mint ritkábbat érdekesnek tartottam leírni, annyival is inkább, mert a csaknem két hétig teljesen eszmé­letlen és reménytelen állapotban fekvő gyermek tökéletesen meggyógyult. Hogy a szóban forgó esetnél a diagnosis felállítása nem volt könnyű, az a leírtakból kiviláglik, de hogy a beteg kór­házban lételének első napjaiban is typhus abdominalisra gyanakodni lehetett, azt a kórelőzményi adatok, valamint az irodalomban megemlített hasonló ritkább esetek megengedtek. A betegség folyamán később több támogató tünetet találtam arra nézve, hogy az esetet, mint súlyos agyi tünetekkel járó typhus abdominalis afebrilis alakját értelmezzem. A typhus abdominalisnak ezen eseteit általában véve mint rendkívül súlyosakat ismertetik, a melyeknél igen nagy a mortalitás, s a melyek a csekély lázak vagy láztalan állapot mellett főkép az által tűnnek ki, hogy a sensorium súlyosan zavart, s nagy hajlam mutatkozik üszkös góczok, abscessusok, furunculusok képződésére. Eseteimhez némi tekintetben hasonlót ír le Fraentzel Ottó t­r. „Ueber schwere Erkrankungen an Ileotyphus, welche afebril oder mit geringen Temperatur-Erhöhungen auffallend rasch verlaufen“ czím alatt. (Zeitschrift für klinische Medicin. Berlin, 1880. II. Bd. 2. Heft.) Fraentzel esete röviden a következő: Egy a kórházból elbocsátott phthisikus betegét, kórházból való távozása után egy hónap múlva nagyfokú gyengeséggel és elesettséggel újból osztályára vette fel. A beteg csaknem állandóan láztalan, testi hője csak ritkán emelkedik 38° C.-ig. Néhány heti benntlétele után a betegnél profás orrvérzéssel általános rosszullét kezdő­dik ; gyomortáji nyomás érzéséről és hastáji fájdalmakról panaszkodik. Esténkint testi hője gyakran emelkedik egész 38° C.-ig. Majd heves fejfájásról panaszkodik, arczkifejezése elesett. Sensoriuma ép. Pulsusa 112. Nyelv kissé bevont, nedves, has erősen puffadt, feszes. Lépnagyobbodás nem constatálható. Székletét rendes. Vizeletben fehérnye nincs. Fraentzel a phthisi­­kus betegnél meningitis basilaris tuberculosára gyanakodott. A következő napon már a sensorium nem volt ép, s a későbbi napokon­­is a beteg folyton delirált, eszméletlen volt. Bőrön semmi folt nem látható. A beteg pár nap múlva fokozódó dispnoe és elesettség mellett meghalt. A láztábla szokatlan képe és egyéb tünetek mellett Fraentzel azon nézetben volt, hogy egy rendellenes lefolyású meningitis basilaris tuberculosa okozta a halált. Az autopsia azonban Fraentzel nagy meglepe­tésére typhus abdominalist derített ki. Ezen eset óta úgy mások (Strube), mint maga Fraentzel is észlelt néhány hasonlót, a­melyek az alacsony hőmérsék mellett súlyos cerebralis tünetekkel jártak, s a­melyeknél roseolák nagy száma, itt-ott heves hasmenések voltak jelen. A súlyos cerebralis tünetek rendesen fordított viszonyban állottak a testi hőmérsékkel. Fraentzel eseteinek legnagyobb részét, mint olyanokat, melyek csekély lázzal, súlyos agyi November 28-dikánreggel 39'peste 37'0 ., 29-dikén 11 39 11 38-1 „ 30-dikán 5? 36‘3 11 370 Dec­ember 1-jénn 36-6 ii 36'6 „ 2-dikán 11 36-2 ii 36 280

Next