Orvosi Hetilap, 1891. augusztus (35. évfolyam, 31-35. szám)

1891-08-02 / 31. szám

Harminczötödik évfolyam. 31. szám Budapest, 1891. augusztus 2. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemények a pozsonyi m. kir. országos kórház belgyógyászati osztályáról. A tüdővész gyógyító módjának mai állásáról. Önálló tapasztalatok nyomán. Irta dr. Pávay Gábor főorvos.­ Motto : Multa renascuntur quae quam occidere, cadentque quae mine sunt in h­onore. Horatius. Mióta Koch Róbert a gümőkór fertőző anyagának fel­fedezésére vonatkozó alapvető vizsgálatait a berlini élettani társulatnak 1882. márczius hó 25-dikén tartott gyűlésében a tudományos világ közkincsévé tette, azóta e téren rendkívüli felpezsdülés észlelhető, melynek kitűzött végczélja mindenesetre az, hogy a tüdővész parasitik­us elmélete alapján mi módon volna egy radikális vagy antiparasitikus gyógymód elérhető. Koch felfedezése a bacillusokat illetőleg mai napig is megdönthetetlen maradt, de a remény, mely orvosgyakorlati szempontból e felfedezéshez fűződött, eddig még cserben hagyta az orvosokat, mert őszintén be kell vallanunk, hogy e fel­fedezés óta — a prophylaxis kivételével — a tüdővész gyógy­tana, daczára a számtalan új szernek és ajánlott módszereknek, egy lépéssel sem haladt előre, sőt az 1888-dik évben Párisban tartott tüdővész congressus sem lendített azon egy hajszálat sem. A Koch elméletére alapított antiparasitikus gyógymódnak egyedüli czélja abban áll, hogy oly biztos módszer birtokába jussunk, mely a tüdővészt okozó bacillusokat vagy már magában a tüdőben megsemmisítse, vagy legalább azokat ártalmatlanokká tegye.­­ Ez alapon a legjelesebb orvosbúvárok időt és fárad­ságot nem kimélve, a legkülönbözőbb antiparasitikus módszereket és eljárásokat kisérlették meg, hogy a bacillusokat elpusztítsák, de sajnos, eddig minden igyekezetük hajótörést szenvedett, a szerves világ ez oly kicsiny lényeinek szívós életképességén. A sok kísérletezés közben azonban állítólag többen mégis arra a kedvező eredményre jutottak, hogy bizonyos gázok — mint a kénhydrogén, szénsav, kénessav, forró vagy nedves meleg levegő, fluorhydrogensav stb. — belégezve a bacilluso­kat megsemmisítik vagy legalább is azok kifejlődését és élet feltételeit szerfelett megnehezítik a nélkül, hogy magát a tüdő szövetét is elroncsolnák. Az inhaláló gyógymód, mely ez idő szerint a tüdővész gyógytanában a legdivatosabb és legállandóbb, épen nem új, mert a múlt század orvosai, a­nélkül, hogy a tuberculosis bacil­­lusait ismerték volna, a tüdővész ellen ezeket már gyakran alkalmazták, így pl. Bennet 1654-ben tüdővészeseknek a legkülönfélébb illatos anyagok belégzését ajánlotta. Billard 1774-ben pedig a kátrány füstöléseknek volt híve. A múlt század végén Tissot, Mead és Willis a balzsamos anyagokkal való füstöléseknek voltak magasztalói. Rokitansky, innsbrucki tanár, 1877-ben a benzoesavas natron belégzésekben vélte megtalálni az egyedüli panaceát. Williams 1881. és Wobly 1883-ban a karbolsav antiparasitikus hatásáért lelkesedtek.­­ Előad­atott a pozsonyi orvosegyesü­let 1890. június havában tar­tott ülésében. Újabban e szert Filleaut és Petit bőr alá fecskendezve szintén dicsérik. Nevezett búvárokkal szemben Benzio 1888-ban azt bizonyította be, hogy a bacillus tuberculosissal beoltott házi nyu­lak karbolsav-inhalatiókra sokkal gyorsabban mentek tönkre mint­a nélkül. Gottereau és Chevalier 1833-ban a chlor-belégzésekkel értek el jó sikert, sőt Laennec (1835) azt állítja, hogy az ólomfehérgyárakban dolgozó tü­dővészes munkások közül chlor­­belégzésre többen meg is gyógyultak. (?) Scudamore 1834-ben a tüdővész ellen a jód-inhalattól ajánlotta. Újabban ezt Benzi és Dujardin-Beaumetz felelevenítették, azonban minden lénye­gesebb siker nélkül. Hiller néhány évvel ezelőtt a brom­gőzöket alkalmazta, de eredménytelenül. A tüdővész gyógyításában később sokan a jodoform bac­terium vesztő hatásától vártak nagy sikereket, de Festett 1884-ben, Gotrini pedig 1887-ben kimutatták, hogy a jodoform­­inhalatiók, tüdővész ellen egészen hatástalanok. Épen ilyen sorsra jutottak a Rosenberg-féle­ menthol, Kremjanszky-ré­ ch­anilin és Giovanni-Gannio-tó­­ ajánlott borax - belégzések is. Néhány kísérletező orvos mint Bremondo és Jakubasch, a szigorú következetességgel és kitartással keresztülvitt ter­­pentin-inhalatióktól várnak sokat, Braddon­ pedig a borsos mentha-olaj belégzésétől, mint Koch kísérletei szerint egyik legjobb antiparasitikus szertől reméli a bacillusok­ elpusztulását a tüdőben, sőt nem érdektelen felemlíteni, hogy több orvos Romániában a tüdővészes betegeket egyenesen a petróleum­­kutakba küldi inhalálás végett. Beddoes 1799-ben abból a hypothesisből indulva ki, hogy a tüdővész oka a tüdőben felhalmozódott elény, azt ajánlotta, hogy a tüdővészes betegek vagy szénsavat (COa) vagy legalább is olyan levegőt leheljenek be, melynek előnytartalma csekély. Erre a czélra legalkalmasabbnak tartotta az istállók levegőjét. E gyógymódot először Bead proponálta tüdővész ellen 1767-ben. Újabban 1845-ben Oroszországban Djadkovszky iparkodott e gyógymódnak híveket szerezni. Sőt — mirabile dictu — a franczia akadémia 1880-ban egy ülésében azt tárgyalta, hogy várjon a most említett gyógy­mód sikerének biztosítására, melyik istálló levegője előnyösebb, s nagy bölcsen (?) a tehén istálló mellett szavaztak. Úgy látszik, hogy a franczia akadémia tudós tagjai nem ismerték Klebs (1877) azon rendkívül jelentős felfedezését, hogy a szarvasmarhák gyöngykórja egy és ugyanazon fertőző anyagnak az eredménye, mint az emberek gümőkórja, vagyis: 1 Filleau et Leon Petit. Curabilité de la phthisie. La francé medic. 1887. Nr. 105. 2 Enrico de Renzi. Sulla cura della tuberculosi. Deutsche mediz. Zeitung. 1888. 9. 3 Rosenberg Siegfried. Zur Behandlung der tuberculosen Phthisis mit Menthol. Therap. Monatshefte 1887. 3. 4 Kremjanszky. Ueber Anilin-Inhalationen. St. Petersburg. Med. Wochenschrift 1887. 32. 5 Giovanni Cannio. Die Behandlung der Lungentuberculose mit Borax. Centralblatt f. d. med. Wissensch. 1887. 41. 0 Bremond. Du traitement térébenthiné applique contre la tuber­­culose. Journ. de med. de Paris 1887. Nr. 4. 7 Jakubasch. Ueber Terpentin-Inhalationen bei Lungenschwind­sucht. Deutsche med. Wochenschrift 1889. Nr. 27. 8 W. L. Braddon: on oil of peppermint as an antiseptic and as a remedy in phthisis. The Lancet 1888. 3368, 3369.

Next