Orvosi Hetilap, 1891. augusztus (35. évfolyam, 31-35. szám)
1891-08-02 / 31. szám
Harminczötödik évfolyam. 31. szám Budapest, 1891. augusztus 2. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemények a pozsonyi m. kir. országos kórház belgyógyászati osztályáról. A tüdővész gyógyító módjának mai állásáról. Önálló tapasztalatok nyomán. Irta dr. Pávay Gábor főorvos. Motto : Multa renascuntur quae quam occidere, cadentque quae mine sunt in honore. Horatius. Mióta Koch Róbert a gümőkór fertőző anyagának felfedezésére vonatkozó alapvető vizsgálatait a berlini élettani társulatnak 1882. márczius hó 25-dikén tartott gyűlésében a tudományos világ közkincsévé tette, azóta e téren rendkívüli felpezsdülés észlelhető, melynek kitűzött végczélja mindenesetre az, hogy a tüdővész parasitikus elmélete alapján mi módon volna egy radikális vagy antiparasitikus gyógymód elérhető. Koch felfedezése a bacillusokat illetőleg mai napig is megdönthetetlen maradt, de a remény, mely orvosgyakorlati szempontból e felfedezéshez fűződött, eddig még cserben hagyta az orvosokat, mert őszintén be kell vallanunk, hogy e felfedezés óta — a prophylaxis kivételével — a tüdővész gyógytana, daczára a számtalan új szernek és ajánlott módszereknek, egy lépéssel sem haladt előre, sőt az 1888-dik évben Párisban tartott tüdővész congressus sem lendített azon egy hajszálat sem. A Koch elméletére alapított antiparasitikus gyógymódnak egyedüli czélja abban áll, hogy oly biztos módszer birtokába jussunk, mely a tüdővészt okozó bacillusokat vagy már magában a tüdőben megsemmisítse, vagy legalább azokat ártalmatlanokká tegye. Ez alapon a legjelesebb orvosbúvárok időt és fáradságot nem kimélve, a legkülönbözőbb antiparasitikus módszereket és eljárásokat kisérlették meg, hogy a bacillusokat elpusztítsák, de sajnos, eddig minden igyekezetük hajótörést szenvedett, a szerves világ ez oly kicsiny lényeinek szívós életképességén. A sok kísérletezés közben azonban állítólag többen mégis arra a kedvező eredményre jutottak, hogy bizonyos gázok — mint a kénhydrogén, szénsav, kénessav, forró vagy nedves meleg levegő, fluorhydrogensav stb. — belégezve a bacillusokat megsemmisítik vagy legalább is azok kifejlődését és élet feltételeit szerfelett megnehezítik a nélkül, hogy magát a tüdő szövetét is elroncsolnák. Az inhaláló gyógymód, mely ez idő szerint a tüdővész gyógytanában a legdivatosabb és legállandóbb, épen nem új, mert a múlt század orvosai, anélkül, hogy a tuberculosis bacillusait ismerték volna, a tüdővész ellen ezeket már gyakran alkalmazták, így pl. Bennet 1654-ben tüdővészeseknek a legkülönfélébb illatos anyagok belégzését ajánlotta. Billard 1774-ben pedig a kátrány füstöléseknek volt híve. A múlt század végén Tissot, Mead és Willis a balzsamos anyagokkal való füstöléseknek voltak magasztalói. Rokitansky, innsbrucki tanár, 1877-ben a benzoesavas natron belégzésekben vélte megtalálni az egyedüli panaceát. Williams 1881. és Wobly 1883-ban a karbolsav antiparasitikus hatásáért lelkesedtek. Előadatott a pozsonyi orvosegyesület 1890. június havában tartott ülésében. Újabban e szert Filleaut és Petit bőr alá fecskendezve szintén dicsérik. Nevezett búvárokkal szemben Benzio 1888-ban azt bizonyította be, hogy a bacillus tuberculosissal beoltott házi nyulak karbolsav-inhalatiókra sokkal gyorsabban mentek tönkre minta nélkül. Gottereau és Chevalier 1833-ban a chlor-belégzésekkel értek el jó sikert, sőt Laennec (1835) azt állítja, hogy az ólomfehérgyárakban dolgozó tüdővészes munkások közül chlorbelégzésre többen meg is gyógyultak. (?) Scudamore 1834-ben a tüdővész ellen a jód-inhalattól ajánlotta. Újabban ezt Benzi és Dujardin-Beaumetz felelevenítették, azonban minden lényegesebb siker nélkül. Hiller néhány évvel ezelőtt a bromgőzöket alkalmazta, de eredménytelenül. A tüdővész gyógyításában később sokan a jodoform bacterium vesztő hatásától vártak nagy sikereket, de Festett 1884-ben, Gotrini pedig 1887-ben kimutatták, hogy a jodoforminhalatiók, tüdővész ellen egészen hatástalanok. Épen ilyen sorsra jutottak a Rosenberg-féle menthol, Kremjanszky-ré chanilin és Giovanni-Gannio-tó ajánlott borax - belégzések is. Néhány kísérletező orvos mint Bremondo és Jakubasch, a szigorú következetességgel és kitartással keresztülvitt terpentin-inhalatióktól várnak sokat, Braddon pedig a borsos mentha-olaj belégzésétől, mint Koch kísérletei szerint egyik legjobb antiparasitikus szertől reméli a bacillusok elpusztulását a tüdőben, sőt nem érdektelen felemlíteni, hogy több orvos Romániában a tüdővészes betegeket egyenesen a petróleumkutakba küldi inhalálás végett. Beddoes 1799-ben abból a hypothesisből indulva ki, hogy a tüdővész oka a tüdőben felhalmozódott elény, azt ajánlotta, hogy a tüdővészes betegek vagy szénsavat (COa) vagy legalább is olyan levegőt leheljenek be, melynek előnytartalma csekély. Erre a czélra legalkalmasabbnak tartotta az istállók levegőjét. E gyógymódot először Bead proponálta tüdővész ellen 1767-ben. Újabban 1845-ben Oroszországban Djadkovszky iparkodott e gyógymódnak híveket szerezni. Sőt — mirabile dictu — a franczia akadémia 1880-ban egy ülésében azt tárgyalta, hogy várjon a most említett gyógymód sikerének biztosítására, melyik istálló levegője előnyösebb, s nagy bölcsen (?) a tehén istálló mellett szavaztak. Úgy látszik, hogy a franczia akadémia tudós tagjai nem ismerték Klebs (1877) azon rendkívül jelentős felfedezését, hogy a szarvasmarhák gyöngykórja egy és ugyanazon fertőző anyagnak az eredménye, mint az emberek gümőkórja, vagyis: 1 Filleau et Leon Petit. Curabilité de la phthisie. La francé medic. 1887. Nr. 105. 2 Enrico de Renzi. Sulla cura della tuberculosi. Deutsche mediz. Zeitung. 1888. 9. 3 Rosenberg Siegfried. Zur Behandlung der tuberculosen Phthisis mit Menthol. Therap. Monatshefte 1887. 3. 4 Kremjanszky. Ueber Anilin-Inhalationen. St. Petersburg. Med. Wochenschrift 1887. 32. 5 Giovanni Cannio. Die Behandlung der Lungentuberculose mit Borax. Centralblatt f. d. med. Wissensch. 1887. 41. 0 Bremond. Du traitement térébenthiné applique contre la tuberculose. Journ. de med. de Paris 1887. Nr. 4. 7 Jakubasch. Ueber Terpentin-Inhalationen bei Lungenschwindsucht. Deutsche med. Wochenschrift 1889. Nr. 27. 8 W. L. Braddon: on oil of peppermint as an antiseptic and as a remedy in phthisis. The Lancet 1888. 3368, 3369.