Orvosi Hetilap, 1891. szeptember (35. évfolyam, 36-39. szám)
1891-09-06 / 36. szám
Harminczötödik évfolyam. 36. szám. Budapest, 1891. szeptember 6. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A gümős csípőizületi láb, zsugor és merevség gyógykezelése. Dollinger Gyula dr., egyetemi tanártól. Ama 2000 beteg között, akik 1883. május havától 1891. január hó közepéig testegyenészeti nyilvános rendeléseimet felkeresték, 120, vagyis az összes betegek 6°/0-a szenvedett csípőizületi lábban vagy annak következményeiben. Ezen esetek kórokait a következő táblázat tünteti fel: 1. Gümőkór.....................................................100 2. Gümősoipaszályog áttörése az ízületbe. 3. Hasi hagymát........................................ 3 4. Vörheny......................................................... 3 5. Torzító izületi lob.................................. 2 6. Csúzos sokizületi lob............................. 3 7. Kisebbfokú izületlob ismeretlen okból . 2 összesen 120. A táblázatból kitűnik, hogy a csípőizületi lobok legnagyobb része, 120 eset között 100, tehát az összes esetek 88,3%-a gümős eredetű volt, s miután így a gyakorlat szempontjából ezen esetek a legfontosabbak, ez alkalommal csupán a gümős csípőizületi lobok, zsugorok és merevségekre vonatkozó kórtani és gyógykezelési tapasztalataimmal foglalkozom. A 106 gümős csípőizületi láb között 19 esetben erőművi behatás képezte a lob kitörésének indító végokát, de ezen esetek későbbi kifejlődésükben annyira magukon viselték a gümős lob jellegét, hogy erőművi eredetük daczára, gümős természetük iránt semmi kétség sem lehetett. Ily esetekben az egyén az erőművi behatás alkalmával már magában hordja a gümős magot, melyet örökölt vagy születése után vett fel szervezetébe. Ezen mag a trauma által boncztani és vegyi összetételeiben kórosan megváltozott szövetekben tápanyagra és alkalmas fejlődési viszonyokra talál. Oly egyén, aki gümős maggal fertőzve nincsen, trauma által szenvedhet czombtörést, ficzamot vagy izületi distorsiót, de nála nem fejlődhetik ki azon kórkép, amely mint gümős izületi lob oly kifejezett kórjelekkel bír. A többi 87 esetben a lob kezdetének alkalmi oka ismeretlen. I. A gümős csípőizületi lob gyógykezelése. A csípőizületi láb első szakában többnyire két kórtünet ragadja meg különösen figyelmünket. Az egyik a fájdalom, amely a beteg erőit gyorsan lerontja, a másik a végtag rögzítése valamely kóros helyzetben, többnyire abductióban és csekély flexióban, ezért a csípőizületi láb első szakában a gyógykezelésnek az általános hygienikus viszonyok rendezése mellett elsősorban e két kórtünettel kell foglalkoznia. A különböző antiphlogistikus szerek, ú. m. a hideg akár nedves borogatás, akár pedig a Leiter-féle bőregulátor alakjában stb. e sorozatba tartozó szerek a lábokozta fájdalom ellen vagy teljesen hatástalanok, vagy csupán rövid ideig használnak, míg a súlynyújtás legtöbbször az egyéb antiphlogisticumok nélkül is megszünteti a fájdalmat és a végtag kóros állását s ezért régebben ily esetekben mi is a súlynyujtáshoz folyamodtunk. Azonban a súlynyujtás - hogy egyelőre csak egy hátrányát hangsúlyozzam — csupán jól gondozott és otthon vagy a kórházban gyógykezelhető gyermekeknél vihető keresztül, míg a nyilvános rendeléshez behozott, tehát ambulanter gyógykezelt gyermekeknél alig kivihető, s így kénytelenek voltunk betegeink ezen osztályánál a súlynyújtással felhagyni és az egyszerű rögzítési kezeléssel beérni. A súlynyújtás elterjedése előtt a gümős csípőizület egyszerű rögzítése volt a leggyakoribb kezelési mód. Hogy később sokan elhagyták, azt különösen két körülmény okozta. Az egyik azon nézet elterjedése, hogy az izületi felületek eltávolítása egymástól elősegíti a csípőizületi gümős láb gyógyulását, a másik, hogy az akkori kötések és készülékek az ízületet nem jól rögzítették. Mielőtt a súlynyújtásról szólnék, lássuk legalább körvonalaiban ama kórboncttani képet, amelynél azt alkalmazzuk. A legtöbb gümős ízületi láb az ízületet alkotó csontrészekben veszi kezdetét. A gümős láb innen átterjedhet a tokszállagra, ezen is fejlődnek gümős sarjak, amelyek vagy nagyobb tömegeket képeznek, vagy pedig csakhamar szétesve helyükön folytonossághiányokat hagynak vissza. Az egész izületi belhártya vérdús lesz, megduzzad és a rendesnél több izületi nedvet választ el. Ez esetleg a sarjak szétesési termékei által még inkább felszaporodik, és a tokszállagot megduzzasztja úgy, hogy már a végtag csekély megmozgatása is részint a lobosan duzzadt tokszállag direkt rongálása, részint pedig a felszaporodott folyékony izzadmány feszítése által a betegnek fájdalmat okoz. Ha a gümős csípőizületi láb ezen szakában súlynyújtást alkalmazunk, a fájdalom többnyire elmúlik. Ezt úgy magyarázzák, hogy felteszik, miszerint a 4-5 kilogrammnyi súly a combfejes ízületi felületét az izvápa ízületi felületétől eltávolítja, hogy a nyújtás által megfeszített tokszállag az ízület üregében levő izzadmányra állandó nyomást gyakorol, s ez által annak felszívódását előmozdítja. Azonban ne feledjük, hogy a distractio hatásának ezen magyarázata csak hypothesis, sőt hogy még az is kérdés, vájjon ama 4—5 kilónyi súly, amelyet a betegnél alkalmazni szoktunk, eltávolítja-e egyáltalában egymástól az ízület felületeit ? mert Koenig, Schnitze, Paschen hullakísérleteivel szemben állanak Morosoft hullakisérletei, amelyek azt látszanak bizonyítani, hogy 9—-12 kilónyi súly sem distrahálja a csípőizületet, hogy a nem friss hullán is csak 20 kilónyi súlylyal sikerül a felületeket/a milliméternyire széthúzni, 1 milliméternyire pedig csak 40—50 kilóval. Morosoff ebből azt következteti, hogy élő embernél ehhez még nagyobb súlyok szükségesek, oly nagyok, amilyeneket a gyakorlatban beteg embernél alkalmazni nem lehet. Lanelongue kísérlete, amelyet egy 5 hónap óta gümős coxitisben szenvedő és croupban elhalt gyermek hulláján tett, ugyanamellett szól, hogy a gümős láb által fellazult tokszállag és a másodlagosan elfajult izmok kevesebb ellentállást fejtenek ki, és hogy így a gümős csípőizületet sokkal kisebb súlyokkal lehet distrahálni, mint az egészséges izületű hulla vagy élő ember csípőizületét, mindazonáltal Lanelongue ezen egyetlen esete nem döntheti el végleg e két-