Orvosi Hetilap, 1891. szeptember (35. évfolyam, 36-39. szám)

1891-09-06 / 36. szám

Harminczötödik évfolyam. 36. szám. Budapest, 1891. szeptember 6. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A gümős csípőizületi láb, zsugor és merev­ség gyógykezelése. Dollinger Gyula dr., egyetemi tanártól. Ama 2000 beteg között, a­kik 1883. május havától 1891. január hó közepéig testegyenészeti nyilvános rendeléseimet felkeresték, 120, vagyis az összes betegek 6°/0-a szenvedett csípőizületi lábban vagy annak következményeiben. Ezen esetek kórokait a következő táblázat tünteti fel: 1. Gümőkór.....................................................100 2. Gümős­oipaszályog áttörése az ízületbe.­­ 3. Hasi hagymát........................................ 3 4. Vörheny......................................................... 3 5. Torzító izületi lob.................................. 2 6. Csúzos sokizületi lob............................. 3 7. Kisebbfokú izületlob ismeretlen okból . 2 összesen 120. A táblázatból kitűnik, hogy a csípőizületi lobok legnagyobb része, 120 eset között 100, tehát az összes esetek 88,3%-a gümős eredetű volt, s miután így a gyakorlat szempontjából ezen esetek a legfontosabbak, ez alkalommal csupán a gümős csípőizületi lobok, zsugorok és merevségekre vonatkozó kórtani és gyógykezelési tapasztalataimmal foglalkozom. A 106 gümős csípőizületi láb között 19 esetben erőművi behatás képezte a lob kitörésének indító végokát, de ezen esetek későbbi kifejlődésükben annyira magukon viselték a gümős lob jellegét, hogy erőművi eredetük daczára, gümős természetük iránt semmi kétség sem lehetett. Ily esetekben az egyén az erőművi behatás alkalmával már magában hordja a gümős magot, melyet örökölt vagy születése után vett fel szervezetébe. Ezen mag a trauma által boncztani és vegyi össze­tételeiben kórosan megváltozott szövetekben tápanyagra és alkalmas fejlődési viszonyokra talál. Oly egyén, a­ki gümős maggal fertőzve nincsen, trauma által szenvedhet czombtörést, ficzamot vagy izületi distorsiót, de nála nem fejlődhetik ki azon kórkép, a­mely mint gümős izületi lob oly kifejezett kór­jelekkel bír. A többi 87 esetben a lob kezdetének alkalmi oka ismeretlen. I. A gümős csípőizületi lob gyógykezelése. A csípőizületi láb első szakában többnyire két kórtünet ragadja meg különösen figyelmünket. Az egyik a fájdalom, a­mely a beteg erőit gyorsan lerontja, a másik a végtag rögzítése valamely kóros helyzetben, többnyire abductióban és csekély flexióban, ezért a csípőizületi láb első szakában a gyógykezelés­nek az általános hygienikus viszonyok rendezése mellett első­sorban e két kórtünettel kell foglalkoznia. A különböző anti­­phlogistikus szerek, ú. m. a hideg akár nedves borogatás, akár pedig a Leiter-féle bőregulátor alakjában stb. e sorozatba tartozó szerek a lábokozta fájdalom ellen vagy teljesen hatás­talanok, vagy csupán rövid ideig használnak, míg a súly­­nyújtás legtöbbször az egyéb antiphlogisticumok nélkül is meg­szünteti a fájdalmat és a végtag kóros állását s ezért régebben ily esetekben mi is a súlynyujtáshoz folyamodtunk. Azonban a súlynyujtás - hogy egyelőre csak egy hátrányát hang­súlyozzam — csupán jól gondozott és otthon vagy a kórház­ban gyógykezelhető gyermekeknél vihető keresztül, míg a nyilvános rendeléshez behozott, tehát ambulanter gyógykezelt gyermekeknél alig kivihető, s így kénytelenek voltunk betegeink ezen osztályánál a súlynyújtással felhagyni és az egyszerű rög­zítési kezeléssel beérni. A súlynyújtás elterjedése előtt a gümős csípőizület egyszerű rögzítése volt a leggyakoribb kezelési mód. Hogy később sokan elhagyták, azt különösen két körülmény okozta. Az egyik azon nézet elterjedése, hogy az izületi felületek eltávolítása egymás­tól elősegíti a csípőizületi gümős láb gyógyulását, a másik, hogy az akkori kötések és készülékek az ízületet nem jól rögzítették. Mielőtt a súlynyújtásról szólnék, lássuk legalább kör­vonalaiban ama kórboncttani képet, a­melynél azt alkalmazzuk. A legtöbb gümős ízületi láb az ízületet alkotó csont­részekben veszi kezdetét. A gümős láb innen átterjedhet a tokszállagra, ezen is fejlődnek gümős sarjak, a­melyek vagy nagyobb tömegeket képeznek, vagy pedig csakhamar szétesve helyükön folytonossághiányokat hagynak vissza. Az egész izületi belhártya vérdús lesz, megduzzad és a rendesnél több izületi nedvet választ el. Ez esetleg a sarjak szétesési termékei által még inkább felszaporodik, és a tok­­szállagot megduzzasztja úgy, hogy már a végtag csekély meg­mozgatása is részint a lobosan duzzadt tokszállag direkt rongá­­lása, részint pedig a felszaporodott folyékony izzadmány feszítése által a betegnek fájdalmat okoz. Ha a gümős csípőizületi láb ezen szakában súlynyújtást alkalmazunk, a fájdalom többnyire elmúlik. Ezt úgy magyaráz­zák, hogy felteszik, miszerint a 4-­5 kilogrammnyi súly a c­ombfeje­s ízületi felületét az izvápa ízületi felületétől el­távolítja, hogy a nyújtás által megfeszített tokszállag az ízület üregében levő izzadmányra állandó nyomást gyakorol, s ez által annak felszívódását előmozdítja. Azonban ne feledjük, hogy a distractio hatásának ezen magyarázata csak hypothesis, sőt hogy még az is kérdés, vájjon ama 4—5 kilónyi súly, a­melyet a betegnél alkalmazni szoktunk, eltávolítja-e egyáltalában egymástól az ízület felületeit ? mert Koenig, Schnitze, Paschen hullakísérleteivel szemben állanak Morosoft hullakisérletei, a­melyek azt látszanak bizonyítani, hogy 9—-12 kilónyi súly sem distrahálja a csípőizületet, hogy a nem friss hullán is csak 20 kilónyi súlylyal sikerül a felületeket­­/a milliméternyire széthúzni, 1 milliméternyire pedig csak 40—50 kilóval. Morosoff ebből azt következteti, hogy élő embernél ehhez még nagyobb súlyok szükségesek, oly nagyok, a­milyeneket a gyakorlatban beteg embernél alkal­mazni nem lehet. Lanelongue kísérlete, a­melyet egy 5 hónap óta gümős coxitisben szenvedő és croupban elhalt gyermek hulláján tett, ugyanamellett szól, hogy a gümős láb által fellazult tokszállag és a másodlagosan elfajult izmok kevesebb ellentállást fejtenek ki, és hogy így a gümős csípőizületet sokkal kisebb súlyokkal lehet distrahálni, mint az egészséges izületű­ hulla vagy élő ember csípőizületét, mindazonáltal Lanelongue ezen egyetlen esete nem döntheti el végleg e két-

Next