Orvosi Hetilap, 1892. március (36. évfolyam, 10-13. szám)

1892-03-06 / 10. szám

1892. 10. sz. ORVOSI HETILAP A műtéti beavatkozás a croup laryngis gyógyításánál már régóta játszik szerepet. Bretonneau illetőleg Bretonneau nagyhírű tanítványa Trousseau volt az, ki a légcsőmetszést a croup laryngis gyógykezelésébe mintegy bevezette. Daczára annak, hogy Trousseau e téren valóban szép eredményeket ért el, a légcsőmetszés Francziaországban csak nehezen hódított tért, különösen a franczia sebészek, Trousseau kortársai idegenkedtek a sebészi beavatkozástól s hogy ezen idegenkedés elég hosszú ideig tartott, mutatja az, hogy 1859-ben, midőn a párisi orvosi akadémia a Bouchut-féle, „tubage“ felett ítélt s Trousseau ezen alkalomból indítványozta, hogy az akadémia tétel gyanánt mondja ki, hogy ha a belső kezelés a laryng­­crouposánál siker­telen marad, reményt egyedül csak a légcsőmetszés nyújthat. Trou­sseau-nak a belgyógyásznak, Malgaigne-e­ a sebészszel kellett megküzdeni, ki a tracheotomia jogosultságát oly mérv­ben mint Trousseau elismerni nem akarta. Ezóta a viszonyok lényegesen megváltoztak, s bár az operatív beavatkozás még sokáig képezte discussio tárgyát, a Trousseau-féle tétel érvényessége lassanként általánosan el­ismertetett s eltérés legfeljebb csak arra nézve lehetett az egyes orvosok között, hogy a laryngitis crouposa lefolyásának mely időszakában műtsenek, vagy hogy minden egyes súlyos eset­ben operáltassék-e a beteg. 1885-ben O’Dwyer J. new-yorki orvos, egy nem véres operatív eljárást ismertetett, mely műtéttel ő a croup laryngis kezelésénél a tracheotomiát kívánta helyettesítni.­ O’ Dwyer az ismertetett műtői eljárást „intubatio“ névvel jelölte meg. Az intubatio Amerikában gyorsan felkaroltatott; az intu­bált croup-esetek száma oly gyorsan felszaporodott, hogy Dillon Brown 1887-ben 806 amerikai intubált eset sorsáról referálhatott, 1889-ben pedig már 2668 intubált croup-eset kor­történetét ismertethette. Európában az O’Dwyer-eljárás csak nehezen tudott érvé­nyesülni. Bizonyos tartózkodással fogadták az európai orvosok az intubatio-eljárást s e műtét iránt tartózkodással viseltetnek még ma is. Európában különösen Banke, Ganghofner, Jakubowsky és Widerhofer foglalkoztak behatóan s nagy beteganyagon az O’Dwyer-féle intubatióval s miután az Amerikában elért gyó­gyulási eredményeket, tapasztalataik alapján, ők is teljesen megerősítették, kötelességünk az O' They­er-féle eljárást felkarolni s a laryngitis crouposa kezelésébe bevezetni úgy, mint Trousseau évtizedek előtt bevezette volt a légcsőmetszést. S tapasztalat alap­ján mondhatom, hogy az, ki az O’Dwyer-eljárással gyakorlati­lag kellőképen megismerkedett s azt rendszeresen alkalmazza nagyobb számú esetnél, csakhamar meggyőződik arról, hogy az O' Dwyer-elj­ár­ás a legifjabb kor egyik leggeniálisabb találmánya s meggyőződik arról, hogy az O’Drwyer eljárással arathatja az orvos legszebb győzelmeit. Nem akarok ezúttal hosszabban szólni az intubatióról, csak felemlítem, hogy Escheriekt külön-kü­lön javalatokat kívánt felál­ílni a croup operatív kezelésénél a tracheotomiának és intubatiónak. Escherich azonban ezen nézetét illetőleg eddig teljesen egyedül áll s az európai orvosok ép úgy, mint a nagyszámú amerikai ügyfelek azon nézetben vannak, hogy ha a laryng­­crouposa lefolyásában az operatív beavatkozás szük­ségessége fennforog, első­sorban az intubatio mint enyhébb és nem véres beavatkozás kísértessék meg. Érdekesnek tartom itt felemlítni, hogy Amerikában Jacobi egyik legutóbbi közlése szerint, az intubatio a croup kezelésé­nél tökéletesen háttérbe szorította a légcsőmetszést. Az operativ kezelés tehát manapság dominál a croup gyógyításánál s egyéb kezelési módok nem is arra szolgálnak, hogy azokkal minden esetben egyedül gyógyítsuk a fibrinosus gégelobot, hanem mindezen eljárásokkal csak mintegy támogatni akarjuk az operativ kezelést, illetőleg enyhébb eseteknél súlyosabb croup-tünetek kifejlődését kívánjuk meggátolni. Minél inkább tért hódított a croup-kezelésnél az operatív eljárás, annál inkább elhagyták az orvosok az emeticumokat, melyekről pedig e század elején oly magasztalólag írtak a Napóleoni díjjal kitüntetett pályamunkák. Manapság a szak­emberek egy része, köztük Bauchfuss, tökéletesen kiküszöbölni óhajtják az emeticumok alkalmazását a croup-kezelésnél, a szak­férfiak más része kivételesen megengedi ugyan a hánytatók nyújtását, de óva int azok túlzott alkalmazásától s hánytató adagolását igazán javulva csak ott látja, hol operatív beavatkozás a szülők ellenkezése folytán egyáltalában nem eszközölhető. A rendszeres meleg­vízgőz-beleheléseket a croup therapiá­­ban nélkülözni nem tudjuk s egyes újabb keletű gyermekkór­házak diphtheriás osztálya (Drezda, Stuttgart) csővezeték által oly módon van berendezve, hogy a kórszoba könnyű szerrel s gyorsan formális gőzfürdővé változtatható. Hogy ezen rend­szeres meleg­vízgőz-belehelések mennyire fontosak, azt leginkább bizonyítja azon adat, hogy rendszeres meleg­vízgőz-belehelések mellett a műtét utáni gyógyulások száma ezen gyermekkórházak­ban tetemesen megnagyobbodott. A higanykészítmények alkalmazásáról a laryng­­crouposa kezelésénél már fentebb megemlékeztem Ezen helyen csak fel­említem, hogy a mercur intern adagolása croupnál Bretonneau óta van alkalmazásban s hogy a higanykenőcs-bedörzsölések croup, betegeknél szintén már Bretonneau, óta végeztetnek. Újabban Rauchfass­ a hydrotherapeutikus eljárást ajánlotta a mercur­­therapia helyett, ő óránkint 100—200 gm, meleg italt itat betegeivel (vizet vagy hársfa-b­eát czukrozva, esetleg cognackal), úgy hogy betegei 24 óra alatt 6 — 4 liter folyadé­kot fogyasztanak el, levesen és tejen kívül. E mellett nedves bepakolást eszközöltet, két órai tartammal, erős láz esetén előze­tesen hideg döntéseket végeztet. Megjegyzem, hogy Bauchfuss, a kopenhágai congressuson tett nyilatkozata szerint a jelzett hydrotherapeutikus eljárást csak nagyobb gyermekeknél esz­közölteti, míg kisebb nyugtalan betegeknél a higany­kezeléshez, melynek ő volt egyik apostola, továbbra is hű maradt. Ter­mészetes, hogy a hydrotherapia mellett a műtéti beavatkozás javalata nem módosul. * * * Mindezek után még a diphtheria prophylaxisáról óhajtok szólni, de azt hiszem tökéletesen megfelelek ezen feladatomnak, ha csak egyszerűen felsorolom azon pontokat, melyeket Löffler a X-dik nemzetközi orvosi congressuson, Berlinben, a hygieni­­kus szakosztályban a diphtheria prophylaxisára vonatkozólag előadott. Ezen pontok kissé összevonva a következők: 1. Diphtheriás betegeknél fertőzést okozó bacillusok a nyákhártyán mindaddig találhatók, míg az álhártyás izzadmány a legkisebb nyomokban fennáll, sőt ily bacillusok a nyákhártyán, az álhártyák teljes eltűnése után is észlelhetők még több napig. Ezek alapján diphtheriás betegek mindaddig a legszigorúbban elkülönítendők az egészségesektől, míg az excretumban Löffler­­bacillus található. Iskolás gyermekek az iskolától legkevesebb négy hétig, esetleg még hosszabb ideig távol tartandók. 2. Vizsgálatok kétségtelenül mutatják, hogy a diphtheria­­bacillus beszáradt álhártya-részletekben 4—5 hónapig megtartja életképességét. És ezért mindazon tárgyak, melyek a beteg excretumával érintkezésbe jöttek (így ágynemű, fehérruha, evőeszközök, pohár, ruhaneműek) pontos kiforralás avagy 100° vízgőz behatása által desinficiáltassanak. A beteg­ szobájának padlója ismételten meleg sublimat-oldattal (1:1000) mosassák fel s a falak és bútorok kenyérbéllel dörzsölendők le. 6. A diphtheria-bacillus életképességéről nedves közegben keveset tudunk, valószínű azonban, hogy ily állapotban a bacillus virulentiája még hosszabb ideig fennáll. Ebből folyólag nedves, nyirkos, sötét lakások különösen előnyöseknek látszanak a diphtheria vírusának conserválására. Ily lakásoknál tehát mielőbb gondoskodnunk kell a gyökeres kiszárításról s arról, hogy a lakás világosságot nyerjen , különösen költözködés idején kell gondoskodnunk ily fertőzött lakások kellő fertőztelenítéséről. 4. A diphtheria bacillusok az emberi szervezeten kivü­l még 20° C. mellett is jól tenyésznek, s miután tejben jól szaporodnak, tejüzletek járvány idején pontosan ellenőrizendők s oly helyeken, hol a családban diphtheriás beteg van, a tej elárusítása szigorúan megtiltható.­ ­ Lásd Bókas J. „Az O’Dwyer-féle intubatio s az intubatióval elért eredményeim.“ Orvosi Hetilap, 1891. 114

Next