Orvosi Hetilap, 1892. május (36. évfolyam, 18-22. szám)
1892-05-01 / 18. szám
Harminczhatodik évfolyam. 18. szám. Budapest, 1892. május 1. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Kraniotomia-e vagy császármetszés ? írta Velits Dezső dr., a pozsonyi kir. bábaképezde igazgató-tanára. Az elfogultság békői által le nem nyűgözött embert hivatásának betöltése közben az eszmék lelkesítik. A szellemi élet fel nem tartóztatható törekvése minden téren az eszmék tisztázása, küzdelmének ideális végczélja a tökély. Az emberi szellem eme soha nem nyugvó törekvése főleg a tudományok tágas mezején érvényesül. Valamint mindenütt, úgy az orvostudományok terén is a tökéleteskedés felé irányuló törekvésnek köszönhetjük azt, hogy eszméink a sejtés mystikus homályából kibontakozva, a reális tudás magaslatára emelkedtek. Mivel azonban még korántsem mondhatjuk el, hogy valamely téren elértük volna a tökéletesedés netovábbját, minden olyan mozzanatot, ami ahhoz habár egy lépéssel is közelebb visz, örömmel és lelkesedéssel kell üdvözölnünk. A szülészeti műtétek sorában tökéletesített alakjában az alig 10 éve megifjodott conservatív császármetszést határozottan mint a sebészi technika epochális vívmányát kell üdvözölnünk. Azt hiszem, hogy bármelyik szülészben is, amidőn egy magzat életét kioltja, tartsa bár az indicatiót még oly jogosultnak, emberi jobbérzéséből folyólag az önönmagával való békétlenség érzete támad, cselekedete tökéletlenségének tudatában kedélye lehangoltsággal küzd. Amint azonban valamely cselekedett ilyen befolyást gyakorol kedélyünkre, ismétlődés esetén szabad elhatározásunk az elfogultságtól többé nem mentes, ténykedésünk a határozatlanság és ingadozás jellegét ölti magára. Amint fejtegetésem további folyamán tényekkel is bebizonyítom, ez az ingadozás épen azokban az esetekben, amelyekben a szóban forgó két műtét indicatiói annyira elmosódnak egymásban, hogy a választás tisztán a műtő elhatározásán fordul meg — értem a medenczeszűkület mérsékelt fokát — igen megboszulhatja magát, mert a mindkét félre szerencsés kimenetel reménye fejében az egyik fél életének feláldozásával szemben tanúsított húzódás annyira elfogulttá tesz, hogy amidőn azt már el nem kerülhetjük, egyszersmind a másik élet is a legnagyobb veszélyben forog. A tudomány valamely vívmányának belértékét, tekintet nélkül a mellékes körülményekre, elsősorban szigorúan a tudomány álláspontjáról kell elbírálnunk. Ha a vívmány e magasabb szempontból a tökéleteskedés bélyegét magán hordja, s mint olyan beválik, akkor jogosultsága elvitázhatatlan. Hogy azután pl. a császármetszés kiknek kezében hol és mily körülmények közt áldásos az emberiségre ? hogy lehet-e az az orvosok közkincsévé, avagy marad klinikus műtét? mind másodlagos kérdések. E kérdések nagy részére amúgy is megtaláljuk már a feleletet az indicatiókat nyomon követő feltételek között. Ha pedig e feltételeket magunkévá teszszük, úgy a körülmények jelen állása mellett a felett vitatkozni, hogy várjon a császármetszés klinikus műtét-e vagy sem, igazán meddő fáradozás. A műtét jogosultságát pedig kétségbe vonni azért, mert annak átlagos mortalitása 25°/0, nem helyes, mert másfelől azt látjuk, hogy avatott kezekben a halálozási arány vetekedik az egyszerű ovariotomiáéval. E magas számarány szolgáljon inkább intésül arra, hogy a feltételek, amelyekhez a műtét sikere kötve van, szigorúan betartassanak. A conservativ császármetszés befolyásáról az anyák termékenységének fokára, avagy az újólag fellépő terhesség és szülés prognósisára definitív ítéletet alkotni ez idők szerint felette korai, de mindenesetre a jövő feladatai közé tartozik. A helyzettel komolyan számoló szakembernek eszébe nem fogna jutni, hogy a császármetszést, mint a fogóműtétet causa docendi végezze. Mert hiszen pl. az ovariotomiával foglalkozó tanár a tanítványokkal szemben nem annyira a műtét egyes phasisainak megtanítására fekteti a fősúlyt, hanem a therapia kapcsán inkább a daganatok természetéről, diagnostikájáról és prognosisáról tart előadást, hogy a gyakorló orvosnak készülő ifjú annyival élénkebben emlékébe véshesse, hogy majdan az észlelése alá kerülő daganatos nők sorsát, bajuk természete szerint, a káros hatású punctiónak esetleges experimentuma nélkül, ideje korán a megillető kezekre bízza. Szóval, mivel ma még a miként az ovariotomia, úgy a feltételes császármetszés is klinikus műtét, a gyakorló orvostól eme műtétek indicatiójának és feltételeinek helyes ismeretét kívánhatjuk meg csupán. Szülészeti téren kifejtett vitatkozás aligha vert fel nagyobb hullámokat, mint épen a modern conservativ császármetszés kérdése az utóbbi 10 évi időközben. A pro és contra vitatkozók táborában még ma is körülbelül egyenlő számmal látjuk küzdeni szakmánk jeleseit. E szellemi harc mindenesetre teljesen méltánylandó, mert hiszen egy ily nagy horderejű kérdésben csakis az igaz érvek lánczolatának mérlegelésével a minden oldalról történő megvilágítás után jegeczedhetik ki a való igazság. Azonban bármelyik tábor hívének valljuk is magunkat, az ügyet csak úgy mozdítjuk előre, ha az elfogultság mezét levetkőzve, a szigorú igazság tisztító tüzén kipróbált érveket viszszük a harczba csupán. Tekintélyes szakemberek meggyőző adatai nyomán foglalhatunk ugyan állást pro vagy contra, sőt azok eredményeinek alapján vitathatjuk is merített meggyőződésünk igaz voltát, de annyira az elfogultság hatalma alatt államunk, hogy a rendelkezésünkre álló statistikából a kedvezőknek vélt eredményeket kierőszakoljuk, az igazság érdekében meg nem engedhető. Az elfogultság tévútra vezet elsősorban minket, de tévútra vezetheti a kevésbé figyelmes olvasót is , mindez pedig az igazság felderítését zavarja és hátráltatja. Anélkül, hogy az egyik vagy a másik táborban merev álláspontot foglalnánk el, a tanulságok levonásával osztatlan figyelemmel kísérjük a szőnyegen levő vitás kérdés minden fordulatát. És ebből folyólag nem csekély meglepetéssel olvassuk, hogy Bársony Jánost dr. „Közlemény Kézmárszky Tivadar 1 Az „Orvosi Hetilap“ 1892. 1-ső és következő számaiban. — Német nyelven: Archiv für Gynaekologie 41. kötet,harmadik füzet 337. lap.