Orvosi Hetilap, 1892. június (36. évfolyam, 23-26. szám)
1892-06-05 / 23. szám
Harminczhatodik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1892. junius 5. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Baross Gábor volt m. k. kereskedelmi minister betegsége. Korányi Frigyes e. tanár közleménye. A betegség, amelynek történetét a tisztelt szerkesztőség kivonatára megírandó vagyok, nemcsak azért tarthat igényt az olvasók érdeklődésére, mert országunk egyik legkiválóbb, geniális és aczélszervezetűnek látszó államférfiát ragadta el élete delén nemzetétől, hanem úgy hiszem azért is, mert a betegség menete és végződése egészen különnemű viszonyokat mutat fel és habár kórbonczolat nem történt, a tünetek jellemzetes volta folytán kórtani tekintetben is feljegyzésre méltó. Április 12-dikén lettem először tanácskozmányba híva az elhunyt miniszer úrhoz, amidőn rendelő orvosa Klempa dr. kartársam közölte, hogy könnyebb hasi hagymáz folyt le, amely márczius végén jelentkezett olyan enyhe lázzal, amely az ismert akaraterejű államférfiút nem akadályozta abban, hogy — orvosi tanács ellenére — az Aldunához utazzék a Vaskapumunkálatok megszemlélésére, sőt még onnan visszatérve, miniszeri és más tanácskozásokban részt vegyen. Április első hetében végre kénytelen volt ágyba feküdni, mérsékelt, nagy alábbhagyásokat feltüntető láz, nagy lépdaganat, gyér foltos bőrkiütés, enyhe hörghurut, párszor jelentkező hasmenés jellemezték az esetet. Közben néhány napig icterikus szín jelentkezett, amelynek megjelenésekor csak nyomai látszottak. Ezen egészben véve enyhének látszó lefolyás mellett mégis figyelmet keltett két körülmény, az egyik a betegnek makacs álmatlansága volt, amelyben azonban már előbb is hosszú időktől szenvedett, a másik az egész kórfolyamat alatt mutatkozó ki nem elégítő szívműködés olyan szívhangokkal és érlökéssel, amelyek sem a minister úr erőtől duzzadó testalkatával, sem pedig az enyhe menetű hagymázzal összhangzásban nem állottak. A betegnek jelentékeny zsírpárnája mellett, s valamely endocardialis bántalom jelének teljes hiányában indokoltnak kellett elfogadni a szív hájas felrakódásának felvételét. Megjelenésemkor — reggeli 7 órakor — 38° hőmérséket, 20 légzést, 80 tüzérlökést találtam; a lép tenyérnyi terjedelemben kitapintható, a máj is valamennyire nagyobbodott volt. Kellemetlen benyomást tett a betegnek psychikus izgatottsága, amelylyel tehetetlensége felett panaszkodott. Az előzményekre vonatkozólag hozzátartozói úgy nyilatkoztak, hogy előbb sohasem volt beteg, rendkívül sokat, késő éjfél utáni órákig dolgozott, megfelelőleg sokat ült, kitűnő étvágya mellett azután megfogható volt, hogy az utóbbi években erősen meghízott. A dohánytól eltekintve minden élvezetében igen mértékletes volt. Ezután a fővárostól távol lévén, nem láttam a beteget egészen április 20-dikáig, amely napnak déli óráján jöttem ismét hozzá. A lefolyt 8 nap története abban állott, hogy az álom javult és a napi hőemelkedések 38-2° maximumig csökkentek. Április 16-dikán ismét hőemelkedés mutatkozott és a jobb mellkas alsó felében heves szúró fájdalmak jelentek meg. A következő napon április 17 dikén Klempa dr. úr mellhártyalobot kórismézett; a mellhártya-izzadmány szabálytalan félbenhagyó lázak kíséretében növekedőben volt. Ekkor a napi maximum 39T°-ig emelkedett, a minimum 374 volt. Étvágy nem igen nagy, azonban mégis elfogyasztott a beteg naponkint 2—3 liter tejet és egynéhány lágy tojást. A vizelet napi mennyisége két liter körül ingadozott, fehérnyét nem tartalmazott ; bélkiürülések naponként önként következtek be. Az ekkor megejtett vizsgálat eredményét feljegyzéseim között a következőkben találom összefoglalva: „Észrevehető soványodás a 8 nap előtti állapothoz képest, az arca sápadt, kifejezése szenvedő, légzés erőltetett, száma perczenként 24. Azérlökés lágy, kis hullámú, száma perczenként 80, rendkívül heves fájdalmak a jobb mellkas alsó felében, amelyek légzés, beszéd és nyomás által fokozódnak s a beteget aludni, sőt feküdni sem engedik. A máj alsó széle a még mindig tekintélyes zsírpárnán keresztül kitapintható; a lép visszafejlődött a szabályos kerületig. A jobb mellkas légzési kitérései alig maradnak el a bal mellkaséi mögött. A tüdőhatár jobb oldaltelül az Y. bordánál kopogtatható ki, hátul a gerinczoszlop mellett a VII. bordánál, innét lefelé absolut tompa hang nagy ellenállással; a tompulat csaknem vízszintes felső határral húzódik a hátsó hónalj vonalig, ahol meredeken leesik. A hónalj vonalban a májtompulat a VII. bordánál kezdődik. A tompulati felület felett elég erős kérgi légzés, a tüdők egyéb tájain mérsékelt hurutos tünetek. A szívcsúcslökés a IV. baloldali bordaközben a bimbóvonalban jól kitapintható; kórisme: Jobboldali mellhártyaizzadmány, a bal rekesz magas állása, valószínűleg a májnak diagonális fekvése mellett, jobb lebenyével le-, a ballal felfelé.“ Az ajánlatba hozott morphium-befecskendezések iránt a beteg legyőzhetetlen idegenkedéssel viseltetett, minélfogva antipyrin adagolásában állapodtunk meg, amelyet este 2 félgrammos adagban vett be. A fájdalmak a következő éjjel valamivel csekélyebbek voltak, a hőmérséklet is alászállott 38'6°-ig. A következő napokon az antipyrin napiadagja 1'/3 grammra emeltetett, mire a fájdalmak megszűntek és a betegnél először mutatkozott több órára terjedő álom, meglehetős bő izzadás mellett. Ezen időben az izzadmány által feltételezett tompulat felső határa egy bordával lejebb szállt, a szívcsúcslökés is a bimbóvonalon belül volt érezhető, az ütérlökés 77—80 között váltakozott és a beteg igen meg volt elégedve a maga állapotával, sőt étvágya is kissé javult, de mindezen kedvezőknek látszó tünetekkel szemben fennállott a jelentékenyen nehéz, habár 24-et meg nem haladó s a kimutatható izzadmánynyal semmi arányban nem álló légzés és az ütérlökésnek lágy, gyenge volta. A bekövetkezett hő izzadások és a hőmérséklek naponkint alig 8—10 órára kiterjedő csekély emelkedése folytán, az antipyrin napi adagját 1/2 gm.-ra szállítottuk le; ezenkívül 2—3 15 cgm.-os chinin adagot rendeltünk. Egészen május 1-éig a beteg állapota egyenlő maradt, sőt annyira javult is, hogy az álom kielégítő voltának befolyása alatt üdültebbnek érezte magát és nehezen lehetett őt a szándékba vett munkásságtól visszatartani. Különösen a május 1-én reggel tartott tanácskozmány alkalmával kiválóan elégedettnek mutatkozott állapotával. Azonban már május 2-dikán háziorvosa arról értesített, hogy az előbbi nap délutánjának folyamában a légzési nedélyek gyors növekedése