Orvosi Hetilap, 1892. június (36. évfolyam, 23-26. szám)

1892-06-05 / 23. szám

Harminczhatodik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1892. junius 5. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Baross Gábor volt m. k. kereskedelmi minister betegsége. Korányi Frigyes e. tanár közleménye. A betegség, a­melynek történetét a tisztelt szerkesztőség kivonatára megírandó vagyok, nemcsak azért tarthat igényt az olvasók érdeklődésére, mert országunk egyik legkiválóbb, geniális és aczélszervezetűnek látszó államférfiát ragadta el élete delén nemzetétől, hanem úgy hiszem azért is, mert a betegség menete és végződése egészen különnemű viszonyokat mutat­­ fel és habár kórbonczolat nem történt, a tünetek jellemzetes volta folytán kórtani tekintetben is feljegyzésre méltó. Április 12-dikén lettem először tanácskozmányba híva az elhunyt miniszer úrhoz, a­midőn rendelő orvosa Klempa dr. kartársam közölte, hogy könnyebb hasi h­agymáz folyt le, a­mely márczius végén jelentkezett olyan enyhe lázzal, a­mely az ismert akaraterejű államférfiút nem akadályozta abban, hogy — orvosi tanács ellenére — az Aldunához utazzék a Vaskapu­­munkálatok megszemlélésére, sőt még onnan visszatérve, miniszeri és más tanácskozásokban részt vegyen. Április első hetében végre kénytelen volt ágyba feküdni, mérsékelt, nagy alábbhagyásokat feltüntető láz, nagy lépdaganat, gyér foltos bőrkiütés, enyhe hörghurut, párszor jelentkező hasmenés jelle­mezték az esetet. Közben néhány napig icterikus szín jelent­kezett, a­melynek megjelenése­kor csak nyomai látszottak. Ezen egészben véve enyhének látszó lefolyás mellett mégis figyelmet keltett két körülmény, az egyik a betegnek makacs álmatlansága volt, a­melyben azonban már előbb is hosszú időktől szenvedett, a másik az egész kórfolyamat alatt mutat­kozó ki nem elégítő szívműködés olyan szívhangokkal és érlökéssel, a­melyek sem a minister úr erőtől duzzadó test­alkatával, sem pedig az enyhe menetű hagymázzal összhang­zásban nem állottak. A betegnek jelentékeny zsírpárnája mellett, s valamely endocardialis bántalom jelének teljes hiányában indokoltnak kellett elfogadni a szív hájas felrakódásának fel­vételét. Megjelenésemkor — reggeli 7 órakor — 38° hőmérsé­­ket, 20 légzést, 80 tüzérlökést találtam; a lép tenyérnyi terje­delemben kitapintható, a máj is valamennyire nagyobbodott volt. Kellemetlen benyomást tett a betegnek psychikus izga­tottsága, a­melylyel tehetetlensége felett panaszkodott. Az előz­ményekre vonatkozólag hozzátartozói úgy nyilatkoztak, hogy előbb sohasem volt beteg, rendkívül sokat, késő éjfél utáni órákig dolgozott, megfelelőleg sokat ült, kitűnő étvágya mellett azután megfogható volt, hogy az utóbbi években erősen meg­hízott. A dohánytól eltekintve minden élvezetében igen mérték­letes volt. Ezután a fővárostól távol lévén, nem láttam a beteget egészen április 20-dikáig, a­mely napnak déli óráján jöttem ismét hozzá. A lefolyt 8 nap története abban állott, hogy az álom javult és a napi hőemelkedések 38-2° maximumig csök­kentek. Április 16-dikán ismét hőemelkedés mutatkozott és a jobb mellkas alsó felében heves szúró fájdalmak jelentek meg. A következő napon április 17 dik­én Klempa dr. úr mell­hártya­­lobot kórismézett; a mellhártya-izzadmány szabálytalan félben­hagyó lázak kíséretében növekedőben volt. Ekkor a napi maximum 39T°-ig emelkedett, a minimum 37­4 volt. Étvágy nem igen nagy, azonban mégis elfogyasztott a beteg napon­kint 2—3 liter tejet és egynéhány lágy tojást. A vizelet napi mennyisége két liter körül ingadozott, fehérnyét nem tartal­mazott ; bélkiürülések naponként önként következtek be. Az ekkor megejtett vizsgálat eredményét feljegyzéseim között a következőkben találom összefoglalva: „Észrevehető soványo­­dás a 8 nap előtti állapothoz képest, az arca sápadt, kifeje­zése szenvedő, légzés erőltetett, száma perczenként 24. Azér­­lökés lágy, kis hullámú, száma perczenként 80, rendkívül heves fájdalmak a jobb mellkas alsó felében, a­melyek légzés, beszéd és nyomás által fokozódnak s a beteget aludni, sőt feküdni sem engedik. A máj alsó széle a még mindig tekintélyes zsír­párnán keresztül kitapintható; a lép visszafejlődött a szabá­lyos kerületig. A jobb mellkas légzési kitérései alig maradnak el a bal mellkaséi mögött. A tüdőhatár jobb oldalt­elül az Y. bordánál kopogtatható ki, hátul a gerinczoszlop mellett a VII. bordánál, innét lefelé absolut tompa hang nagy ellenállással; a tompulat csaknem vízszintes felső határral húzódik a hátsó hónalj vonalig, a­hol meredeken leesik. A hónalj vonalban a májtompulat a VII. bordánál kezdődik. A tompulati felület felett elég erős k­érgi légzés, a tüdők egyéb tájain mérsékelt hurutos tünetek. A szívcsúcslökés a IV. baloldali bordaközben a bimbóvonalban jól kitapintható; kórisme: Jobboldali mell­­hártyaizzadmány, a bal rekesz magas állása, valószínűleg a májnak diagonális fekvése mellett, jobb lebenyével le-, a bal­lal­ felfelé.“ Az ajánlatba hozott morphium-befecskendezések iránt a beteg legyőzhetetlen idegenkedéssel viseltetett, minélfogva antipyrin adagolásában állapodtunk meg, a­melyet este 2 fél­grammos adagban vett be. A fájdalmak a következő éjjel valamivel csekélyebbek voltak, a hőmérséklet is alászállott 38'6°-ig. A következő napokon az antipyrin napi­­adagja 1'/3 grammra emeltetett, mire a fájdalmak megszűntek és a betegnél először mutatkozott több órára terjedő álom, meg­lehetős bő izzadás mellett. Ezen időben az izzadmány által feltételezett tompulat felső határa egy bordával lejebb szállt, a szívcsúcslökés is a bimbóvonalon belül volt érezhető, az ütérlökés 77—80 között váltakozott és a beteg igen meg volt elégedve a maga állapotával, sőt étvágya is kissé javult, de mindezen kedvezőknek látszó tünetekkel szemben fennállott a jelentékenyen nehéz, habár 24-et meg nem haladó s a ki­mutatható izzadmánynyal semmi arányban nem álló légzés és az ütérlökésnek lágy, gyenge volta. A bekövetkezett hő izzadások és a hőmérséklek napon­kint alig 8—10 órára kiterjedő csekély emelkedése folytán, az antipyrin napi adagját 1/2 gm.-ra szállítottuk le; ezenkívül 2—3 15 cgm.-os chinin adagot rendeltünk. Egészen május 1-éig a beteg állapota egyenlő maradt, sőt annyira javult is, hogy az álom kielégítő voltának be­folyása alatt üdültebbnek érezte magát és nehezen lehetett őt a szándékba vett munkásságtól visszatartani. Különösen a május 1-én reggel tartott tanácskozmány alkalmával ki­válóan elégedettnek mutatkozott állapotával. Azonban már május 2-dikán házi­orvosa arról értesített, hogy az előbbi nap délutánjának folyamában a légzési nedélyek gyors növekedése

Next