Orvosi Hetilap, 1892. július (36. évfolyam, 27-31. szám)

1892-07-03 / 27. szám

Harminczhatodik évfolyam. 27. szám. Budapest, 1892. julius 3. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Az ichthyol therapeutikus használata egyes bőrbántalmak gyógykezelésénél, Schwimmer Ernő egyetemi tanártól. Az ichthyol használatának kiinduló pontját tudvalevőleg­ eleinte a bőrkórtan terén szerzett egynéhány tapasztalat képezte és rövid idővel egyes idevágó közlemények közzététele után a belgyógyászat, a sebészet, majd nem­régiben a nőgyógyászat terén történtek egyes kísérletek, melyek mindannyian e szer­nek az említett szakokhoz tartozó egyes esetekben nevezetes therapeutikus jelentőségét hangoztatták. Így történt, hogy az ichthyol jóformán felülmúlhatatlan és mindenféle bántalomnál kitűnően ható gyógyszer szerepét kezdte vinni. Habár ezen az ichthyolnak tulajdonított általános gyógyhatások túlzottak, mégis e szer jó tulajdonságainak jeles bizonyítékát képezi azon tény, hogy nemcsak állandóan szerepel a nevezetes gyógyhatányok sorában, hanem bizonyos alakok ellen való alkalmazása mind­inkább több tért hódított magának. A bőrgyógyászatra nézve az ichthyol használatának helyes javalatait a priori is magában viseli. Párlata lévén egy bitumen­szerű kéntartalmú ásványnak, a kénben oly anyagot tartal­maz, melyet szakmánk keretében empirice már századok óta, a tudományos therapia javalatai szerint a bőrkórtan újólagi fellendülésének kora óta, gyakran és nagy haszonnal alkal­maztak. Az ichthyol vízben könnyen oldódó, kéntartalmú készít­mény, mely tulajdonság egyéb kénes szereknél hiányzik. Nem kevésbé kiemelendő továbbá annak felszívódó és Anna újabb vizsgálatai szerint jelentős redukáló és ennek folytán edény­szűkítő képessége. Az ichthyol külső tulajdonságait bővebben leírni e helyütt talán felesleges. Ismeretes, hogy más gyógyhatányokkal könnyen vegyül, mi által többféle fémkészítménye állítható elő, milyenek az ichthyol-nátrium, -zink, -ólom és -higany; legalkalmasabb azonban az ammóniumsókkal való vegyülete, mely vegyi össze­állítás rendszerint a leggyakrabban használt készítményt képezi, oly­annyira, hogy manap az ichthyol megnevezés alatt ren­desen csak az ichthyol-sulfoammnoniacele-t értjük. Ez utóbbi mint sötét egész feketésbarna, sűrűn folyó, bitumenszagú, zsír­fényű oldat ismeretes, melynek több, az orvosi gyakorlatban kitűnően alkalmas tulajdona van. Nemcsak vízben, mint azt már kiemeltük, hanem még alkoholban és aetherben is jól oldódik, mindennemű zsírral és olajjal jól keverhető, bár­mekkora ideig változatlanul eláll és bár directe nem mond­ható bactériumölő szernek, mégis sok tekintetben ilyennek viselkedik, mely utóbbi sajátsága használhatóságát csak növeli, úgy látszik, hogy benne a kén részben szénenyhez van kötve, részben mint sulfocsoport van jelen. Gyógytani jelentősége azonban főleg azon kénparányoktól függ, melyek a szénnel vegyültek, mivel a sulfosavak Baumann és Schotten szerint az állati szervezetre semmiféle hatást sem gyakorolnak. Meg­kell azonban jegyeznem, hogy a vegyi analysis, mely ható­anyagul a ként jelenti ki, hézagosnak látszik, mert bizonyos, hogy még más hatásos részei is vannak a készítménynek, melyektől függ oly különböző betegségekben mutatkozó lénye­ges haszna. Röviden összegezve tehát az ichthyonnak tulajdon­ságait és annak hatásmódját, említést érdemelnek kéntartalmán kívül annak elenytartalma, már jelzett nagy oldhatósága, a bőrbe való gyors felszívódása és absolut ártalmatlansága úgy külső, mint belső adagolása alkalmával. Ezek előrebocsátása után átmenve tapasztalataim felsoro­lására, csak azon kóralakokra szorítkozom, melyekben az ichthyol lényeges hatását nyílt alkalmam észlelni. Nem tartom szükségesnek kísérletezésem minden alakjára és esetére ki­terjeszkedni, mivel az esetek sokasága ezt nem engedi. Nem tartom továbbá tanácsosnak ezen kitűnő gyógyszert a bőr­­bántalmak minden nemében ajánlani és netáni utókísérletek alkalmával olyan alakokat is belevonni, melyek e gyógyszer használatára változást nem mutattak. Mivel az edényszűkítő hatás már első alkalmazásakor vált feltűnővé, azon meggyőző­désre jutottam, hogy oly esetekben lesz leghasználhatóbb, hol a megbetegedésnek acut lobos jellege van, s a­hol a kórtani elváltozásban az edények résztvevőse különösen szembeötlő. Az utóbbi években ezen szerrel véghezvitt kezelésben több százra menő esetet észleltem és így állíthatom, hogy ott, a­hol megkívánt hatás beállt, az nemcsak kielégítő, hanem tar­tós is volt. A kóralakok azon csoportjai, melyekben az ichthyolt alkalmaztam, a következők voltak. 1. Erythema alakok. Ezen bajok, melyeket több ellen­vetéssel szemben is mindig mint idegbefolyáson alapulókat tekintek, tudvalevőleg többé vagy kevésbé terjedelmes diftás vagy elszigetelt folt- vagy csomóképződésben nyilvánulnak. Az edények helybelileg düdve vannak és mentől intenzívebb a bénulást okozó inger, annál nagyobb fokú az általa okozott bőrvörösség. Közeli gondolat volt tehát, az ichthyol hatását ily esetekben kísérelni meg és mondhatom, hogy ichthyol alatt sokkalta gyorsabban halványodott meg a bőr, mint az exspec­­tative kezelt felpíres esetekben. Mivel nincs specifikus szerünk, mely az erythema hamaros visszafejlődését idézhetné elő, azért ajánlatosnak tartom az ichthyolt olyankor, mikor a subparalyti­­kus állapot hosszabblétűnek ígérkezik. A kiterjedt erythemá­­ban szenvedők közül említést érdemel egy 35 éves asszony esete, kinek nemcsak a felső és alsó végtagjai, hanem még törzse is számos, tenyérnyi nagyságot is elérő, szabálytalan határú folttal volt borítva. A pír és a kisérő izzadásos folyam

Next