Orvosi Hetilap, 1892. július (36. évfolyam, 27-31. szám)
1892-07-03 / 27. szám
328 ORVOSI HETILAP 1892. 27. sz. mar némely helyütt oly fokra szállt, hogy itt-ott hólyagosak is képződtek, azonban bőséges savótartalom nélkül. Számuk csekély volt s csak a végtagokon voltak találhatók, a törzsön nem. Három estén át a hőmérsék 397-re szállt, a láznak napközben való teljes abbahagyásával. Az első napokban tisztán exspectativ magatartást folytattam, mígnem a betegség 7-dik napján egynéhány helyet ichthyol-oldattal beecseteltem. A siker kitűnő volt, mert az exspectative amylum-porral behintett helyek sokkal lassúbb visszafejlődést mutattak, mint azok, melyeket a szóban forgó oldattal ecseteltem volt be. Erre azután valamennyi megbetegedett bőrrészletet kezeltem ichthyollal és az egész nagyterjedelmű bőrbaj öt-hat nap lefolyása alatt teljesen meggyógyult. — Erythema populatum és kris eseteiben ugyancsak ezen kezeléssel nagyon is kielégítő eredményeket értem el. Épenséggel sincs szándékomban az ichthyolt az erythema csoportjába tartozó bőrkórok ellenében specificumnak mondani, de azon szerek között, melyeket ezen oly gyakran kiújuló vagy bizonyos körülmények között állandó kór ellenében használni szoktunk, az ichthyolt a legmegbízhatóbbak egyikének kell tekintenem. Majd minden esetben kedvező lefolyást vett a baj és ez által a vele szövődni szokott belső complicatiók is javultak. Ellenőrző kisérleteim alkalmával, mikor például ugyanazon betegnek egyik végtagját ichthyollal, a másikat kénnel vagy bismuth-kenőccsel kezeltem, azt tapasztaltam, hogy az előbbi hatáskörében a tünetek feltűnő gyorsan javultak és a baj jelentékenyen rövidebb tartamú volt, mint az utóbbiak alkalmazása terén. Erythema nodosum eseteiben, ezen a sokoldalú felpírral közeli rokon, de vele nem azonosnak tartandó alakoknál, nem volt ennyire feltűnő a szer hatása, de itt sem lehetett félreismerni a befolyást, melyet tartama alatt a tünetekre gyakorolt, mely befolyás az edények erősebb összehúzódásában és a csomók gyorsabb visszafejlődésében mutatkozott. 2. Az orbánez. Az ichthyol hatása az orbánezra tagadhatatlan és egyátalán intenzívebb, mint az előbb említett folyamatokra. Épén ezen bőrbántalom különféle alakjai kényszerítik a megfigyelőt a legnagyobb óvatosság szemmeltartására az ellenében alkalmazott gyógyszer megítélésében. A baj formáinak egész skálája ismeretes, kezdve a csekély pírral és alig észrevehető szövetduzzadással járó eseteken, végezve annak súlyos, az életet veszélyeztető fajain. A könnyű eseteket ennélfogva egészen mellőztem és csak azon súlyos és gyorsan terjedő lábokra fordítottam figyelmemet, melyek ezen tulajdonságaik miatt alkalmatos kísérleti eseteknek mutatkoztak. Évek során át a legkülönfélébb eljárásokkal kezeltem az orbánczot, de teljesen megbízható és kiváló érdemet egynek sem tulajdoníthatok. Figyelmemet már régebben felkeltötte azon néhány közlemény, mely a szóban forgó szert az orbáncz kezelésénél magasztalta és jelentékeny érdeklődéssel fogtam hozzá ennek megítéléséhez. Két év óta kizárólag e szert alkalmazom híg alakban (Ichthyoli 10 O, aquae d. s. 300), oly annyira, hogy minden egyéb kezelést félretettem, még a hűvös vagy jeges borogatásokat is mellőztem. Oly betegeket, kiknek hőmérséke a 39—40°-ot meghaladta, kiknél igen nagyfokú bőrlobosodás és duzzadás volt jelen, napjában kétszer-háromszor ecseteltettem be az oldattal olyképen, hogy nemcsak a lobos részletet, hanem még a környező, vele összefüggő ép bőrt is erősen bedörzsöltetem. Az eredmény tényleg kitűnő volt, mert a két leglényegesebb tünet, t. i. a hőemelkedés és a helyi lobosodás, úgyszintén ennek tovaterjedése feltűnően befolyásoltattak. Ezt a tapasztalatot tettem minden kezelés alá kerülő arctorbáncz esetében. A szemhéjak vizenyője, a pofák bőrének duzzadtsága gyorsan csökkent az ichthyol hatása alatt; oly betegeknél, kik erősen duzzadt szemhéjjal jöttek a kórházba, legfeljebb három négy nap elmúltával a vizenyő majdnem teljesen lefogyott. Egyidőben halványodott a bőrpirosság és ezen tünetek csökkentével gyorsan a normálisra hanyatlott alá a test hőmérséke mindennemű belső gyógykezelés nélkül. Az orbán az esetek nagy számában, melyek kezelés végett keresték fel az osztályt, s melyek arcz-orbánczot mutattak, hasonló jó eredményeket találtam. A végtagokon mutatkozó orbáncz eseteiben, hol a szervezet részéről az általános, súlyos kisérő tünetek nem voltak annyira kifejezve, de a bőrláb nagy kiterjedésben fennállott, ezen eljárásra hasonló kielégítő eredményt tapasztaltam. Nem oly gyorsan mint a traumatikus eredetű esetekben,hol körülírt láb, fekélyedés stb. az orr vagy száj nyálkahártyáján képezte az orbáncz kiinduló pontját, folyott le ezen bántalom azon esetekben, ahol egy már fennálló bőrbaj idézte elő a lábnak fellépését. Többször megesett, hogy terjedelmes arczlupussal biró betegeket a kezelés tartama alatt lepett meg az intensiv orbáncz. A kóros helyeket itt is ichthyol-oldattal ecseteltettem be és ámbátor eseteim legnagyobb részében a kisérő láz ellenére a hőmérsék veszedelmes fokot nem ért el, az orbánczosan vizenyős bőr lassabban lappadt le, mint oly esetekben, hol szövődményes bőrbántalom fenn nem állott. Egy betegnél, ki az egész arcz gümős tuberculosisában szenvedett, ahol a bacteriologikus vizsgálat számos gümőbacillust constatált , és az egymásba átmenő és agglomerált tuberculotikus csomók az orrt és mindkét pofát dudoros küllemű képletté változtatták át, a kezelés folyamán fellépett orbáncz az általános állapotot olyannyira támadta meg, hogy majdnem lethális kimenetelnek lett okozójává. Az ichthyol-kezelés az orbánezra, itt is nyilvánvaló hatást mutatott. A bőrlobosodás kevésbé súlyossá változott és a felépülés szerencsés, ámbár elhúzódó gyógyulással végződött. A gyógyulás azonban, mely az orbáncz teljes visszafejlődésével járt, az alapbántalomra befolyást nem gyakorolt. Kétségtelen, hogy ezen vagy hasonló esetekben a fennálló súlyos bőrbaj által okozott szerkezeti szövetelváltozások gyakorolnak gátló hatást az orbánczos bántalom gyorsabb visszafejlődésére. Nyilvánvalólag az irha edényeinek kóros elváltozása van jelen, amely miatt az ichthyol edényszűkítő és helybeli anaemiát előidéző hatása kevésbé érvényesülhet, mint akkor, mikor az orbánez ép szövetet támad meg. Ha pontosabban elemezzük az ichthyólnak az orbánczra mutatkozó therapeutikus hatását, akkor constatálhatjuk, hogy a bőrláb tovaterjedésében gátoltatik. Ezen gátlás pedig csak úgy lehetséges, ha feltesszük, hogy az ichthyol vagy megöli, vagy szaporodásukban akadályozza a kórokozókként szereplő genyésztő coccusokat. Ily értelemben az ichthyolt specifikus hatással bíró gyógyszernek tekinthetjük, mely az orbánezcoccusokra directe hat és így közvetett módon az orbánezos megbetegedésre is. Ezt a sajátságát igen nagyra kell becsülnünk, mert az időről időre hasznosnak ajánlott szerek közt ilynemű hatással egy sem bír. Nincs okom tisztán csak véletlennek tulajdonítani, hogy ez utóbbi években osztályomon, bár igen súlyos alakok is voltak, ezen kezelés mellett egyetlen egy halálos kimenetelű esetem sem volt. Ha a másfelől közzétett megfigyelések is hasonló jó és kielégítő eredményekről szólaltak, akkor — úgy vélem — az