Orvosi Hetilap, 1892. szeptember (36. évfolyam, 36-39. szám)
1892-09-04 / 36. szám
436 ORVOSI HETILAP Jeancsurclabdával. Ezzel azután azt éri el, hogy a húgycsőnek egy tetemes nagy részét vagyunk képesek egyszerre áttekinteni, akár csak egy puska csövén néznénk keresztül, avagy egy felfújt keztyűujjba tekintenénk reflektált fénynél. A lég behatolását a hólyagba megakadályozza a húgycső leszorítása a végbélen át (de a jég enyhe befúvásánál a compressor urethrae is megteszi e szolgálatot), kifelé jutását pedig az üveglap nem engedi meg. Nem célom az Antal-féle auro-endoskopnak tüzetes leírását adni, mert e lapok olvasói a boldogult tollából már úgy is ismerik. Mint segédje hosszú időn át figyelemmel kisértem a műszernek alkalmazását, melyet ő oly nagy odaadással végzett. Ama nagy betegforgalom, melylyel osztálya birt, kiváló eseteket is nyújthatott a tanulmányozásra. Midőn halála után egy évig önállólag főorvosi helyettesként, vezettem ez osztályt, esetenként a legszebb eredményeket érhettem el diagnostikai szempontból e műszerrel. Egyes esetekről a „Pöscsapolásról“ írt közleményemben számoltam be kartársaimnak. Ez idő óta akként használom az aero-urethroskopot, hogy elhagyom az egyenes fémcsövet, mely 2—4—6 cm. hosszúságú, s az ocularis részletnek csövét (valamivel meghosszabbítva) vezetem be pusztán az orificium externumba. Ez által elmarad a conductorral való bajlódás. Az egyenes fémcsövet, mely a conductorral jár, csak azon esetben alkalmazom, ha a húgycsőben lévő elváltozás igen mélyen fekszik, mert ilyenkor a pénist mintegy megrövidíthetem azáltal, hogy erősen rögzítve a csőnek homorú karimáját, a csüngő részlet egy kisebb részét reája húzhatom. Az aeroendoskopot Antal mr. Leiter bécsi műszerészszel készíttette el s leszámítva egyes kisebb hiányokat, a műszerész a czélnak teljesen megfelelő állapotba hozta. A műszer elkészítésének legkényesebb pontja az üveglapnak pontos beszorítása, mert 1—2°-nyi eltérés rontja reflexével a tiszta képet. K. I. ung megyei vendéglős az. év tavaszán ama panaszszal keresett fel Oestereicher dr. kortárs tanácsára, hogy időnkint — különösen, ha sokat jár, valamivel több bort iszik, vagy ha gyakrabban végzi a coitust — vizelete vékony sugárban s igen nehezen üríthető ki. E baját elhájasodásának tulajdonítván, megszorította étrendjét, gyakrabban fürdött s az alkoholos italokról úgyszólván teljesen lemondott. E szelid magatartásra már-már azt hitte, hogy teljesen felgyógyul, míg nem ez évi május 10-dikén beütött a katastropba. Csapon lakván, üzleti dolgaiban erősen kifárasztotta magát, mire a reggeli órákban teljes vizeletrekedés lépett fel. Hasztalan voltak a narcoticumok, a gyakori ülőfürdőzések, a vizelet csak nem indult meg. Az alkalmazásba vett pöscsapolás sem vezetett eredményre, mert műszerrel a hólyagba hatolni nem lehetett. A beteg előadása szerint a puha és fémműszerek egész skáláját megpróbálta orvosa, de az eredmény csak negatív maradt. Midőn átszenvedte május 10 és Ildikét, erősen kitágított hólyagjával, óriási gyötrelmek közt vitette magát Ungvárra. Itt Novák Endre dr. kórházi igazgató főorvos, Oestereicher dr.-ral egyetemben ismét megkísérlették a pesesap bevezetését, de negatív eredménynyel. Minthogy így kétségbeejtő állapota már a végletekig jutott, a hólyagszárcsapolást végezték el nála látható jó eredménynyel. Erre azután mély álomba esett, mely után vizeletét bár csak cseppekben, de mégis képes volt nagy erőlködések árán kiüríteni. Midőn a beteg a műtét hatodik napján felkeresett, ismét erős vizelési inger gyötörte, úgy hogy nagy erőlködések között tudott csak pár cseppet bocsátani. A jelentkező retenzióval a megrémült beteg azonban előbb rokonai tanácsára máshova, egy kiváló sebészhez fordult, ki azonban szintén nem juthatván be a szűkületen, egyelőre csak pihenést s a gáztásra borogatást rendelt a nagy úttól elgyötört betegnek. Meghallgatva így a kórelőzményt, s tudva, hogy itt a fővárosban, is mily szakavatott sebész kísérletté meg a szűkületen való áthatolást eredménytelenül, már jó eleve valamely rendellenességet tételeztem fel nála. Nem fogtam tehát rögtön a húgycsőkutaszoláshoz, hanem az Antal-féle aero-urethroskoppal akartam meggyőződést szerezni magamnak arról, hogy mi lehetett oka annak, hogy Ungváron úgy a húgyszervi bajok orvoslásában járatos orvos, mint pedig ugyanott másik ismert sebész kartársunknak mi állotta sírját a pesesapnak a hólyagba való bevezetésénél. A húgycső előzetes sósvízzel való kimosogatása után az aero-endoskopot vezettem be a húgycső külső nyílásába, miután minden fájdalmasság elkerülésével a húgycsövet lassú tempóban sikerült a beáramló léggel annyira kitágítani, hogy a bevetített villamos lámpa fényénél teljesen áttekinthettem a húgycső lumenének egy jókora részletét. A szűkület mintegy másfél cm-re fészkelte be magát a bulbosus rész előtt. Első tekintetre úgy tűnt fel nekem, mintha egy halvány ovális hártya teljesen légmentesen zárná el e helyütt a húgycsővet. Nem volt rajta kivehető a strictura bemeneti nyitása. Csak midőn az erősebb légárammal jobban kitágítottam a léggel felfújt húgycsövet, bontakozott ki teljes tisztaságában az igazán szép urethralis tükörkép. Az elzáró hártya inkább köralakot vett fel erre, melynek széleit egy igen élénk színezetű a húgycsőfalból kiemelkedő vörös nyálkahártya-karima szegélyezte, mely alatt közvetlen — a húgycső mellső részén — volt látható az elzáró hártya szélén egy kisded nyílás. E kép vázlatából most könnyen megfejthető a negatív eredményű húgycsőkutaszolás, amennyiben a duzzadt nyálkahártya a sonda előtt a szűkület bemeneti nyitására esett, s így azt teljesen elfedte. Minthogy e soraimmal tisztán csak az aeroendoskop kórisméi értékéről óhajtok szólani, itt csak röviden említem fel, hogy miként jártam el a gyógykezelésben. A vizsgálat után 2% cocainnal értéktelenítettem a húgycsövet, mely után rövid vártatva erősen kihíztam a penist mintegy 45° szög alatt s egy vékony, kissé meghajlított sondát vezettem be a külső húgycsőnyiláson, mely mellett egy kis kézifecskendővel sósoldatot deponáltam a húgycsőbe. A folyadék nem jöhetvén ki a befogott húgycsőnyíláson, erősen kitágította a húgycsövet. Kiindulva azon okoskodásból, hogy a bennlevő folyadék elnyomja a szűkület nyitásáról a duzzadt nyálkahártya-karimát, lassan, szorosan a mellső falhoz alkalmazkodva, toltam elő a sondát, mely kevés váltatva szerencsésen át is haladt a szűkület nyílásán, így történt azután, hogy egy negyed óra múlva vastagabb műszerrel (Nr. 2) hatolhattam be. A gyógyítás hatodik napján húgycsőszűkülete anyira engedett, hogy egy nyolczas angol bougival kényelmesen áthaladhattam rajta. Röviden a következőt jegyzem itt még meg. A szűkületet nem pusztán egy nyálkahártyaredő képezte, mert midőn már vastag műszerrel hatolhattam át rajta, a fémsonda körül gyűrű alakban lehetett kitapintani a keskeny callosus övét. Hogy ezen nyálkahártyaredő nem volt artificiális, az már puszta megtekintésre is el volt dönthető. Felszakított nyálkahártyadarab sem lehetett, oly tiszta képet adott az aero-urethroskop. Itt egyszersmind megjegyzem, hogy a hólyagszárcsapolás előtt úgy Novák dr. főorvos és kórházigazgató, mint pedig Oestereicher dr. kortársunk, a retentio megszüntetésére minden lehetőt elkövettek, s a műtéthez mint értesültem — csakis a legvégsőbb esetben nyúltak. 1892. 36. aa.