Orvosi Hetilap, 1892. szeptember (36. évfolyam, 36-39. szám)

1892-09-04 / 36. szám

436 ORVOSI HETILAP Jeancsurclabdával. Ezzel azután azt éri el, hogy a húgycsőnek egy tetemes nagy részét vagyunk képesek egyszerre áttekinteni, akár csak egy puska csövén néznénk keresztül, avagy egy fel­fújt keztyűujjba tekintenénk reflektált fénynél. A lég behato­lását a hólyagba megakadályozza a húgycső leszorítása a vég­bélen át (de a jég enyhe befúvásánál a compressor urethrae is megteszi e szolgálatot), kifelé jutását pedig az üveglap nem engedi meg. Nem c­élom az Antal-féle a­uro-endo­skopnak tüzetes le­írását adni, mert e lapok olvasói a boldogult tollából már úgy is ismerik. Mint segédje hosszú időn át figyelemmel kisér­tem a műszernek alkalmazását, melyet ő oly nagy odaadással végzett. Ama nagy betegforgalom, melylyel osztálya birt, kiváló eseteket is nyújthatott a tanulmányozásra. Midőn halála után egy évig önállólag főorvosi helyettesként, vezettem ez osztályt, esetenként a legszebb eredményeket érhettem el diagnostikai szempontból e műszerrel. Egyes esetekről a „Pöscsapolásról“ írt közleményemben számoltam be kartársaimnak. Ez idő óta akként használom az aero-urethroskopot, hogy elhagyom az egyenes fémcsövet, mely 2—4—6 cm. hosszúságú, s az ocularis részletnek csövét (valamivel meghosszabb­ítva) vezetem be pusztán az orificium externumba. Ez által elmarad a conductorral való bajlódás. Az egyenes fémcsövet, mely a conductorral jár, csak azon esetben alkalmazom, ha a húgycsőben lévő elváltozás igen mélyen fekszik, mert ilyenkor a pénist mintegy megrövidíthetem az­által, hogy erősen rögzítve a csőnek homorú karimáját, a csüngő részlet egy kisebb részét reája húzhatom. Az aero­­endoskopot Antal m­r. Leiter bécsi műszerészszel készíttette el s leszámítva egyes kisebb hiányokat, a műszerész a czélnak teljesen megfelelő állapotba hozta. A műszer elkészítésének legkényesebb pontja az üveglapnak pontos beszorítása, mert 1—2°-nyi eltérés rontja reflexével a tiszta képet. K. I. ung megyei vendéglős a­z. év tavaszán ama panasz­­szal keresett fel Oestereicher dr. kortárs tanácsára, hogy időnkint — különösen, ha sokat jár, valamivel több bort iszik, vagy ha gyakrabban végzi a coitust — vizelete vékony sugárban s igen nehezen üríthető ki. E baját elhájasodásának tulajdonítván, megszorította étrendjét, gyakrabban fürdött s az alkoholos italokról úgyszólván teljesen lemondott. E szelid magatartásra már-már azt hitte, hogy teljesen felgyógyul, míg nem ez évi május 10-dikén beütött a katastropba. Csapon lak­ván, üzleti dolgaiban erősen kifárasztotta magát, mire a reggeli órákban teljes vizeletrekedés lépett fel. Hasztalan voltak a narcoticumok, a gyakori ülőfürdőzések, a vizelet csak nem indult meg. Az alkalmazásba vett pöscsapolás sem vezetett eredményre, mert műszerrel a hólyagba hatolni nem lehetett. A beteg előadása szerint a puha és fémműszerek egész skáláját megpróbálta orvosa, de az eredmény csak negatív maradt. Midőn átszenvedte május 10 és Il­dikét, erősen kitágított hólyagjával, óriási gyötrelmek közt vitette magát Ungvárra. Itt Novák Endre dr. kórházi igazgató főorvos, Oestereicher dr.-ral egyetemben ismét megkísérlették a pesesap bevezetését, de negatív eredménynyel. Minthogy így kétségbeejtő állapota már a végle­tekig jutott, a hólyagszárcsapolást végezték el nála látható jó eredménynyel. Erre azután mély álomba esett, mely után vizeletét bár csak cseppekben, de mégis képes volt nagy erőlködések árán kiüríteni. Midőn a beteg a műtét hatodik napján felkeresett, ismét erős vizelési inger gyötörte, úgy hogy nagy erőlködések között tudott csak pár cseppet bocsátani. A jelentkező retenzióval a megrémült beteg azonban előbb rokonai tanácsára más­hova, egy kiváló sebészhez fordult, ki azonban szintén nem juthatván be a szűkületen, egyelőre csak pihenést s a gáztásra borogatást rendelt a nagy úttól elgyötört betegnek. Meghallgatva így a kórelőz­ményt, s tudva, hogy itt a fővárosban, is mily szakavatott sebész kísérletté meg a szűkületen való áthatolást eredménytelenül, már jó eleve valamely rendellenességet tételeztem fel nála. Nem fogtam tehát rögtön a húgycsőkutaszoláshoz, hanem az Antal-féle aero-urethroskoppal akartam meggyőződést szerezni magamnak arról, hogy mi lehetett oka annak, hogy Ungváron úgy a húgyszervi bajok orvoslásában járatos orvos, mint pedig ugyan­ott másik ismert sebész kartársunknak mi állotta sírját a pesesapnak a hólyagba való bevezetésénél. A húgycső elő­zetes sósvízzel való kimosogatása után az aero-endoskopot vezettem be a húgycső külső nyílásába, miután minden fájdal­masság elkerülésével a húgycsövet lassú tempóban sikerült a beáramló léggel annyira kitágítani, hogy a bevetített villamos lámpa fényénél teljesen áttekinthettem a húgycső lumenének egy jókora részletét. A szűkület mintegy másfél cm­-re fész­kelte be magát a bulbosus rész előtt. Első tekintetre úgy tűnt fel nekem, mintha egy halvány ovális hártya teljesen légmentesen zárná el e helyütt a húgycsővet. Nem volt rajta kivehető a strictura bemeneti nyitása. Csak midőn az erősebb légárammal jobban kitágítottam a léggel felfújt húgycsövet, bontakozott ki teljes tiszta­ságában az igazán szép urethralis tükörkép. Az elzáró hártya inkább köralakot vett fel erre, melynek széleit egy igen élénk színezetű a húgycsőfalból kiemelkedő vörös nyálkahártya-karima szegélyezte, mely alatt közvetlen — a húgycső mellső részén — volt látható az elzáró hártya szélén egy kisded nyílás. E kép vázlatából most könnyen megfejthető a negatív eredményű húgycsőkutaszolás, amennyiben a duzzadt nyálka­hártya a sonda előtt a szűkület bemeneti nyitására esett, s így azt teljesen elfedte. Minthogy e soraimmal tisztán csak az aero­­endoskop kórisméi értékéről óhajtok szólani, itt csak röviden említem fel, hogy miként jártam el a gyógykezelésben. A vizsgálat után 2% cocainnal értéktelenítettem a húgycsövet, mely után rövid várt­at­va erősen kihíztam a penist mintegy 45° szög alatt s egy vékony, kissé meghajlított sondát vezet­tem be a külső h­úgycsőnyiláson, mely mellett egy kis kézi­­fecskendővel sósoldatot deponáltam a húgycsőbe. A folyadék nem jöhetvén ki a befogott húgycsőnyíláson, erősen kitágította a húgycsövet. Kiindulva azon okoskodásból, hogy a bennlevő folyadék elnyomja a szűkület nyitásáról a duzzadt nyálka­hártya-karimát, lassan, szorosan a mellső falhoz alkalmazkodva, toltam elő a sondát, mely kevés váltatva szerencsésen át is haladt a szűkület nyílásán, így történt azután, hogy egy negyed óra múlva vastagabb műszerrel (Nr. 2) hatolhattam be. A gyógyítás hatodik napján húgycsőszűkülete anyira engedett, hogy egy nyolczas angol bougival kényelmesen áthaladhattam rajta. Röviden a következőt jegyzem itt még meg. A szűkü­letet nem pusztán egy nyálkahártyaredő képezte, mert midőn már vastag műszerrel hatolhattam át rajta, a fémsonda körül gyűrű alakban lehetett kitapintani a keskeny callosus övét. Hogy ezen nyálkahártyaredő nem volt artificiális, az már puszta megtekintésre is el volt dönthető. Felszakított nyálkahártya­­darab sem lehetett, oly tiszta képet adott az aero-urethroskop. Itt egyszersmind megjegyzem, hogy a h­ólyagszárcsapolás előtt úgy Novák dr. főorvos és kórházigazgató, mint pedig Oestereicher dr. kortársunk, a retentio megszüntetésére minden lehetőt elkövettek, s a műt­éthez mint értesültem — csakis a leg­végsőbb esetben nyúltak. 1892. 36. aa.

Next