Orvosi Hetilap, 1892. november (36. évfolyam, 45-48. szám)
1892-11-06 / 45. szám
Harminczhatodik évfolyam. 45. szám. Budapest, 1892. november 6. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Fegyenezeken végzett vizsgálatok a fülkagyló morphologiai elváltozásaira vonatkozólag. Közli: Váli Ernő dr. Már régóta hangoztatott s manapság már mind gyakrabban emlegetett nézet a psychiatriában, hogy terhelt elmezavartaknál nemcsak az elmezavar tünetei degenerálódnak, hanem a test egyes részei is a degeneratio kétségtelen tüneteit mutatják. Az elmegyógyászok közül Morei volt az első, ki elmezavartaknál az anatómiai külső elváltozásokat együttesen figyelte meg az elmezavar tüneteivel s szerinte ezek oly annyira együttesen fordulnak elő, hogy a kórisme megállapításánál egyik támpontul szolgálhat az anatómiai elváltozás is, így pl. az anatómiai elváltozások közül: a koponya alakulása, a két arczfél aránytalansága, a fogak abnormis fejlődése és elhelyeződése, a nyelv, a nyelvcsap, szájpad és fül eltorzulása, az ivarszervek elgörbülése stb. stb. manapság az elmegyógyászok részéről és oly figyelemben részesülnek mint a functionális zavarok, milyenek pl. az izomrángások, beszédzavar, süketnémaság, kancsalitás, nystagmus, tehetetlenség, a nemi izgatottság, idegzsábok stb. stb. Elmebetegeknél, idiótáknál és elítélteknél legtöbb anatómiai elváltozást a fülkagylónál találunk; maguk az elmegyógyászok a betegeik fülkagylóján észlelt elváltozásokat egy gyűjtőnév alá foglalták össze, midőn az ilyen elváltozott kagylót Mord-féle fülnek keresztelték el. Részünkről nem elégedhetünk meg ez általános elnevezéssel. A fülkagyló egyes anatómiai részeinek morphológiai elváltozásai már tisztázva vannak; csupán az szorul még e tárgy körül taglalásra, vajjon milyen gyakori számban jönnek elő ez elváltozások ép és szabad, tehát normális egyéneknél, elmebetegeknél, idiótáknál és elítélteknél, azaz szabad-e felvenni a kagyló elváltozásait degeneratio tünetnek avagy nem. Elsősorban a koponya- és arczisme-tanulmányozók igyekeztek az arcz és a koponya egyes részeinek alaki sajátságaiból az egyén intelligentiájára, jellemére következtetést vonni le. Egy physiognomia, mely 1860-ban olasz nyelven jelent meg, a következő végeredményre jut: „kicsiny, formás fülkagylók nagy szellemi fejlettség jelei; ellenben nagy kagylók arra vallanak, hogy tulajdonosuk hosszú életű leszen, de gyengébb szellemi erő. Szellemi munkára hajlammal bíróknak formás kis fülkagylójuk van, míg a nagy és vastag fülkagylójú egyének többnyire fegyelmetlenek. A hosszúkás és hegyesen végződő fülkagylójú emberek rendesen alattomosak. A tudomány eme laikus művelői után az anthropológusok vitatják meg pro et contra a fülkagyló degeneratióját, majd az elmegyógyászokat látjuk síkra szállani, kik a test többi elváltozásai mellett a fülkagylókéit kiváló figyelmükben részesítik. Binder mondja ki legelőször nézetét, hogy elmebetegeknél és idiótáknál egyetlen szerv sem degenerálódik annyira, mint épen a fülkagyló. Úgy tartom, hogy bár e tárgy inkább az elmegyógyászat körébe tartozik, mindazonáltal nekünk fülorvosoknak, kik hivatásszerűleg foglalkozunk a fülbántalmakkal, így tehát módunkban áll a kagyló elváltozásait számtalan eset kapcsán megbírálni, a mi kötelességünk exact vizsgálatok révén nyert adatok alapján a vita eldöntéséhez hozzájárulni. Az ..Archiv f. Ohrenheilkunder1 két év előtti számaiban Gradenigo olasz fülorvos tette közzé ez irányban végzett tekintélyes számú vizsgálatait. Tudtommal ő volt az első fülorvos, ki normális egyéneken, elmebetegeken, idiótákon és elítélteken végzett pontos és nagyszámú mérései alapján hozzászólott az eddigi theoretikus vitához. Gradenigo adatait ellenőrizni akartam, midőn itt Budapesten hasonló alapon szintén végeztem vizsgálatokat ezelőtt egy esztendővel. Megvizsgáltam akkor a normális egyének közül 500 férfi és 500 nőt (összesen 1000), 216 férfi 184 női elmebeteget (összesen 400), továbbá 58 férfi és 32 női (összesen 90) idiótát. E vizsgálatok eredményei az Orvosi Hetilap 1891. évfolyamában lettek közzétéve. Csak az idén jutottam abba szerencsés helyzetbe, hogy fegyenczeken is végezhettem vizsgálatokat s így Gradenigo adatait ez irányban is ellenőrizhettem. A váczi és mária-nostrai fegyintézetekben 500 férfi és 324 női fegyenczet (összesen 824) vizsgáltam meg e czélra. Ez adataimmal leszek bátor ezúttal beszámolni; megjegyzem, hogy a már közzétett vizsgálati adatok csupán összehasonlítás végett lesznek ez alkalommal helyenként felemlítve. A kagyló számos elváltozásai közül csupán a következő, a gyakorlatban gyakrabban előjövő alakokat vettem számításba, ilyenek: szétálló és részaránytalan kagyló, egyszerűen odanőtt czimpa, hosszúkás és az arczhoz hegyes szög alatt odanőtt czimpa, nagy és vastag czimpa, a helixet túlhaladó antehelix, hiányosan fejlett crus sup. antehelicis, szallagszéles helix, a fossa scaphoidea rövid, hiányzik, megnyúlt vagy áthidalt, Macacus-fül (helix ki van egyenesedve és hegyesen végződik), helix és antehelix teljesen vagy részben összenőtt és végre a Darwin-féle csomócskák. I. Elálló kagylók. Rendes viszonyok között a kagyló a koponya oldalához hegyes szög alatt nő oda, vagyis az angulus auriculo-temporalis hegyes szöget képez. Ha ez derékszöget képez, úgy az elálló fülek jönnek létre. A kagylóknak a fültől való elállása embryológiai alapon nyugszik, a legtypikusabb valamennyi anomália között. Feltűnő még azért is, mert más anomáliákkal szokott társulni; ilyenek a vastag s gyakran odanőtt nagy czimpa, a crus sup. antehelicis rosszul fejlettsége ; ez olykor teljesen hiányzik is. Hálás köszönetemet fejezem ki e helyen a fenti intézetek igazgatóinak : főtiszt. Schreiner Dominica nővérnek, valamint Balkay István és Dávid Béni uraknak, kik vizsgálataimban lekötelező szívélyességgel támogattak. * Előadatott az orv. és természet vizsg. brassói vándorgyűlésén.