Orvosi Hetilap, 1892. december (36. évfolyam, 49-52. szám)
1892-12-04 / 49. szám
Harminczhatodik évfolyam. 49. szám. Budapest, 1892. deczember 4. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a m. kir. állatorvosi akadémia élettani intézetéből. A harántcsíkolt izomrost górcsős és elektromotorikus változásainak egymáshozi viszonyáról. Korányi Sándor dr.-tól és Vas Frigyes dr.-tól. Míg az idegek és izmok ingerlékenységének villanyos vizsgálata, ép és kóros viszonyok között az ingerlékenység módosulásainak meghatározását a tudományos módszerekhez kötött minden követelésnek megfelelően engedik meg, addig az orvosi tudomány máig sem rendelkezik oly eljárással, amely az izomban annak ingerülete alatt végbemenő folyamatok vizsgálatát exact módon megengedné. Az izom ingerülete legszembeötlőbb módon annak alakváltozásában nyilvánul, és így elsősorban az alakváltozás exact módszerekkeli tanulmányozása látszanék arra hivatva lenni, hogy ezen hézagot kitöltse. Az izom alakváltozásainak graphikus registrálása már több ízben képezte a kutatás tárgyát, anélkül, hogy eredményeire nézve termékenyebbnek mutatkozott volna, mint az egyszerű szabadszemmeli vizsgálat, amely különbséget enged tenni a prompt és a renyhe rángás között. Egy másik tünemény, amely az izom ingerületével szoros összefüggésben lenni látszik, az actio-áram, talán több felvilágosítást adhatna az izom belsejében végbemenő folyamatok felől. Ez irányban azonban mind a mai napig hiányzanak olyan vizsgálatok, amelyek czélját pathologikus viszonyok felderítése képezné. Ennek egyik okát talán a vizsgáló módszerek körülményessége és a vizsgálati eszközök költséges volta képezte, másik oka abban rejlik, hogy a physiologia eddig nem derítette fel azon összefüggés lényegét, amely az izom ingerülete és az azt kísérő villamos változások között fennáll. Miután Hermannak sikerült egy módot találni, amelynek segítségével az actio áram emberen kimutatható, másrészt pedig a capillar-elektrométerben egy eszköz birtokába jutottunk, amelynek segítségével ezen vizsgálatok a legnagyobb könnyűséggel kivihetők, a fő akadály, amely e tüneménynek értékesítését a pathologiában gátolta, mellőzve lett. A végzendő vizsgálatok esetleges eredményeinek értelmezésére szükséges volt azonban az actio-árammal physiologiai szempontból foglalkoznunk, czélul tűzve ki magunknak, hogy annak viszonyát az ingerület lefolyásához közelebbről meghatározhassuk. Jelen közleményünk célja ezen előzetes vizsgálatokról referálni, amelyek a fenforgó kérdésekre meglepően egyszerű felelettel szolgáltak. * * * Helmholtzt szerint a másodlagos rángást okozó izomáram ingadozás az elsődlegesen rángó izom lappangási ideje alatt jön létre. A vizsgálati módszerek tökéletesedésével azonban a lappangási idő mind rövidebbnek mutatkozott és Regéczy1 2 szerint az nem tart tovább 0'002"-nál, ami jóval rövidebb idő, mint az ingerület állapotában levő izomrészlet electronegatív változásának tartama. Regéczy ezen viszonyok alapján az izom ingerületét — illetőleg alakváltozását — és villamos tulajdonságainak módosulását egyidejűleg végbemenő folyamatoknak tartja, amely nézetével egy már előzetesen több ízben nyilvánított, de kísérletileg alig támogatott véleményhez csatlakozott. Biztosabb alapot látszott nyerni ezen felvétel Bourdon Sandersoni vizsgálatai által, aki a béka gastrocnemiásának villamos és alakváltozásait photographikus úton egyidejűleg registrálva, azon eredményhez jutott, hogy mindkettő ugyanazon időpontban kezdődik. Kísérleti eljárása azonban, mint azt Gad és Bernstein kiemelték, nem volt kifogástalan. Nézetünk szerint ezen kérdést az eddig alkalmazásban levő eljárások segítségével nem lehet eldönteni. Az alakváltozásnak mindenek előtt bizonyos fokot kell elérnie, amíg az a graphikus módszer segítségével felismerhetővé lesz. Másrészt, amint azt Gad3 bebizonyította, az ingerület állapotába jutott izomrészletek megrövidülését a nyugvó izomrészletek passiv meghosszabbodása egy ideig compensálja. Az utóbbi tényező kizárható, ha az izom változásait a górcső segítségével kísérjük figyelemmel, a górcsői vizsgálatot időmérő eljárással combinálva Ezt tettük ama kísérletekben, amelyeknek methodikáját és eredményeit megelőző közleményeinkben megismertettük, és amelyek tényleg kimutatták, hogy az izom górcsői változásának lappangási ideje nincs, tehát hogy ez a villamos változással ugyanazon pillanatban kezdődik. Feladatunk most már az volt, meghatározni, váljon a górcsői és villamos változás között azok további lefolyásában mutatható e ki összefüggés, vagy nem. E czélból mindenelőtt a górcsői változások időbeli lefolyásával foglalkoztunk’’ és kimutattuk, hogy az anisotrop harántcsíkolatok az ingerület kezdetével megrövidülnek, később meghosszabbodnak és az ingerület maximumának pillanatában a nyújtás tetőfoka következik be. Az ingerület csökkenésének időszakában először ez a nyújtás fejlődik vissza, azután egy második megrövidülésbe megy át, amely után ismét nyugalmi állapot jön létre. Az isotrop csíkolatok viselkedése a leírttól lényegesen különbözik. A ingerülettel mindenekelőtt egy passiv nyújtási stádium jár együtt, amely az ingerület továbbfejlődésével megrövidülésbe, visszafejlődésével egy második nyújtási stádiumba megy át. Most már nem volt egyéb hátra, mint hogy a górcsőileg észlelt izomrészlet villamos állapotát a górcsői változásokkal egyidejűleg vizsgáljuk. Az erre szolgáló kísérleti berendezés leírását a következőkben adjuk : A leírt módon előkészített békanyelv-praeparatumot egy alkalmas tárgyasztalra helyeztük, amely két ingerlő elektróddal volt felszerelve. Az elektródok egy szánkagép másodlagos tekercsével állottak összeköttetésben. A proximalis elektródot unipoláris hatás elkerülése czéljából ezenkívül egy vízvezetéki csappal kötöttük össze. Ezek után a tárgy- 1 Helmholtz. Monatsber. d. Akad. 1854. 2 Regéczy. Pfliiger’s Arch. 1888. 1 Bourdon Sanderson. X. nemzetközi congress. Berlin, 1890. 2 1. c. 3 Gad. Dubois Raymond's Arch. 1879. 4 Korányi S. és Vas F. Magy. orv. Arch. I. 2. sz. 6 Korányi S. és Vas F. u. o. II. 4. sz. c 1. c.